Eljött a nap, a Mulatság
napja (június 26.). Felöltöztünk, ha nem is ünneplőbe, csak úgy
egyszerűen, amolyan "nem éppen hétköznapiasan", s nem
titkolt várakozással elindultunk a helyszínre (városháza udvara).
Persze sokan voltunk. De ez a jó egy Mulatságban, nem? Hogy sokan
vagyunk. Hogy szinte tapodjuk le egymás lábát, és azon vitatkozunk,
hogy ki fog bejutni előbb, ki fog hamarabb odaérni, ha nem is az
asztalhoz, de legalább az ülőhelyhez. Végre elhelyezkedünk, megnyugszunk,
most már jöhetnek a legények, kezdődhet az előadás. S ők jönnek
is, kezdenék is. Illetve jönnének, kezdenék, mert nekik is azt mondták,
hogy itt mulatság lesz, de a díszletként használt városháza lépcsőházában
zárt ajtókra találnak.
|