Tisztelt Szerkesztőség, tisztelt lovag Imre Károly Úr!
A Szentesi Élet 2004. 10. 15-i "Hatvan éve történt..."című,
számomra igen megrázó cikkéhez szeretnék néhány adalékot hozzáfűzni:
Nagyszüleim, Tóth Ernő és felesége, a hatvanas években, egy nyugat-németországi
utazás alkalmával Kisbarnaki Farkas Ferenc tábornok vendégei voltak.
A baráti beszélgetés hamarosan a II. világháborús eseményekre terelődött.
Amikor kiderült, hogy nagyszüleim szentesiek, a tábornok úr megkérte
őket hősi halált halt fia sírjának felkutatására. Egyetlen támpontot
ismert: Kálvária temető.
Nagyszüleim hosszas kutatás után megtalálták a teljesen elhagyatott,
gazzal, bozóttal benőtt sírt. Ezután - nem törődve a veszéllyel,
amit egy háborús bűnösnek kikiáltott tábornok fia sírjának rendbe
hozása jelentett - eleget tettek ígéretüknek, és Erdélyi János Temető
utcai kőfaragó mesterrel megcsináltatták a sírt. Természetesen a
"HAZÁMÉRT" felirat és a vitézi kard ábrázolása nem kerülte
el az "illetékesek" figyelmét. De ez egy másik történet,
mint az is, amit nagyapám említett, hogy a háború utolsó heteiben
Kisbarnaki Farkas Ferenc volt az amerikaiak által megbízott magyar
kormányfő. De ez már egy valóban másik történet...
Gróf Veronika
tanuló
München
|