<<< Vissza |
Gondolatok |
2004. november 5. |
Mit szólsz 1956. október 23-a megünnepléséhez? Én csak keserű szívvel
tudok rágondolni. Jaj, nem az ünnepre, az drága nemzeti kincsünk, hanem
ahogy a megünneplése történt: a fél ország nem az ünnepet, hanem önmagát
ünnepelte. S hogy ez a példa rossz, és mint minden rossz példa ragadós,
azt Erdély és a Délvidék magyarságának a szétszakadása jól mutatja.
Vigyázni kell a gyűlölködőkkel, mert aki gyűlöl, az ölni is képes a maga igazáért, csak gyáva hozzá, hogy megtegye. Én senkit nem gyűlölök. Azokat sem, akikből árad a gyűlöletbeszéd. Csupán emberileg félek tőlük és féltem a hazámat. Mert a gyűlöletbeszéd magvetés: abból lesz a népirtás. Már volt rá példa. Jézus arra tanít, hogy a felebarátot úgy kell szeretnünk, mint mi magunkat. Sorozatban utasítja el a falvak lakossága azt, hogy hozzájuk közel épüljön fel a korszerű szeméttároló. Csak ne náluk. Rendben van, de mondják meg azt is, hogy hol tárolják az ő szemetüket? Elszabadult a közéletben egy gyalázatos szó: Hazudik, hazugság. Hidd
el az használja, aki maga is hazug ember. Kérlek, soha ne ejtsd ki a szádon. |