Mindazok akik ismerik és szeretik Némethy Lászlót, aki szentesiként a szombathelyi Haladás labdarúgója, szemmel tartják pályafutását, s aggódva figyelik jelenlegi sérüléseinek gyógyulását. Néhány napot itthon töltött akkor beszélgettem vele. Köztudott, hogy 2002-2003-ban az MTK-val bajnoki aranyat nyert, majd Szombathelyre igazolt. Sajnos az ottani bemutatkozása balszerencsésen sikerült. Röviddel a 2003-2004-es bajnokság megkezdése után újból súlyos sérülést szenvedett. A most véget ért bajnoki évet szinte teljesen kihagyta. Ezen bevezető után adódik a kérdés, hogy van? - Köszönöm jól. Még mikor az MTK-ban játszottam ott is súlyosan sérültem (keresztszalag szakadás), két műtéten estem át. A kék-fehéreknél igazán nem biztosították a rehabilitációhoz szükséges feltételeket, ami elvárható lett volna. Ennek ellenére Szombathely így is leigazolt, s ott megcsináltam az említett sérülés rehabilitációját. Végig alapoztam a 2003-2004-es bajnokságra való felkészülést. Edzőmérkőzésen szerepeltem, sőt az első bajnokin, az MTK ellen Pesten pályára is léptem. A következő fordulóban, Sopronban a korábban műtött térdemben is elszakadt a keresztszalag. Most ebből épülök fel. - A csapatnál nem érzi mellőzöttnek magát a sérülés miatt? - Minden sérült játékos máshogy áll a dolgokhoz, meg a sérült játékoshoz is. Nyilván azt a játékost favorizálják, aki húzza a csapatot és játszik. A mellőzésből hála istennek semmit nem érzek, Szombathelyen jól érzem magam. Szeretnek, erre bizonyíték, hogy jelen pillanatban Belgiumban vagyok három hónapos rehabilitáción. Profi körülmények vannak, a visszatérésem után százszázalékos leszek. A csapatvezetésről mindent megkapok. - A 2004-2005-ös felkészülést a Haladásban kezdi? - Mindenképpen, hiszen Szombathelyhez köt még kétéves szerződés. Ez nem jelenti azt, hogy ki szeretném tölteni. Mindent megteszek annak érdekében, hogy mindkét fél számára előnyös legyen. Úgy érzem, hogy amit értem tettek tartozom annyival, hogy a felépülésem után továbbra is a Haladásban játszam. - Ez a sorozatos sérülési hullám nem hátrány önnek abban, hogy a külföldi menedzserek önre figyeljenek? - Sajnos nagyon nagy hátrány. Az a két év esik ki, ami legfontosabb lenne a sportoló számára. A mai labdarúgásban sérült játékos után nem nagyon érdeklődnek sem itthon, sem külföldön. Magyarországon nincsenek profi körülmények a rehabilitáció terén. Csak összehasonlításképpen: nálunk egy keresztszalag szakadást napi egy órában rehabilitálnak. Belgiumban csak az én lábamon napi négy-öt órában dolgoznak. - Önre igaz-e az a mondás, hogy a "szegény embert az ág is húzza"? - Az az igazság, hogy egész pályafutásom alatt, a sorozatos sérülések miatt a lelkem megedződött. Az biztos, hogy a sok kudarc után, a talpra állás erősíti az ember lelkét. Nekem már váratlan dolog nem jöhet a fociban. - Mennyire érzi magát csalódottnak, hogy a Haladás csak sikeres osztályzón hosszabbította meg NB I-es tagságát? - Nagyon csalódott vagyok. Játékosállományilag az első hatban kellett volna végezni. Valamilyen oknál fogva nem jött ki a csapatból, ami bennük van. Jöttek a vereségek, a sok kapott gól, rúgott szinte semmi. A játékosok önbizalma elment. Ilyen helyzetben nehéz talpra állni. Örömünkre sikerült megkapaszkodni. Dunás-Varga Zoltán

<<< Vissza