<<< Vissza |
Edina az IBS-ben |
2004. július 2. |
Dohánybarna
ajtófélfa és ablakkeret, dohánybarna polcok, dohánybarna bőrgarnitúra. A
folyosón még egy tweed zakós, szarvasbőr könyökű, szikár úriember is feltűnt,
és esküszöm, gyökérpipa lógott a szájából. A Nemzetközi Üzleti Főiskola
árasztja magából az angol szellemiséget. Jellemző, hogy angol neve is van:
International Business School, rövidítve IBS. Az oxfordi egyetem licencével
működő magyar felsőoktatási intézmény szentesi hallgatója Gergely Edina. - Mivel foglalkoznak a szülei? - Édesapám vállalkozó, édesanyám óvónő. - Hol érettségizett? - A Boros Sámuel Közgazdasági Szakközépiskolában. Innen egyenes út vezetett a közgazdasági főiskolára. - De miért éppen az IBS-ben kötött ki? - Majdhogynem véletlenül. Csak azt tudtam, hogy közgazdász szeretnék lenni. Az érdeklődésre nem sajnáltam az időt. Elmentem a Közgazdasági Egyetem és a Budapesti Gazdasági Főiskola nyílt napjára. Aztán hallottam, hogy van egy Nemzetközi Üzleti Főiskola is, ahol nagyon gyakorlatias az oktatás. Ide szintén eljöttem, kifaggattam a diákokat. Tetszett, amit mondtak. Itt ragadtam. - Miért? - Mert itt a lényeget tanítják meg, máshol viszont elvesznek a részletekben. Amire szükségem lehet az életben, azt itt megkapom. - Hogyan szokott meg egy vidéki kislány Pesten? - Szentes után más volt a kétmilliós főváros. Szerencsére egy másik szentesi lánnyal lakom együtt. - Erről jut eszembe, az IBS megkülönböztető sajátossága a csapatmunka. - Szeretek másokkal együtt dolgozni. Ha kikerülök az életbe, ott sem válogathatom meg a munkatársaimat. Nem árt megtanulni, hogyan lehet kijönni másokkal. - Milyen gyakran jár haza? - Egy hét vége sem telt el úgy, hogy a szüleimmel és a húgommal ne láttuk volna egymást. Hol ők jönnek hozzám, hol én megyek hozzájuk. Szeretek hazajárni, mert Szentesen minden megvan, csak piciben. - Ha elvégezte az iskolát, szívesen térne vissza a szülővárosába? - Ha kifognék egy kreatív munkát, el tudnám képzelni az életemet Szentesen is. Ezen azonban van még időm gondolkodni. Egyelőre inkább az foglalkoztat, hogy a most érettségizett húgom továbbtanulását hogyan segíthetném. Zöldi László |