A Kurca-parti esték programsorozat vendége volt Mikola István, a polgári kormány egészségügyi minisztere volt. Az ifjúsági házban tartott nagyon érdekes előadásán nem maradt üres szék a nézőtéren. Elmondása szerint sokan úgy vélik, hogy nagy bajban van a magyar egészségügy. Azt szokta erre mondani, hogy a magyar egészségügy még a jelenlegi állapotában is a világ leghatékonyabb egészségügyi ellátórendszere. Nagyon sok országban megnézte az egészségügyi ellátórendszereket, és nem talált egy országot sem, amely körülbelül 500 dollár ráfordításból - ennyit tudnak ma egy évben, egy ember egészségügyi ellátására költeni - olyan egészségügyi ellátórendszert tudna működtetni, mint Magyarország. Tehát nem szabad az egészségügyet "leértékelni". Az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között egyre nő a feszültség. Az orvostudományok gyorsan fejlődnek, a nemzetgazdaság lehetőségei pedig jobb esetben lineáris pályát írnak. Az egész világ ezzel a problémával küszködik. Az egészségpolitika igyekszik ezt kezelni. Magyarországon térségi meghatározás kell a népegészségügyi mutatók tekintetében, vagyis térségenként szükséges meghatározni azokat a fontossági sorrendeket, amelyek mentén elosztva a pénzt, biztosítható, hogy a pénzforrás felhasználásából tömeges szinten a legnagyobb egészségnyereség, népegészségügyi hozadék származik. Nálunk most az a feladat, hogy az Európai Közösség legjobb mutatói szintjére emelkedjünk. Nagyon fontos például a sürgősségi ellátás, a fiatalkorú és középkorú férfiaknak a szív-és érrendszeri megbetegedése, kezelése. Mi a baj a magyar egészségügyben? Nagyon sok olyan - a rendszerváltozás után milliárdossá vált - ember van, aki minimálbéren van bejelentve a társadalombiztosításnál. A közteherviseléssel is nagy bajok vannak. Vállalkozások százezrei a költség-elszámolási technikájukkal "mossák ki" a pénzt. Minden társadalmi baj az egészségügyben csapódik le. Például a hajléktalanok előbb-utóbb bekerülnek a kórházba, a tartósan munkanélküliek lelkében egy idő után torzulások keletkeznek, majd testi bajaik lesznek, tehát ők is kórházba kerülnek. A népesség elöregedése is az egészségügyet terheli. Mit lehet tenni? Egy mondatban: egészségesebben kellene élni. Olyan programokra van szükség, amelyek az egyént szólítják meg, mert egyedül az ember képes észlelni, látni önmagát. Mindenki felelős önmagáért és másokért, ez építi a közösségeket. A történelmi sérelmek elfogyasztották a magyar nemzeti életből az energiákat, nem tűrjük a stresszhelyzeteket, amelyeket pedig jól lehetne kezelni, ha lenne hozzá energiánk. Négy forrás van, amelyekből vissza lehetne pótolni az elfogyott energiákat: a nemzeti identitás, a társadalmi szolidaritás, a család és a hit. Szóba került természetesen a december ötödikei szavazás is, amikor nemcsak a kórház-privatizációra, hanem a kettős állampolgárság jogintézményeire is szavazunk. A kettős állampolgárság arról szól, hogy az a nemzet, amelyet Trianonban széttagoltak, amelyik elvesztette a népességének több mint egyharmadát, az nem háborúval, hanem a közösség adta fellazult határokon keresztül újra egymásra találjon. Mert a nemzet olyan, mint egy emberi test: ha a kezét vagy a lábát levágják, meghal. M. A.

<<< Vissza