"A barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása." (Hamvas Béla)
Azt mondják, hogy a gyermekkorban köttetett barátságok az igaziak,
mert önzetlenek, érdek nélküliek. Vannak azonban kivételek, olyanok
amikor fiatal felnőtt korban kötünk barátságokat és évek, évtizedek
alatt jövünk rá, hogy igaziak, önzetlenek, érdek nélküliek. Vannak
ilyenek is, mint ahogyan egy ismeretlen szerző írta: "egyedül
félszárnyú angyalok vagyunk s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk".
Ilyen volt nekünk, sokunknak Holman Pista barátunk, akinek jellegzetes
karmozdulatú köszönését, önzetlenségét, barátságát, a szauna kis
ablakán való "beköszönését", jó modorát, pozitív gondolkodását
felejteni nem tudjuk, de nem is akarjuk. Igaza volt Martin Luter
Kingnek, aki azt írta: "Amikor mindennek vége, akkor nem ellenfeleink
szavára, hanem barátaink némaságára fogunk emlékezni". Még
csak 56 éves volt, s nem érhette meg unokájának családalapítását,
nem tudott elköszönni tőlünk sem, barátaitól. Fent a magasban, más
dimenzióban biztos figyel ránk. Szüleivel már jól kibeszélgette
magát, Bandi bátyámnak is elmondta már az elmúlt másfél év történését,
s talán a felhők fölött már készülődik a disznóvágásra - nélkülünk.
De Ő most már velünk lesz mindig.
"Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb egy
barátság, annál erősebb a fény." (Rogen Rosenblatt)
Dr. Papp Zoltán
|