Utunk egyre északabbra vezetett, Martin (Túrócszentmárton). Sok megjegyzést nem fűzök a városhoz, a Vág, majd az Orava (Árva) folyók völgyének szépsége csodálatos. Feltűnt a magas hegyek között (1000 m felett) Árva vára. Európa egyik valóban páratlan szépségű erőssége, melynek fenntartására, restaurálására a szlovák állam milliárdokat költ. A vár történelme kapcsolódik a magyar történelemhez is, sok összefüggést találunk IV. Béla királyunktól az elmúlt századokig bezárólag. A vár bejárása alaposan próbára tette lábainkat. Több emelet magas, rengeteg teremmel, amelyek eredeti vagy azt megközelítő, hiteles bútorzattal, fegyverzettel, különböző díszítésekkel van berendezve. Tiszteletünkre még bajvívást is rendeztek. Egy kedves hölgy, szlovák nyelvű idegenvezetőnk semmit sem akart kihagyni, megismerkedtünk a vár összes volt tulajdonosával, sőt még a XVII. században a várat igazgató elnökével is. A fellegvár magas tornyából jól láttuk a liptói (Magas-Tátra) havasokat, melynek csúcsai most is hótól fehérlettek. Hullafáradtan vánszorogtunk le a várból, hogy mihamarább hozzájuthassunk egy-egy pohár finom szlovák sörhöz. Az italok ára egyébként hasonló a hazaihoz, csak jobb minőségű, és a pohárban nem csak hab van, hanem sör is. Estére kelve eljutottunk szállásunkra, az Alacsony-Tátra lábánál, egy fenyvesekkel teli völgyben fából épült vadonatúj panzióban. A barátságos fogadtatás és a finom vacsora után rövid búcsúbeszélgetést követően hamar elálmosodtunk. Jól aludtunk a csörgő kis patak és a lassú eső hangjai mellett. Reggelre kelve a bőséges étkezést követően elbúcsúztunk vendéglátóinktól és kies völgytől. Legközelebb Donováliban, az Európa síparadicsomban álltunk meg. Nem csoda, hogy hazánk fiai és lányai is előszeretettel keresik fel ezt a helyet. Most ugyan itt havat nem láttunk, de szebbnél szebb tájhoz illő épületeket, gyönyörű panorámát. Ezután Besztercebánya következett. Közép-Szlovákia székhelye, gyönyörű város. Az 1944-es szlovákiai felkelés központja is itt volt. A téren hatalmas fekete márvány obeliszk emlékezteti a járókelőt a háború végére, a felszabadulásra. A tér itt is az építészet remeke. Az odavezető utcácskák romantikusak, gyönyörű sétálóutca és egy Hungária nevű vendéglőt is találtam. Úgy látszik, hogy az egész Közép-Szlovákia összes gyermeke és diákja ezen a napon gyülekezett össze Besztercebányán, egy tűt nem lehetett volna leejteni, annyian voltak. Aranyosak, tiszták, jól tápláltak, jól öltözöttek, és semmit nem dobáltak el. Következő állomásunk Zólyom volt, mely városban egy rendhagyó várat kerestünk fel, mely teljes épségben ad helyet egy csomó értékes kulturális és történelmi relikviának. Itt született Balassi Bálint nagy költőnk, melynek emléktáblája a vár falát díszíti. Losonc előtt nyugatra fordultunk, hogy felkeressük Alsó-Sztregovát, Madách Imre születési helyét. A magyar irodalom egyik legnagyobb alakja itt született, ebben a ma is álló és kitűnően gondozott kastélyban. A kastély őrzi Madách Imre emlékezetét, dokumentációt, mely leghíresebb munkáit tartalmazza, családi emlékeit, grafikát, elsősorban Az ember tragédiája című drámáról. E kastélyban találhatók a szlovák irodalom jeles személyeinek emlékei is. Jól megférnek egymással. Koszorúnkat, melyet a Borostyán virágüzlet ajánlott fel, ünnepélyes főhajtással helyeztük el a kastélyparkban épült emlékoszlop lábánál. A nagyon sok üggyel-bajjal szerveződött túránk végül is remekül sikerült, és temérdek ismeretanyaggal, látvánnyal, emlékkel lettünk gazdagabbak. A Gold San Travel munkatársai, idegenvezetőnk, Pulik József és autóbuszvezetőnk, Egerszegi László mindent megtettek a siker érdekében. Ezúton is köszönjük munkájukat, emberségüket, barátságukat. "Minden jó, ha a vége jó", mondja a magyar közmondás. Immáron a többi túránkra és versenyekre készülünk, de ezt a pünkösdi túrát aranybetűkkel írjuk be klubunk könyvébe. Lejegyezte: Léhi Gábor

<<< Vissza