Két "magától értetődő" állítást kínálok fel a kedves olvasónak. Hátha elősegítik a világos látást egy olyan korban, mikor komoly hatalmi érdekekhez kötődik az általános szellemi és bizalmi zűrzavar. Az első "magától értetődő" kijelentést 1946-47 táján tette nekem egy prófétai karizmákkal megáldott jezsuita atya: Domby József. Ezt mondta: "Nem lesz háború. A kommunizmus el fogja végezni történelmi küldetését, azt a "piszkos munkát", amit a kereszténység nem végzett el hosszú századok során. S ha majd világszerte leszerepel, akkor a két világhatalom megbékél egymással." Így hangzott e prófécia 1946/47-ben. S nem volt kellemes hallgatni, mert azt reméltük, "hogy guggolva is" kibírjuk a bolsevizmus rövid lejáratú uralmát. Eltelt negyven év, s 1987 karácsonya előtt, a halál küszöbén álló József atyát megkérdeztem: "Mit szólsz hozzá, hogy beteljesedett jövendölésed?" Ez volt a válasz: "Magától értetődő!" Erre csak azt tudtam megjegyezni: "Neked az volt, de nekem és sokunknak akkor nem volt az". Mert nem tudtuk elképzelni, hogy a történelem ura azzal végezteti el a "piszkos munkát", akivel jónak látja, s a gondviselés nem olyan finnyás, mint amilyenek mi vagyunk, nem tudni milyen alapon. Domby atya 1987 karácsonya előtt azt is megmondta, hogy "következik a nagy esemény:" Így jelezte küszöbön álló halálát, melyre szintén "magától értetődő" nyugalommal készült, mivel mindent elmondott, ami sokak számára nem magától értetődő. Jóval később került kezembe egy másik vélemény, mely szintén számomra magától értetődő, s melyről kiderült, hogy majdnem ugyanakkor fogalmazódott meg mint amikor P. Domby "magától-értetődősége". 1987. november 13-án írja Bodor Pál az Élet és Irodalomban: "Hát hogyan és kinek magyarázzam, hogy a határokon túli magyarság az itteni összefogást érdemelné tőlünk... Minden, ami itt közöny, cinizmus, politikai mélakór, önlefitymálás, lankadtság, hiú önzés, dilettantizmus, nagyképűség - a határon túli ötmillió magyar lelkét, magabízását forgácsolja, sebzi." E szintén prófétai súlyú szavaknak fényében kell-e magyarázni, hogy a határon túli magyarság elsősorban mit várhat el teljes joggal tőlünk, akik a következő karácsonyt már az Európai Unióban ünnepelhetjük? Nyilván megbékélést és összefogást. Ha ezt nem értjük, ha a politika nem akarja belátni, hogy a társadalmi igazságosság és béke a mi legfőbb felkínálható portékánk, akkor minden más felajánlásunk csak hazug pótcselekvés. Csak arra jó, hogy még a saját karácsonyunkat is elrontsuk, illetve tovább rontsuk. Mikor e két magától-értetődőség a kedves olvasó asztalára kerül, még 43 nap múlva lesz karácsony. Tehát van még idő arra, hogy meggyőzzük magunkat arról, amit karácsony angyalai így hoztak tudomásunkra: "Békeség a földön a jóakaratú embereknek" jár. Ha tehát tízmillió magyar nem tud önmagával megbékélni, mert arra nem kap engedélyt a politikától, akkor a külhoni magyarok számára minden leszünk, csak nem angyalok. Ez is magától értetődő! Vági László

<<< Vissza