Eljött
a nap, a Mulatság napja (június 26.). Felöltöztünk, ha nem is ünneplőbe,
csak úgy egyszerűen, amolyan "nem éppen hétköznapiasan", s nem
titkolt várakozással elindultunk a helyszínre (városháza udvara). Persze
sokan voltunk. De ez a jó egy Mulatságban, nem? Hogy sokan vagyunk. Hogy
szinte tapodjuk le egymás lábát, és azon vitatkozunk, hogy ki fog bejutni
előbb, ki fog hamarabb odaérni, ha nem is az asztalhoz, de legalább az
ülőhelyhez. Végre elhelyezkedünk, megnyugszunk, most már jöhetnek a legények,
kezdődhet az előadás. S ők jönnek is, kezdenék is. Illetve jönnének, kezdenék,
mert nekik is azt mondták, hogy itt mulatság lesz, de a díszletként használt
városháza lépcsőházában zárt ajtókra találnak.
A legények kopognak, illedelmesen, aztán kiabálnak, majd dörömbölnek (MI
VAGYUNK!), s végül betörik az ajtót, nem másért, de ha "nekik megmondták,
akkor megmondták", s ők ahhoz tartják magukat. Szóval, betörik az
ajtót, s szinte beesnek a "színpadra".
Hát, ami azt illeti, ők sincsenek nagyon kiöltözve, sőt. Ott van például
S legény (Mucsi Zoltán), Úristen, hogy nézett ki, hogy nem bírtunk ránézni
röhögés nélkül. Bokáig érő, kinőtt, elnyűtt öltöny, hórihorgas alakja
meggörnyedve, mintha tüdőbajos lenne, olyan "girhes", s a cipője,
hát azt nem lehet elmondani, azt látni kellett.
Na és ott van N legény (Scherer Péter), őt sem "skatulyából húzták
ki", öltönye legalább két számmal nagyobb, mint kellene, ahogy ott
téblábol, szerencsétlenkedik, az újonnan vásárolt cipőjével büszkélkedve
- ami, így kapásból megsaccolva is 43-as lehet, az ő körülbelül 39-es
lábára - az ember szinte megsajnálja. Olyan gyerekesen tud örülni mindennek,
s olyan dacosan, mindent-akarással követeli a maga mulatság-részét.
B legény (Szikszai Rémusz), ő a harmadik a legények közül. Vagy inkább
az első, hiszen olyan "líder-típus", vezéregyéniség. Valahogy
a ruháján is látszik. Hármójuk közül az övé a majdnem-jó, a bakancsa is
kicsit katonásra vall. Ő tartja a frontot, ha kell erőszakosan is, a legkülönfélébb
érveket sorakoztatja fel, ha arról van szó, hogy meg kell védenie igazát,
mármint azt, hogy ha ők ide jöttek, akkor itt mulatságnak kell lennie,
ha törik, ha szakad, és elkezdődött a MULATSÁG!
*
A szép számban megjelent közönség pedig tapsolt. Eképpen fogadva, jutalmazva
a Bárka Színház művészeit. Remélhetőleg tetszik majd július 3-án este
8 órakor a városháza udvarán a Szegedi Tudományegyetem Konzervatóriuma
végzős hallgatóinak koncertje is.
|