A SZENTESI Reformáta Ekklésiának MATRICULÁJA. Melyben: Az õ emlékezetes Dólgai, t.i. Erede’te’, Valtozásai, Ujjulása, Épülése, Tiszteletes Tanitóinak Catalogusa, Oskoláji, azok[ban] való Igazgatóknak Neveikkel, Rendtartási, Eszközei ect. Rendszerént való szakaszokban feljegyeztettek a’ Posteritás[nak] ke’dvéért. Ao 1748. Diebus 1. Et seq. Martiy. Finit 23. Apr.

  Másolat.

                                          .          

A SZENTESI REFOR. EKKLÉSIA

HISTÓRIÁJA

1700^dik Esztendõtöl fogva 1800^ig ,

mellybenn

ennek Állapotja, nevezetesebb Tagjainak

Életek, emlékezetet érdemlõ Dolgaik,

Változásai, össze-szedetve elõ-adódnak

Tiszt. Béládi István, Gál István

és Kis Bálint Prédikátorok által.

I^so Kötet.

 Turpe est ignorare ea, quae contingore domi.

Pettz

    A Szentesi Reform. Ekklezsia Historiáját elkezdette le írni Tiszt. Beládi István; Káplán és Felsõ Parti tanító 1748^ban Marczius 1^so napján; és folytatta azt 1753^ig. – Ezenn 5 esztendõk alatt, a mint lehetett összeszedte és leírta az Ekklézsia történeteit 1700^tõl fogva 1753^ig; megírta az 1709^be és 1739^be volt Pestist leírta hasonlóképpen az 1748^ba Julius 20^dikán kezdõdött és 1750^ben August. 1^so napján végzõdött Sáskák pusztításának történeteit. – Megholt õ 1759^be. – Az õ halála utánn fojtatta ezen Historiát T. Gál István 1764^ig, egyszersmind a T. Béládi István saját kezével leirt és egy kemény papiros fedélbe kötött Historiáját, némelyeket hozzá adván, némellyeket elhagyván belõle, ebben az Ekklézsia könyvében tisztára által írni elkezdte és ezt a II^ik Résztõl fogva más keze által fojtatta, a XV^ik Részig, – megholt õ is 1768^ban Januarius 17^kén. Még ebben az esztendõben az említett T. Béláditól és T. Gál Istvántól írt Historia T. Erdélyi Sámuel kezére került; ki is abban ugy irta belé a nevét, mint a magáéba   Samuelis Erdéllyi Ab Ao 1768ik Falsó; és mint tulajdonát, ugy ajándékozta 1771^be Fiscalis T. Dobosy Gergelynek   Ex gratiata Oblatione Clarissimi Dni Samuelis Erdélyi, Pastoris Szentesiensis, obtieno Gregorius Dobosi ab Ao 1771. Die 26 Januar[ii]; a ki ezt idõvel visszaadta az Ekklézsiának, melybõl azutánn a XVI^ik Résztõl fogva elmaradtakat, T. Sz. Miklósi Sebõk Sámuel ebbe a könyvbe beíratta 1764^ig. ettõl fogva pedig az 1800^ig történt dolgokat összeszedte és béirta Pr. Kis Bálint, a mint ezt ezen 1^so kötetben lehet látni. Ugyan ezen Prédikátor fojtatta ezen Historiát 1801^tõl fogva 1825^ig, mellyet magába foglal a II^ik kötet. Ezen jelenlévõ formában, újonnan béköttetett 1829^be Nagy János curátorságában, Borza Pál könyvkötõ által.



    Sólt: LXXVIII v. 2.3.4.

Nagy bõvséggel szóllok a régi titkos dolgokról. A melyeket hallottunk és tudunk; és melyeket a mi Atyáink beszéllettek minékünk. Nem titkollyuk el azokat azoknak fijaitól és maradokaitól, megbeszéllvén az Urnak dicséretit és az õ erejét, és az õ tsuda dolgait, melyeket tselekédett.



    ELSÕ RÉSZ

A szentesi Reformáta Ekklézsiának Régiségérûl.

Jollehet e Keresztyén szent Ekklézsiának az Evangyeliomnak me’gvilágosittása felderûlt világa után a tiszta és szeplõtelen Isteni Tiszteletnek módgyának bevétele és az igazi hitnek az Helvetika Konfesszió szerint való vallása által lett plántáltatásának bizonyos és meghatározott esztendejét, holnapját és napját nem tudhatjuk, mindazontáltal találtatnak oly bizonyos Dokumentumok, melyekbõl meghamisíthatatlan erõsségekkel állíthatjuk hogy a Boldog Reformatzionak e’ Magyar Hazába lett alkalmatosságával, a többi Keresztyén Ekklésiák között ez is nem utolsó volt.

Ugyan is:

1.) Az Helvetika Konfessionak a Magyarországi Ekklesiákhoz lett érkezvén; Ao 1567^ik Esztendõben Debrecenben várossában Sinodus lön, hova begyûlének a tiszántúl és innét levõ tanítók XVII = seniorság alatt valók; mely Senoiorságok között negyediknek ne’veztetik  tetik a Makói. (vid. Helv. Confess. edit. Oppenheimii A^o 1616) vfio Hac e vfio Petri Cze’ne’ Sze’ntesiensis Pastoris p.t. ne’o soliensis, Hung: Érsek Ujvár; et Senior Tractii ejusd. Nona fio neosoliy ne’c nanus quidem in venitur p. forg.nec vende’ra sup sunt floreati 11. me ibiter oliom * pscripti se’ sima Rfti id Ao 1725 * ejus Arcis Je’moliventur ne’ Strigonio et Comarino, quod a in Vicinitate’, pat anteo, posse’t hortilis esse fusnig. qui te’nviét. Háne niveriat Sperie’m Axedieppus Stveponientis ut tune posset Eulad xsti et Fidelis Rftos externii nove’, epoidia Eccla et Mimitionisdecnolotione’m immudiate’ elnusit mus in spata ipsius Archiappi mu siné condolio et jubilo, Dei tame’n manu. Ung. p.m. 9.). Kétségenkivül azért, hogy e tartomány is az Evangéliumot már az elõtt régen bé vette következésképpen az akkori szentesi Ekklézsia is.

2.) Ambár ez az helységnek kicsiny voltához képest nemigen hires és nevezetes Ekklézia lehetett légyen is abban az idõben: mindazonáltal ugyancsak virágzó Ekklézsia volt, a minthogy a Makói Districtusbéli Ekklézsiák catalogusában bizonyosan is olvastatik Lampénál a Magyar és Erdélyi Reformata Ekklésiák Historiájanak 641^ik levelén.

3.) A felsõ Sekulumnak sokszori siralmas változásai miatt a Pogány Töröknek kegyetlen uralkodása alatt és Tatároknak e Tartományba sok ízben véghez vitt rablása és pusztítása miatt egynéhányszor ez Helység is elpusztúlt (: mint a mostani élõ öreg emberek az õ értekre’ e’mle’getik e mostani lakást   negyedik megûlésnek lenni emlegetik:) de mindenkor megszûnés nélkül a Szent Evangyeliumot tisztán és igazán hirdetõ Tanítót és Lelki Pásztort tartott, kit még a futásokban is és az e’llenség e’lõtt a Tisza vizén által lett   lett költözésekben is magokkal az Ekklézsiának tagjai elvítték, vide intra pag. Test. Past R. D. Rozgonyi mint oda alább ·/· vide intra Cap. odaalább majd megbizonyítják; és midõn haza szabadulván megtelepedtenek, legelsõ gondjuk volt az Istentisztelet rendjének ujonnan való helyre állitása, mint oda alább majd meg is látjuk a 6^dik sz.[ám] alatt.

Volt oly idõ is, a mikor Gyula várában lakván a Törökök, ezt a helyet is megszállották nemely Pogány Gazdák, ugy mondják hogy ezek Tatárok voltak volna, az itt levõ lakosok pedig Szent Ilonára költöztenek által a Kurcza vizén tul mind Bükösi István nevû prédikátorjukkal együtt ugy mindazonáltal hogy onnan is ide Szentesre jártak vissza a Templomban.

4.) Mivelhogy pedig ennek a földnek a természeti termekenysége abban az idõben is tsudalkozásra méltó volt, ez Helységet nevezetes nagy Gazdák lakván, kik még szomszédbelieket ugy mint: Bõdieket sõt Csongradiakat is kenyérrel tartották, tehettségek is lévén hozzá igen érdemes Tudós Prédikátorokat tartottak, kik közzûl nemelyek még Esperesti tisztességet is viseltek; mint nevezetesen ama b. e. Laskói Lõrincz kirõl majd oda alább az V Részben bõvebb[en] szóllunk.

5.) Mostan élõ öregektõl azt is halljuk, hogy még a Török hatalma alatt voltak is, midõn a Tartománynak csendessége lehetett az Ekklézsiának virágzása az idõhöz képest meg volt, lévén abban az idõben Szentes mintegy 115 házakból álló falucska. Midõn pedig Keresztyén Földes   Földes Uraik voltak és nevezetesen Bogdány és Jármi familiák, sõt Erdélyországi Bárói familiából való Kemény Simon birták, minthogy ezek magok is Református Keresztyén földesurak voltak, az Ekklézsia annál nagyobb virágzásában volt.

6.) Legközelebb midõn 1699= Esztendõben a Törökkel békesség lett, a Tartomány ujabban kezdetvén   megülettetni, valamint Makó és Vásárhely; ugy Szentes is a Tiszántúl lévõ szomszéd Keresztyén városoknak Kecskemétnek és Kõrösnek lakosaikból kezdett jobbára megszaporodni és ugy nevelkedni, honnét nevezetes Gazdák jöttenek, kiknek maradékai még ma is egy Ekklezsiának érdemes tagjai sõt oszlopai. Azonidõbéli Kegyes lakosok, látván a Pogány által elégetett és elpusztíttatott Templomnak romlását annak köveit megeleveníteni ‘s újonnan felépíteni, fedéllel, menyezettel, székekkel és karokkal, bölcs Mester emberek által megékesíteni és elkészíteni legelsõ tiszteknek és gondgyoknak esmervén; ez ujj   ez mostani Seculumnak kezdetiben 1701 = Esztendõben minden szükséges részét a mint elkezdették ugy véghez is vitték. Melyekrõl mind a menyezetire feljegyeztetett Irás, akkori Tiszteletes tanítónak Páthi Miklósnak, ugy a Becs.[ületes] Tanácsbéli akkori szemelyeknek nevekkel együtt ne’m külömbe’n mind a Tanító székinek elejin tõllünk is láttatatt számok, bennünket eléggé bizonyosokká tettek.

7.) Ezen megújíttatott Templomban szabadason gyakoroltatott mind addig ez egy Ekklezsiának szokott isteni tisztelete, míg nem királyi parancsolat által (:mely 1746 = Eszt[ben] Jullius[nak] 25^dik napján N.[emes] Vármegyegyûlése alkalmatosságával Vásárhelyen publicáltatott és a következendõ 1747^dik Eszt.[ben] Juliusnak 27^dik napján Szentesen lett N. vármegye Gyûlése alkalmatosságával effectusban vétetett:). Templom lepecsételtetvén és elfoglaltatván ez az Ekklézsia tõle végképpen megfosztatott.

1686^dik Esztendõben september 2^dikán vétetett el a Törököktõl Buda vára. Ugyanezen esztendõben October 20^dikán vétetett el tõlök Szeged is. Ez elõtt egynéhány nappal, Veteráni, kinek a Commandót a megbetegedett Kaprara vezér által adta a szegedi Törökök segitségére sietve jövõ Török-Tatár sereget itt Szentes alatt nagyon megverte. Ekkor adták fel Csongrádot is a Törökök. Lásd Decsi Ormanographiáját és Rocke Krieges und Friedens Geschichten zifesnu Hungarn und der Rforte. feljegyezte K. B.

II. Rész

    Második Rész

Az Ekklézsiának legnevezetesebb változásáról

Olyan boldogtalan idõre jutott az Istennek Háza és a’ Jézus Krisztust igaz Hitit valló Keresztyénség ez Hazában ez idõ szerint hogy vérontás és nyilvánvaló erõszakos kegyetlenség nélkûl egyszer egyszer nagyobb üldözés nem volt a Reformatzió idejétõl fogva, mint most vagyon; Mennyi sok Ekklézsiák és hitbéli Keresztyén Atyánkfiai vagynak gyászban, számokat leírni éppen ·/· éppen nem lehet, nagy rész jutott e Tartománynak is az Urnak bölcs tetszése szerint ebbõl, nevezetesen a mi Ekklézsiánknak is.

Mert nemcsak lelkünk esméreti terheltetik a Kalendáriomban veressel festett Innepnapoknak megtartásával, hanem kegyetlen erõszakkal, büntetés és vereség által is kényszeríttetnek a keresztyének lelkek esmérete szabadságától elszakadni, és a Tanítók minden Ekklézsiákban itten is a mondatott és iratott dekretális Innepeket az Ur[nak]    az Urnak Házában minden vasárnaponként kihírdetni nagy szorgalmatossággal és a községnek tudtára adni, még pedig oly kemény bírság és büntetés alatt; hogy ha valaki azoknak kihírdettesét a prédikátorok közûl csak feledékenységbõl elmúlasztaná is, tizenkét német forintokat fizetni kénteleníttetnék (: a minthogy még akkor is életben levõ Esperest Tiszteletes és Tudós Füredi Mihály uramon õ kegyelmén actu meg is vétettetett, elmulasztván mindjárt a parancsolat után a legelsõ Innepnek ki hírdettetését, akkor ott megfordultában õ kegyelme helyett prédikállott személy Tiszteletes Tudós Szilágyi Sámuel uram õ kegyelme a Debreczeni Nemes Reformatum Collegiumnak mostan is egyik érdemes Professora) ha pedig történnék, hogy vakmerõségbõl hágná által e parancsolatot; tehát szabad ítélet szerint való büntetéssel megbüntettetnék; de még erre egy ideig példa nem esett. Mely ez iránt való parancsolat valamint nagy hatalommal publicáltatott és currentáltatott Vásárhelyen történt N. Vármegye Grlis Gyûlése alkalmatosságával 1746^ik Eszt. Julius 25^dik napján; ugy minden ollyan mondatott Pápista Innep napoknak   alkalmatosságával vármegye kiállított emberei az Helységeknek határán széllyel nyargalván (:patale’rozván:), keresik a kik valamely külsõ sõt még a házaknál levõ belsõ munkájukban foglalatosak volnának, kiket asztán a vármegye bírsággal és kemény vereséggel az után megbüntetne.

De a mi ez Ekklézsiának még sokkal keservesebb, melyet bizony sokkal nehezebben szenved minden nyomorúságinál melyeket eleitõl fogva mind eddig szenvedett, még a Pogány birtokában lett sokszori haborúknál is, hogy csendes nyugalma és szabadsága elvétetvén, nagy változást szenvedni egy szomorú napon kéntelenítteték, melynek alkalmatosságát ·/· alkalmatosságát és módgyát a következendõ Maradéknak emlékezésére im ily rendel feljegyezni hellyesnek és szükségesnek találtatott. Mivel

  Mivel régen kerestek vala alkalmatosságot a szomszédok, mi módon lehessen elkezdeniek ellenünk el végzett tanátsokat; és tellyes igyekezetek volt arra, hogy szerentséssen és kedvekre vihessék véghez, a mit azért az Úr Isten engedelmébõl az idõ és ebben a dolgok nekiek jól szolgáltanak; tudniillik: irigy szemekkel nézték hogy a Meghólt Templomunk hátullyához valamikor valamely nemzettõl ragasztatott egy darab ssegrestye, melyrõl valamikor a magokénak lenni erõssen állították és ez okon kezekre is keriteni valami uton ‘s módon igen akarták.

De valamely nagy Ellensége is ennek az Ekklézsiának igen neheztelte, hogy ennyi ideig illy számos esztendõknek elfolyása alatt is, ez a hely meg nem elegyedhetett, hanem tisztan tartatott az elegy belegy nemzettõl; tett azért vádolást, mind a mélt. Földes Úrnál Bécsben lakó L. B. Haru- ckern Ferencz Úr Õ Nagyságánál, mind talán a Fels.[éges] udvarnál, hogy lakni ide bé nem bocsáttatnának az Ellenkezõk, itt ismét ugyan az igen biztatván be’nnünke’t, hogy már a régiség miatt   miatt romlásra készülõ és már meghólt Templomunkat ujjítanánk és nagyobbitanánk meg.

Igaz is: hogy megszaporodván Helységünk lakosi, mind az õ magok familiájoknak sok ágakra lett kiterjedésével, mind a Dunántúl kezdett kegyetlen üldözés miatt ide bujdosott Keresztyén feleinkel egyrészrõl, más részrõl, mind pedig az Erdõháton egy nehány esztendõktõl fogva lenni szokott nagy víz áradások miatt szükségre jutott és ide mi hozzánk szorult szegeny jövevényekkel már a szokott Isteni tiszteletünk Helye nem vala elégséges. mert bár igen szorossan ûlt is a bé gyülekezett Kegyes Kösség: mindazonáltal sokaknak az Urnak Napján és a nevezetes Sátoros Innepi napok alkalmatosságin tsak a földön való ûlésre sem találtaték Hely, hanem szomorú szívvel kijönni kénteleníttettek.

Ez okon indíttattak Keresztyén Ekklézsiánknak Betsületes Elõljárói az elébb sok ízben tett színes biztatásra el indulni, hogy a megholt Templom helyébe más illendõt és elegendõt építhetnének, vagy tsak Észak felõl való oldalát ki-vetvén meg szélesítetnék és a’ napkeleti végét a toronyig intézven meghosszabbítatnák, alázatos instacziájokat intézvén ·/· intézvén és ebben szükségeket a Felséges Udvar eleibe terjeszteni, melly   mely Követségben sok izben fáradtak Bétsbe Elöljáró - Uraink közzül Nemz.[etes] Betsei Mihály uram, Vecseri Mihály uram, Török György Úr, Médi Mihály úr, Dobos János uram, Helységünk elsõ Notáriusával Nemz. Nánási Márton urammal; de semmi más választ sok könyörgés és költség után is nem nyerhettek, hanem   hogy a Templom melyben a Reformatiótól fogva eddig jártak nekik kiké a segrestye volt vissza engedtessék: mi pedig tsinállyunk akár fából, akár vályogból magunknak, mindazonáltal a Fundamentom égetett téglából megengedtetik és a földön fellyül is mintegy két téglányira. Melyrõl való parantsolatja a Fels. Udvarnak a Vármegyéhez midõn el-érkezett volna, publicáltatott, és egy esztendõ az Ujj Templomnak elkészítésére engedtetett; mely bé telvén, mindjárt bé pecsételtetett, és ennyi idõ alatt ott gyakoroltatni szokott Isteni tiszteletünk, onnét végképen kirekesztetett; Anno et die iam notatis. Az emlitett

  Az említett parancsolatnak Vásárhelyen lett publicatiója után negyedik hétre t. i. 17 és 18 Aug. 1746 ugyanitt Szentesen celebrált Várm.[egye] Gyûlésének alkalmatosságával Várm. és Urasági Tisztjei jelenlétekben ugyanmagok által az ujonnan Isten dicsõségére épittetettndõ szent Templomunk fundamentumának Helye elintéztetett és ki-mérettetett, szélessége nyoltz, hosszúsága pedig husz királyi ölekre, minemûvel a kõmivesek élnek. Mely osztán mennyi keserves bajos nyomorúságokkal építtethetett a IV^ik Részben mindenekrõl fogunk emlékezni.

 Harmadik Rész

A megholt Templomból lett szomorú ki-költözé-

sünknek és számkivettetésünknek rendi és módgya.

Minemû nagy készülettel igyekeze elvégezett tanácsát az Ellenkezõ Fél véghez vinni, midõn maga által eleve tudósíttattunk volna: szükségés vala nekünk is a mi dolgainkról illendõ-képpen gondot viselnünk; már közel lévén a Terminus is Templomunk Halálának napja, kegyes Elöljáróink járóink mindeneket ·/· mindeneket tanáttsal jól és helyesen igyekeztek elrendelni. Annakokáért felvirradván ad diem 24=Juli mind a három harangok, mellyeknek kisebbikét öregebb Vetseri Mihály uram õ kegyelme a maga költségén Budán szerzette vala 40 rh forintokon tsak akkor tájban a majd elmulandó régi toronyból az Ujba fényes nappal által költöztettek helyhezteték. Ugy a szõnyegeket és az Urvacsorához való szent edényeket is bátorságosabb helyre tették. A vármegye itt lejendõ Gralis gyûlésének terminusa die 27 = Juli 1746. ajusd a Templom elfoglalása végett praefigaltatott die 26 Juli 1746. Mi is legutolsó Isteni tiszteletünket keserves szívvel és könnyezõ szemekkel végezénk el, ugyan azon órában abban lett végsõ Tanitást   végsõ Tanitást ez igékbõl vevén fel Tiszt.[eletes] Gál István uram, akkori Lelki pásztorunk Exod. XXXIII v. 15. Ha a Te orczád nem jár mi elõttünk, ne vígy ki minket ez Helybõl. Mellyet láss e’ Matriculában pag.

Felvirradván a szomorú és homályos 27^dik napra a Fels. Udvar Kegyelmes parancsolatjára a vármegye kegyetlen Sententiát pronunciála és hogy minden halladék nélkül exequáltatnék státuála és publicála; t.i. Hogy a Templom cum omnibus appertinentiis (:értvén a harangokat is:) le pecsételtetnék, az uj Templomunk pedig ad litteram mandati építtetthetnék. Jóllehet sok szives esdeklések, könyörgések és könyvezõ kérések által is keresnének Kegyes Elõljáróink tsak annyi ideig való halasztást, míg elkészíttetnék Templomunk valamennyire, sõt nagy fizetésnek igéretivel is ezt meg nem nyerheté Ekklézsiánk: hanem ezen napon Mindszenti Plébánusnak és Esperestnek hatalom engetteték a Szolgabíróval le menni a Háztól, hol a gyûlés tartatott és a Templom ajtajait bé-pecsételni. Dictum factum. Igy Vig ebédhez   Igy vig ebédhez ûlvén az Urak, kik most sokkal számosabban gyültek vala   gyûltek vala össze, mint máskor, a bé-rekesztõ múlatságnak poharát illyen kivánsággal ajánlják egymásnak: Több Kálvinista Templomokat is fogalhassunk! Melyre szíves Áment mondának. Halgassa meg a maga árvaházát is az Úr! Sirák 4.21.

Tetczett mindazáltal megengedni, hogy a rajta Templomon lett épitések, melyek megmozdíthatók volnának és nekik szükségekre nem szolgálnának, belõle kihordathatnának; a mint is a következendõ 28^dik = napon az emlitett Plébánus váci kánonok által a pecsét felszakasztatván szabadság adaték minden székeket öt vagy haton kívûl, kihordani ·/· kihordani, a Chorusnak karok[nak] nagyobb részét, a deszka padlatot, az ablakban lévõ vasrostélyt, a Templom elõtt levõ nagy színet fedelestõl, melyeknek hordattatásukban keserves szívvel láttad volna a Népnek a Kegyes Assszonyoknak és éhen olyan sietõ és nyughatatlan munkával lett éhen és szomjan a nagy hévségb[en]   hévségben lett hordozáskodásit, vélted volna, hogy mint régen a tatároknak rá-ütésekor igen sietve hordotta jószágát félvén a veszedelemtõl, most is látnál ollyan keserves változást, a melyet még az említett Plébánus is szánakozással láttatott szemlélni, jelen lévén maga is e nyomorúságos bajai között a népnek.

Ez engedelem mellett más részrõl részszerint visszaadásnak igéretivel, részszerint parancsolattal a középsõ harang, mely száz esztendõknél régibb és ez Ekklézsiának szolgálatjában volt ez óráig, hagyatott a puszta toronyban vissza-hozattatni, oly véggel hogy a Pápisták vélle harangoznának, mivelhogy még magoknak nem volna, melyet el nem mulaszthatván kénteleníttettünk oda engedni; jóllehet még az idõtõl fogva is a mélt. Uraság is maga jelenlétében itt igérte bizonyosan lejendõ vissza-adattatását; de’ még eddig itt se’m tellyesittetett még. viszsza is adatott die 18 = 8bris 1748.

Szomorú Ekklezsiánk Kegyes Elõljáróinak tettzett rendelni   rendelni, mint szivesen ajanlá is ebben való szólgálatját Nemz. Vetseri Mihály uram az õ kegyelme udvarát, mely éppen az mostani ujj Parochiális Ház háta megett vagyon, addig az  ISTENI  Isteni tiszteletnek Helyének válassza míg az Ujj Templomunk elkészûlne; hol a megholt Templomtól sok bajjal ide hurczoltatott Nagy szín két részben öszve állíttatván alatta a Prédikáló szék Egyházi és Külsõ Elõljáróknak székek, mint lehetett illendõképpen rendeltettek, a több nép ponyvák és deszkákzat alatt és ott jelenlevõ nagy szekér-szín alatt az Asszonyok keresvén magoknak helyet; nagyobb része mindazáltal a Gyülekezetnek az ég szín alatt mind hévségben és essõben magát békességes tûréssel tartoztatmi az Isteni tisztelet alatt nem sajnálotta; holott legelsõ szent gyûlésünk A szín alatt való I[ste]ni tisztelet lett 1746 Juliusnak 29^ik napján ezen Holnapnak Julius[nak]., és ez számkivetésben nyomorgattunk 3^ik napjáig Decembernek. Itt tett legelsõ tanítást Tiszt. Gál István Prédikátor Urunk ezen Text[us]. Ésa. 19:1.2 die 30 juli és bé-rekesztetett e színben való Isteni tisztelet die 26 Novembris a Tanítással ez Text. 2 Sám. 6.12 melyet elmondott Tiszt. Béládi Istv. uram õ Kegyelme a felsõ Leányi iskolának Praeceptora és az Ekklézsiának 2^ik  Prédikátor helyett való Tanítója.IV: Rész. ·/·

    Negyedik Rész

Az ujj Templomnak sok változások között lett

fel-építtetésérõl.

A reánk következendõ változást sok dolgokból tudván, jó idején szorgalmatoskodtak minden szükséges dolgok aránt Birák Uraink, hogy e nagy és terhes munkát el-kezdvén, se fogyatkozás ne lenne, se az építésben késedelem és káros idõmullatás; amint is Nemz. Betsei Mihály Fõ Bíró Urunk’ die 9=martii 1747 Öszvegyüjtötte a város házához mind a Tanácsnak minden tagjait, mind az Ekklézsiának belsõ szolgáit, hol az épittetendõ Templomnak bizonyos és leg- helyesebb Hellyérõl, Mennyi ségérõl és több szükséges dolgokról tanátskozván, a Fõ Kõmíves Mesternek jelenlétében, és ugyan akkor meghatároztatott, hogy a város Háza és Istállója között való helly és tágasság lenne leggillendõbb hely és mértéke mennyiségének elég lenne, hossza 18 és szélessége 7 királyi öl ugyan most tzövekekkel ki is mérettetett a Kõmives Mester által. Az UR

  Az Úr Isten ki-nyítván az idõt a Húsvét (után való Szerdán) 5 April 1747 Innepének el-mulása után mindjárt, die 5 Aprilis l. az Úr nevében a munkához hozzá kezdettek, a fundamentumnak árkát ásván két napokon   napokon, sok számú munkások. Melynek el készûlése után azon Pénteken, ugymint 5 April 1747 Ujj Templom fundamentuma Az egész Gyûlekezetnek buzgó ahítatos esedezése mellyet láss alább pag. ugyan e helyen a reggeli Isteni tisztelet után végben menvén, le-tétetett az elsõ fundamentom tégla napkelet felõl való alsó sarkon szegletin Az örökké való megfoghatatlan Boldog szent Háromság, Atya, Fiú és Szent-Lélek Egyetlenegy imádandó Elõ Úr Istennek Szentséges Nevében Tiszteletes Gál István Lelki Pásztorunk keze által. Õ Kegyelme után a több Egyházi szolgák, kiket követtek N.[emes] és N.[emzetes] Gálos Mihály akkori Reformatus Tiszttartó Urunk, és nagyobbik Fija N. és N. Gálos Sámuel Fõ Comissarius Uram. Következtek osztán említett N. Fõ Biró Uram, a Betsülletes Tanáttsal rend szerint: kik mindnyajan a fundamentomnak mély árkába ásott gráditsokon és deszkákon lemenvén az Úr Istennek szentséges nevének segítsegûl való hivásával hí- vásával élõ és hallatós szóval és ahítatos szíves fohászkodásokkal egy-egy téglát tettek le; ·/·tettek le; a már elébb kõmíves-vas-kalánnal ke tulajdon magok keze által leöntetett mészre, sorjában. Mely munkát ott igy elvegezvén, kiki az õ tehetsége szerint a Kõmíves Mester számára egy márjást vagy többet, vagy kevesebbet az ott letétetett tálatskában szívesen adakozott.

Ekképpen ment véghez e nap; mert a Kösség között nevezetes Emberek is, sõt nemcsak Férfiak hanem   hanem Kegyes Asszonyok is Magokat az Emlékezetes Nagy munkában örvendeztetni tellyes szívvel igyekeztek. Sõt az oskolában járó gyermeketskéknek is emlékezetre meg engedtetett fundamentom követ le-tenni, kik közzûl ezeket feljegyezzük: Joannes Bertók, Michael Kaszap Cantoris, Stephanu Balog, Stephanus Molnár, Paulus Kováts, Joannes Szõllõsi, Mihael Lénárt, Georgius Bartha, Stephanus Dögei, Michael Szél, Joannes Rátz etc.

Elvégezvén Fõ Bíróságát Nemz. Betsei Mihály Uram következett õ kegyelme helyébe Nemz. Médi Mihály Uram köve die 23= apr. a hívatallal edjütt e nagy munkának folytatása is szállott Õ Kegyelmére, annyival terhesebben, hogy a Templommal edjütt Toronynak készíttetése is szükséges volna, melynek Fundamentoma ismét die 9= mai a földben rakatott övedzõig való tégláknak rakása a föld szinen Fa épûlettel kezdeték. Ennyi

  Ennyi terhes és költséges építései lévén az Ekklezsiának; tettzett közönséges végzésbõl az egész Gyülekezet eleiben terjeszteni szükségét, melyet nevezetes Tanításban ama Szent Beszédekrõl, Melyek vagynak János 2.17. véghez vivén, és azon alkalmatossággal serkentvén és intvén a népet Tiszt. Lelki Pásztorunk die 4= Junii lett e szent munka oll annyira hathatós, hogy tsak külön a tizenkét személyekbõl álló Bets. Tanács töbet 500 Rfr forintoknál a Templom épületire conferált, ugy anyira, hogy még a szegényebb köz béresek is szivessen alamizsnálkodni el nem mulatták ezeknek érdemeiket ; kiknek Lajstroma a város   város Háznál emlékezetre tartatik, míg e Mátrikulába be-íratik.

A Templom fundamentomának égetett téglából való rakatása el-végeztetvén mivelhogy gondoltuk, hogy a vájognak állandósága erõtlen volta olly nagy épûletnek megtartására nem reme lehetne alkalmatos, vármegyebéli és más nagy uraknak, sõt méltóságoknak is biztatásábol ·/· bíztatásából egy nehány kõlábakat a falban rakattatni akaránk; melyben hogy a Majszter Kõmíves-mester is magamunkáját tetszhetõbbé és az épûletet ékesebbé tenné a Kõlábakat a falnak külsõ színén kivûl szélesítette a fal fel is léven szintén félig rakattatva, mellyeke’t ezért is és hogy   számokr[a] hogy sûrûn volnának, talán 18 =mindössze, irígy szemekkel nézvén a nem szíves szomszédok die 20 Junii itt Szentesen celebráltatott N. Vármegye Gyûlése alkalmatosságával a Kõmívesek el-tiltattak a munkától; sõt a Fõ Kõmives Mester fogsággal és vassal fenyegettetett; és hogy edszersmind a Templomnak szélességét, hosszúságát és már félig fel-rakatott Kõlábainak számát egy papirosra detineálná, hogy a Fels. Consiliumnak Pozsonyba fel-küldettethetnék; meg is tselekedte, fel is küldettetett, ki is osztán a fel-állíttatott Kõlábaknak el-rontása iránt igen kemény és menydörgõs parancsolatot küldött vissza. Ekképen lett az Építésnek elsõ és Nagy akadálya. Lásd. Esdr. 4. A ’ Torony

  A torony pedig mivel tsak fából készíttetett a féle tilalmat nem szenvedvén már elkészûlt a faragással ugy hogy die 26 = Junii a felemelõ mesterségek és Csigák el-rendeltetvén és alkalmaztatván 28 ejusd. az öreg szeglet oszlopok felállítatni elkezdetének; annyira hogy die 6. Julii a fedetének szarufái is fel-szegeztettek és die 7=ejusd a felsõ gomb és Kakas a felette levõ csillaggal edjütt szerentsésen fel-tétetett. Melynek magassága a földtõl fogva az Átsnak mértékével egészen 14 és fél ölnek találtatott.

Sok könyörgések és Instantiák után láttattak valamenynyire engedni a N. Vármegye Tisztjei az épittés aránt, a honnét merészlették Birák Uraink a Templomnak hat ablakainak Budán kõbõl vágott mellyékeit die 15 Julii a falban   a falban bérakatni, melyek kevés ideig nyughatának ott, mert 27=ejusd. a N. Vármegyének lett igen Nagy Gyûlése, melynek alkalmatosságával el-rekesztettünk a régi Templomtól is, annyira keményen parantsolt a Templomnak ad litteram értetendõ építésének rendi és módja felõl, hogy die 28=ejusd. ez ellen tett kõ építéseknek minden részeit ·/· részeit lerontatni, hányatni, és vágatni – Nagy fenyegetéssel a Tanátsnak imponálta; ez lõn a sok jótéteményeknek és ingyen lett szolgálatoknak világi mód szerint való jutalma. Sõt ennek felette a Szegvári Plebánust, N. Vármegye szolgabíróját és egy Esküdtjét az epûletre szüntelen minden napon vigyázni kinevezte, és rendelte a N. Vármegye, kiket a számos munkások felett mint rontó Pallé-  tó Pallérokat kénteleníttetett az Ekklézsia naponként étellel és itallal tartani.

Látván már és eszünkbe vévén illyen köszönetre nem méltó igért segítségét és az ellen; e mellett nagy Kegyetlenségét a N Vármegye Tisztjeinek szivének arántunk, ha keserves szivünk fájdalmával is ugyan, minthogy kéntelenek voltunk és már semmi útat módot vígasztalásunkra sem sehonnan sem láthattunk  hattunk, sem várhattunk die=31 Julii az Épitõ Kõmivesek által magunk pénzén elszedetni a fel állított kõ oszlopokat lerontatni megengettük és elkezdettük; és noha szemeink béköttetésére négy oszlopok még ekkor meg-engettettek és hagyattak, de ujabb parantsolattal die 7=Aug. ismét egy darab tégláig valamelyeket találhattak és láthattak a jelen való ‘s rontato Pallérok kivettetni el nem mulattak. Hogy méltán imádkozhattunk és panaszolkodhattunk illyen keserves állapotunkban a régi Ekklézsiával mi is die 13=Aug. hallván azon beszédekbõl a Tanítást, melylyek vagynak Néhém. 4:4.5.

Mindennyi keserves nyomorúságok és szorongattatások között és die 2=Aug. a Toronynak zsindelyezése már elvégeztetett és a Templom Dél-felõl való falának égetetlen téglából lett rakása continuáltatott, hogy már a Predikálló széknek fundamentoma is két veres fenyõ darab gerendák die 17=Aug. a falban   a falban bérakattatván el-rendeltetett; sõt az égetett téglából épitett kõlábaknak vagy oszlopoknak is die=25 ejusd rontatásuk elvégeztetvén a falnak sebei égetetlen téglákkal mindenütt bé-rakattatván meg-gyógyíttattak. Még ezek

  Még ezek sem lõnek elegek a Kegyetlen Irígységnek, mivel három ajtóknak helye hagyaték az épületen t.i. Napkeletrõl, Délrõl és Északról; az Északról hagyatott ajtó is bérakattatni parancsoltatott ·/· parancsolttatott, és die 4. septembris kivánságok szerint meg lett. Jóllehet már mindeddig Mindenek az õ akarattyok és parancsolatjok szerint le’ttenek és mentenek véghez, annyival is inkább, midõn eszekbe vennék hogy már mindeneket elkövethetnének rajtunk, még die 13= 7bris Gralis Gyûlés tartatott arántunk, ez okon, Mivel még mind eddig is az Ablakok kövei az épûletben benn volnának, melyekrõl a fellyebb elmult Gyûlési alkalmatossággal Maga Mélt. Fõ Ispán Urunk Gróf Haller István úr Õ Nagysága jelenlétében engedelmes resolutiót kegyelmesen tenni méltoztatott a N. Vármegye most pedig Õ Nagysága távol létiben; e meg irt Gyûlésben el-végeztetett és kiadattatott ugyan kemény parancsolattal azon Ablakoknak le-rontattatása; noha már die 2. septembris a Templom falainak építése az Úr Isten segittségébõl, egészen elvegeztetett vala, és a sok gerendák is felrakattattak vala; ez okon   ez okon lett, hogy teljes romlási után való fel épûlések ismét a falaknak die 23   die 23. septembris végeztettek el; mely idõ alatt a szaru-fák is fel-rakattak és die 25. ejusd. egészen meg is létzeztetett és négy Pesti Áts Mesterek kezek által a ‘Sindelyezés is elkezdetett; továbbá die 6. 8bris az egyik végen való vitorla reggeli hét orakor fel-tétettetett. és egészen végezetre a Templomnak ‘Sindelyezete die 17. 8bris elvegeztetett; mellyért az Urnak neve áldassék!

Azt gondolánk már mindnyájan hogy semmi gonoszaink nem volnának már hátra, de hogy még fellyûl a nyomorúságokban ráadást és szerzést is adna a N. vármegye die 23- 8bris Gyûlése alkalmatosságával parancsolta el utollyára, hogy a két karok alá magok engedelmékbõl rakatott két-két kõlábak, melyek nem a falban, hanem a Templom közepin helyheztettek, egészen ki-hányattatnának; ez akarattyok is, valamint a többi, véghez ment; és igy az Átsok magok bölcs Mesterségek szerint Fa Oszlopokra elsõben is a Napnyugati Kart építeni, die 30-ejusd. elkezdették. Ezekkel

  Ezekkel edjütt az Asztalos Mester Emberek is Nemz. Jókai Sámuel Úr Rév-Komáromi Nemes Asztalos Czéhnek Czéh-mestere, Czina István ugyanott Atya Mes-  tya Mester és Molnár Mihály négy tanult Mester Legényekkel és annyi Inasokkal edjütt hiven és serényen mind a Menyezetnek keszítésében, mind a Karok borításában foglalatoskodván, azon közben az a Kõmíves Mester is itt a szomszédságban Szent-Mártonon lakó Szablik maga ·/· Legényivel a pádimentomot rakatván, mind edjütt szerentséssen elkészíttetének és beszegeztetének a székek is; mely belsõ munkák folyván egész Novemberben die 30. ejusd edszer ‘s legelõször egészen ki-sepertetett a Templom, a’ mely napon szintén Szegedrõl az Üveges ablakok is meghozattak. Mindezek után die 1 Xbris a Tiszt. Tanítók széki és az Asztal körûl Czirkulus elkészíttetett; végezetre osztán die 3 ejusd. a Praedikálló szék is Koronájával edjütt fel-szegeztetett.

Igy felépülvén az Urnak tsudálatos Gondviselésébõl az Õ Felsége Segedelme velünk lévén Kegyes Tanításokkal, a Szent Háromság ISTEN Ditsõségére felszenteltetett Advent elsõ vasárnapján die 3. Decembris MDCCXLVII. Jelen levén e szent alkalmatossággal ezen Venerabilis Districtusnak nevezetesebb Ekklésiáinak Tiszteletes Tudós Tanítóji; nevezet szerint: Tiszteletes ‘s Tudós, Kegyes Öreg Atya: Füredi Mihály Uram. Hód-mezõ-vásárhelyi elsõbb Lelki Pásztor és e Békéssi Szent Társaságnak Érdemes Seniora, Ki által   Ki által az elsõ a   legelsõ Tanítás kezdetett és elvégeztetett ex Textu Ésa LXVI 1.2 Ugyan ekkor Õ Kegyelme által ezen Templomunkra nézve az Ekklezsia szüksége ki-hírdettetett és az alamizsna pénz ment 59 Rh. for. és 13 Den. Ismét T. T. Szikszai István György Uram Békési Lelkipásztor és ezen Szent Társaságnak Ord. Notar. Ismét T. T. Erdélyi Sámuel Uram Ötsödi Lelki Pásztor, Ismét T. T. Dobsa Tamás Úr Tartsai Lelki Pásztor Ismét T. T. Hajdú János Úr Gyomai Lelki Pásztor. Ismét T. T. Kulin Demeter Úr Makói Lelki Pásztor, Ismét T. T. Tatai István Úr Vásárhelyi Professor etc. második Tanítást végezvén Tiszteletes Tudós Gál István Uram Ekklézsiánkbéli Lelki Pásztor ex Textu: Exod III.5. Ugy sok számú Keresztyén szeretõ Atyánkfiai a megírt szomszéd Ekklézsiákból nevezetesen kiváltképpen Vásárhelyrõl annyira hogy minden részei Templomunknak Kegyes Férfiakkal és Asszonyiállatokkal szinten tellyesek lévén immár több bé nem férhetvén, kívül az Ajtók elõtt állani kéntelenek valának. Következendõ vasárnap pedig die 10=Decembris praedikállott T. T. Béládi István uram Ekklézsiánkban második Lelkipásztor helyett való Praedikátor szolga-Társ. ex Textu e’ Rom. VII. 15-16. Mind   Mind ezek után die 16=Februarii 1748 az Ablakokra Pestrõl hozatott vas-rostélyok felszegeztettek. Már az Urnak a mi ISTENÜNKnek dicsõséges Szent neve maradjon ·/· maradjon nálunk és maradékinknál Örökkévaló áldásban, tselekedje Jó Lelke által hogy viszont mi magunkis lehessünk Õ Felségének Szent Templomi. ! Ame’n. V. Rész Mindezen Templomunk, mind mindnyájan, kik ebben igaz Hittel és megtért Szívvel a Jézus nevében az igaz Istennek egyedûl szolgálunk Õ Felségének mind örökké kedves, tsendes és nyugodalmas Halyléka! Amen. ‘Solt CXXXII.13.14.

Ez idõben kik voltak a’ Szentesi Eccle’siának Külsõ és belsõ Elöljárói Számok és nevek szerént me’gtalálhatók egy darab faragott kövön; talán e’zután a’ Templomban is fel fog[nak] jegyeztetni Táblára Lásd e’ Mátriculában is ide’ alább

 Ötödik Rész

Az Ekklézsiának ez ideig való Lelki Pásztoriról, Tiszt.

Túdos Tanítóiról.

Nem tudom az idõ sokszori szomorú változásit okozzuk é tsak, vagy valami részbõl ennekelõtte ezen Szent Gyülekezetben levõ Egyházi Szolgáknak is feledékenységeket mondhatjuk okának lenni, ily nagy fogyatkozásinknak, hogy tsak egy kis jegyzõkönyvetskében is restellették emlékezetért magok neveit és itt lakásokban esett nevezetes viselt dolgaikat tudtunkra adni: Meg vallom mi immár most kevesekrõl emlékezhetünk és a kikrõl emlékezünk is, rólok nem sokat tudunk, és hogy a valóságot bizonytalan  zonytalan dolgokkal ne elegyítenénk; igen szûkeknek kelletik már lennünk arántok az irásban, sõt melyet leg inkább salynálunk, tellyességgel nem tudhatjuk ide jöveteleknek innen lett kimeneteleknek vagy Haláloknak idejét, szolgálattyoknak vagy lakásoknak az idõhöz boldog vagy boldogtalan állapottyát. Fellye’bb nem

  Fellyebb nem emlekezhetünk, valamelly itt lako Prédikátornak nevérõl, hanem 1. b. e. Tiszteletes Laskói Lõrinzrõl

Már ezelõtt van emlékezet Gerendási Balázs szentesi Prédikátorról a ki az az 1569^ik Esztendõben Oktober 10^én Nagy Váradon II. János választott magyar Ország királya és Erdélyi fejedelem parantsolatjára tartatott Synoduson Dávid Ferencz és Blandrata György ellen, a Sz. Háromságról való Ortoxi tudomanyt, tõbbekkel együtt oltalmazta, – és az ott Készült Ortodoxa Sententiának nevét aláirta, ekképpen: Blasius Gerendási. minister de Szentes. Lampe Hist. Ecclae Refor. in Hungaria. p. 149. feljegyezte K. B. nem 149 lapon, de a 249^iken B. I. kinek itt lakásáról és Prédikátorságáról néh.[ai] nagy emlékezetû Martonfalvi György Szentirás magyarázó Doctor és Debreczeni Professornak Magyar nyelven írattatott ·/· írattatott Szent Históriájának Elöljáró beszédében vagyon illyen emlékezet: Catalogusa azoknak a Tiszteletes Szemellyeknek, kik (:e nagy Tanitónak Martonfalvi György Uramnak:) bottya alól a Debreczeni Oskolából vagy Mesterségekrõl mentenek fel az idegen országokban, kiknek rendiben negyedik Laskói Lõrincz szentesi Lelki-Pásztor. Mely munkát az Auctornak Halála után bocsátott világ eleibe Hires T. Szilágyi Márton Professor; ki Colle’g Kinek Elöljáró-beszéde az. Kiis az fellyebb említett  Professornak Ao 1669= lett Collegája, már az elõtt lévén Tanítványa Laskói Lõrinz sõt mint ki-tettzik az írás rendibõl, mikor Professorrá lett Szilágyi Márton Úr, már akkor Szentesi Prédikátor vólt Laskói Lõrincz, mind kettõnek nevek ott vagyon a Catalogusban, lásd meg in editione Debre-   Debrecz 1681. (Ez idõben T. Bõlcskei Mihály vólt Békési Prédikátor.) E megnevezett Tiszteletes Tanító, hihetõ innét vitetett osztán Vásárhelyre, hol ennek a Prédikátori Szent Társaságnak Séniorává vagy Esperestjévé választatott Lampe. 1686^ik  Esztendõ tájban. Lampe. Hist. Eccl. Hung. pag. 641. egy   Egy embert sem találhatunk ma közöttünk, kinek eszébe jutna, hogy esmérte volna itt lakásában, hanem hogy bizonyosan tudják sok izben hallván Attyoktól, hogy Laskói Lõrincz híres Prédikátorjok volt. De nem sokáig lakott Szentesen, mert a Vásárhelyiek által vitték magok Ekklézsiájába. E Tiszt. férfiúról az emlékezet vagyon, hogy az idõben Academiákra ment Ifjaknak oda fel valami Tudós Professor ezt mondotta: hogy Laskói Lõrincz el-taníthatná minden scientiákat Magyar Országban, valamint valamely Professor  Akadémiákon. Hires Predikátor is vólt mindenkor.

2. Második Prédikátort Ugyan a felsõ Seculumban emlegetnek Marosi István nevût, kit az igen öreg emberek gyermek korukban értek és életben szemléltek; ki itt Szentesen fáradt idejéig, erõtelen öregségéig volt Prédikátor, és midõn már nem szolgálhatna, Házat adott az Ekklézsia, melyben magános életet élt haláláig; és ez ház volt azon a helyen, hol mostan Nemz. Vecseri Mihály Úr háza vagyon.

3. Harmadik ugyan a felsõ Seculumban Tiszt. Rozgonyi Uram, kinek idejében el-futván a Török elõtt Csongrádra, ott is a futott szentesi népnek ·/·  Népnek, ugy mint maga Halgatóinak Szolgált és Prédikált, midõn pedig ellenzenék a Pápisták ugyan ott lakó Rátz Kapitánynak Vasasinak nevû adott szállást a maga udvarán az ISTENI

1667. Szentesi Prédikátor volt Bütkösi István a ki egyszersmind Esperest is volt, mert ebben az Esztendõben mint Alföldi Esperest adminisztrált a Superintendetia Cassájában: 10 frt. – 1675ben pedig már Vásárhelyi Pap volt, ment ebben az Esztendõben, mint Körös-Marosközi senior és Vásárhelyi Pap – juraments se purgarit castra – amint ezek felvagynak jegyezve superintendentia régi Protocollumba, melybõl ezt kiirta: K. B. ·/·

  Isteni tiszteletnek: sõt az Oskola-Mester nélkûl lévén akkor (: mi okon nem tudjuk) a meg nevezett Udvaron tanította a gyermekeket maga T. Rozgonyi Uram. Harmadik

  4. Harmadik Negyedik emlékezetes és híres Prédikátor ez Ekklézsiában volt Tiszteletes Páthi Miklos Uram; de nem tudhattyuk bizonyosan ha mindjárt említett Tiszteletes Marossi Rozgonyi István Ur után következett-é vagy nem, mert sem a Praedecessornak Halálának, sem a Successornak bé-jövetelének esztendejét ki nem tanulhattuk.

A Békési Tractus Protocollumába igy irta bé nevét: Annó 1696. die 10 Martiy Nicolaus Pati Minister Ecclesiae Szentisieasis” 1719^be menvén el innen Gyomára, lakott itten 23 Esztendeig. Az 1712^ben 1713 ^ban és 14 ^ben tartódott “Sancta synodis ott volt Pati Miklos – Még 1728^b élt Vésztõn, mert ekkor õ declarálta: hogy a Tractusbeli Prédikátoroknak suffragiumi által, Esperestnek valasztodott; Oltyán András makói, notáriusnak Pápai Ferencz; Assesoraknak pedig Pati Miklos víztûi, Vecseri György vásárhelyi, Sukorói István Gyulai Prdttorok.

Ez bizonyos, hogy Tiszteletes Páthi Miklos Uram mind régi, mind sok idõkig való Prédikátor volt itt; ugyan is a Bõdi Ekklesiában is, hol a félelmes idõben laktak vala az idõben a Szentesiek, Kedves Prédikátorjok Õ Kegyelme volt. Mert hogy Kõrösi Mesterségbõl Akademiákra ment, és ifjúságában lett Bõdi Prédikátor. (1719^ik esztendõben ment el Szentesrõl, akkor is nem magáért, hanem második istentelen fertelmes életû Felesége miatt:) holott is a Tatár által a Nép el-raboltatván 1686ban 1697ben Ugyan Páthi Úr elsõ jó és kegyes Felesége is Turbótz Kata gyermekeivel rabúl örökösen el-vitetett. Maga is Tiszt. Páthi Miklos Úr rabbá esett;

Fogságában a Török rabláncz el rontván egyik lábát egész életében sánta volt. Feleségét Császári parancsal menvén Török Országba, ki akarta váltani, de az nem jött vissza. – A fia, megértvén annyától eredetét, midõn Bétsbe ment Török követ, NKõrösön keresztül útazott, Attyafiáét meg kereste, ‘s véllek tolmács által beszélt ‘s meg ajándékozta õket.

 a váltságot, vagy sarczot Kõrös városa tette le Õ Kegyelméért a Tatárnak. 1000 Talléron Meg lévén a Békesség a Törökkel 1699ben haza jöttek ide lakni Szentesre, és az itt megszállott lakos Oláhokat ki-vervén, magok pedig hellyekbe pedig azoknak megtelepedvén emlitett Prédikátorjokat  jokat magokkal haza hozták, hol még a régi Pestisben   Pestisben Ao 1709ban és 1710ikben nem más hanem annyiszor említett Páthi Úr volt Szentesi Prédikátor. Másik feleséget vévén, ki e jámbor Kegyes Atyának nagy kissebbségére és haláláig való szíve fájdalmára szolgála, mint hallatik bal sarkára állván a tisztatalan elétre halylott és ez motskos maga ·/· viselete miatt az Ekklézsiának is nagy bánattyára, öregségére innét kimenni kénteleníttetett, a mint emlegetik Gyomára vitték Ao 1719ben. Vésztõn holt g[meg] Ez a rút életû Asszony Kegyes Jó Urának hajadon testvér hugát Páthi Katát terhesítette némely Férfiuval a Parochiánál, és tisztességes hirû nevû Sellérjét hasonloképen; magát pedig talánn az Görögök is ismerték. Jóllehet illyen rút életû volna ez Asszony; de Tiszt. Férjét, ki Ifjúságától fogva ennyi esztendõk alatt jó és rosz sok idõket itt töltött, haláláig el-bocsátani nem akarták; hanem az Ekklézsia ellenére Szépe Pál (:a mostaninak apja:) lévén Bíró, megmaradását nem engedte, melyért sokaktól sok átkok is mondattak reája.

elvégezte életét Vésztõi Prédikátorságában, a holott is el temetetett, mint különösen kedvellett Lelki Pásztor, a Templom déli oldala mellé – de a mely templom már elpusztult és hellyére a prédikátori ház épittetett. Feljegyezte ezt: Pred. K. B. 1815^ben.

5. Negyedik Ötödik itt való Prédikátor neveztetik Tiszteletes Sukorói István Úr, kiröl többet semmit nem tudunk hanem hogy Makói Oskola Mesterségbõl 1719^ben hozatott. Innét Gyulára vitetett. Prédikátornak (csendes természetû, jó embernek dicsértetik:) de itt csak esztendeig lakott (: még T. Pápai Úr Akadémiákról le-jött:) holott a b. e. L. B. Öreg Haruckern György Úr Õ Nagysága kedves ember lévén gyakorta asztalához szivesen látta.) onnan mint reméljük Szent Jóbra vitetett   vitetett, holott levõ Prédikátorságában mostani Lelki Tanítónk Debretzeni Oratoriae Praeceptorságában 1740^dikben a’ Fijának volt Praeceptora, magával is beszéllett, mostan is Szent Imrei Praedikátor az hová Szent Jóbról vitetett.

Igy írta be nevét a Tract. legrégibb Protocollumába: Steph. Sukoroj Minister Szentesiensis. 1719. f.jegyz. K. B.

6. Ötödik Hatodik már még friss emlékezetben levõ Tiszt. Tud. Pápai Ferencz Úr ez e’gyszer nem tudhatjuk ö Kglme felöl bizonyossan, ha mindjárt Sukorói Úr után jötte’ Sze’ntesre’, e’zt tudjuk mindjárt Tiszt. Sukorói István Úr után következett Lelki Pásztorunk, ki a Kõrösi oskola mesterségrõl menvén Akadémiákra   pedig Hollandiába töltött három esztendõket, le jövén pedig hazájába  ·/· hazájába Pápára, ideig az õ vérszerint való Attyafiainál nyugodott meg, várván a Szent Tisztre való Hívatalt és alkalmatosságot. ezen kedves Hazája és edes Annya a Pápai Reformata Ekklézsia melyet megtisztele 1717^ik esztendõben tudós kegyes Prédikállásával az Urnak Templomában, az idõ alatt szomorú gyászba borula, míg Õ Kegyelme Akadémiákra jára, megfosztván említett Templomától Ao 1718= die 28. 10bris; ugyhogy az idõben mikor Tiszt. Pápai Ferencz Uram Haza érkezett az Isteni tisztelet egy Kapuszinben szokott vala gyakoroltatni; holott is Õ Kegyelme Ao 1719 die 25. Xbris t.i. Karátson éjszakáján, annak a tartománynak mindenhai szokása szerint viaszgyertyák és lámpások világánál prédikálván, tisztelte meg kedves Hazaját. Innen osztán a következendõ  kezendõ 1720^ik esztendõben mint maga tulajdon kezeírásából olvastathatik, Martiusban jött Szentesre Praedikátorságra

a// Igy írta be nevét a Tractus Protocollumába: Franciscus Pápai Minister Ecclae Szentesiens. Annó 1720 die 12. Marti f. jegyz. K.B.

Meg vagyon Tiszt. Lelki Pásztorunk kezénél a Lajstroma mostan is, melyet maga Õ Kegyelme 1721^ik esztendõben kezdett, igy titulálván azt:Series Baptisatorium in Ecclesia R. Szentesiensi, Pastore pro tune Francisco Pápai. Consezquenter: Januarius. die 4 Soós István fija András; et quae sequntur. Ezek utan a mostani Pestisben 1739^ik Esztendõben az idõtõl fogva continuálta szent szolgálatját Haláláig, szolgálta e Keresztyén Ecclézsiát v.i. a megírt esztendõben die 1. Aug. szolgáltatta ki az Urvacsorátját ujj Kenyérbõl die 21. Aug. a Pestis mirígy által az Úrban boldogul kimult e világból.

NB. A fellyebb említett Tiszteletes b.e. Pápai Ferencz Uram által kezdett Mátricula Anno 1777 sohol sem találtatott. feljegyezte T.sz.m. Sebõk Sámuel

E b.e. Tiszteletes Férfiúról meg-jegyeznünk emlékezetre illendõ és méltó, hogy természetiben szelíd, alázatos, társalkodásába kegyes, magát mindenekkel szerettetõ, a Szent Hívatalban munkás, tudós  és ékessen szolló vólt; volt egész példája a Kegyességnek, kinek ez Ekklezsiában való lakásának esztendeji és idejének szakasza volt mind ·/· mind e városnak külsõ közönséges Polgári Társaságának, mind Ekklézsiai állapotjának arany és boldog ideje. Mert annak elõtte is, mind addig az ideig a sokszori háborúk és táborozások miatt e Helynek, mint illyen ország utjában és Tractusban levõnek számtalan terheltetései voltanak, ez a Szakasz pedig csendes és háboruság nélkûl való volt. E felett akkori ez idõbeli méltos. Kegyes Földes Urának Atyai kegyelemmel való inclinatiója vala a Lakosokhoz, Kinek   kinek Kegyes Kegyes Gratiájából Reformatus Tiszteinek t.i. Tiszttartójának ide lett bé-állíttatá-sával  sával, (:ki Jó Isten félõ kegyes Uri ember vala t.i. nemes és nemzetes vtlõ Gálos Mihály Uram, ugy Ispánságának hasonlóképen Reformatus jó emlékezetû Néhai Horvát János Urnak:) az Ecclezsiának hivatalképpen való tsendesség és nyugodalom az Úr Istentõl engedtetett vala.

1728^ba[n] Aprilis 10^dikén valasztódott, communi Rev. ac Clar: Fratrum suffragio. Inctualis Notariusnak.

Az említett Tiszt. Tanítónak Halála után pedig az idõ mennyire megváltozott! A Pestisnek itélete, Kegyelmes Földes Urának Halála és más sok szomorú dolgoknak következések, tsak az elébb nevezett Kegyes Tisztnek is következett változása (jóllehet ugyan ezen Mélt. Földes Urnak Jószágában Gyo Gyomára lett menése és jollehet azon Tiszttartói hívatalára ‘s fizetésére, de mi nekünk, ha valóban eszünkbe vennénk és érzenénk! Nagy Fogyatkozásunkra és erõtelenûlésünkre:) és ezt megelõzõ ‘s véle együtt nyomban járó mennyi szokatlan, terhes és szomorú változások érkezének ezek elõtt mindenben boldog Ecclézsiára a fellyebb megírt Részekben megjegyzénk vala. Igaz azért, a mit fellyebb való a’ felsö levélen most megjeg mondánk,vala mellynek melléje az edjét adjuk: az a boldog arany idõ szép alkalmatosságot sokszor adhat vala  az Eccle’sia tettzése szerént szüksége szerint a Templomnak építésére, a mint már akkor is szóval emlegették és a megholt   a megholt Templom körûl egyszeris másszoris készittetett színek szükséges voltát eléggé mutatták; ha az Istennek és az Ekklézsiának ugy tetszett volna és némû nemû aluszékony   aluszékonyság az idõbéli Elõljárokban nem lett volna (:melyet most de késön sóhajtva emlegetnek:) kétség kívûl akkor Salamon épithetett volna, de mos Nehemiásoktól is tsak a mint lehetett. Hetedik ·/·

7. Hatodik Hetedik tanitója az Ekklezsiának az említett Pestisben volt Tiszt. Tudós Czeglédi Keglevittz András Uram, ki ide Makóról Vezsenybõl hozatott die 3. Septembr Ao 1739. Betsületes Öreg Jámbor, kirõl, minthogy itt rövid ideig lakhatott (:a mint Õ maga feljegyezte a Megkereszteltettek Seriesében tsak szintén öt kisdedeket keresztelhetett) az Úr Istennek Bölts tettzésébõl a többek között meghalván a Pestisben több emlékezetes dolgot felõle nem jegyezhetünk, hanem hogy a Szent János Mennyei Jelenésekrõl irott könyvében letéttetett titkos Profétióknak fel-fejtegetésében és azok szakaszainak meghatározásiban, ‘s ekkor vagy amakkor lett lett és lejendõ betellyesedéseknek megállításában igen tanúltnak és Böltsnek láttatott lenni. Méltó megjegyeznünk ezt is itt, hogy a Pestisnek szomorú idöejében a Nép a Templomban való Sz. Gyûléstõl el-tiltatott a Fels. Királynak erõs parantsolattjal  csolattjal által, azért Tiszt Czeglédi Úr is tsak a kerítésben Prédikállott a Templom ajtaja elõtt. Jött ide Ao 1739. die 3 7br. és meghólt die’ Me’nsis

8. Hetedik Nyolcadik Vásárhelyi Oskola Me’ste’rségbõl hozatott ugyan ismét Vezsenyrõl hozatott Öreg idejû Tisztel. Tudós Harsányi György Úram, ki is tsak egyszer Prédikálhatott, és ugyan a Pestis mérge által meg holt. Vácálván azért az Ecclézsia az Ujj Borral való Communiónak kiszolgáltatására Tiszt. Mezei János Uram hozatott által Sasról.

9. Majd Kilenczedik Tiszt. Pap Ferencz Úr. Kit illyen szorult idõben Kartzagról  ke’nszerségböl (:holott mint Hazájában töltvén idejét a Debreczeni Pestis miatt lett el-széledésekkor a Deákoknak, kik közûl való vala Õ Kegyelme is:) hozott el az Ecclézsia, és exemittáltatván a Szent Szolgálatra viselte itt a Prédikátori Hívatalát hûségesen egy esztendeig, egy Télen edjütt lakván Tiszt. Dobsa Thamás Urammal successorával. Nyolcadik Kilenczedik Tizedik Innét lett indulása a Pestisben való szolgálattyának jó jutalmával segíttetvén Akadémiákra. Honnan le jövén, elsõben lett Prédikátorává Gyarmaton Békés Vármegyében, azután Ugon, azután Sz. Andráson, és ugyan ott meg is hólt.

  10. Nyolcadik Tizedik rendszerint vala Tiszteletes Makai Dobsa Thamás Úram, ki Erdélyi Deákságának elvégzése Akadémiai terhes úttyának elvégzése után akkor érkezvén le Akadémiákról. Ao 1740 Die’ köszöntött bé Ecclézsiánkba töltvén közöttünk itt hat esztendõket. ·/· hasznossan és dícséretessen; Tudományában és Kegyes Magaviseletében Categoricus Ember. sanö se’rosu

a// Igy írta bé nevét a Tract. Protocollumba “Ego Thomas Dobsa Makai subscribo legibus V.Tractus Békésiensis, qui nunesum Scrae Ecclae Reftae Szentesiensis V. D. minister. Ao 1771 di 2. May. M. s.” 1742^be a Szentesen tartott Tr. Gyûlésben Assessornak választódott – még 1771^ben élt. mert ebben az Esztendõben Január 15^én irta a nevét pap Ferencz, Ótsai Gál András és Királyi Márton Assa sorokkal, azon számadásnak melyet a Tractus Cassájának mily lételérõl lett, akkori senior T. Szikszay György feljegy. K.B. a Tract. régi protocollom

Lett el  Lett elbucsúzása Ao 1746 die 13 Martii az Ecclézsiából, és vitetett a vener. Districtus rendelése szerint a Tartsai Szent Ecclézsiába. Ennek elõtte levõ mindkét apróbb Matriculákban hagyta Maga tulajdon kezeírásait. Igy követte Õ Kegyelmét a rendben

Tiszteletes ’s Tudós Gaál István Úram a Midõn lett volna a Debreczeni Református N. Collegiumnak 8 esztendõkig való Tógatus Tagja, és azután a Szikszói virágzó szép Oskolának hasznos Tanítoja három esztendõk el-forgások alatt u.m. 1741. 1742. és 1743. Nagy igyekezettel készítvén magát Akkadémiákra, hallatván minden felé Tudományának és Életének sok dicséretei, Nevezetes Ekklézsiák már vágytak, hogy Magok Lelkipásztorjokká tehessék. Melyek közûl való volt a Szentesi Szent Ekklézsia is. Ki hogy az említett Tiszt. Férfiúhoz való szeretetét megmutassa, nem tsak illyen jó idején, még Akadémiákra való menetele elõtt adott hívatalt Õ Kegyelmének; hanem tellyes   lyes tehettségével is kivánta elõmozdítani olly drága és szent igyekezetét; Magának is jövendõbeli nagyobb hasznára és örömére; mely végre Akadémiákra való felmenetelire conferált 70. 80 Rhen. forintot onnan való lejövetelire 100 Rh. fr.  Mely mind a két részrõl való szándékokat az Úr Isten megszentelvén, lett áldott órában Ultrajectumból elindulása és szerentsés Haza érkezése Szentesre. Igy az Úr nevében a Szent Ekklézsia színe elõtt a Szent Rendnek Törvénye szerint ki-bocsátatott az Ur Munkájának tellyes   teljes hatalommal való gyakorlására. Tiszt. ’s Tudós Füredi Mihály Uramnak a vener. District. érdemes Seniorának ugy Tiszteletes Szikszay  István György Uramnak Notariusának áldások és kezek által die 23.  Febr Januárii Anni 1746 több e szent alkalmatosságra lett convocatus Tiszteletes Atyafiaknak jelenlétékben. Béköszönt és béállott voltaképpen az Ekklézsiának szolgálattyába egy ahoz alkalmatossághoz intéztetett Predikátióval 20 Martii Anni iam supra natiti. szolgálván mind addig Antecessora T. Dobsa Thamás Úr. De ugy  ·/·De ugy tetzett az Úr Istennek, hogy ez Ekklézsia lenne a Krisztusnak vitéz szolgájának és hívének Palaestrája, midõn szent szolgálattyának kezdete után hamar sõt mindgyárt valamiképpen Fels. Pásztori Fejedelme mihelyt Profétai Szent Tisztire felszenteltetett, Kisérteteknek Helyére vitetvén nagyobbaknak elszenvedésére és jobbaknak elérésére készittetett Mát. 4.1. seq Úgy tettzett   Úgy tettzett mondom õ Felségének a magának tsetsemõ-korában ajándékoztatott, nemtsak Aranyból és Tömjénbõl, hanem Mirhából is részeltetni  Tanit választott Tanítványát és Hívatalos Szolgáját, ennek rendszerint vett Hívatalának még tsetsemõ korában; hogy Szent Pál Apostolal Ki lal (:kinek Theologiájának egyenes Methodusa szerint hiszi és vallya és Tanitja az egy Igazságot) mindenekben ugy viselné magát mint Istennek szolgája, sok nyomorúságokban való tûrésben, szorongattatásokban. 2.Kor.6.4. Annyira szivében lévén már ez Szent Ekklézsia mint életének ennyi idejéig gyakorlott nagy munkájának elsõ ‘sengélye, hogy mindenkor kész volna vele edjütt élni és halni, mert mihelyt a követtségben ide érkezett, nem vala semmi nyugodalma testének, hanem mindenekben nyomorgattatása, kívûl harczai, belûl félelmei valának Ibid. 7.35. Ha Bölts elméje ugy tudta is dolgait mindezekben rendelni, hogy még a nyomoruságokban is örömet találna, de kitsoda hihetné el, midõn nem tsak füllel hallaná és nem tsak a távol valóknak, hanem minden napon szemeivel   szemeivel látná hûségére bizattattoknak is illyen terhes szomorú és kétséges kimenetelû dolgaikat melyeket fellyebb megolvashatsz Cap. 2–4. hogy szivében keserves fájdalmat és az Izrael Uráért Istenéért elméjében búsulást nem szenvedett volna, bizonnyal jól tudja az egész Ekklézsia, ki akkori kegyes Tanításit hallotta és minden igaz Keresztyén Lélek, valaki könyvekkel elegyíttetett sokszori könyörgéseit ez’ Szent Gyü  ez Szent Gyülekezetekben látta, melyekbõl egész tudományunk vagyon igen könnyen hozzá vethetünk, mennyiek sok törõdései és fohászkodási lehettek ‘s voltak azon idõben az õ magános Tanuló Házában. Igy kivánta hát maga az Õ Ura a Szent Ministeriumra candidálni és auctorizálni  ·/·auctorizálni Bölts tettzése szerint, mi végre? Felséges Titkainak még rejtek ládátskájában tartya. De az övéit megvigasztaló Isten /v 6. megvígasztalta ez szomorú idõ alatt is Õ Felségétõl várt igaz és hív Élete Párjának N. Gálos Erzsébeth Asszonynak, die 26= Julii Ao 1746 Házához lett jövetele által, elsõszülöttének Erzsébetének szemlelése által die 8= Junii 1747 és az Úr nevének újonnan fundált Szent Templomnak felépülése által. Áldassék az Úr! és soha el ne fodjon az Õ Irgalmassága az Õtet félõkön! Amen.

 hatodik Rész

Az Ekklézsiának Oskoláiról.

Ugy halljuk az itt megélemedett Betsületes Öregektõl, hogy az õ emlékezetektõl fogva mindenkor tartott az Eklézsia Oskola Mestereket, A’ ré ket, a régi idõben, kinek tsonka keze, sõt  értenek régi idõben Felséges Oskola Mestereket is, hogy itt légyen mindenkor Oskola tapasztaljuk most is, az Ekklézsiának kebelében tagjai között levõ nem tsak közép, idejü emberek[nek] sõt õsz és régi idejû embereknek is az éneklésekben való szép és ditséretes magok gyakorlásából, hanem melyet talánn szégyenelünk emliteni is, hogy ennek az Úr drága Ajándékának illendõ meg esmerése és betsûlése, melly köz nyavalya a Magyar Refor[mátus]. Ekklézsiákban, itt is olly ke’llö és kelletlenségbe’n volt igen keveseknél volt, vagy mint láttatik az Úrnak örök séginek az Úr félelmében való taníttatások, mint egy oly köz Biró alatt tsak kellõ és kellemetesség vólt; mert itt született ‘s taníttatni itt kezdetett valamelly már tzélt ért subjectumok a Haza is alig   is alig esmér edjet azokon a személlyeken, kik most már útban vagynak, a N. Debretzeni Collegiumnak Togatus tagjai: Csáki Miklós és Szilágyi Ferencz. De légyen az Úr neve áldott ez aránt is, nem tsak gyógyúlását szivessen munkalkodják mind a külsõ, mind a belsõ Elõljárók az Ekklézsiának, hanem tsalhatatlan jelekbõl reménylik is, tsak hogy a régi parlag szõlõt hamar helyre hozni lehetetlen; reménylik, mert a Nyavajának okát, vagy okait keresni el-indultak, mellyeket nem találhatni a mult idök  mult idõkbéli Lelki Pásztoroknak szemeik. behunyásában ·/· be hunyásában tsak, sem a tanításra elõ álított személyeknek restségekben, vagy tudatlanságokban annyira, sem a külsõ Tisztviselõknek vigyázatlanságokban épen mint a szüléknek vagy edjütt mondva az egész Kösségnek eleiktõl vett ‘s bennök meggyökerezett természeti vastag erköltstelen erköltsökben, engedetlen rendeletlenségekben és ez aránt senkitõl nem függésekben, melyeket segített külsõképpen hogy a Nép elhitette magával, hogy az õ gyermekei születtettek nem Böltsességnek tanulására, hanem a barom-tartásnak, mezején, a’ Szállásokon minde’n ISTENI félelem nélkül való káromkodások[nak]   dásoknak betstelenségének gyakorlására. szántásnak, vetésnek mesterségére, lévén különben ez a tartomány gyakorlatossággal a Szomszéd Törököknek és Rátzoknak ebben lett beütések miatt hol pusztulásban, hol futásban, hol nyomorgattatásban: Innen nevelkedtek és emelkedtek némellyek az itt születtettekbõl nem Cathedrára, hanem ekeszarvára és lántzára, mivelhogy még a mai élõ emberek közzül is vagynak, kik hiresek a vadkanok ölésének mesterségénrek nézve, ugyan is: a vad disznóknak ezen a földön régen nagy vala bõvségek. Áldja meg az Isten azokat, a kiknek elméjek e nyavaját szívesen orvosolni elindult[ak]. Láttatnak   Láttatnak már is a gyógyulásnak szép jelei, hogy az úr Házában példában és munkában vétetett egynehány féle Kegyesség Praxisai nem tsak nem continuáltatnak, hanem szemlátomást mindeneknek elméjeknek élesztésére és a valóságos Böltsességnek szerelmére titkos tûznek ereje által gerjesztetnek elhitetheti magávál minden jó Lélek, hogy bizony nem lészen ennyi atária, rendeletlenség a Gyülekezetnek tagjai között és mind a külsõ mind a belsõ Igazgatásnak módja könnyebb lészen.

Hogy ebben végét elérhesse a Keresztyén Ecclezsia, Tiszteletes Lelkipásztorával nem tsak edjütt Közönséges Tanátsból végezte, hogy Oskolájának Igazgatására a N. Debretzeni Collegium Ifjai közzül minden két esztendõben olly érdemes személyt hivjon ki, a ki valamint ott va- lami ott ditséretessen és serényen munkálkodott a tanullásban, ugy szintén azon módon az Oskolában gyakorolván ·/·gyakorolván magát a tanításban ugyan ezen Sz. Ekklézsia által segíttetnék illendõképpen a bõvebb Tudományoknak Kútfejére Akadémiákra: azért is a Mestereknek fizetések sokkal inkább megbõvíttetnék, hogy sem mint volt annak elõtte, mellyet is tettzik elõb adni ekképpen a XV^ik Részben, melyrõl való dekrétoma az Ekklézsiának lett die 19. martii Anni 1747. és ugyan akkor expediáltatták Debretzenbe N. Vetseri Mihály és Kormán Mihály Uraim a Nemes Tanáts tagjai közzül, kik is a mint reájok bízattatott a követséget szerentsésenn el-végezték, megérkezvén die 29=ejusd. elhozván magokkal a Nemes Collégi-  Collegiomnak Collégái közzül Maák János Uramat.

Az az áldott Nap volt az, mellyen az is Keresztyénûl végeztetett hogy a több Keresztyén szomszéd városoknak példájok szerint itt is ha tsak kettõt két ifjakat is, kik most elsõben a Kisdedek környûl Praeceptorok lennének, Öreg Deáki ruhában öltöztetnének, kiket hasonlóképpen a Nemes Collegiumban tanúló felserdûlt ifjak közzûl hoztanak és az Ujj Templomnak felszentelésének alkalmatosságával az Ekklézsiátúl ajándékban készíttetett hoszszú mentékben fel is öltöztettek- tek die 3. Xbris Ao 1747. Kik közzûl az elsõnek neve Berényi József, a másodiknak Bégányi János Oratoriát és Logicát, ezeket illetö ezekkel edjütt járó Sciéntiákkal edjutt tanulván. A több tanuló ifjúságnak száma pedig nevelkedett ez esztendõben 117^re; kik közzûl némellyek a syntaxisnak, minthogy még fellyebb nem mehettek a tanulásban, igen ditséretessek végezik

 hETEdik Rész

Az eddig volt Oskola Mesterekrõl, nevezetessen a

kik ditséretes emlékezetet érdemlenek Tanitvá

nyaikkal edjütt.

Ha úgy tudhatnánk neveiket és rendeket a mint szivessen kivánjuk emlékezetben hagyni õket, igen akarnánk hogy hi hûséges munkájok után ebben is találnának jutalmat ·/· jutalmat holtok után fenn maradván ditséretek a Posteritásnál; Mi méltán haragudhatunk arra az idõre mely tõlünk maga háládatlanságával eltagadta az akkor hûségesen Tanitó és most is dicséretet érdemlõ Oskola Mestereinknek  Kegyes Neveiket. Mindazonáltal, a kikre emlékezhetünk mi  lékezhetünk mi, azoknak rendszerint ki-adjuk Catalogusát, és abban kinek kinek érdemlett dicséretét.

A régi idõben emlegetnek oskola mestereket; de neveiket megmondani nem tudják, kiket annak okáért fel nem jegyezhetünk, annyival inkább, hogy valamelly általok tselekedett, vagy rajtuk által vitetett dolgokról emlegetik, mellyek között némellyek nem is ditséretesek.

Méltó az akkori dolgok között a feljegyzésre, hogy midõn T. Rozgonyi nevû Prédikátor idejében a’ Tö- ben a Török elõtt lett futásban Csongrádra futottak volna által, akkori Mesterek innen változván, és az idõ illyen boldogtalanságában hamár más nem találtatván a megnevezett T. Tanitó akkor Csongrádon lakó Vasasi nevû Rátz Kapitánynak udvarán tanitotta a Szentesi Oskolás gyermekeket, másutt helyet, sem szabadságot nem engedvén a Pápisták. lásd oda fellyebb is az V^ik Részben, pag. 32. 23.

A Bõdi lakásban igen nevezetes és Kedves Oskola mester volt 1. Halasi Mihály (:ki teste kisded voltáraról hivatott kisded Halasinak:) a Körösi    vagy Ketskemétröl Oskolából hozatott ki Mesternek, jóllehet tudományára nézve gyenge volt, de jó erköltse és szorgalmatossága által megnyerte, hogy az ide Szentesre lett haza szállás után ide által hozatnék Leányok tanítójának. Lásd alább. Cap. VIII. pag. 62. 48.

2. Németh Mihály volt Successora ugyan Bõdön. Kirõl nem írhatunk többet, hanem hogy itt lakó mostani Betsületes Gazdáknak volt Mesterek az õ gyermek korukban.

Bõdrõl haza szálván az Ujj seculumban 1700^dik esztendõben, az idõtõl fogva voltanak tanak ez most folyó 1748^dik esztendõig Oskola mesterek ezek: Szathmári István  ·/·1. Szathmári István az ujj megszállásban legelsõ Mester, Kolozsvári Deák, Tudós Legénynek, jó disszertálónak mondják annyira, hogy az itt elmenõ akárhova való Deákok közzül senkit el nem bocsátott próba nélkûl, mely mitsoda princípiumból eshetett meg, Õ maga tudhatja. Ha mind ez tsak kényes kevélységbõl lett is (: a’ mint hogy ditséretet is nyert de tsak az Aszszonyoktól, mert igen Aszszonyosnak le’nni mondatik.) e’gy esztendeig vólt

2. Várkonyi N. N. Kõrösrõl hozatott; egy esztendeig volt.

3. Etsedi N. N. ugyan Kõrösrõl, ez is egy esztendeig volt. Naszályi

  4. Noszályi János, a Nemes Debretzeni Collegiumból hozatott, igen jó Tanitó mester volt, meg is ditsértetik (:de selyp lévén, Cántornak nem derekas volt:) idõvel elsõben Szatmári azután Kolósvári Hires Professor lett. szép iró ember vólt Itt két esztendõkig vólt lakott. Várkonyi

5. Kátai György is hozatott a Collegiumból, igen Tudós és jó Prédikálló Ifjú, jó ember és jó éneklõ, hathatós erõs szavú; innét bé-ment Collégiumba, onnét pedig Akadémiákra; lejõvén lett Debreczeni Ispotálybeli Prédikátor és ugyan ott holt meg is. Itt pedig két esztendõkig lakott.

Etsedi Várkonyi Körösiek Naszályi úr elõtt

6 Molnár György, alitér Szent-Andrási, kirõl nem írhatunk többet, hanem a régi 1710^ben való Pestisben volt itt oskola mester; Ez vette’ e’l Hajdú Nagy János özvegy Léanyát: Hajdú Ersókot, mind el-menvén Prédikátor lett.

7 Ujvárosi Mihály Benedek, igen jó, Tudós, Prédikálló, Turra vitetett mesternek, ott szenteltetett fel Szeghal-  Szeghalmi Prédikátornak, ott halt meg is.

A Tractus Protocollumába ezek írták bé neveiket mint Szentesi Rectorok saját kezekkel ekképpen:

1. Joh. Szerényi Rector Scholae Szentesiensis Ao 1712 d. 6. Apr.

2. Stephanus Somlyai scholae Szentes Ref. Ao 1713 d. 15. nov.

3. Joh. K. Polgári Rector scholae Szentesieens Ao 1714 d. 24 Okt.

4. Laurentus Szõnyi. disccesit Szentesins

5. Joh. Szentesi Rector Szentesiensis 1718.

6. Michael K. Diószegi Ao 1719 d. 18 Febr. nona Scholae Rector Szentesiens

7. 1722 Steph. Pápai Rector Scholae Szentesiensis.

8. Anno Dni 1723 d. 1. Martii p.t. Scholae Rector annum nomen subiecit Michael Cs Solti Venerab. Tractus Békésiensiensis.

9. Anno 1741 d. 9^a Maji Nicolaus K. Földesi rector Scholae Reform. Szentesiensis subscripti legibus Venerab. District. Békesiensis. – Többeknek neve nincs feljegyezve.

8. Szerentsi János  kis gye’nge’ Me’ster jó Cántor volt, de tsak esztendeig lakott itt, a Collegiumba ment. Ki midön elme’nt vólna nagy pusztaság lévén Túr felé indúlni nem mert, hane’m Ke’tskemétröl tettzett utát venni, innéd pedig tsonakon vitetett Bödig, mellyen itt a’ Kurtzán menvén végig énekelte a’ város allyát butsuzván Szentestöl.

  Az eddig feljegyeztetteknek sem itt lakásoknak sem innét lett elmeneteleknek bizonyos esztendejét nem tudhatjuk; nem kevés tudakozással találhattuk fel tsak a neveiket is, annyira már el-temette a feledékenység; Tanítványaik is többire megholtanak a Pestisben, keveseket esmérünk közzûlök a kik élnének és itt laknának Emlékezetre azoknak neveiket is feltésszük.

A kik még Bõdön kezdettek tanulni Öreg Molnár Mihály, Vetseri Szabó Gergely, Másik Vetseri Gerge’ly Kõrösi András, Médi Mihály mostani érdemes Bíránk, Csávás Mihály, Pólya Gergely.

A kik a régi Pestisben itt Szentesen oskolába jártak: Vetseri Gergely Eskütt ember, senator e’st. Erdélyi Mihály, Virágos Kis György, Kõrösi Mihály, ki a Szentesi Oskolát kitanulván, ment a Debretzeni Collegiumban, hol elvégezvén Magyar Országi Tanulását ment Akadémiákra és lett a Bihari Districtusban levõ Harsányi Sz. Ekklezsiának ditséretes tanítója; Szentesi Mihálynak hivattá magát Prédikátorságában, osztán Hegy-Köz-Pályi Prédikátor lett. Hívták itt az édes attyát Kõrösi Jánosnak, Biróság viselt ember volt abban az  abban az idõben. Léva Rozsnyó tájárol Származott Sze’ntesre’ már oskolában járó jó Deák gyermek vólt az emlitett Tanítvány akkor

Ujvárosi igen jó Tanitó vólt, az édes Annyais véle lakott az oskola házban

9. Kilenczedik Tulajdon Nevérõl nem tudjuk, hanem szemei erõtlenségérõl nevezték a mint emlegetik máig is Pisla Mesternek. Másikról errõl emlékezetes, hogy a Templomban lett butsúzásakor ezt mondotta volna: NB Köszönöm Szentesnek, hogy valamikor tudták, hogy õ prédikálna, nem mentek a Prédikállására.

  Bizonyossabban tészne’k emlékezetet a régi Pestis után lett oskola meste’rekröl mind az Öre’gek mind az ö Tanitványaikból ne’velkedett itt lakosok és Ekklésiánk Tagjai

10. Tizedik mindeneknél emlékezetes a’ Vere’s Mester Takáts Kõrösi János Ao 1714. Kinek is nevét igen kevesen tudják, hanem hogy igen veres ember volt Veres mesternek nevezték. (:ez valamint maga roszsz életü vólt, roszsz iffjú magához hasonló rosz életü Aszszonyt vett itt feleségül, ki miatt Szégyenne’l kéntele’nittetett’ elme’nni Szentesröl:)

11. Ditséretes fellyebb mint emlékezetes is Zong Polgári János Úr Debretzeni N. Collegium tagja, serény és Bölts tanító. Voltak tanítványi Poeták, syntaxisták, ugy mint: Kis Márton, Getze János etc. Kováts János. Szépe Pál. Kis János kiis be menvén ismét a Coll[e]g[ium]b[a] elérte a Seniorságotis, de a szrütükét igen szeretvén mind a seniorságbúl, mind Tápéi predikatorsagabul kivettetett. Megjegyzés a lap jobb szélén NB e’ NB nem tudom mire valo

Ismét visza me’nt a’ Collegiumba le’tt Tudományára nézve’ hires Nagy ember, mostan Tápei Prédikátor. Lakott itt 1714 és 1715^ben betsülettel.  

12. De’ valamine’mû volt Ante’cessora lett hasonló Ennek a Successora 12 Szõnyi Lõrincz, most Pétzeli Lakos. Ki Kõrösi Oskolától hozatott, egyébb aránt dicséretes Tanító lett volna, (:ha a’ Sze’mtelen Aszszonyokkal ne’m társalkodott vólna, kik nappalis nem Szégyenle’ttek az oskolába hozzá bé me’nni és ott vendégesked[ni] lett osztán rossz kimenetele’ me’rt a’ gyalázatos életét kinyilatkozván:) Caniculaba elszökött az oskolát pusztán hagyta, de Tömösvár alatt levõ tábor után ment, ott katonává lett Ao 1716.

13. Jó emlekezetû Tudos Ifjú következett utána Debretzenbõl 13. Horváth János Uram, Tiszt Páthi Miklós Uramnak Szentesen legutolsó mestere  ·/· mestere jõvén ki a Collegiumból Ao 1717.  Végezvén Oskola mesterségét 1719^ben. Tudománya és Magaviselete Tanitása és Erköltse az egész Ekklézsiának tettzett, annyira hogy Tiszt. Páthi Uramnak Successoráváis tenni akarta, de a Szent ministeriumot fel nem vállalta, Midõn   azért értené Tiszt. Sukorói Úrnak Makói Mesterségébõl ide lejendõ hívattatását. Prédikátornak az Oskola mesterséget is elvégezni kivánta, kissebbségnek gondolván, hogy a Collegiumban nagyobb gradust birt volna Tiszt. Sukorói Úr grádusánál, most pedig mestere lenne. Tettzett azért az Ekklézsiának Notáriusi hívatalba állítani, mellyet is egynéhány esztendõk   alatt dicséretesen viselt, míg nem ismét a Mélt.óságos Uraságnak Ispánja lett itt Szentesen Oskola Mesterségében levõ Tanítványi vóltak:

Itt meg hazasodott meg gyerekesedett, idövel osztán Ispányságáb[an] elsõben minden rátiort elkeszitvén egy éjtzaka nagy hirtelen megholt Ao 1744^be. és eltemettetett 19 marti.

14. Következett a’ Hivatalra szerént Tiszteletes 14 Diószegi István Mihály Uram jõvén Szentesi oskola mesterségre Ao 1749 1719^ben, elsõ esztendejét töltötte Tiszteletes Sukorói Urammal második esztendejében érkezett és köszöntött bé Tiszt. Pápai Ferencz Uram, kit (:tanitványt illendõképpen elkészítvén megtisztelõ versekkel és énekekkel beneventált:) (:e’z azonközben arrol jegye’ztetett me’g hogy ne’m járt illendõ Szorgalmatossággal Tanitványi körül, mindazonáltal nem sokára vett a’ Szent Misteriumra hivatalt, és abban ditséretessen él mind ’eddig. Sámsoni Prédikátorrá lévén, abb[an] ditseretesen élt elhagyott, ugyan ott meghólt.

15. Lett Successora 15 Pápai István Ao 1721, elvégezvén mind Debre’tzenben ’s mind itt Oskolai maga gyakorlását itt szolgálattyát ment Ötsödre Notáriusnak, ott lakik jó gazda ember most is.

  16. Mindjárt utanna jött 16. Sólti Mihály Ao 1723. Szelid magaviselésü Ember és Jó Tanitó; Le’ányok oskoláját osztán tanitani kezdet itt oskolai és me’ze’i Munkáját elvégezvén ment Korösre Leányok Tanítójának, ismét Kántorságra viszsza  vissza hozatott. Szentesre Ao 1740. lásd alább pag. Megházasodván vette el feleségül Hoszszu Vetseri úr Leányát, ki meghalván árvái maradtak az öreg szülékre, maga pedig Körösre menvén most is Körösön ottan lakik. most ismét ugyan Kõrösön Lakik.

17 – Hozatott aztán 17 Kiliti Horvát Uram, ki maga teste’te’reme’téröl hivattatott Vastag Mesternek, mivel pedig már készületben volna Akadémiákra, való me’nésre’ tsak egy esztendõt töltött itt, me’gérkezvén Academiákról azután lett a’ Pápai Districtusban Ctétényi Cserényi Prédikátor. Melly vagyon a’ Fa Tenger köze’piben Kit mellyet Bakonynak hivnak.

18. Valamelly akadály miatt Debretzenbe nem mehetvén Mesterért Kõrösi Oskolából hozatott Keletsényi Gergely Ao. 1726. Minde’nek ma is azt mondják fe’löle’: Jó Kis Mester vólt; Ismét vissza ment Kõrösre, hol most is az edjik Leány Oskolának ditséretes Tanítója.

  19. Jó Mester után jobbat hoztanak Ismét a Nemes Debretzeni Collegiomból Ao 1728. hozatott Sípos Ferencz Uram  ·/· Uram ki valamint Hivatalának minde’n részeit és Mesterségé[nek] mind két esztendejét 1728 és 1729 dítséretesen töltötte és végezte’, ugy méltán az egész város sze’rette’, és maga Notariusának elis jegyzétté minekutánna ugyan itt Nótáriusságot is tíz eszt. ezsesen és sze’rentséssen viselte volna, lett Ketskemétnek edjik érdemes nemes lakosa.

20. Hasonlót hasonlóval akarván felváltani, Ugyan a’ Debr[eceni] Coll[egium] Tagjai közül Debretzenbõl Kotsi Mihály érkezett Ao 1730. Ditséretessen eltöltvén esztendeit Innen vitetett Vásárhelyre Nótáriusnak, most pediglén azután te’vén Debetzen Szabad Királyi Városának egy Civise’[vé] NB a Pestisben megholt Debretzenben.

21. Az elmultak után vagyon 21 Banai Pál Ao 1732. Ki jóllehet Túdós és Szorgalmatos tanitásárol ditséretés vólna, de’ ki hogy az éneklésre alkalmatlan volna, eze’n fogyatkozás adott alkalmatosságot az Szentesi Ekklézsiának a Cántor tartásra. Lásdalább Cap. Már

 22. Már egy részrõl me’gkönnyebbedvén az ittvaló Oskola mestereknek Hivatalok a’ jó alkalmatosságot örömest kapta, a’ N. Collegiumban is ditséreteste’n tanúlt iffjú: Sólti Sámuel következett Ao 1734. Ki emlékezetes mais hogy jó ember és ditsérete’s jó prédikálló vólt, esztendeit itt e’lvége’zvén Gyulára vitetett innét mesternek. Követte

  23. Követte ezt Kis Debretzeni András Ao 1736. Az Aszszonyok vendégségre’ sze’rettek ekkoris az oskolába járni. Az Aszszonyok nevezték Ke’ske’ny Mester[nek] Ez Innét bé-ment a Debr[eceni] Collegiomba, onnét ismár Madarasra Mester[nek] , holottis a Pestisb[en] meghólt.

24. Szerentsés jövetele és béköszöntése lett mindezek felett Liptsei György Ao 1737. Ki maga Személlyében itt lakásában igen Szerentsés vólt, az eddig vólt Mestereknek Szokott két eszte’nde’ik felett, három esztendeig volt Oskola Mester, kevés idõ alatt pe’dig, három Prédikátorit kisérte ki, a temetõbe egy õszön Lásd pag. által élvén itt az egész Pestist, Ao 1739. Magának sem tetzvén a’ Prédikátorság ment Békésre Notáriára.

  25. Közel sem lén Successora Cs. Ónodi illyen szerentsés, Ki Makóról hozatott által és jóllehet mind Mesteri mind Cantori Hivatalokat edjütt viselne’, most vacálnván a’ Cantorság, mindazonáltal ugyan tsak egy eszte’ndöt lehete’ itt tölte’ni, lévén jövetele’ Ao 1740.

25. Successora Cs. Ónodi N.N. szerentsétlen, jóllehet cántori hivatalt is viselne, ugyan tsak egy esztendõt lehete itt tölteni jött makóról Ao 1740.

Érkezett 26. Földesi Kis Miklós 1741^ben, megholt Szentesen 1768. 15 Oct.

26. Igy lett érkezése’ Földesi Kis Miklós Uram[nak] Szentesre’ Ao 1741. Elvégezvén Tanulásinak és Tanitásinak esztende’it egy bets.[ületes] özvegy Aszszont ugyan itt Sze’ntesen elvett és a’ városnak lakosa lett.

Utána 27. Medgyesi György 1743 most Álmosdi Prédikátor.

(27.) Ezt nyomba követe Medgyesi György, kiis eltöltvén Mesterségi hivatalát, Akadémiákra szándékozott menni, az Ekklessiais reménylvén ezt uttját, úti költségra adott 70 rh. Fr. de’ reménségéb[en] megtsalattatott, mert sehova sem ment hanem megházasodott és az után ment Kereszturba Margister mellé, onnan ismét Álmosdra

Itt elveszté egysze’r Szerentséjét a’ Sze’ntesi oskola; mert miólta plántáltatott is még talán gyarlóbb ke’rtész ne’m volt be’nne’ mint Medjes: Miklós György ki belé állíttatott Ao 17413. Ki mint hirdette’ naga felõl valamikor Sze’rzetes Franciscanus (:de ezt senki sem hitte:) inkább a’ Franciscanusok szakátsok me’llett való Kukta lehetett, elfolyván itt a’ két esztendõk rajta, hirelte’ vala Academiákra való készületit, felis vevén az Ekklessiátol promociojába 70 rh. frt[ot] de’ tsak Szegedre’ ment, és ott egy ve’ndég fogadósnak bort árúló Conventios Szolgálóját Feleségül elvette   elvett, kive’l ment élni De’bretzenbe’, honnéd mint hallatik a’ Nyirbe Szilágyba me’nt Predikátorságra

tudván a’ most ott igazgató Tiszteletes Presbyterek me’lly Túdós és Nagy embe’rek vóltak elei kik Pro’fessorságot vise’ltenek a’ N. Debr.[eceni] Collegiumban ámbár az illyenrõl fiakról énekelték éppen régen a’ Magyar országi Déákok Pastor soboly sunt omni tempore’ vile’s. Többire’ Pap fijait betsülik tudod egy fa kovára.

28. Nevezett szerint hivattatott Pápai János Uram mint Haza fia, Néh. b. e. Tiszt. Tudós Pápai Ferencz Uramnak természet szerint való Fija. Ao 1745. kiis mesterségi hívatalát elvégezvén, ment német nyelv tanullni, azután lett a város Nótáriussává és ezt sok ideig viselte, viseli most is.

28. Az emlitett Kertészt felváltotta Néhai b.e’. Tisztelete’s Pápai Fe’rentz Uram.[nak] itt az 1739[ben] uralkodott pestisben me’ghólt Prédikátornak Fija: Pápai János Úr. Ao 1745. Természettel jámbor és szelid Iffjú, erköltsével e’mbersége’s, és kegyes magaviselõ; mint hazafia, mindeneket szeretõ betsüllõ magát amint illett szavakkal nyugató, Mesterségét tisztessegesen el töltvén a’ Taniványok gye’ngébb épülését Szelidsége’ okozta egy részrõl réá esmérvén azok, keve’se’t függe’ni láttattak Tanitó Mesterektöl, más részrõl mint itt született ne’ve’lke’de’tt, és oskolábéli maga gyakorlását itt kezdett Iffjú, tudta a’ Sze’ntesi Szüléknek gye’rme’ke’k aránt való õsi természete szokásbol vett természe’teke’t hogy kénnyén Szeretik azoknak oskolában járásokat és léteket, ne’m is engedtetik a’ rende’s fe’nyitéket, ugy alkalmaztatni akarta magát ne mondasek  mondassék ke’mény hangos Mester[nek]. Végezte esztendeit tisztességgel, Jó Mostoha Attyának tanátsábol N. Bozó István Uram[nak] Ketskeméth városá[nak] mostani érdemes és bölts Fõ Birájá[nak] tanátsából me’nt Sopronba Német nye’lv[nek] tanulására. Itt való második Notar[ius] ab Ao 1750. Kedves és Jó ember mindene’knél. Kedves Élete párját az I[ste]n meg mutatta Körösön, kiis Gaal Gergelly úr hajad[on] leánya Gaal Anna

29. Akarván a’ Sz[ent] Ekklésia sok részben való fogyatkozás[a]it az oskolánakjat jobb karban helylyeztetni me’g jobbitani mellyekrõl szoltunk a’ felsöbb Részben kívánt olly Okola Mester a’ Debr[eceni] Collegium[nak] Tiszteletes ’s Túdós Professoritul betsületes követei által, ki mind reformálná mind a’ jó igazgatás[nak] a mostani Debretzenb[en] elkezdett *** és jó tanitasnak modját felállitana és tanításnak maga Személlyében példáját adná, ha valamimódon a’ mint eddig is az Oskolának drága vóltát nem esmerö sem betsüllö szülék arra vitettéthetnenek hogy ne’velnék lelki életre és kegyességre’ Gyermekeiket kiket ök tsak testben szültek testi közönséges életre’; adatott azért ki a’ N. Collegium primárius tagjai közzül mostani Oskola Mesterünk Maak János Ur[unk] Ao 1747. Ez teste’ termetéröl neve’zte’tett Nagy Me’sternek. az uj Mester pedig mivelhogy az a könyvek rakosgatásával ujjabbak[nak] vételével, és a deákul való szollásnak eleinten lett meg tiltásával, köttetett egybe igen nehezen szoktak mind a gyermekek mind p. azért is ugyan tsakmeg kellett engettessék hogy még az aprobb gyermekek is amit tanulhatná tsak hadd tanulhatnák a deakul való szollásnak mesterseget, mivelhogy sokan sok ideig nem járhatván fel az oskolába csak azzal érnék meg a mit kitsiny koraba kaphatnának. Ki midõn tanitását és ezzel edjütt járni szokott oskolai fenyitéket ditséretessen kezdette’ vólna, tsak hamar idõ[után] eszékbe vevék az Anyák, majd conspiralálnak e’llene’, ollyan eszközöket talála amaz ellenkezö gonosz az ISTEN Ditsössége e’löme’netelinek akadályára a’ valoságos böltseség[nek] és lelki éle’tnek akadályára. Láttatik mindazonáltal continuálni    continuálni elkezdett methodusát igen sok bajjal, adna az ÚR ISTEN bár tsak ke’ttöt utána hasonló effectiókkal biró Iffjakat, talánn a’ régi ne’gyednapi hideglelésben sinlödö oskolánk egyszer kigyógyulna.

29. Maák János hozatott 1747. Akadémiákra ment, onnan haza jövén Prédikátorrá lett. Ennek idejében állitatott fel a Deákok tartása és a mesteri Hívatalnak annyi fizetése, hogy Akadémiákra mehet nének.

30. Horváth Sámuel 1749. Veszprém felé elmenvén, hogy Prédikátor legyen  ·/· legyen, de Plébánussá lett. Lakott Hagymáskéren is.

Mindezek után 31. Csati Szabó János 1751^ik esztendõben, visszament hazájába Debretzenbe, idõvel lett Sámsoni Tiszttartóvá a holott asztán meghólt. Szerzésül

  Szerzésül e Részhez toldjuk az Oskola mesterek mellett levõ Préceptorokat, kik a Pestistõl ab Ao 1739. eszt[tendõtõl] fogva 1747. dikig fogva neveztetnek.

Liptsei Úr idejében Tsáki N. N. vásárhelyi Fiú, innéd me’nt Debretzenbe’ most Püspök ladányi Mester

Ónodi mellett volt Preceptor Balog N. N.

Földesi mellett Kabai Bartha János. két eszte’nde’ig.

Medgyesi György mellett vólt Praece’ptor Halász,  Körösi Déák egy esztendeig, második esztendejében pedig azután Bartha János.

Pápai János urammal ugyan Bartha János két esztendeig be’tsületes jámbor Legény, kit jó magaviseléséért mindenek szerettenek, most is városunkban lakik be’tsülette’l most is. megholt ugyan itt 1751ben akkor is oskolai Préceptorságban.

E megnevezett Préceptorok után állíttattak Togatus Deákok, kikrõl szolltunk fellyebb; ezek viselik már a Préceptoriát, Rendszerént való Coqu[o]riaval tartatnak, és fizetések [is] jár [nekik] Ao 1752. Szaporodván négy számra.

 Nyolcadik Rész

A Leány Oskolákról, és azokban való Tani-

tókról

Haszontalan fáraszttyuk magunkat a felsõ Seculumban volt Leány Oskoláknak és azokban tanított Préceptoroknak keresésekkel; mert ugy látatnánk keresni és tudakozódni az akkor Szentesen meghólt embereknek épitáphiumokat és sírhalmokat a temetõben. Elégedjen meg a Posteritás, ha az ujj seculumban 47 esztendõknek el nek elfolyások alatt lett emlékezetes dolgokat azoknak tisztán és igazán kiadhattyuk; mert igen könnyen által láthattya az okos ember elméje, hogy az ollyan dolgok, melly könnyen feledékenységbe menni szoktak mellyekrõl ingyense gondolkodott valaki, hogy még azok valaha túdakozodásra elõvétessenek. Kik tudniillik: mint ‘s hogy voltanak akkor abban az idõben? Láthattuk igazán  ·/· igazán mondom midõn a matériáról egy Öregtõl Aszszonytol értekeztünk volna, mintha azt kérdeztük volna mintha azt kérdeztük volna 1699. esztendõben mit almodott Hushagyó Kedden? Azt sem tudta volt-é Leány oskola vagy nem.

  Azért már tsak a Bõdrõl lett haza szállástól kezdjük; ez utolsó megûlésben virágozni kezdett a Leány Oskola. Melynek Isten után elsõ plántálója és ösztönzõje lett a 1. Kis Halasi, kirõl a felsõbb VII Résznek elein olvashat[tunk] emlékeztünk pag. 40. ez mennyi esztendõkig volt, nem mehetni végére.

A legelsõ Leány Oskola építtetett a régi Templom elõtt, azon a helyen a hol ma a Nagy P   Nagy Péter Úr háza vagyon, és itt nyugodott 10 esztendõk alatt.

(2) Második Leány Tanító volt  Sóka István, ki ifjúságában Togatus Deák volt; de a Kurutz támadásban megkívánta ujságúl a Katona élet csemegéit, és feltserélte’ az oskolai Törvényeket Hadi Regulára, me’lly szerént midön ne’m járnának ISTENtõl arra ne’m tanittatott ujjai a’ viadalra Psal. 144:1. a hartzon elejtette és elhagyta az egygyik hüvelyk újját; igy kénteleníttetett Oskola igazgatásra magát ajánlani, az itt való Leány Oskolát tudniillik felvállalván ollyan dicséretes jó Tanitó volt, hogy a Szent Ekklézsia szivesen tartotta a maga kebelében mind addig, míg 1710^ben a Pestisben meghalván, halálával végezte Préceptorságát. Tanitványi vóltak.

  A régi Pestis után Leányok Tanítójának hozatott 3 Göntzi András; Itt András Deáknak hívatott, ditséretesen viselvén Gyönön magát az Oskola mesterségben, jóllehet Istennek Bölts itéleti edjik lábának erõtlenségével látogatta, úgy hogy fél hónalj mankón járni kénteleníttetett; de emlékezete minden most elõ Tanítványinál Kegyes háládatossággal tiszteltetik, mint Istenfélõ Hûséges és jó Tanítónak. Kik közzül nevezzük Szabó Ersébethet Török György úr Házas Társát. És Szilágyi Annát néhai b.e’. Kováts János Úr elmaradt özvegyét. Tzimbalmos Ilonat.

Már elváltozott az Oskola helye és vitetett által Horváth Gáspár Házához, tudniillik, hol asztán a Mélt: Uraság Tiszttartójának Háza: de itt is nem sokáig maradhata a Leány Oskola, mert András Deák után Ao 1718 a Leány ta- ány Tanítókkal is a Leány Oskola megváltozék.

Midõn két Betsületes Férjes Asszonyok: 4. Vatsi Pálné és Pápai Istvánné Gergelyné egy testvér atyafiak, megedjezõ akarattal felvállalták·/·felvállalták a Leány   Oskolának tanítását, és edjütt asztán olly szívesen tanítottak egynehány esztendõkig hogy ditséretes emlékezetet hagytak maguk után (:most is Kõrösrõl lakását ide venni kivánta Pápai Istvánné a fija Ao 1748. férjleségével edjütt  feleségével edjütt. Tanitványaik közzül:

Nagy Kegyességû Betsületes Özvegy Asszony Pápai Istvánné Gergelyné az Ekklézsiában, Megholt 14 decemb. 1758 eszt.

E két Asszonyok Oskolája volt azon a helyen, hol most a város Házának Sütõ Háza vagyon, ez a ház most a Templom épitése miatt el-pusztult. A Sütõ Ház is el-fordult 1751^ben tellyesen elpusztult mert az Oskola udvarán esett Dél felõl.

(5) Jó peldában követte ezeket egy tisztességes Öreg Asszony Ember Debretzenbõl jött azon Oskola Házban, kinek mint az elõtt valóknak hasonló dicsérete friss emlékezetben vagyon ma is. (: Ferentz

  (6) Jobban kezdette mint végezhe’tte’ élete’ folyását a’ szegény (Ferentz Deák) 6. Szegedi Ferencz e’z után, me’rt Hoc e mihi obscurum Felesége, Pap Éva Asszony, Istenfélõ, Kegyes, megélemedett Tiszteletes Prédikátornak Leánya felválalván a Szép Hivatalt haláláig olly hiven ékesítette hogy méltán akárki munkáját megdícsérhette, Ferentz Deák Uram is mint nála lakó Jó Ipát, ugy Édes Éváját is hogy elte- mette, (: Haec sunt signa notata:) maga lakását (:mellyet oh bár soha neért volna:) Vásárhelyre vette, hol mind eddig lakott, most pedig a mostoha idõnek sorsa szerént, midõn sokan a hól nem vetettek, ott is aratnak, e kisértetre juta ügye vadoltatván a Nemes Vármegye Székinn, hogy Pápista szüléktõl született, és Pápista vallású lett volna, és tsak a Pap Leányáért tserélt volna vallást, nem tsak keserves fogságot a Vásárhelyi tömlötzben egy nehány Holnapokig, hanem minden keresett jószágátúl egy boldogtalan napon lett megfosztatását, sõt a mit fellyebb sajnál, Keresztyén igaz Hititûl elválását, mellyet okozott a nagy haláltúl való félelem õ benne is, mint gyenge keresztyénben, szenvedni szive fájdalmával kényteleníttetett és a Varmegyébõl kiûzettetett. Fogadja be Isten a maga Halylékába szegenyt, ha meltóztatott mint egy  mint egy üszögöt a tûzbõl kiragadni; Addig is engedjen érni jobb idõket, melyben ·/· melyben akárki hivhassa felebarátját a Szõlõ és Figefa alá.

(7) Ezt követte 7. Hosszúfalusi vastag bajuszú N. N. Eddig ezek tanítottak az emlitett Oskola Házban.   Tettzék Ekklézsiánknak Bets.[ületes] Elöljáró Attyáinak az idõben, midõn Kántor tartásra magokat vennék, hogy a Kántoroknak Kántori Hívataljoknak mellé kötnék a Leányok tanításat is, adván azért Hívatalt Kántorságra alkalmatos személlyeknek, azokra bizazattaték a Leány Oskola is.

Igy Ao 1732 kezdett Leány Tanitó lenni Kántor 8. Szatmári Deák Mihály kirõl a következendõ Részben láss többet. Ez tsak esztendõt töltött tanítását még meg sem kóstolhatta. ha ollyan Tanitó vólt volna mint Kántor, igen jó Tanitó lett vóltna ha ollyan vólt mint ember, igen rossz tanító volt. Ennek ide lett béjövetelében vétetett a Ház, melyben eddig a Kántorok laktak és tanítottak, az elvett Oskola ‘s Templommal által ellenben, az holott a Pápista Cántor lakik.

(9) Hamarább mint remélte volna Helyibe hozatott 9. Elek István Uram Ao 1733. e két elme vidámító hivatalokat edjütt viselte a me’g szomorittó Pestisig. Kit háza ben a városon belöl vagyon, de maga a Tisza révben lévõ vendég fogadó házban lakván viseli a vendégfogadóságot idovel lett Körösi Leányok Tanitojává, és a Templomb[an] vasárnap harangozás elõtt az Ekklé[zsiának] Bibliaolvasójává. Nem kevés

  Nem kevés fogyatkozásával az Ekklezsiának és kivált az Oskolának váxála a Kántorság és a Praeceptorság Ao 1740, egy ideig jóllehet Ónodi    a Mester viselte a Kántor tisztit; de hogy helyre állít- tassék az Oskola mennél hamarébb 10. Sólti uramat, már ekkor Mesterbûl lett embert, a paraszti munkától elhívta az Ekklézsia ezen Hívataloknak elkövetésére, mellyeket ditséretessen végezett; két esztendõk múlva innen Kõrösre menvén, most is oda való lakos, mint oda fellyebb irék.

Utána következett 11. Kaszap Mihály Uram Kecskemétrûl a férfi oskolában való Preceptorságábúl hozatott Ao 1742. Kinek mostan is mind szép mind dicséretes az Oskolája. Fellye’bb minde’neknél.

Itt illik feljegyeznünk az Ujj Leány Oskolának a felsõ párton lett felállításának alkalmatosságát: Midõn t.i. sok ízben lett volna a Tanátsban panasz, vagy tsak emlékezet, a városnak felsõ részén lakó való Lakosoktól, hogy az Oskolának távollétek miatt, gyenge gyermetskéiket a tudományoknak tanúlására fel nem adhatnák, kivált alkalmatlan  ·/· alkalmatlan. hideg idõben és sáros útban, annyira való menésre tehetelenek volnának a Kisdedek, lett az Úr Istennek bölts igazgatásából, megfordulván itten a   Dunántúl való részrõl számkivetésben lévõ Tiszt.[eletes] Prédikátor Béládi István nevû Felsõ Tolna Districtusból Ao 1745 die 19 IXbris (:szintén mely nap Akadémiákról ákról ide Szentesre leérkezett Tiszt.[eletes] Gaál István Uram:) A megirt szomorú esztendõben N. Tolna és Somogy vármegyékben véghez vitetett keserves Üldöztetések közzûl nevezetessen Szoladi Keresztyén Ekklézsiából, hol a Református Lakosokat Ujj Földes Urának kegyelensége, a Hitért feletté szorongatván és mindnyájoknak Prédikátorjokkal edjütt több Reformatus Faluiból is kimeneteleket erõszakosan, sõt Vármegye Hatalmával is parancsolván arra a részre lett által menetele Tiszteletes Érdemes Superintendens Helymetzi István Uramnak die 26 martii, a megnevezett Districtusnak szomorú dolgainak megtekintésére rendelvén a Tiszteletes Atyafiaknak össze gyûléseket Felsõ-Nyékre; midõnn már semmi mód illyen sérelemnek orvoslásában nem találtathatnék, az üldöztetett Prédikátorok felõl azt végezték hogy valamelly tsendes Ekklésiákban Szállás rendeltetnék nékik és a Szent Superintendentia viselne gondot rólok, mint nevezetessen emlitett T.[iszteletes] Béládi István Uram   Tiszt.[teletes] Sallai András Esperest gondviselése alá a Dorogi Ekklézsiában bízattatott, míg számára valamely Ekklézsia találtatnék, melybe rendeltetnék. Ez ideje alatt fordúlt e részre által szándéka   szándéka lévén, mint talán bátorságosabb és tsendesebb részre, és mig Isten alkalmatosságot mutatna, magát megvonná valamely gyûlekezetben, ha tsak egy Leány Oskola igazgatása mellett is. Mely szándékát értvén Tiszt. Füredi Mihály Esperest Urunk és mellette levõ ajánló és tanubizonyság tevõ leveleit emlitett Tiszt.[eletes] Superintendens Ur és Senior Urainknak látván Õ Kegyelme commendálta ezen Keresztyén Ekklézsiánknak Elõljáróinak, nevezetesen Tiszt. Gaál István Lelkipásztorunk exemissiójának alkalmatosságával, szivesen edjütt munkálkodván, mind e’ Szegény Számkivetteett Prédikátor[nak] vigasztalására, mind szent Ekklézsiánknak gyarapodására, e dolgot Tiszteletes Urunk, és az egész Prédikátori Sz.[ent] rend. valakik ·/· valakik akkor itt nálunk jelen voltanak; igy Elöljáró Uraink is, az Õ Kegyelmek Kegyes Tanáts adásán megnyúgodtanak és edjet értettenek die 23 Januarii 1746.   Ezen végzésrõl levél által bizonyossá tétetvén, adatott hívatal, hogy ha tettzenék által jöni, itt végezne az Ekklézsia véle; a mint is die 16 Februárii vévén Dorogon a levelet, megérkezett sok alkalmatlan idõk között die 6. Martii és az Ekklézsiával megedjezvén, tisztességes conventiója die 8 ejusd. kiádattatott, azon napon a város nak felsõ részén egy tisztességes alkalmatos Ház kis Oskola Háznak, melyen két szoba volt flor. Rh. 50 vétettetett; azután pedig, minthogy udvara kitsiny tsiny volna, egy darab udvar hozzá a szomszédjától Flor. Rh. 11 1/2 vétetett. Által jövetelire ismét a Dunántúl fogva eddig, maga költségével való segittséget az Ekklézsia valamint rendelte, ugy köszönette’l bé is tellyesítette, mely irgalmasságért, hogy az Ekklezsiának mindenkor jót kivánjon és szivesen szolgáljon, magát kötelesnek lenni esmérje és megvallja. Igy érkezett ide tselédivel die 2 Aprilis és die 17 mely Húsvét Innepe után való vasárnap volt, Tiszt.eletes Gál István Úr által ez Oskola kihirdettetvén, kezdett plántáltatni Kisded férjfiú és Leány Gyermekekbõl, kik die 22 maji szaporodtak számszerint 67re; kikbõl ez Oskolának legelsõ examene kiadattatott a Szent Ekklézsiának színe elõtt 8 Xbris 1746. második pedig die 14 Xbris 1747 az idõtõl fogva a megírt Tanítója lévén.

  Az én életemnek minden idejéb[en] áldom az URISTENT Szentesen A’ Felsõ Párti Ujj Leány Oskola lege’lsõ Examenének alkalmatosságával mondatott Peroratio a’ me’gholt Templomban 1746. 14. Xbr. A’ Gyülekezet elött.

A ’régi irásimat felhányván és vizsgálván akadt kezembe’ ezen Munkátskám Ao 1752 die 11. Febr Szentesen

Én egy rendes pennát probálok de nem jó ez. Még ezt sem szeretem azért hogy rossz és alkalmatlan apróbb betüket irni véle.

Jó volt ez az elõtt de’ igen régen, mostis jó volna nagyobb irásra ha te’ttzenék, nékem pedig igen vékonyt fogó penna kellene’ most hamarjában.

Az elõtt igy húzott engem sem[it sem] ve’tett me’g a Gazdá[m] de már ki aggottam a’ szapora sétálásból Régen [el]hagy[ott] engemet a Gazdá[m] és most akada rám de aligha én helyettem is ujjat ne készit mindjárt volna már egy ujj ki jó volna de még ezen sem kapunk most készült ez is de az Atyáink illyet hivtak tzifra rossz[nak]

  Kettös tiszteletre méltó Tiszteletes Túdós Nemes Nemzetes Kegyes Kedves Hal[l]gatóink; Érdemes Nagy Jo Uraink, Kegyes Asszonyaink; ect.! Minden tisztességgel ’s betsülettel említendõk!

§ I. Ama Nagy Prófétának, az Isten akaratjának ezer közzül egy megmagyarázójának a’ mi Urunk Jesus Krisztus[nak], több áldott szavai között emlékezetes a’ mellyet fordulván az ö Tanítványaira monda õ magok[nak]: Luk. X:23. Bóldog sze’mek a’ mellyek láttyák azokat a’ mellyeket ti láttok

II. Az ISTEN[nek] idvösséges esméreti, melly tsak az Úr Jesusban vagyon, valoságos boldogság; annyira, hogy senki nem remélheti idvösségét és bóldogságát külömben, hanemha az ISTENt és a’ Xrtust igazán esméri, és ezt esmérni örök élet Joh. 17:3.

III. De mi módon esmérhe’ti meg valaki az ISTENt? bizonyára a’ te’rmészet erre’ magától elégtelen, ha ’Sófár Szavaként: az ember tudatlanságban Születik mint a’ vad szamár[nak] fija. Job. 11:12. és senki annyira, hogy senki se tudja kitsoda a’ Fijú, hane’m tsak az Atya, és ki l’egyen az Atya, hanem tsak a’ Fijú, és kinek me’gakarja jelenteni a’ Fijú. Joh Luk.10:22.

 IV. E végre Szerzett’ három oskolákat maga az ISTEN, a’ me’llyekben tanittya az embe’reket az õ esmeretire’, a’mellyek közzül legelsõ ama Nagy Akadémia a’ Ditsösség[nek] oskolája, melyben tanult Sz. Pál 2 Cor.12:2. De mivel még ezt nem láttuk, itt igen keveset szólhatunk errõl, me’rt mostan látunk tükör és homályos beszéd által, de a’ Ditsösség[nek] oskolájában jut[va] /:mellyet hittel várnak a’ választottak velem edjütt:/ ott látunk Szemtõl szembe’; most rész szerént vagyon be’nne’m az esmére’t; akkor pedig lészen be’nem az esméret ugy a’ mint taníttatom. I.Cor.13:12.

V. Második oskolája ISTEN[nek] a Természet[nek] Oskolája melyben tanitt minden embert az ISTEN az õ esméretire’; me’rt az ember teremtésének magára az emberre’ nézve’ egy fõ vége’ ez: hogy az õ Teremtõ ISTENét [me]g esmérje. Ez oskolában ád egy nagy könyvet ISTEN minden ember[nek] kezébe’ melly[nek] három melly e’ Világ[ot], hogy ennek három levellét , az eget, földet és Tenger’t, látván, esmérje me’g a’ Teremtõ Nagy Felségét, mindenhatónak, bölts[nek] és jónak lenni. De mivel ez oskolában ne’m lehet meg tanúlni Ki légyen az a’ Teremtõ Nagy Felség, és mi légyen annak bóldogság szerzõ akaratja, ne’c sufficit ad salutem: Vinde’ innen viszi ISTEN a’ kit akar a’ harmadik oskolába, melly hivattatik Kegyelem oskolájának. A’ Kegyes[nek] Ah boldog

 VI. Ah bóldog Lélek a’ ki ezt meg nyerte’, hogy a’ Kegyelem oskolájában a’ Sz.[ent] Léleknek Tanitványa légyen! Mert A’ Kegyelem oskolájában ád ISTEN’ az ember kezébe egy Szép könyve’t, me’lly az õ áldott Sz.Igéje, mellyben egészsze’n béfoglaltatott az õ kijelentetett akarattya a’ mi idvösségünkre’; e’ könyv[nek] is három tsudálatos Levelei vannak, mellyek közzül az elsõ fekete’, a’ mellye’n illyen irás vagyon egy fe’lõl: Mivelh[ogy] ettél ama fának gyümölcséb[õl] ’s.a.t. Le’gyen a’ föld átkozott te éretted embe’r, nagy fáradságos munkával egyed annak gyümöltsét, életedn[ek] minden napjaiban és tövisset, bogátskorót teremje’n tenéked, és a’ mezõ[nek] füvét egyed, a’ te’ ortzád[nak] veritékéve’l egyed a’ te kenyeredet, míg ne’m földé lészesz, mert abbol vétettél, me’rt por vagy és porrá kell lenned. Gen.3:17.19. Más felöl pedig illyen irás vagyon: Átkozott valaki bé ne’m tellyesitti tselekedette’l a’ Törvény[nek] igéit, és mondja mind a’ sokaság Ame’n Dent. 27:26. Vagy a’ mint Sz. Pál magyarázza: Átkozott valaki me’g nem marad mindazokban, mellyek megirattattak a’ Törvény[nek] könyvéb[en] hogy azokat tseleke’dje. Gal. 3:10.

VII. E’ Szép Könyv[nek] második Levele’ mind két felöl piros, ISTENI Sz.[ent] vérrel festetett. Illyen irások vagynak olvastat[nak] rajta: Ez az én vérem, melly új Testamentom[nak] vére’, melly sokak[nak] bünök[nek] botsánattyára ki ontattatik. Mat.26:28.  Mat.26:28. Az ISTEN fijá[nak] veritéke’ ollyan vala mint a’ vér[nek] tsepjei, mellyek a’ földre lehullanak vala, Luc. 22:44. Egy a vitézek közzül dárdával megöklelé az õ oldalát, és mindjárást jöve ki belöle’ vér és víz Joh. 19:34. Kiben vagyon váltságunk az õ vére által tudniillik bûneink[nek] botsányattyok[ra]. Efes. 1:7. Drága áron váltattatok meg a ma látos véren váltattattok [me]g tudniillik a’ macula nélkül és szeplõ nélkül való Bárány[nak] a’ Xrtus[nak] vérén. I.Pet. 1:19. és mind ezek után: A’ Jesus Xrtus[nak] az ISTEN fijá[nak] vére’ tisztit meg minke’t minde’n bününkbül. 1. Joh.1:7.

VIII. Annak a’ Könyv[nek] harmadik Levele fejét, mellyen minden választottak ez’eket olvassák: Megigazulunk ugyanván hit által, Róm. 5:1. Békességünk [van] és semmi kárhoztatások nintsen[ek] Róm. 5:1. Ez az örök élet Joh. 17:3.

 NB. Sic decret externe’ p Xtus[ban] sed maxime’ interne’ V ****qoui e’ Doctu veriototis

Imé ez oskolában e’ Könyvböl tanullyuk ki légyen az a’ Mindenható bölts és jó ISTEN ki e’ világot teremtette t.i. az örökkévaló Atya Fijú és Sz.[ent] Lélek egy igaz ISTEN, ki az embe’ri Nemzet[nek] nem tsak Teremtöje, hanem a’ választottak[nak] idvezittöje megszentelöje, a’ki jutalmot ád azok[nak] a’kik ötet keresik.

IX. Ah melly sok ezerektõl boldogoktól és értelmesektöl el rejtetett e’ Felséges titok! Ah melly boldogok vagytok ti kitsiny gyermekek hogy megjelentetett Tinéktek! jól vagyon Atyám mert ugy tettzett tenéked! Luk. 10:21. Bizonnyal

  X. Bizonnyal mondom hogy nem bóldogok vagytok, mert a’ test és a’ vér e’zeket ne’m jelente’tte’ tinéktek hanem az én Mennyei Atyam. Mat. 16:17. De’ senki nem jöhet én hozzám X[ristusba] X[risti] hanemha az Atya a’ ki engemet elbotsátott mo’ndja ezt, me’gvagyon irva a’ profétáknál: és lész[nek] ugymond minnyájan ISTENtõl tanittattak. Joh. 6:44.45. Uram kihez X[ristus]ba Apostolaid[hoz] mennénk mi te’ kivüled, me’rt örök élet[nek] beszéde vagyon te nálad, és mi elhittük és me’gesmértük, hogy te vagy ama’ Xrtus az élõ Is[tennek] Fija. J.68:69.

XI. Ezen drága és Nagy ajándékárol az õ esmeretiröl a’ Jesus[nak] illyen emlékezetes tanittást tett egy P[ró]fétánál: Ne ditsekedjék ugymond a’ bölts az ö böltseségében, se az erõs ne’ ditsekedjék az õ e’rösségében, se a’ gazdag ne ditseke’djék gazdagságában; hanem ebben ditsekedjék a’ ki ditsekedik hogy esmérjen és tudjon engémet hogy én vagyok a’ Jehovah ki tselekszem irgalmasságot, ítéletet és igasságot e’ földön mert e’zt akarom, azt mondja az ÚR. Jer.9:23.24.

XII. Tudták már az ISTENtõl tanittattak e’le’itõl fogva melly nagy jó me’lly nagy bóldogság légyen, esmérni az ISTENt, tudniillik hogy a’ Lélek[nek] idvösségéve’l e’lválhatatlanúl össze’ köttettetett, annyira hogy tsak e’gyis ez idvösségre od[a] juthat hanemha az ISTENt e’sméri, mert mimódon e’gyesülhetne’ a’ Lélek ISTENnel ha ISTENt nem kivánnya  kivánnya de’ mimódon kivánhattya ha nem esmérte, Mert Ignoti nulla cupido. sõt az ISTEN esméreti ezt szerzi hogy a’ Lélek ISTENt kivánnya keresse’ óhajtsa magát vele benne’ gyönyörködte’sse’, és akk osztán ekképpen örök boldogságát elvégye. De’ ezen ISTENtöl tanittattak azt is tudták, mindhogy arra tere’mtetett arra született az ember hogy az õ Teremtõ ISTENét mege’smérje’, hogy ISTEN esmere’ti nélkül az ember felette bóldogtalan. In feliae est hoc aiet Augustinus pri oa novit et Dm o novit Beatus ant ille’ qui Dm novit, insi reliqua ot ne’sunt. Mert ISTEN[nek] nem tudása, ember[nek] fõ gonosza, a’ melly egybeköttetett az örök kárhozattal, ugyanis ki az ISTENt nem esméri véghetetlenül vétkezik, és i[ly]mód a’ Lélek[nek] örök halála és veszedelme következik.

XIII. Annakokáért kezdettöl fogva mind ez utolsó idöig az ISTEN Anyasz[entegy]háza arra fõ gondot viselt hogy az ISTEN esméreti[nek] terjedésére és nevelkedésére lenne’, és azért plántált fundált kisebb nagyobb oskolákat, hogy azokban, a’ tudatlanságban született gyer lelke’k tanittattnának s.a.t. Melly régi szokás légyen ez me’gtudhattyuk mert a’ Patriar[c]hák Házaik mind oskolák voltak Mosesig, és ö Magok a’ Patriarchák vóltak a’ Tanittók Gen.18:17-19. Igy beszéll a’ Jehovah: Avagy eltitkollyame’ én Ábrahámtol a’ mit akarok tselekedni, me’rt tudom hogy õ me’g parantsollya az õ  az õ Fijainak, es az õ háza népé[nek] ö utánna hogy me’g örizzék az UR[nak] utát s.a.t. A’ Leviták[nak] 48. városa és mind me’g annyi Collegiumok voltanak. Num.25:2. Seq. Josue’21:2. Seq A’ királyok idejéb[en] Szép Virágzó Oskola Silóban, mellyb[en] tanult Samuel P[ró]feta, ki lett atután a’ Rhámai Oskolának hasznos Tanittója. 1. Sam. 1:22. Samuel tette leginkább az oskolákat közönségessé Bétselb[en] is volt oskola 2. Reg. 2:3. melly[nek] Tanítója Illyés vólt. A’ Carmeluson is volt e’nnek ismét Tanitója Eliseus volt. 4:25 De nevezetesek söt ugyan Academiák vóltak Jerusalembe’n, mellyeket ama ditsõsséges bölts és gazdag Nagy Salamon király épitetett gazdagitott és nemesitett. De még Babylloniában is Nagy oskolakat épitettek a’ sidók, mellyb[en] volt Taníttó Daniel P[ró]feta, és ez oskolák sok száz eszt[endõ]kig virágoztak míg nem végre’ a’ Törökök által elpusztitattak. Hivattattak pedig a nagy oskolák[nak] Tanittóji Rabbinusok[nak].

XIV. Ha az Uj Testamentumban keressük az oskolakat, méltán legelsönekMat.10: Luc.10: mondhatom a’ Xrtus[nak] két bújdosó oskoláit, mellyek[nek] edjikéb[en] tizenkét másikában hetven Tanítványokat tartott és tanitott. Nem felejthetem el a’ keresztelõ János oskolájátis Bethabaráb[an] az ö Tanitványi[nak] száma sokvala Joh. 1.28- seq. Nints kéttség benne’ hogy az Apostolok is fundáltak oskolákat, az ujjonnan fundált oskolák Emlitettek mellett, söt sok pogány oskolákat ke’resztyéni hitre’ Isten esméretire’ forditottanak. p.o. Sz. Márk az Alexandriai oskolát egyiptomb[an] mellyet Ptolemenos király fundált vala, és az idöb[en] az egész világon leghiressebb Akademia ez vala, a’ Me’nnyei Tudománnyal megvilágositotta, mint Philó  Philobol Cusabius irja Lib.2. Hist lud. mint szinte Sz[ent] Pál az Athenasbeli Philosophusok oskoláját. Ats. 17:18 Ugy a Korinthosi Oskolát ki[nek] Tanitója volt Crispus Ats.18:8. Vóltak magános Apostoli Oskolák is mint Priscilla és Akvilla Házokban Rom. 16:5. illyen Tanitvány[a]i voltak Sz[ent] Pálnak Fitas Thimoteus Márk Lukáts és többek.

XV. Lehetetle’n elõszámlálnom a’ Keresztyének között most Virágzó Nemes Oskolákat, tsak a’ mellyeket a’ mi jó ISTENnünk ez óráig Nemzetünk[ben] a’ Sátán bosszujára tsudálatosan [me]g tartottis, melly szépek melly ditsösségesen virágoznak le’gyen áldott az Ur[nak] neve, kikböl, mint az Igozaoti esméret[nek] idvösséges egésséges ízû forrásibol melly szép patakok tsörgedez[nek], ki a’ ki nem láttya? Itt is áldott az Ur[nak] Neve!

XVI. Közelebb e’ Keresztyén Város[nak] e’ Ker Sz.[ent] Ecclesiá[nak] Kegyes már rész szerént megbóldogult és még rész szerént életb[en] levõ Elöljáróiknak örök emlékezetet érdemlõ Nevek[nek] ditséretire’, hogy az ISTEN[nek] idvességes esmérete’[re] terjedne’ melly szép oskolákat plántáltának. Követvén ama’ Kegyes Királyok[nak] Josofát[nak] Josias[nak] és Ezekias[nak] példájokat, kik mind az oskolák[nak] és azok[nak] Tanittójik[nak] igaz Patronus[a]i vóltanak l. Reg.3:11. l. Paral. 17.7. et 26:3 –32. l. Par. 34:3. l. Reg. 23:2. Et 18:3. l. Paral. 29:3.

XVII. Igy vette ke’zdetit e’ most folyó 1746^dik esztendõ[nek] ne’gyedik haváb[an]  haváb[an] jelenvaló Kettös Tiszteletre’ méltó Tudós Tisztt etc. Jó Urunk[nak] és Nemes és e’ Sz.[ent] Ecclésiá[nak] hüseges Lelki Pásztorá[nak] , ugy Nemes és Nemzetes Kegyes Elöljáró Pátrunus Uraink[nak], Kik[nek] ne’veik mint öröktöl fogva az élet[nek] Könyvébe bé irattatott, ugy maradjon az Urnál örök emlékeze’tbe’n a’ szerént mint amaz Isten Ditsösségéhez búzgó Néhémiás könyörög vala Neh.13:14. Emlékezzél me’g én rólam én ISTENem e’ világban, ne’ engedjed hogy eltöröltesse[nek] az én jóteteményim, mellyeket tselekedtem az én ISTENEMnek Házával, és annak rendtartásival. Mondom Õ Kglmek[Kegyelmeteknek] az Úr ditsössége mellett való buzgó Kegyességek[nek] megmutatására ujjonnan felállittatott e’ kisded Leányi Oskola, Ki[nek] az ÚR Nevéb[en] e’ mai napon kivánnyuk legelsö examenét celebrálni, és mint egy itt az UR Házáb[an] ISTENnek az Ö Sz[ent] Angyali[nak] és a’ Sz[ent] Gyülekezet[nek] jelenlétekben, az UR[nak] örökké imádandó ditsöséges Felséges Nevé[nek] ditsösségére felsze’ntelni.

XVIII. Áldott az UR[nak] neve’ mindezekben! Áldott! Áldott! mind örökké. Kivánnyatok jót ennek ISTENes Hive’k, Légyetek édes Attyai Annyai, Igaz Dajkái, oltalmazzátok takargassátok, gyenge’ tsemetéit szaporittsátok. Mostani legelsõ exameni kisded alkalmatosságát bene’ventállyátok ’s.a’t. hogy tovább is az UR[nak] áldása szállyon minnyájan ki reátok. Irattatott 7. Xbr [octobris] 1746. elmondám

    Kilenczedik Rész

A Kántorokról.

Sok esztendõk alatt e mi Keresztyén Ekklézsiánknak Betsûletes Oskola Mestereik viselték ditsérete’ssen a Kántorságot; a mint nyilván feljegyezhettyük Kotsi Mihályban végeztetett 1732^dik esztendõben. Mely esztendõben hozattatván az a Debretzeni N. Collegiom Tagjai közzûl Mesternek Banai (:Lásd a VII^ik Részben:) Pál, tellyességgel alkalmatlan lévén az Éneklésre, ámbár erõs, kövér piros, vastag volna, az Ekklézsiának illyen fogyatkozása, más módon nem orvosoltathaték meg hanemha Kántori hívatalt viselõ személy külön a mestertõl rekesztetnék és állíttatnék bé az Ekklezsiába. Annyival is inkább magát  ·/· magát kész volt az akkori Betsületes Tanáts magát erre venni, minthogy Ekklézsiánknak Tagjainak száma naponként nevelkedni és szaporodni láttatnék és a szomszédságban levõ Keresztyén városoknak és azokban levõ Ekklézsiáknak dítséretes Példáit ez eránt is követni akarná. E mellett ez is lehetett inditó ok méltán, mivel illyen szép Ekklézsiának- ának Leányi  Leányi Oskolája mind addig is tsak valamelly egyûgyû Asszony Emberekre volt bízattatva, kik ha a magok erejek és tehettségek szerint ditséretes szorgalmatossággal viselték is a Preceptori Hívatalt, de minden részben nem lehettek elegendõk, hanem egy vagy más dologban szûkölködtek a Tiszt. Tanítónak vagy Oskola mesternek segíttsége nélkûl, a mint ma is szokott lenni a dolog az ollyan Ekklézsiában, kik Asszonyokat tartanak a Leány Oskolájukban. Ebbéli fogyatkozását is megorvosolni akartti és helyre hozni akarván Ekklezsiánk a lejendõ Kántorok részekrõl is, hogy annyival bõvebb jutalmat fárattságokból várhatnának, a két szép hivatalokat összekötötték igen böltsen, mely mind e mái napig a Szomszéd városi Ekklézsiánknak példájok kívûl itt praktizáltatik.

I. Legelsõ Cantorát Ekklézsiánk hozta Gyõrõl Ao 1732 Szathmári Deák Mihályt, ki gyevi mester volt; igen nagy szavú, erõs éneklõ, ugy hogy az idõtõl fogva is, nem volt itt ollyan éneklõ Kántor. mind az által még is tsak egy   egy esztendeig lehetett, melynek ez volt az oka, a mely mái napig  napig is ugyan példa beszéd Szentesen, hogy Õ Cántornak igen jó volt; de Embernek felette rossz. vólt.

Eddig az Oskola mesterek voltak egyszersmind Kántorok is, de ezen idõbéli mester Banai Pál, nagyon gyáva éneklõ volt; ez inditotta az Ekklézsia Elõljáróit arra, hogy rendes Cántort tartsanak

2. Követte ötet Elek István Uram Ao 1733. Kihozattatott Cantorságát viselte az Ekklézsiának kedve szerént szintén a Pestisig  midön Ao 1739. Maga önként ez Ekklézsiát itt hagyván, mely még addig sem mehetett tellyességgel feledékenységbe, nem találhatván hamar Kántort, abban a szomorú és gonosz idõben, hanem egy darabig az Oskolabéli gyermekek, azután ismét Ónodi nevû Mester vitték e szolgálatot véghez.

3. Ao 1740 hozattatott Cántornak Sólti Mihály Uram, kit már mind maga  ·/· maga viseletében, mind természeti tulajdonságiban is esmért az Ekklézsia, ugymint hét esztendõk elfolyása alatt hûséges Oskola mesterét; elhozták azért Kõrösrõl, hol ez ideig volt Leányok tanítója, itt töltött Cántorságban három esztendõket, ismét visz-

sza ment lakni Kõrösre. Követte

  4. Követte Kecskeméti Préceptorságból Kaszap Mihály Úr Ao 1742. most hatodik esztendejét töltvén. Minden kevélység és kényesség nélkûl szokott éneklésének kedvessége, méltán mindenek denek elõtt dicséretet érdemel.

 Tizedik Rész

A becsûletes Tanácsnak ez idõben viselt emlé-

kezetes dolgai, változása, Ujjúlása.

Böltsen és helyesen mondják példabeszédben: A szélvész probállya meg a halyós Mestert vagy Kormányost; a szabados ítéletû Urnak jó tetszése szerint következének e mi Ekklézsiánknak is olly szélvéses háborúk mellyekben 1746 és 47^dik esztendõkben, mellyekrõl emlékeztünk a II. és III^ik Részekben, hogy miólta itt az Evangyeliomnak Szövétneke meg gyujtatni kezdett és megszûnés nélkûl fénylett a mi Atyáinknak és nékünk õ maradékjoknak a mai napig, ehez hasonló próbákat és kísérteteket nem szenvedett az Ekklézsia, hogy méltán énekelhettyük ma az Izraellel: Ha az   Ha az Úr nem lett volna vélünk, és mi mellettünk, a megáradott vizek általmentek volna a mi Lelkünkön. ‘Solt CXXIV   CXXIV. v. 1–5. Lehetetlen számba venni és leírni mennyi terhes gondok feküttek Kegyes és Hûséges Bíráink és Tanátsink vállaikon, ugyan ostrommal portáztak a szomorító keserves Hírek, és azokat nyomban követõ Káraink és gonoszaink. Ha keserves szemekkel nézték is Krisztusban szerelmes Atyánkfiai vonúlásunkat, háborgattatásunkat ugyan semmit nem segíthettek rajtunk, mások pedig ·/· pedig nevelvén nevelték nyomorúságinkat, nem szánták, hanem nevették az Úr nevéért, Házáért és Ditsõségéért rajtunk esett gyalázatunkat. Nem volt az az Út és mód valamellyet kigondolhattak és felérhettek Bölts elméjekkel ‘s minden tehettségekkel Istenfélõ Bíráink, mellyet nem probáltak vígasztalásunkra; de mind haszontalanok voltak, hogy jobban kitettszenék az Urnak segedelme, és tsak egyedül Õ Felségéé lenne a Ditsõség.

Nem kételkedhetünk semmit ebben, hogy a mi Maradékink, kik mi utánnunk élnek ezután a mi ez idõben élt és élõ Elõljáróinknak emlékezeteket, nem kevesebb tisztességgel és kedvességgel   kedvességgel víszik, mint régenten az Isten nyomorúság látott népének maradéka, a sok és sokféle nyomorúságok között az Úr Templomát építtõ Zorobábelnek Esdrásnak és Nehémiásnak és a több Fejedelmeknek kedv nek kedves nevûket, mellyeket valamint maga az Úr emlékezetben hogy tartott magánál Néhém: XIII. v. 14. ugy az Õ maradékjoknak, sõt világ végéig és az Anya sz. egyházban minden híveknek emlékezetekre a sz. Léleknek Iró-Deáki által feljegyeztette, Mert az Úr az õ Felségét megtisztelõket sokképpen szokta eleitõl fogva megtisztelni: I Sám. II v. 30. Az õ Sátora felépítésében a pusztában híven forgolódó Kegyes Mózesnek szerelmetes neve a több Fejedelmeknek nevükkel, sõt az azon munkálkodó Bölts Mestereknek neveik is az Urnak akarattya szerint örök emlékezetben hagyattak, mint nyilván olvastuk, 2 Móz. XXXV. v. 30. 36. és XXXVI v. 1.

Mi is e szent Példákat követvén a mint az idõb egy szóval tettünk emlékezetet mind két esztendõbeli Fõ Biráinkról a IV^ik Részben oda fellyebb. Ugy az idõben Õ ke’   Õ Kegyelmekkel e sullyos terhet, munkát és nyomorúságokat egyenlõ vállakkal edjütt viselõ Istenfélõ Tanátsbeli Elõljáró és Igazgató Biráinknak is Kegyes Neveiket az Úr Házában szokott Ûléseknek rendi szerint emlékezetes viselt dolgaikkal és szerelmes Cselédeikkel edjütt kiadjuk.

  1. Nemzetes Betsei Mihály Uram volt 1746^dik esztendõben folyó Bíróságában fundálója az Úr Házának. Fõ Bíróságot városunkban az ·/· az elõtt viselt négy ízben. Biróságra született Ember, a Nemes Tanátsnak Tagja, sok esztendõktõl fogva. Követtségben volt a Fels. Consiliumhoz a Templom aránt Instantiával, úgy a Mélt. Földes Urhoz Bétsbe Ao mense. kedves felesége Sóos Két fijai Betsûletes Ifjak és leányain közül egyiknek már Házasok, Mihály és György, és ezek után Unokái is szép számmal. s.a.t. Végre Lelkét Mennyei édes Attya markába adta utolsó Bíróságában 218. Aug. 1750.

2. Nemzetes Médi Mihály Úr választatott Istentõl és a Néptõl Fõ Bíróságra Ao 1747. Midõn megnevezett Fõ Bíránk esztendejét Betsûlettel elvégezte, ki mint szíves szorgalmatossággal continuálta, ugy az Úr segedelmével el is végezte a’ Templ   a Templom építésének minden részeit a Fa-Toronnyal edjütt. Viselt Fõ Bíróságot ennek elõtte is két esztendõben. Nagy hûségét és serénységét e nagy munkákban tapasztalván a város mivel még a Parochiák és Oskolák építtetése hátra volna, ezen folyó 1748^dik esztendõbéli Fõ Bíróságra is választatott és felállittatott; a mélt. Uraság Tisztjei is ebben edjet értvén   értvén. A N. Tanátsnak tagja sok esztendõktõl fogva. Viselt Követtséget a Fels. Udvarhoz Instantiával, és a Mélt. Urasághoz a Templom eránt, két ízben Ao Mense’. Kedv[es] feleségé[nek] ’s oskoláb[a] járó Egy kis Leánykájának örvendez.

3. Nemzetes Vetseri Mihály Úr Hasznos és Érdemes Tagja a n. Tanátsnak egynehány esztendõktõl fogva. Viselt Fõ Biróságot III esztendõben dicséretesen. Ugyan a Templom aránt volt Követtségben Bétsbe a Fels. Udvarnál és a Mélt. Urnál. Leánykájával Két Fiakat Betsûletes Ifjakat nevelt fel t.i. Istvánt és Mihályt. Kiktül kedves unokái számmal. Lelkét hûséges Teremtõjének meg adta 26 octobr. 1752. N. Nagy Péter

  4. Nemzetes Nagy Péter Úr. Negyedik személy a Tanátsbán, Biróságot ditséretessen viselt a Pestisben 1739dik eszt. a Nemes Tanátsnak Tagja sok esztendõktõl fogva. Vólt ez ideig a’ Tiszteletes Tanitóknak és Cantoroknak söt a’ Notariusok[nak] is jó szomszédja. az a ház régi Templom mellett Délfelöll, Kedves felesége ’s Vele lakó mostoha Fiján Keresztes Mihályon kivûl egy két tsetsemõ Fiai nevelkednek. Meghalván eltemettetett die 27 novembr 1748. Nemze

  Nemzetes ·/·5. Nemzetes Török György Uram, Tanátsbéli Ötödik személy; Fõ Bíróságot viselt két esztendõkben. a’ N. Tanáts[nak] Tagja esztendöktöl fogva. Hasonlóképpen követ volt a Templom aránt Bétsbe Istantiával a Fels. Udvarhoz  instantiával és a Mélt. Urhoz.Ao Mense’ Kedves felesége Szabó Ersebet Aszal Egy Oskolában járó és syntaxist tanuló András nevû Fiját nevel; több kedves gyermekeit Isten elvette.

6. Nemzetes Kormán Mihály Uram, a Tanatsban Hatodik személy; Az Ekklézsiának hûséges Curatora volt.    esztendõknek elforgások alatt; a N. Tanátsnak tagja sok esztendõktõl fogva; Fõ Bíróságot viselt N. Betsei Mihály Úr utolsó Bíróságának darab esztendejét kitöltvén; minden gyermekek nélkül lévén, az Oskolabélieknek és sok szegényeknek édes Attya.

  7. Nemzetes Mikecz Gergely Úr. Hetedik személy a Tanáts között. Követségbe volt Bétsbe. Ao Mense. A’ Tanátsnak tagja esztendöktõl fogva.

8. Nemzetes Buzi Mihály Úr nyolczadik a sorban. Fijai: N Dobos

  9. Nemzetes Dobos János Úr, Fõ Birája volt városunknak Ao 1746^ik eszt. volt Követségben Pozsonyban Ao Mense Ekklezsia dolgában a Fels. Consilium elébe Instantiával. Õ Biró Kegyelme Biróságának idejében fundáltatott a Felsõ-Párti Leány Oskola. A N. Tanátsnak alkalmas idõktõl fogva való tagja. Betsûletes Ifjú Ember a több Fijai között Ifj. Dobos János, Tagja a’ Tanátsnak esztendöktöl fogva. kitõl egynehány szép unokái vagynak.

10. Nemzetes Miketz János Úr, tizedik személly a Tanátsban Házas Fijai és Unokái vagynak.

11. Nemz. Székelly János Úr. Tizenegyedik. (:Mais tisztességes emlékezete vagyon édes Attyának Néhai Székelly Benedek[nek] Most elö Betsületes Házas Fijai: A’ Tanács[nak] Tagja esztendöktöl fogva.

12. N.emzetes Pap István Úr. se’rény és hüséges a’ város ügyes bajos sok agsága dolgai körül Tagja a’ Tanátsnak esztendöktöl fogva. Török György Uram Fõ Bíróságának esztendejét 1752^ben kitöltötte; újonnan a következendõ esztendõben is Bíró vagynak egynehány Fijai. N. Vetseri

  13. N.emzetes Vetseri Gergely Úr, esztendök alatt a’ N. Tanátst Társaságában vagyon. Fijai: most legutolsó a Tanátsban.

Városunknak ez idõben szolgáló két Nótáriusi közzül Elsõbb Nemes és Nemz. Nánási Nagy Márton Uram ide’ Szathmári Fel H. M. Vásárhelyrõl hozatott Ao 1744. die 24 April. Megnevezett TanátsbéliUrainknak követtségekben Bétsbe, Pozsonyba mindenkor útitársok ·/· Útitársok volt; a Nótáriusságból elbucsúzván, Mélt. Úriszék alkalmatosságával Tiszt. Uraink által Tanátsbéli személly declaráltatott Ao 1751 die 15 Junii; melyben a Tanáts is meg edjezett; egy Sándor nevû Fijatskáját. ki most Vásárhelyi Togatus Deák, neveli Isten számára.

Második Nemzetes Hajdú István Uram, Hazafia; még élnek édes szüléi, Öreg Hajdu János Ur.Ujjai a’ gyors és szép irásra termette’k. Tanulásit végezvén a’ Debr.[eceni] N. Colleg[iumban] ve’tte’ ide’ való Hivatalát, melyb[en] a’ városhoz való Hüségét minde’nekkel tapasztaltatya. Még eddig Nötelenségb[en] élt. Oskolai és Oskola-mesterségei Hivatalát végezvén, hívattatott Nótáriusságra a Tanátstól, hogy szolgálna szívesebben Hazájának. Ao 1745.

  Valamiképpen régi Atyáink kezdették a mi Öregeinknek emlékezetektõl fogva e szerént volt itt mi közöttünk az igazgatásnak rendi és  rendi és módja hogy t.i. XIII érdemes személlyekbõl álló Tanáts közzûl minden esztendõben elõforduló Sz. György napkor minden itt köztünk lakó Gazdának, az az edjütt az egész Kösségnek jó Lelkiesmérettel lejendõ voxolása által az Isten Házában választatnék egy személly, Ugyan az Istenházában Tiszt. Lelki Pásztorunk által esküttetvén meg a felvejendõ Hivatalába, ki azon naptól fogva következendõ Sz. György Napig viselné a Fõ Biróságot; kinek igazgatásától függenének a városnak több szolgái, kiktõl számot vévén maga is esztendejét kitöltvén, az egész Tanátsnak jelenlétében a Város Házában mindenekrõl jó Lelkiesmérettel adna számot. Mondom igy volt itt közöttünk a szokás 1747^dik esztendõig inclusive.

De ez is sok részeiben megváltoztaték Mélt. Földes Urunknak Õ Nagyságának a’ mint mondatott parantsolattyából;most bejövõn közinkben Ujj Tiszttartónk Nemz. Helther János Uram tsak 1748^ik esztendõben tsak nem tellyességgel elvéteték tõlünk a voxoláson  voxoláson való szabadságunk; hanem a kit Mélt. Földes Urunk Tisztei akarnának. Sok kérésre engedteték meg most ezen folyó esztendõre is, és jóllehet   jól lehet a’ Község voxával ennek elõtte abban sem sokat ellenkeztek Tiszteink, hogy Sz. György napkor változtak Bíráink; most pedig parantsolták Ujj Esztendõ napjára fordítani, ezt az okát adván, hogy mélt. Földes Urunknak  ·/· Urunknak egész Dominiumjában t. i. Békés Vgyében minden helységekben akkor változnának; és igy Szentes is lenne conformiter. De ezek felett, ez is parantsoltatott, hogy a XII. Tanátsbeli XII személlyeken kívûl, még XII személlyek a Kösség közzül választatnának; hogy igy XXIV= személlyekbõl állana a Tanáts; a minthogy ezek a mostani 1748^dik eszt. kezdetiben végis véghez is vitetének, sõt noha a Kösség voxa szerént, ez esztendõre is N. Médi Mihály Uramon hagyattatnék a Fõ Biróság, melly ki aránt Tiszteink is megedjeztek, és megerõsítették, és a mi Eleinknek mái napig gyakorlott Kegyes Praxisa szerént, Tiszteletes Lelki Pásztorunk által az Isten Házában a voxot adott egész Kösség jelenlétében felmeg-eskettetett die 1 Januarii: mindazon által ez után 5 hetekkel id est die 4 Februarii, az egész Kösséggel edjütt, emlitett Tiszttartó Úr udvarán, mely nap és vasárnap vala meg la megjelenni parantsol  parantsoltatván a már választott XII Uj személyekkel edjütt a Régiek is, és Õ maga a már megesketett Fõ Biránk Urunk is. emlitett uj Tiszttartó Urunktól újonnan megesketteték.(és hogy se’mmi ne’ maradna Elöljáróink[nak] régi Szabadságokban és békességekben, míg az összel egynéhányszor ide’ jött Fiscalisok által p[ro]báltattak ez elött egynéhány esztendõkkel vólt ne’m Számadásaink nem tsak Fö Biráinknak, hane’m Szék Biráink[nak] Csaplárosaink[nak] és több illyen Számadással szolgálni szokott személlyeink[nek], mindazonáltal az akkori Számvételek hiba nélkül találtattak.) – A személlyek pedig, kik újonnan a Nemes Tanáts közzé választattak nevek szerént ezek:1748 Sasról ide szakadt Sasi Kis Márton Úr. Az Ekklesiának hüséges Gondviselõje lévén 3. esztendöktöl fogva most egy végben érdemes me’gélt ide’jü okos jó embe’r. Kiröl még mas ide alább is szükséges lészen emlékezetet tennünk a’ Gondviselök serieséb[en]. 2. Fazekas Péter,Úr, sokat látott hallott öregszer ember. 3. Szász János, Úr csendes halallal meghalván tisztességesen eltemettetett 21. Marti 1751 Egy kegyesség nélkül való barom ember volt a’ karmeli Nabal maradéki közzül. A’ Vásárnap néki tsak annyi volt mint a’ köz nap. Soldos   4. ‘Soldos Demeter, 5. Bazsó János, Ur 6. Vátzi István, Ur 7. Szilágyi Ferentz, Úr 8. Soós János, Úr 9. D. Kis Márton, Úr 10. Fél István Ur 11. és Szanyi György. Ur

 Tizenegyedik Rész

Az Ekklézsiának Nevezetesebb Tagjairól, kik

ez idõben élvén, szivessen munkálkodtak a Temp-

lomnak epítésén kezdetitõl fogva végezetéiglen.

  Mivelhogy a hol Fejek vagynak, Tagok is vagynak ott, és midõn emlékezünk városunk és Ekklézsiánknak ISTENfélõ Érdemes Elõljáróiról nevezetek szerént illendõnek esmérjük, Istentõl Õ Kegyelmek alá rendeltetett Kösség kö  Kösség között és Ekklézsiánknak Tagjai között azokról avagy tsak az érdemessebb és kik helyes Gazdáknak neveztetnek, emlékezetet tennünk  ·/ tennünk, elhagyván mindenütt a ‘Selléreket és az alatsonyabb sorsú Lakosokat, a kik t.i. ez idõben éltenek közöttünk és részei lettenek a Templom építésének és ezzel edjütt járó sok nyomorúságinknak hogy jövendõben következõ Maradékjok is emlékeznének meg háládatossággal az õ édes Attyaiknak ennyi nyomoruságokrol és az Isten Ditsõsegéhez közönséges az idõbeli társasághoz való buzgóságok ról és hûségekrõl. Kisérsor



 

Ezek a’ nevezetessebb Gazdák e’lhagyván minde’nütt a’ Selléreke’t és az alatsonabb sorsúakat.

 Tizenkettõdik Rész

A gondviselõkrõl és az Egyházfiakról.

Míg Isten ennyire meg nem bõvítette Városunknak Betsûletes Lakosit, és Ekklézsiánkban szolgáló Belsõ Tiszt. Személlyeket; addig magok személlyekben voltak akkori Fõ Biráink egyszersmind Gondviselõk is, de a sok aggságok bajoskodások és terhek hek megnevelkedvén tovább ez lehetetlen vala; tettzék azért a Nemes Tanátsnak választani egy ollyan be’tsületes Jámbor ISTENfélõ Személyt embert választani, a ki Isten Ditsõségéhez kiváltképen való módon Buzgó és Szorgalmatos lenne, mind az Templom, Ekklézsiának Tiszt. Szolgáinak fizetésekre, mind a Templom, Parochiális Házak és Oskolák körûl való szükséges építésekre, mind pedig az Ekklézsiának külsõ és belsõ javatskáira, hiba és fogyatkozás nélkül gondot viselne. Ki hogy annyival is szívesebben ezen Hívatalában is helyesebben eljárhatna ·/· eljárhatna, szabadságban tartatni és a Tanátstól is érdeme szerént illendõképpen megbetsûltetni szokott; annak felette, hogy a reá néhezendõ tisztiben fogyatkozást és az által panaszt ne okozhatna a már felállíttatott Gondviselõ melléje bizonyos, esméretes, serény, okos jólelkiesmé- retû és engedelmes Embereket akartak állítani, sõt ugyan esküvéssel is kötelezni, kik Egyházfiaknak hivattatni szoktak; hogy ezek az Ekklézsiának tagjaitól, személly és fõ szerént az õ idejében a Pénzt, Búzát, Árpát és Fûteni valót kiszedni, beszolgáltatni, és azokról, esztendejeket kitöltvén, betsûlettel az egész Tanáts elõtt a városházánál; igazán számot adni tartoztak, tévén végezetre azoknak némely részében tudni  tudni illik az árpa és búza kiszedésben szokásból mind ez ideig az Oskolabéli Préceptorok segitségûl. Továbbá a Gondviselõnek és Egyházfiaknak Tisztekben állott az is, a Tiszt. Egyházi szolgáknak az õ idejében õröltetni és ha mi oly szükséges munkák volnának az Parochiális Ekklézsia Házainál, mellyeket magok elvégezhetnének, végbe vinni, ha pedig magok el nem végezhetnék a Gondviselõ bátorságossan a Fõ Birónak megjelentvén, illendõ segitség rendeltetett, a ki által a szükséges munka véghez vitetett, tsak hogy panaszt ne hallanának Bírák és Tanácsbéli Uraink, mivelhogy nem is szenvedhetnek egygyet nehezebbet Õ Kegyelmek, mintha az Isten szolgái magok eránt valamelly panaszra kifakadni kénteleníttetnének a város Házánál, annyival inkább a Templomban, bizonyosan által látván, hogy az ollyan panasz vádolná a fogadásokban  emlite’tt Esküvéseknek elsõ punktuma ellen, mely szóll az Isten Ditsõségérõl, esett fogyatkozással Isten elõtt.   Midõn pedig ditséretesen végezte felvett hívatalát a Gondviselõ, a nemes Tanáts a maga száma közibe felvenni ‘s ekképpen megtisztelni- telni szerette; melyre példákat ime az õ Lajstromokban mindjárt mutatunk. Nem különben ha az Egyházfiak is hívek és serények vóltanak nehányszor ismét Gondviselõkké tette; mint erre is példánk vagyon.

Legelsõ Gondviselõ kirõl mi emlékezhetünk volt Öreg Turgonyi István: kit követtek, Öreg Boros István, Vetseri János, Ao    viselte     esztendökig Tsúts János, Ao    viselte’     esztendökig N. Kormán Mihály Úr. Ao    viselte’ esztendökig Pólya Pólya ·/·

  Pólya Gergely Ao 1742. választatott és viselte három esztendõkig; igen szorgalmatos volt az Ekklézsia Házai körül, nem restellette minden Héten kétszer meglátogatni, és ha mi fogyatkozás volna, azt minden halladék nélkûl megorvosolni; Öregsége miatt megerõtelenûlvén tettzett Magának letenni.

Alsó párti Kis Márton állítatott helyében Ao 1745. vise’li már 3. esztendöktõl fogva, melly hüséges vólt az Ekklésiához elégge’ bizonyittyák hûségét mutatta az Ekklézsiához a vájogból tégla fundamentommal épittetett Templom építése idején, midõn Apsiszra mészért tett egynéhány izbeli tízszer fáradott a szekerekkel; és a szomszéd városokhoz is Ekklézsia dolgában viselt tisztességes Követtségeket; mellyekkel érdemlette, hogy az újonnan felállittatott tatott XII=személlyek között a Tanáts Betsûletes Tagjai közzé számláltatnék és irattatnék. Bõvebben ditserjék meg az õ tselekedetei a Parochia és az Oskolák Házainál. Viselte pedig a Gondviselõi Hivatalt 11 esztendõkig.

A Felsõ párti Kis Márton 1756ba is szolgált egy esztendeig. Ezt követte

Borsos István 1757^be ki lábaira el erõtlenedvén ez hivatalt tsak esztendeig bírta.

Fél István 1758^ban és 2 esztend. szolgált.

Nagy Ferencz 1760 a ki igen hûséges és dicséretes lévén másik esztendõre is megmarasztatott, annyival is inkább, mert illyen jó ember kellett a mostan fenálló Templom építetésének dolgában.

Azután következett 1762 Bimbó Benedek igen bágyadt Gondviselõnek.

1763^ban felvállalta a Gondviselõséget Nagy Pál István, ez a mitsodás ollyanok voltak az egyházfiai is lásd 2^dik pag (:seq

1764^ben illyen változás esett, hogy azt végezték, hogy ‘a Senatorok rendre viselnék a Gondviselõséget; ezért tétetett ekkor Miketz János Úr; a mitsodás lett, ollyan passust írunk. Csak hadd mullyon az a Passus írás, most félõ, hogy nem lehetne köszönet benne. Egyházfiak ·/·

    Egyházfiak kezdettöl fogva kik lettenek légyen szintén ollyan nehéz fe’l nyomoznunk ennyi idök elmúlása után, valamelly nehéz söt lehetetle’n megtanulnúnk bizonyossan eleitül fogva kik voltanak Szentese’n Birok; jól remélhetik maradékink hogy e’z idötöl fogva nem lésznek feledékenységben, valakik e’ Hivatalt Szolgálatot hive’n és ditséretessen kezdvén elvégzik. A’ Kik most nálunk emlékezete’se’k rendel im Ezek

 a Bõdrûl lett haza szállásnak kezdetitõl fogva az Ujj Seculumban egymás után kik lettenek légyen, kiváltképpen a közelebb elmult Pestisig, nevezett szerint felnyomoznunk tellyes lehetetlenség, hanem a kik a Pestistõl fogva szolgáltanak közöttünk, azok friss emlékezetbe lévén, rendel igy következnek:

Toót Márton 1. eszt. Ao 1740.

Tántzos István 1. eszt. Ao 1741

Nagy György János 1. eszt. Ao 1742

Pólya János 1. eszt. Ao 1743.

Sûllyös János 1. eszt. Ao 1744

Nagy István 1. eszt. Ao 1745

Ismét Süllyös János egy régben két eszt. Ao 1746-47.

Ismét Szabó György Ao 1748.

Virágos Kis György Ao 1749.

Ezek után Ao 1750 kezdettenek két személlyek valasztatni Egyházfiaknak, hogy inkább követhessék az õ Hivataljokat fogyatkozás nélkûl.

Nagy Pál István és Barabás János 1750.

Toót János és Füstös Mihály Ao 1751

Nemes János és Kováts János Ao 1752.

Ditsérjék me’g a’[zokat] kik szivessen szolgáltanak; me’gditsérik mi elöttünk az õ jó számadásaik. mellyek közül ha ki mivel adós maradott és ki nem szedte a magáéból megfizette. Ezek

  Ezek minthogy ditséretesen viselték magokat, másik esztendõre is megmarasztattak v No seque:

Kis (alias Siprikó) Márton és Szabó György 1754/5.

Rátz János és Pintér János 1755/6.

Szabó István és Fazekas István 1756/7.

Harmad ízben ismét Kováts Ján. és Nagy Dem 1757/8

Fazekas István és Leszki József 1758/9.

(:Tzifra:) Szabó Istv. és Sarkadi Mihály 1759/60

Itt ** Dunaháti Vas János /: de elsõben is rosszatska,

azután pedig beteges lévén le tettéttetett, helyébe ismét felvetétett Sarkadi ·/·

Sarkadi Mihály és Sándor István ..... 1760 és 61.

Poroszlai Pál és Lajos Mihály 1761. Kik ugyan rosszak voltak, de még is meglehetõs az utólsó.

1762 Virágos Mihály és Szilágyi Szûts Mihály, kik is ugy folytatták hívatalokat, hogy soha már rosszabbúl nem lehetett.

1763. Sándor János és Pap Gergely, kiknél már egyedûl a föld tarthat rosszabbakat.

1764. Pólya István és Körmöndi Ferentz: kik is igen rosszúl kezdették; meg válik hogy végezik a dolgot.

    TizenHarmadik Rész

Az Ekklézsia Közjavairól.

Hallottuk ugyan, hogy a szomszédságbéli Ke’resztyén Ekklézsiákban szokásban lettenek légyen tartani Ekklézsia számára Malmokat Szõlõket, Szántóföldeket és Kaszállókat; mellyekbõl való Hasznok Isten Ditsõségére fordíttatni szoktak a szerént mint az idõ magával hozta. A mi Eleinknek ebben sok okokra nézve nem lehetett alkalmatosságok; mert a sok háborús idõkben magokat se óltalmazhatták; vártanak ezért olly boldog idõket, mellyekben Isten  és az idõ jobb alkalmatosságokat mutatna, noha mint most nyilván tapasztalhattyuk és magunk kárával salynállyuk, talánn ennek elõtte ezekre még jobban szolgált az idõ, avagy tsak a Pestis elõtt való esztendõkben, ha valami feledékenység és az akkori idõben való Békesség alatt való lágy melegség Elõljáróinkat errõl való szorgalmatos okoskodástól el nem vonta vól- ta volna. Megvalljuk azért, hogy itt mi nálunk az Ekklézsia számára semmi Ingatlan Jószág eddig nem lévén, most sintsen, másképpen igyekezvén minden idõben az Ekklézsiának terhes szükségeit kipótolni tehettségünk szerint, noha azt nyilván tudjuk, hogy csak sokképpen volnának hasznosak mi közöttünk is az Isten Ditsõségének elõ segéllesére, és a mi Istenünkhöz való buzgóságunknak élesztésére.

  Mindazon által, a mellyek egy átallyában vagy szükségesek is elmulhatatlanok ·/· elmúlhatlanok vóltanak, azokban Ekklézsiánknak rövidsége még ez ideig nem volt, mind vagy ha Ekklézsia számára és Isten Ditsõségére valakik Keresztyén Feleink közzûl Javaikból olly részt szakasztani kivántak és buzgosággal ajánlattak, azok ollyatén szükségre fordíttattak mellyek azoknak, a kik adták, boldog emlékezeteket a Maradéknál fentartanák. Mint p.[éldának]o.[káért] az elmult Pestisben megholt Atyánkfiainak Kegyes Testamentalis Legatziójok volt egyrészrõl segittségünk Templomunk felépittetésében. Hanem hogy mindez ideig egynehány darab szarvas Marhákat Gondviselõink kezek alatt tartottunk e végre  végre, hogy mikor valamelly nevezetes szüksége adná elõ magát Ekklézsiánknak azokhoz hamarább nyúlhatnánk. Ismét Ekklésia szölö is vétetett 100 Rh forintokon mellynek te’rmése’ lucrumostol árultatni szokott.

Már most Ao 1750 Nemz. Betsei Mihály Uram Fõ Bíróságában vétettetett Ekklézsia Szõlõ 100 Rh. For. hogy annak termése esztendõnként illyen szentvégre lucrumostól arúltatnék ki, melybõl való jövedelem ismét egy részrõl lehetne alkalmatos segítségûl.

A mellyek az Ekklézsiának Belsõ Javajinak szoktak hívattatni, t.i. az Isteni Tiszteletre rendeltettek és ekképpen Isten Ditsõségére szenteltettek, mind mellyek a Templomhoz tartoznak, mind pedig, mellyek az Ekklézsia Házainál szükségesek, számok és ne’veik   neveik szerént ezek: tudniillik

1. Rendben a Templombéli minden vasárnapi olvasásokra vétetett Magyar Biblia Tiszt. Gaál István Uram költségén. Kis Márton Gondviselõ idejéb[en] Ao 1747. Lásd ezen Sz. Biblia homlok levelét.

A Szent Keresztségnek Administrátziójára való Ón Pohár, illyen Inscriptióval: Szentesi Ekklezsia készítt. G. M. Gálos Mihály die 10 octobr. Anni 1719. Edjütt Keresztelõhöz való Ón Tál, mellyen semmi írás nintsen. Az UR

  Az Úr vatsorájának kiosztogattatásának alkalmatosságával Tiszt. Tanító kezében szükséges Tányér Ezüstbõl való, illyen Inscriptióval: Nemes Nemz. vitézlõ Gálos Mihály Úram Hitves Társa N. N. Séllei Judith Asszony n. Gálos Sámuel Fijok által ajánlották a Szentesi Sz.ent Ekklézsiának Ao 1745. - Ismét az Urvatsorájának kiszolgáltatására szükséges talpas Pohár ezüstbõl való, de arannyal megfuttatott ·/· megfuttatott, és figurákkal rajzoltatott fedelével edjütt.

Vagyon Öreg Ón Kanna négy ittzés, vagy valamivel több, ilylyen Iscript: Szentesi Ekklézsia Páthi Miklós 1713.

N. Vetseri Mihály Ur 12 Rh. fr készittetett Pesten on kannát közel 8 ittzés. melly die 30. 8br érkezett me’g, midõn maga elötte’ negyed nappal hirte’len megholt. Õ Kglme’ példájául felindult N. Kormány Mihály Ur azon Azon áron hasonlott hozatott die 7 Xbr.

  Azon forma és akkora másik Ón Kanna, inscriptiója ez: Szentesi Ekklézsia 1713.

Ismét másfél ittzés Ón Kanna Öblös forma; Inscriptiójja: Szent Ekkl. Gálos Mihály által Ao 1722.

Ugyanakkora Ón Kanna, egyenes derekú a mellyen nintsen semmi írás.

Hasonló ehez egy Ónkanna, illyen inscriptióval: A Szentesi Ref. Szent Ekklézsia számára mára vette Molnár János özvegye Nagy Erzsébeth 1745. Mindezek fedeles Ónkannák.

Az elszámlált egynehány Ón-Kannák elégségesek nem lévén ez idõben Isten kegyelnébõl többekre szaporodott Ekklézsiánknak Ususára Nemzetes Vetseri Mihály Uram maga jószándékából parantsolt készíttetni Pesten 12 Rh. for. érõ egy Ónkannát, közel lehet 8 ittzés Ao 1753, mely die 30 Octobr. hozattatott meg, midõn maga Õ Kegyelme az elõtt negyed nappal hirtelen halál által e világból kimult volna.

Ezen jó Példával mindjárt felindult Nemz. Kormán Mihály Uram, és ezen áron Ugyanazon kezek által hasonlót ahhoz és egyenlõt készíttetett die 7. Xbris.

Harmadikát tsaknem hasonló nagyságút készíttetett akkor hamarjában akkori Fõ Bíró Pap István Úr Õ Kegyelme.

Negyediket pedig ezzel együtt parantsolt készittetni Dobos János Úr Õ Kegyelme. Vagyon

  Vagyon Ón Tányér tsipkés szélû, illyen inscriptióval: Mol.[ár] Ján.[os] Özv.[egye] Nagy Erzs.[ébet] 1745.

Ismét egy nagy Ón-Tál az Úrvatsórájára készittetett Kenyérhez: Inscroptiója: M. G. betûk, melyek kétségkivûl Mihaël Gálost tésznek.

Más Ón-Tál belûl megtzifráztatott.  vagyon ·/·

Vagyon a Háznál történet szerént szükséges Keresztségre rendeltetett egy Bádog-Tál.

II Rendben. A Szent Asztalra rendeltetett Abroszok és Keszkenõk ezek és illyenek:

Vagyon Patyolat igen régi Fejér Nagy Keszkenõ, melynek kerületén 8 sellyem Rolytok vagynak   vagynak, kék, veres. sárga publicán szín selyemmel. és nehol arany fonallal varratott. Adta mint mondatik Öreg Balogh István.

Ismét más Fejér patyolat Fejér Sellyemmel és varratott arany fonállal varratott, kerûletén illyen Inscriptio betûk: A Szentesi Sz.[ent] Eccl[ézsi]a. számára küldötte nemzetes Sipos Mihály úr Ny.[ír] Bátorbúl; varta Borbély Éva 1730 eszt.[endõben]

Ismét fejér patyolat tiszta arannyal varrott, a közepin illyen irással: A Szentesi R.[efermátus] Szent Eccl[ézsia számára] T. Páti Miklósné és Szat.[mári] Anna Aszsz.[ony] var.[ta] 1711 észt.[endõben]

Ismét fejér patyolat, arannyal ezüsttel varrott kö- rott, körül arany sodrás vagyon, de rajta semmi írás nintsen.

Ismét fejér patyolat arany gallandban foglaltatott körös-körûl és tiszta arannyal varattatott, a közepin illyen irással, A Sz. R. Sz. E. Cz. I. adta Ao 1747. ~ A Szentesi Ref. szent. Ekklézsiának Czeglédi István (: Vásárhelyi H Civis:) adta Ao 1747.

Ismét fejér patyolat körös körûl ezüst Csipke arany és ezüsttel varratott, illyen betûk körül a Szélin: N. Szász János, és Koszás Katalin ajandékjok szentesi H.[elvét] C.[onfessió szerinti] Ekklézsia számára. A közepin pedig: G. I. - B. I. L. P. 1742. NB. G. I. Gál István, B. I. Béládi István. L. P. Lelki Pásztorokat tészen. E két utolsók ajandékoztattak az ujj Templom Felszenteltetésekor; a többek pedig annak elõtte, kik régebben, kik késõbben.

  Ezeken kívûl vagyon sárga selyem szõtt Keszkenõ, veres és fejér tarka lineákkal, Özv. Nagy Erzsébeth ajándéka.

N. Iffjú Vetseri Mihály Ur a keresztelõ edényre’ uj mázt készittetett, ára 6 rh. fr.

Ismét egy pár veres sellyem Keszkenõk, egyenlõ munkák és egy szinûek, zöld, kék és viola szín selyemmel, ismét ezüst fonalal ·/  fonallal szövött formák, de tsak a két-két szélein, Körösi Professor Tiszt. Losontzi István Ur ajándéka Ao 1746. mellyeket Ao 1746 Tiszt. Losonczi István Úr Nagy Kõrösi Professor N. Nánási Márton akkori Notár. Úr keze által küldött. Ezek melle hasonló szinüek és mater[iájuak] vétettek, kettõ mellyek az ujj nagy Abrosznak közepire boritattak.

Még ezeken kívûl is vagynak igen régi Keszkenõk, mellyek talánn még a felsõ Seculumban élõ Kegyes  Kegyes Eleinktõl szereztettek, a mint láttatnak Török Buja Asszony varrása lehetnek:

Fejér patyolat, mindenütt bé vagyon varrva zöld, kék, veres és sárga Selyemmel nem igen nagy.

Más ennek felényi veres, zöld, kék selyemmel és kevés ezüst fonallal varratott Baja Vátzon.

Ismét egy hosszas Kendõ forma, mindenütt formák varattak rajta, veres, kék, zöld és fejér Selyemmel.

Végezetre, vagyon ennek elõtte a Keresztelõ edényen a Templomban lenni szokott kék nyomtatós selyem, a közönséges kék tarka patyolat Keszkenõk formájokra, melly, mivelhogy igen régi lehet, veres bogariaval bélleltetett meg; de már igen elrongyollott. Már ez oda van 1769

Azért is N. Ifjú Vetseri Mihály Uram készítetett egy hamu színû tarka mindkét felõl selyem matériából keszkenõ formát, mely 6 Rh. forintokba tölt azon Keresztelõ edénynek bé borítására, Ao 1752. die 17 Decembris.

Ezen keszkenõ forma hejébe mást készített felsõ párti Virágos Kis Mihály felesége Vásárhelyi Galombos Erzsébet 1769 esztendõben 9 Februarii kék tafotából, keskeny Arany tsipkével a szélénn feljegyzette Préd. T. Nagy Mihály.

Az Úr Vatsorájakor Asztalára teríttetni szokott egy nagy Sidó Abrosz vagyon körös körûl tsipkés.

Másik abrosz is hasonló, de ennek mindkét végei rojotosok.

Itten elékeznünk illik az újonnan készíttetett szíttetett Abroszról, mellynek alkalmatossága e vala; látván mindnyájan, hogy a több számú és nagyobb Ón-kannáknak és más Eszközöknek betakartatásokra csak az apróbb Keszkenõk tovább alkalmatlanok volnának, ha sokakat közzûlök kellene felteríteni, ismét sok voltokkal netalánn alkalmatlanságot szereznének az Úr Asztalán levé Kannák kö- ·/· rûl forgolódó Egyházfiaknak, észre nem vévén, törtenhetnék valami illetlen botránkozás, eldöntvén egy vagy másik kisebb teli Kanna: hogy azért ez többé ne történhetne, böltsen tanatsolta Tiszteletes T. Gaál István Uram Elöljáró Urainknak, hogy egy illendõ Abrosz készíttetnék, melly az Úr Asztalát egészen a rajta levõ minden Eszközökkel edjütt elfedezné, mellyre mindjárt szívesen ajánlák Magokat Nemz. Török György Úr, Lakos István és Soós János Urak, mellynek Matériája Virágos Patyolat, Bétsi igen vékony tsipkével körös környül vétetvén; valamint vásárlását N. Gábor Erzsébeth Asszony Tiszt. nevezett Lelki Pásztorunk kedves Házas Társa vitte véghez, ugy Önnön Maga készítette el is mindenképen, vévén a Tiszteletes Losonczi István Úr Ajándek fellyebb specifikált Keszkenõkhöz hasonló egy pár Keszkenõket is, adván egyikre pénzt 5 mariásokig Nyiri János, mellyeket t.i. mind a négyet egygyûvé össze varrván, ezen említett Abrosznak alája béllelte, hogy az Ón-Kannáknak fedelein levõ gombok annak matériájának- ájának gyenge volta miatt benne valami kárt ne tennének. Mely Abrosz matériájának ára 30 Rh. forintok, és feltétetett legelsõben az Úr Asztalára Karátsony Innepében Ao 1752. meg van.

  III. Rendben a több öregebb és apróbb darabokbúl álló Jószágai az Ekklézsiának mellyek Sz. haszonra sze’reztette’k ezek:

Négy Öreg ‘Soltáros Könyvek in 4^so, melyek közzûl elsõ 1. a Tiszt. Tanitók Székiben, melly szereztetett Ao 1748 die 3. martii. Második is ugyan azon Székben, nemz. Öreg Vetseri Mihály Úré vala, dum víveret; tettzett ide ajándékozni N. Ifj. Vetseri Mihály Uramnak édes attya Halála után die 12 novembris Ao 1752. Harmadik 2. a Pulpituson, melly a Kántor elõtt áll., és 3 Negyedik egy igen régi, nagy részínt el is szakadozott, a Rector Székibe.

Vagyon a Pulpitus mellé készíttetett vesszõ, Kótát mutató, Hal-tsont, Ezüst dróttal fonyatott, mely már nem a Pulpituson hanem a Museumban áll öt esztendõtöl fogva; már a Templomban vagyon.  

A Templomban való Asztalon két szõnyegek, mellyek szoktak hivattatni Bársony  ·/·Bársony szonyegeknek. A nagyobbik tarkájú ajándéka Tiszttartó N. és Nzetes Gálos Mihály Urnak.

A Parochiális Háznak belsõ Asztalán dupla szõnyeg és a’ Tanú  a Tanuló Házban közönséges Bársony szõnyeg. Az Eccla Cantorja Azstalán – A Felsõ Párti Leányoskolában egy közönséges Sidó Szõnyeg.

Mind a Parochiális Házban mind a Férjfi Oskolában egy egy Vas Óra. A’ Tiszt. Tanittó Urnak Museum Tanuló Házában egy vas óra. A felsõpárti oskolában is hasonló, mellye szerzett az Ekklézsia 17 apr. 1754. 1 Rh forint.

Az Ekklézsia Házainál közönséges nyoszolyák: a Parochiális Háznál egy fedeles régi, mellyre 1733 eszt. vagyon írva Ez oda van. És más közönséges. A Férjfi Oskolában két ujj, és egy régi. A felsõ párti Leány Oskolában egy rég  paraszt fejér karszékek és egy fekete, 1749 készíttetett T. B. I. betûk alatt. Az Alsó Leány Oskolában Nevezetes mitsoda Eszközei légyenek az Ekklézsiának, jegyezze fel a ki tudja.

  IV. Rendben nevezetes Jószága az Ekklézsiának a Harangok, mellyek Isten Ditsõségére Szereztettek: Az elsõ és legnagyobb ugyan tulajdon Ekklézsiának öntettette Budán 1732 Esztend. Kik voltanak akkor Elõljároink, neveik rajta olvastathatnak. Második, mellyet régi Eleink szerzettek és Ekklézsiánk a Pogány Uralkodása alatt is a különb-különbféle pusztulásban futásban rejtegetett ‘s birt mindeddig, öntetett 1638=Esztendõben, mellyen is ez Inscr  is ez Inscriptio olvastatik német nyelven: rajta volt a többek között ez a név: Lorenz Pója Magyarúl pedig igy lehet fordítani:   több semmi nintsen be kár az effele restségbõl származott gondatlanság. Most pedig szomoru változásnak alkalmatosságával parancsoltatott Tiszt-Urainktól visszavitetni a régi Toronyba, illyen biztatással, hogy vissza adatnék; mellyet azután Mélt. Földes Urunk Õ Nagysága is ide alá létiben megígért. Vissza is adatott Hála Istennek! Harmadikat Nemz. idõsb Vetseri Mihály Úr tulajdon pénzén 40 Rh. forintokon vette Budán 1746. die 25. Auguszt. szóllott legelsõben még a régi toronyban.

Ezen veneranda Antiquitast 1794 Esztendõben Majus 7^dikén minekután na sok viszontagságok közt szolgálta volna, a Bõdi és Szentesi Ekklézsiákat, egy Multyán nevû Oláh-czigány Harang Öntõ, az akkori Elölljároknak rendelések szerint össze törte, és el olvasztotta, azon általa készitett 9 mázsás és 60 ft harangba, mellyet azután 1799^be Ujra kellett önteni és most a nagyobbik harang – feljegyezte K. B.. Ugyan akkor hozattak mind a három Oskolákba Tsengettyük, a Deák Oskolában Udvarra való, a Leány Oskolákba pedig házba valók. Vagyon a Férjfi oskoláb[an] fertályos vas ora 15. Rh. fr. vétetett. TIZEN ·/·

 Tizen NEGYEDIKRÉSZ

Az Ekklézsia Ujj Rendtartásokról

Az Apostoli Regula szerénti Mindeneknek ékesen és jó rendel kellene lenni az Ekklezsiában I. Kor. 14. v. 40. Mert a Böltsek helyesen találták: A dolgoknak Lelke a jó rend; Mindazáltal alig találtatik   találtatik ollyan jól elkészült Ekklézsia, mellyben egy vagy más dolog aránt valami rendeletlenség ne volna, nagy botránkoztatásásnak láttatik sok erõtelen Keresztyéneknek a mi Szent Vallásunk szerént való élõ Gyülekezeteknek a külsõ rendtarásokban egymástól való különözések is, ámbár ezek a Hitnek fundamentomát nem bontogatják, de ha lehetne kivált a Belsõ Rendtartásokat egy Regulára és Peldára venni, igen illendõ, hasznos és mindeneknek örvendetes Kedves volna; bártsak amaz egy Anya városunknak Példáját tettzenék avagy tsak a mennyire lehetne is követni botránkozás nélkül, tudni illik, midõn a rendeletlenség helyébe jó rendet állitván  állítván közönséges épületünkre szolgálót, ne mondattatnának az Eszközök ujjítani; nem szenvednék nehéz szívvel, ha ezt mondanák, a helytelen vétkes szokásokat változtatták. Mi igazán megvallyuk magunk felõl, hogy sok idõktõl fogva való szokásból sok hibák voltanak itt mi közöttünk, mellyeket vétkeseknek lenni, mindaddig meg nem esmértünk, vagy nem is gondoltunk, míg nem azok el-változtattatván a helyekbe állíttatott dicséretes jó és hasznos dolgoknak mivoltokból valóban által láttuk ugyannyira, hogy már ugyan most láttatunk magunk elõtt is szégyenleni azokat. A több lehetõ rendeletlenségeket is az Úr Isten esmértesse meg tesse meg ·/· esmértesse meg vélünk, állítván azok helyett a Kegyes Lelkek közöttünk jó és idvességes Rendtartásokat. Vaj ha sokan ne’ vágynának mégis vissza az e’lmaradt pár hagyomákra a pohákony az Isräelitakkal! de’ ugy tapasztaljuk

Az illyetén dicséretes változtatásokra és jó Rendtartásoknak felállitásokra mostan szolgáltatott alkalmatosságot, minek a mi Tiszt. és Nemz. mind belsõ, mind külsõ Elöljáróinknak, ez t.i. az Ujj Templomban lett be’ Isteni Szolgálatunknak Örvendetes kezdete, midõn a megholt Templommal edjütt akartuk tettzett a helytelen rendeletlenségeket is egyszersmind oda hagyni   hagyni, és a Jókkal felváltani; nem is tapasztaltak emlitett Kegyes Elõljáróink mi bennünk Magok vagy rendelések azokrol ellen semmi panaszt; midõn mindnyájunknak, kik az Isten dolgairól jó Lelkiesmérettel gondolkodtunk, méltán tettzettek, és ma is tettzenek; ezért is valaa melly legelsõ alkalmatossággal elkezdettek, minden ellen mondás nélkûl. végbe vitethettek, és gyakoroltatnak nagy hasznokkal és épületekkel minden Jó Lelkeknek.

Mi mind ezekért Hálákat adván az Úr Istennek! Örömmel emlegettjük ma ezeket és kivánnyuk közleni a mi Maradékinkkal is kik mi utánunk élni fognak, had lássák meg közönséges szokott  szokott Petsétjére Keresztyén városunknak mettzetett Pálma Fa Tzímerünknek bennünk e sok savanyu szelekkel fergetegesedõ Telünkben is fonnyadhatatlan zöldséggel virágzó eleven példáját, és eddig soha nem probált, most pedig ugyan sokféle nagy terh testi és lelki nyomoruságokkal edjütt lett nagy megterheltetésünk alatt is sokkal szívesebben és erõsebben való nevelkedésünknek tagadhatatlan ujnyomát mivóltát, hogy ha midõn mi, kik most e Szent Ekklésiában  Ekklézsiában élünk, meghalunk, emlékezzenek meg ezekrõl, ‘s erõsíttessenek meg a mi példáinkkal édes maradékink  Fijaink, Unokáink is; hogy a mi Krisztus Sz. Hitiben és Vallásában erõsen megállván, legyenek buzgók és fáradhatatlanok az Isten Ditsõsége mellett, valamint mi, kiknek mind eddig segítségül volt Õ Felsége, megemlékezvén mindenkor, és elõttök tartván ezeket, hogy az Úr maga könyörög az Övéiért, hogy azoknak Hitek el ne fogyjon. Luk. 22:32. Kiknek elég az Úr kegyelme, ámbár erõtlenség által végeztessék ·/· végeztessék el az õ ereje. 2. Kor. 12:9. Mellyel õroztetnek a Hivek Hit által, az Idvességre. I.Pét. 1:5. és mindennyi siralmas változásink között és nehéz terheink között alatt is mi tõlünk eddig megtartatott tott Egy drága Kintsünket és Kintsét Ekklézsiánknak valami úton ‘s módon elveszni ne engedjék hadják, sõt minden tehettségekkel õrizzék, oltalmazzák, nevellyék és szaporíttsák, ha ezeknél boldogabb idõket az Úr Isten által engedelmébõl érnének is, e mi mostani állapotunkat és sorsunkat magoknál friss vagy örök emlékezetben tartsák.

Elsõben is az elkezdett Kegyes rendtartások között említtyük azokat, mellyek a Sz. Kereszttség körûl illendõk és szükségesek valának, t.i. Mivel   t.i. Mivel ugy mint; sok ízben megjegyeztetett vala némelly Keresztyén feleinknek magok gondolatlan szemérmetességek, kik, ha Kereszt Atyáknak a Kegyes Szüléktõl választatván elhivattattak is, a Sz. Keresztség kiszolgáltatásán, a Kisdedeknek Keresztelkedésén soha meg nem jelentenek, elégnek állítván, ha a háznál készített Keresztelési Vendegsékben megjelennének, annyira hogy többire’ mindekkor Kereszt-Atya nélkûl vitettetnék fel az Urnak Házába a megkeresztelendõ Kisded. Most annak okáért a Debretzeni Szent Ekklézsiának példájára kezdetett e Rendtartás, hogy a Kereszt-Atyának jelenleteben lenni egyáltallyában Kellyen minden Kersztelendõ Kis- dõ Kisded részérõl, mellyet hogy annyival is inkább szükségesnek lenni esmérjenek, a Kereszt Atyák is kérdettetni szoktak ezekrõl; Elsõben: Ha a Kisdedet akarnák-é a Sz.ent Keresztségnek Sákramentoma által Isten Szövetségében és az Anya Szent Egyháznak társaságába bé állítani avattatni? Annakutánna: Ha igérik é magukat arra, hogy ennek a Kisdednek Kinek Ker[eszt] Attyai ‘s Annyai taníttatására és az Istennek igaz Esméretiben és Félelmében való felnevelkedésére   felneveltetésére szorgalmatos gondot viselnének mind addig is a’ míg annak Szüléi élne’k, kiváltképpen pedig azoknak Halálok után, ez az Õ Hitirõl és Vallásáról számot tudna adni? Melly két kérdésekre hallatós szóval kell ugyan ott Isten és a Gyülekezet elõtt felelni mind Kereszt Atyáknak mind Kereszt Anyáknak.

Ugyan ezen alkalmatossággal állíttatott bé és erõssítetett meg e szép ·/· e szép Rendtartás is, Hogy a Kisdedek a Templomban Reggeli Isteni Tiszteletnek alkalmatosságával Kereszteltetnének; egyszersmind és meg is parancsoltatott, hogy a felettébb nagy vendégeskedéseknek békét hagynának, hanem ha valamelly részént a Kereszt Atyáknak és Anyáknak fáradságokat kivánnák vissza pótolni; mellyeket e rosz, vétkes szokásnak tettek ellenébe; hogy a Kisdedek Keresztségre vitetni szoktak többire tsak a Tiszt. Tanítók Há- tók Házához, és nem mindenkor a Templomba, ha szintén a Kisdedeknek semmi nyavalyájaja nem volna is; és ha kik a Templomba vitettetnének fel is, mindenkor Estvéli Könyörgés alkalmatosságával, hogy az elszánt vendégeskedésre elegendõ készûlet és idõ lehetne a követ kezendõ éjjel; mely vendégeskedések sokoknál ollyan ab ususban voltanak, hogy azok nem tsak néha rosszúl végeztettek; de sokan a nélkûl talánn a Keresztséget is illendõképpen véghez vitetni nem gondolták. - A több rendeletlenségeket is orvosoltassa meg az Úr Isten, mellyek e Szent Sákramentomnak dísztelenségére szolgáltak.

Továbbá   Továbbá az Uri Szent Vatsora aránt még mind eddig a tiszta kegyesség semmi vétkes Tzeremoniát bétsuszni nem engedett, mellyet orvosolni ez idõ szerént kellett volna: mindazonáltal, hogy illendõbb készülettel alkalmaztathatnák Magokat a Hivek, ez szép szokás rendtartás vétetett fel az Úr vatsorája aránt is, ugyan a Debretzeni Ekklézsiának példájából, t.i. Az Úr Vatsorája Kiszol-gáltata gáltatása elõtt, harmad nappal a Reggeli, hol Könyörgés, hol Prédikátzió után fenn maradván az egész Gyülekezet, az Oskolában tanúló Fijúi és Leányi Gyermekek, valakik az Úr vatsorája vételére az õ Tanítójuktól el-készíttettek, elõ állíttatván, a Szent vatsora Titkai felõl, majd hatöbbre mehetünk pedig a **e’tem szövetsége szerént és a Theologiának több részei felõl kérdeztetnek, az Úr Vatsorájához járulandóknak szükséges Könyörgések is elmondattatnak. E szép és hasznos munka kezdetett Ao 1747 die 22 Xbris; második illyen szent alkalmatosság Ao 1748. die 10 Aprilis. tsak evvel láttatunk ezeket kötni, midõn magok az Elöljárók tudván ez alkalmatosságot még a’ Templomba sem jövéne’k fel, a’kik jöne’kis várni és békességessen szolgálni restellék. A kik pedig Kisded korokban Oskolába nem jártanak, azoknak szüléjeknek, vagy szülék hellyett Gazdáiknak és Gazda Asszonyaiknak  Asszonyaiknak, az Úr vatsorájának ki-hírdettetése alkalmatosságával Tiszt. Tanitó Urunktól meg hagyatni szokott, hogy azok a Tanulás nélkûl maradt ·/· maradt személlyek, akár Férjfiak, akár Leányok légyenek, az Úr Vatsorájának Szent-Titkainak megtanúlására a Férjfiú és Leány Oskolákba azon héten feljárjanak, és ott a Tanítóktól taníttatnak minden fizetés nélkül; mellyet semmikep  semmiképpen el-mulatni nem engedtetik azoknak kiváltképpen kik még annak elõtte Úr vatsorájával nem éltenek. E kegyes Rendelés is ki-hirdettetett Ao 1748 Húsvét Innepére leg elõször.Bártsak ez ne’ ménne feledékenységbe! De’ már tsak a hiú vagyon, me’lly ugy kár.

Az idõben egyszersmind rendeltetett az is, hogy az õ Édes szüléjektõl elhagyattatott Árvák, Fiak és Leányok minden személly valogatás, szemre tekintés nélkûl, ennekutánna taníttattatnának az Oskolában, az Ekklézsia közönséges költségével; melly azon Esztendõben el is kezdetteték. de ez igéretrõl annakutánna senki meg nem emlékezett, annak okáért sokaknak nagy károkkal nem tsak feledékenységbe ment, hanem ugyan el is hagyatott: mert ugy láttyuk, sem nints kinek feljáratni, sem nints kinek tanítani ingyen Õket, holott azoktól való jövedelem, sem még nem gazdagítaná, sem nem léte, meg nem szegényítene senkit. A melly Gazdák felfogják az illyen Árvákat, nem azért, hogy õk taníttassák- tassák, hanem ha fiú gyermekek, az õ idejében eszterongát hajtsanak, ha Leány gyermekek pedig a böltsõ körûl a tsetsemõkre vigyázzanak.

Nem kevés szívek fajdalmával tapasztalták Tiszt. Tanitóink gyakorta a Házasságra összeköttetendõ személlyeknek fe’ljá a Templomba való feljöveteleknek idején az Õket felkísérõ nép közzûl Némellyeknek részegség miatt hejtelen és illetlen magok viseléseket; melly vétkes tselekedetnek fõ oka volt, hogy a Házassági Solennitásnak alkalmatossága mindenkor Estvéli Könyörgés után ment véghez, melly rossz szokás is a többek között, mint paraszt erköltshöz illendõ és botránkoztató, egyszer elhagyattatott, és ez Szent munka Reggeli Isteni Tiszteletünk után mindjárt következõ órára határoztatott.

Végezetre’ Ezekután még is, hogy az Istennek beszéde közöttünk annyival is inkább bõvelkednék; rendeltetett Szent   Szent Ekklézsiánk Keresztyén elöljáróitól, a szomszéd városi Kereszty némelly Ke- melly Kegyes Ekklézsiáknak, nevezetesen a Debretzeni ·/· a Debretzeninek peldájaik szerént, hogy minden Úr Napján a közönséges Taníttások elõtt egy fél órával a Leány Oskoláknak Tanitóji a Templom Ajtaji felnyittatások után, mindjárt a kis Haranggal adatott jelre, felgyülekezett Istenfélõ Kösség kedvéért elõtt a Prédikálló Székbõl hallatós és értelmes szóval, a Szent Bibliának Sor szerént következõ részeit olvasnák; a melly végre szerzett a’ Sz. Ekkles mostan köztünk szolgáló Lelki Pásztorunk Tiszt. Gaál István Úr maga költségén egy Bibliát;is melly és ez kegyes áldott munka elkezdetett Ao 1747 Die 10 Xbris. midõn tsak egy héttel e’z elõtt szenteltetett volna fe’l uj Tempolomunk, és ez idõtõl fogva megszûnés nélkûl gyakoroltatik hüségessen nagy hasznokra és örömökre az Isten beszédében gyönyörködõ Lelkeknek. az egész Ekklésiának, bé gyülekezvén mind Tisztel. Elöl Tanitó Uraink mind Nemzetes Elöljáróink ezen Sz. alkalmatosságokra.

Ismét, a Házassági Kézfogásban hamar és könnyen egy, vagy más okon megeshetõ botránkozásoknak jó idején való eltávoztatásokra, ugyan serio injungáltatott minde-neknek neknek, hogy a Betsületes Leány Kérõ Emberek mind addig el ne indúlllyanak, valamíg a Házasulandó és Házasságra kérettetendõ Személlyek felõl a Tiszt. Tanítonak hírt nem adnak; mellyrõl bõvebben szóllunk meg ide alább a XVII^ik Részben. Lásd alább s Ház A’ Leány kérõ emberek elne’ induljonak míg Tiszt. Tanitónak hirt ne adnak

Emlékezetre méltó ez is, hogy ez idõnek illyen vénségében, és a sokfelõl ide gyülekezett Lakosoknak magok viseléseknek külön külön való módjoknak bé hunt Szemekkel le’tt elnézésekben rendeletlenségeiben, mellyeket béhunyt szemekkel ideig tsak elnéztenek Elõljáró Uraink, igen hamar alkalmatosságot vettenek innen, és Szabadságot reménl gondoltak magoknak a’ mi   a mi Asszony Népeink, hogy szokott tisztességes Fedeleket, fejeknek ékességét elmulatván ‘s felkészíteni restelvén, tsak egy keszkenõnek kényessen lett fel-terítésével, és az õ állok alatt lett megkötésével, a Templombéli közönséges Isteni tiszteletre bé jõni nem szegyellenének, még vasárnapokon is, sõt sokan igy járulni még az UR  az Úrnak Azstalához is minden szemérmetesség nélkûl; és ez illetlenség már annyira szokásba ment vala, hogy illyen számú Gyülekezetben végtére alig találtatnának tíz Házak, mellyeknek Gazda-Asszonyai az õ rendes Fõ ékessegeket viselvén, jönnének az Úr Házában, még a legtisztességesebb és szemérmetes ·/ szemérmetes magokviselésû Kegyes Asszonyok is már az Alladzót felkészíteni már igen restelvén oda hagyták valá hanem tsak a hirét emlelgették a régi Jámbor Istenfélõ Asszonyoknak idejekben való szép rendtartásoknak: melly szépen jártak, ugy mondván, az elõtt nem mertünk vólna így a világért is a Templomba menni s.a.t. Jollehet pedig mind a fellyebb említett rendeletlenségeknél ezt legnehezebben, és késõbben lehetett elhagyatni a kényes Asszonyokkal: mindazonáltal, ugyan tsak a sok intések, feddések és dorgalasra- gálások után, elõbbi rút illetlenségeket elhagyván, mellyet most magok is utálnak, nagy engedelemmel és örömmel a mit gondoltanak ollyan igen nehéznek és unalmasnak már véghez vinni frissen és nagy szívessen készek; hogy ebben is az Urhoz való kegyességeknek jelét mutathassák, kiknek tiszteletére mind Testestõl Lelkestõl köteles a Hiv Keresztyén.

Végezetre, ez is jó rendben vétetett, hogy az Úr vatsorája kiszolgáltatásának alkalmatosságával, a Kántor ottan ottan szünvén az énekléstõl, sokszor egymásra nagy botránkozással kezdették az Éneket némelly Emberek, többen is egyszersmind, ki elejét, ki másikat, most már midõn a Kántor Pausálna, tsak az Oskolai Kántor Gyermekek intercalariter szakaszonként énekelnek, igen szép illendõségével az isteni Tiszteletnek. XV. Rész

    Tizen–ötöDIK RÉSZ

Az Ekklézsia Tiszteletes Szolgáinak

Fizetésökrõl.

Nyilván tapasztaltatott dolog mindeneknél, hogy a Lakosoknak szaporodások vagy õ fogyatkozások nevelik vagy apasztják a Salláriumokat; nem is gondolhatunk más már Ekklézsiák aránt is különbet, hanem hogy az idõhöz képpest, hol fellyebb, hol alább voltak a fizetések. Mi sem tagadhattyuk ezt, hogy mindenkor nem igy voltak nálunk Tiszt. Lelki Pásztorunk Commentiója; mert régenten a mint hallyuk volt tsak 40. azután 60 ·/· azután 60. azután 70. azután 80. és végezetre 100 magyar frt, és ezek mellé tápláltatásokra szükséges gabonabéli, húsbéli és egyebek, az idõk mivóltokhoz keppest.

Az 1712^ik Esztendõben April 6^án tartott Sancta Synodusban a Szentesi Prédikátori fizetés igy iródott bé: 1^o Summa pénz flor. 60 germ: 2^o Búza minden ágytól egy egy véka. 3^o Algabona is ugyanannyi. 4^o Két hízott disznó. 5^o Két kõsó. 6^o Hús 160 font. 7^o Faggyú 30 font. 8^o Egyszeri fejés tej. 9^o Vaj 8 ittze. 10^o méz ugyan annyi. 11^o Esketes for. 1. 12^o Halott temetés ugyanannyi. 13^o Keresztelõtõl egy kenyér., egy tyúk. 14^o 12 Kaszás. 15^o Kóró, Nád elegendõ – fa 8 jó szekérrel. 16^o Hat akó bort szabad kiárulni. 17^o minden hordóból egy egy ittze bor. 18^o Õrlés elegendõ. f .jegyz. K. B. Prdktr.

A város házától kiadattatott Conventiók szerint a és osztán Gondviselõknek és Egyházfiaknak szorgalmatos gondjuk lett, idejében mint ben mindeneknek administratiójára híven és igazán, és azok aránt Birák Uraink búsíttatni soha nem szoktak. Most pedig Tiszt. Gaál István Prédikátor Urunknak bejövetelinek alkalmatosságával, tettzett a Betsületes Nemes Tanátsnak az Õ Kegyelme Conventio pénzbeli Conventióját Réhnensis, vagy Német forintokra fordítani; és így   és így az Õ Kegyelméhez képest a többek is alkalmaztattak, hogy azután az Egyházfiaknak szamadások is valami botránkozást ne szenvednének, és a köztünk szolgáló Tiszt. Személlyek annyival is szivessebben és örömest nagyobb szívességgel, és örömmel gyakorolnék Szent Munkájokat.

Annak okáért, ezidõ szerint Ekklézsiánknak tagjai közzûl, minden pár Ember, Lakos és ‘Sellér, egy aránt, akar Gazdag, akar Szegény Fél Rh. forintot, id est 30 x. egy-egy véka buzát és árpát gaztúl ‘s portúl megtisztíttatottat, per-patvar nélkûl adni tartozik minden Esztendõnként, és a Házi szükségre Nádat, Gyékényt vagy Kórót 7 kévét; a Fél Párok pedig felét mindennek. Mellyek szerint mostani hûséges Egyházi Szolgáknak Conventio- ventiójoknak rendit ugyane Mátriculánkban feljegyezni szükségesnek találtatott; mellybõl jövendõbéli is Maradékink továbbáis esmérhetnék ·/· esmérhetnék meg ezt is, melly buzgó szívvel viseltetett légyen mindenkor, még a nyomorúságos idõkben is Ekklezsiánkban Isten Szolgáihoz, melly az Isten szeretetinek egygyik igaz jele, és Õ Felségéhez való Háláadatosságnak nagy része. Nints már tsak a’ taksája is, a’ régi Szeretet[nek] és jótéteménynek. Me’gelégedjenek kiki magok comentiojának es a Törvenybe’ be’ állittatta 1760^dik Eszt. a Város Házánál.

Az Egyházi Tisztelete’s Személlyek igy következnek:

Tiszt. ‘s Tud. Gaál István Urunk Conventiója igy következik:

Kész pénz..... fl. 100.

Búza, véka......... 200.

Árpa    "                 200.

Hús, mázsa... 2.

Só                 "                 2.

Bors font                           2.

Hízott ártány                 1.

Méz ittze                           4.

Vaj ittze                           12.

Bor asztalra Akó 9. arultatás ad lucro                 16.

Széna szekér                 6

Fa, Láp 2 vagy fl                 12.

Tüzellõ vagy fûteni való elegendõ

Sajt                       12

Papok gyûlésre ha mégyen fl.                 3.

Faggyú font                 40

     Õröltetés és daráltatás elegendõ.

     Keresztelésért 1 márjás.

Halott Prédikállás 1 Forint, ha v Bucsúztatóval

vagy 2 Prédikátióval vagyon 2 fl. NB

NB. A városházától adódni szokott 1 Hízott sertésért és Asztalravaló 9 Akó borért, ismét 16 Akó Bornak Lucerumustól való elárusításáért, szokott adódni a város Házától esztendõnként az elsõ Prédikátornak 40 Rhfor. .

  A Házasulandóknak Eskettetések, ide valóké 1 forint, vi-

dékieké 2 forint.

Ha Tractusbéli a ki levelet kér Kr. 30.

Ha pedig más Tractusbéli fr. 1.

T. Béládi István Úr Ekklésiánk[nak] második Prédikátor helyett való Tanítója’ és a’ felsõ Le’ányi oskolának igazgatója részérõl való Conventió T. Maák

 T. Maak János Férjfiúi Oskolánknak Rétora[nak] Conventiója a melly aránt itt megjegyezzük azt, A’ mit fellyebb VI^dik Részb[en] emlitettünk egyszóval, t.i. hogy ez ideig itt T. Rector Uraink fizetések volt 40. magyar forintok, most pedig az Urnak Ditsõsségé[nek] elõmozdittása végett rendeltettek 70 Rh. for. és két esztendõket kitöltvén betsülettel T. Rectorink Academica Promotiói után a’ közönségesból 50 Rh. for. vagyis inkább annyit, amennyit vagy Kegyesegekkel vagy szorgalmatosságokkal érdemlenek Mindazonáltal sok a panasz hogy semmivel szivesebben es serényebben hivataljokb[an] n[em] járnak; tsak az idejek végét várják akarhogy tellyék külömben el; melly nagy kár! Már a’ tellyes Comentio ennyi:

Az Ekklésia Cantorjának és egygyütt a’ Leányi Oskolának Tanitójának Kaszap Mihály Ur[nak] Conventiója: 

A két Deákoknak kik a’ Ferjfiúi Oskolában Praeceptorságot viselnek: Berényi Josefnek és Begányi János[nak] külön külön Conventiójok

Ezen T. Személlyeken kivûl rendeltetett a’ N. Tanátstól Conventio a Harangozónakis

Az Ekklésia Szolgái[nak] öröltetésre rendeltetett Szolgák[nak] vagyon Conventiójok, Templom Seprõnek, oskolamesterekre Mosó Asszonynak. XVI. Rész

·/· NB. Minthogy a több Conventionátusoknak Conventiójok oda alább inter Acta Congregationum Presbyterialium specifice le vagynak irattatva, azonban az Iró is, mi lett légyen abban az idõben kinek kinek Conventiója nem specificálja, arra igazíttyuk az olvasót. Következik

 A Tizen–HatoDIK RÉSZ–

Az Isten Anya Szent Egyháza Részeinek e Ha-

zában ez idõ Szerént Szenvedett háboruságiról

és szorongattatásiról.

Csudálkoznak mindenek, valakik látták, sõt csak hírét hallották is, hogy mi Templomot építettünk és építhettünk ez idõben midõn Hazánknak többire minden részeiben keserves üldözéseknek háborúit szenvedték, a Krisztus Hitében szerelmes Atyánk fiai; kiknek keserves szenvedéseknek minthogy mi is nagy mértékben Istentõl társaikká tétettünk, azoknak nyomorúságokat is mennyire bizonyosan érthettük, emlékezetre Mátrikulánkban feljegyezni kivántuk.

Vagyon egy Királlyi Parantsolat, melly hívattatik Pesti Commissiónak, a Pozsoni Felséges Locumtenentiale Consiliumtól adatott ki, és publicaltatott Ao 1731 die 6.

NB. Azt ezt megelõzõ 2. Levelek ki-vágattásoknak okát így értsd meg. Feljebb, az hol a különbözõ írást látod, félben szakadott vólt ezen Ekklézsia dólginak feljegyzések. Az Exemplár is, a melybõl ide a Könyvben által írattak, eltévejedett volt. Találtunk ugyan N. Tiszteletes Gaál István Uram irásai között némelly Fragmentákat, de a melyek az 1760^ik esztendõben esett dolgokon kezdõdtek. Szinte másfél esztendeig haszontalanul munkálkodván az ezt megelõzõ, de eltévegedett résznek felkeresésében, a kivágott Levelekre elkezdettük vólt már beírni azokat a Fragmentákat is. Azonban szerentsébõl reá találtunk arra is, a mi eltévejedett volt. Hogy tehát a dolog continuative a maga rendén folyjék, a maga hellyén, elõl fogjuk adni. fel. jegyz. Sz. M. Sebõk Sámuel.   die 6 Apr. Pozsonyban Mellynek ·/· Mellynek erejével számtalan sok Ekklézsiák Tiszteletes Tanítojiktól és Templomaiktól fosztattak meg, neve’zetesen illyen okon t.i.Ha a’   Ha a megnevezett commissió után ujonnan szállott Hellységekbe vitettek Prédikátorok, ha ismét Templomjokat bátor tsak fából vagy vájogból csinálták, sõt ha tsak egy ágast vagy oszlopot ujjitottak is rajta, bátor a Templom száz esztendõs lett légyen is. Mellyre sok példát adtak Pétsi Püspök N Tolna és Baranya Vármegyékben nevezetesen a Médinai Templomot a Vármegyével le vágatta, egy néhány Prédikátorokat Pétsi tömlöczbe hányatott, míg nem Isten megzabolázta ugyan Felséges Királlyné Asszonyunk által. Ugy a Veszprémi Püspök Biró Márton Biró Márton, N. Veszprém, Székes Fejérvár és Somogy vármegyékben hallatlan üldözéseket vitt végben, tsak a legutolsó Vármegyékben is, a mi és Luther részrõl való Ekklezsiák közzül 54 fosztattak meg Tanítójoktól. E két Püspökök az õ Districtusaibanoecosioséikben minden Prédikátorokra Ao 1742 és 44 Portiót vetettek, consribáltatván minden jószágaikat, mignem Tiszteletes Helmeczi István Superintendens Úr a Consilium elõtt panaszt tett; parantsoltatott ugyan mindenütt vissza fizettetni, de farkas szájában esvén oda veszett.

Ugyan azon Pesti Comissiónak eggyik Punctumában a Földes Uroknak szabadság engedtetik, ha akar tartjsák, akar nem tartjsák Religionkat magok jószágaiban; me’lly  mellynek erejével ismét sok Földes Urak az õ jószágaiból nem tsak Tiszteletes Tanítóikat Református Jobbágyoknak, de örökös Jobbágyaikat is régi lakó Hellyekbõl kiûzték meg szállatván a Hellységeket Tótokkal vagy Svábokkal. Ha   Ha pedig szintén tellyességgel régi jó hív Jobbágyaikon ki nem adtak is, régi Templomjaikat, Harangjaikat el vették és nekik szegényeknek mást epiteni engedték a mint engedték. Erre sok szomorú példákat tett a Judex Curiae a mult esztendõben a Tatai Dominiumjában nevezetes Ekklézsiák Kots, Igmánd, Császári, Lovas-Berény és alább többeket olvass, és többek fosztatván meg régi Kõ Templomjaiktól és Parochiájiktól. Többet már nem foglal el, mert ezen folyó esztendõben marcziusban Gutta ütés által szerentsésen megholt. Szégyenek ollyak: Psalm. 129:6. 2. Sám. 18:32.

De még több mód is találtatott a Protestánsok Keresztyének nyomorgatására; mert ·/· mert investigáltatnak nem tsak a fellyebb megírt vármegyékben, hanem többekben is színes Inquisitiók által a vármegye Tiszteitõl falunként és Városonként, még a Nemes Hellységek is ki nem vétettettvén, ha kiknek Attyok, vagy Annyok, vagy öreg Attyok, Annyok   Annyok lettenek volna Pápisták, és már gyermekeik valami módon reformáltattak és Sz. Hitünket vallották, valakik találtatnak illyeténeknek, Feleségeikkel gyermekeikkel tömlöczöztetnének, kemény fogsággal kénszeríttetnek az Attyaiknak Pápistaságára erõszakos esküvés alatt magokat és minden hozzájok tartozókat kötelezni; mellytõl való félelem miatt, minden jószágaikat elhagyván sokan édes Házak népével szomorú bujdosásra és számkivetésre önként adták magokat; jóllehet bizony már ez a háló itt is megvettetett nállunk, keríttetvén belé egy szegény szolga legény, másikat Isten elszabadította, elbujdosván valamelly felé. Mennyivel nagyobb kegyetlenséget visznek azokon véghez, ha kik magok Pápisták lehettek valaha, és az Evangyeliomi Szent Hitre  Hitre megvilágosítattatván, örömest és önként szerették a Jézus Krisztus igazságát valloni; igen nyomoztatnak az illyek is mindenfelé. Nem

  Nem kevéssé szomorított e hír is bennünket, midõn bizonyosan hallottuk volna, hogy a Felséges Consilium Nemes Debreczen Szabad Királlyi város Typografiáját investigálta, mitsoda okon birták volna eddig, honnét és kitõl lett szabadságok nevezetessen a Palatine Cetechisisnek ki nyomtatására, melly végett ugyan most márcziusnak elein mentenek fel a város követei a Felséges Udvarhoz Tekintetes Nemzetes Szeremlei Sámuel Úr és  még mikor ezeket jegyezzük, le jövetelekrõl, annyival inkább örvendetes válaszokról semmi bizonyos hírt nem vehettünk.

Oh Seregeknek Ura! Mi Istenünk, meddig nem könyörülsz te mi rajtunk, kik ellen megharagudtál már sok idõktõl fogta, vedd el már a mi kezünkbõl a keserûségnek poharát a te haragodnak poharának seprejét, mellyet meg itattál velünk, hogy többé ne igyuk azt meg; – kérünk add a mi nyomorgatóinknak kezeibe, kik azt mondották  dották a mi Lelkünknek: hajoljunk le elõttök, hogy mennyenek által mi rajtunk, kik elõtt ·/· elõtt a mi testünket ollyanná tésszük vala, mint a föld, és mint az út a járóknak: Mi bizony tudod mi Istenünk annyira megaláztuk magunkat a mi kegyetlen ellenségeink elõtt, hogy úgy tapodtak minket mint a földet és az útat. A.nnak. o.káért a mi szabaditásunkra várjuk a Jehovának segíttségét gét, ki nem nézheti az embereknek nyomorgatását, el sem hallgathatja, hogy az istentelen el nyelje a nállánál igazabbat. Az Úr Õ Felsége tiszteltessék egyedûl az Anya Szent Egyházban, ki egy imádandó Mennyei Felség, a Szent Háromságban! A mondott Istenek pedig, kik az eget és földet nem tsinálták, vesszenek el a földrõl és az ég alól, mondja mi vélünk minden valaki szereti a mi Urunk Jézus Krisztust múlhatatlanságban Ámen Amen! 23 april.

Kegyes Olvasó! nem végezhettünk el még itt e Keserves panaszolkodásunkat sem a magunk sem más Keresztyén Atyánk fiainak nyomorúságainak laistromát. Hallatlan dolgokat olvashatsz: mellyeket könyvezõ szemekkel láttunk mi magunk. Jaj! nem tudjuk meddig lésznek e nyomoruságok. Psalm. 14:4.9.

 Tizen–HeteDIK RÉSZ

E mi Ekklézsiánknak külsõ Rendtartásiról;

nevezetesen Keresztség, Úr vatsorája, Házasság, Ha-

lott temetés Körûl, Hírdetések, Ekklézsia Szegényei

és egyebek eránt.(:Le’gatus NB. Con’sist.

1. A született Kisdedeknek Kereszteltetése felõl, estve vagy jó reggel a Bábak hírt adván a Tiszteletes Tanitónak, azután Kereszt-Komákat hív, mellyben a szokott rendeletlenség valamennyire meg jobbíttatott, mint fellyebb emlékeztünk rólla; de most is némellyek felettébb sok Komáknak bé gyûjtésével okot adnak a Pápistáknak ellenünk való patvarkodásra rágalmazásra ·/· rágalmazásra tapasztallyuk mindaz által, vagy az idõ szûk volta miatt, vagy  vagy magok józan gondolkodásokból, el hagyták azt az illetlen Keresztségi nagy vendégség tartást, hol a mértékletlenség és tobzódás a Kegyes és adakozó Gazdával néha szomoritvan kedvetlenûl láttatta, hogy az õ gazdálkodásának és jó akarattyának nem várt végét kedvetlenül bõvségével vissza élvén némelylyek a botránkozásnakra alkalmatosságot szolgáltattak: most már hálá Istennek nem a tehetségnek mivóltához, hanem a tisztességnek régulájához szeretik alkalmaztatni többire a Szülék magokat.

A Keresztelõ vizet hozza a Bába valamelly tiszta edényben az Úr Házába; holott a T. Tanító Ágendáját

NB. Mint volt másszor is, azt akarom, hogy arra rendellett kancsó itt álljon a Párochiában, és abban az én Korsómból több víz vitessék bé mindenkor a Templomba.   Ágendáját el végezvén, a Kereszt–Atya tartja a Keresztelõ medenczét vagy tálat, a Kereszt Anya pedig a kisdedet, és igy a Sz.Háromság egy Isten nevében meg kereszteltetik, és megáldatik a Sz. gyülekezetnek jelen létében. Ha pedig egy, vagy más ok miatt nem lehetne a kisdedet az Isteni tiszteletnek szokott órájáig tartani; meg kereszteltetik a T. Tanító Házában, tsak egy Kereszt Anya jelen létében is, ha szintén éjszaka kivántatik is. A Keresztelõvel hír adásával a Bábának tisztiben áll, mint másutt ugy itt is 1 márjást fel vinni a Szüléktõl a T. Tanítónak. Néha illyen szomorú példa is történik, hogy a gyermek idétlen és halva születtessék, és Keresztség nélkül maradjon, ha a születésben fulladott is meg, vagy születtetvén mindjárt meg hólt, nem fosztjuk meg a tisztességes temettségtõl, mint Keresztyéntõl született Keresztyén magzatot, harangozással és énekszóval temettyük a temetõ kertben az õ nemzettsége közibe; ha pedig idétlen ugy lett el, hogy még az õ Annya méhében meg nem lelkesíttetett, magok valaki által a temetõbe el-küldik, minek utána ruhátskába takargatván valamelly iskátulába hellyheztették, illetlennek tartván  tartván különben el-vetni.

1748. 13. Ápr. Egy Unitarius Legény keresztelte’te’tt ki 22. esztendös volt, keresztelkedésé[nek] Módja igy vala András[nak] neveztetett. (2) Az UR

  2. Az Úr Vatsorája körûl gyakoroltatni szokott Rendtartásainkat a mi illeti: A három Sátoros Innepnek elsõ Napjaiknak reggeli. ·/·Napjainknak Reggeli óráinismét  az uj Kenyér és uj Bor alkalmatosságin esztendõnként (:nints itt a Bõjt elsõ vasárnapi, mint más Ven. Tractusokban szokott lenni:) ki szolgáltatván egyszer egyszer egy héttel elébb hír adattatik a Sz. Gyûlekezetnek, melly hír adással edjütt mindenkor /:és máskor soha nem:/ szokott ki hirdettetni az Agentia és a szent alamizsna a visitatio alkalmatosságával Tiszteletes Esperes Úr kezébe adattatni. Arra való készûletben magok tiszteket tudják, az Ekklézsia Gondviselõje és Egyházfiak négy véka tiszta búzát megõröltetnek, sütõ Bets. Gazda Asszonyt keresnek, az Asztalhoz való edényeket és eszközöket ha szükséges mindenkor meg-mosatják a Szent napra felvirradván jó reggel az Asztalt el-készítik, minek utána a Tiszt. Tanitó maga az el osztatandó Kenyeret szokott és illendõ módszerént szeletekre szeldelvén, kezekbe adta; õk pedig a város Pinczéjébõl itt való Rendtartás szerint Ekklézsia számára 25 vagy több ittze bort vivén, ebbõl a Sákramentomi Kannákat megtöltötték. A Prédikáczió elvégeztetvén, megemlíttetik a Sz. Alkalmatosság és mindenkor el mulhatatlanúl magunk Sz. Ekklézsiája (:és senki más nem:) kihírdettetik, azután a Tanitótól az Úr Asztala megáldattatván, ki szolgáltatik a Sz. Sákramentom illyen rendel: A nyugott  gott Tanítónak tiszti elvégezvén az Ágendát és osztani a kenyeret; a ki pedig prédikállott osztani a Pohárt, kinek kezénél levõ kisebb Kannákba az Egyházfiaktól töltetik a Bor az öregebb Kannákból. Elsõbb sorban jõnek Nemz. Kegyes Biráink és Tanátsink és kik ezeket illetõ Székek után lévõ Székekben ûlnek: másodszor; Azon Székeknek bal kéz felõl mellettek lévõ Székek sorja ja a Kar Gráditsáig; harmadik járásban a T. Tanítók ûlések mellett jobb kéz felõl való sor mind végig: negyedik Szakaszban a napkeleti karban járó énekes ifjak; ötödikben a napnyugati karban ûlni szokott Béresek, hatodszor jõ az Oskolai Sereg, kit bérekesztenek az Egyházfiak egy sorban. Igy a Férjfiak után az Aszszonyi nem jõvén legelsõben is az Oskolában tanuló kis Leánykák (:kik ugyan legutohátul a napnyúgoti kar alatt ûlnek:) bocsattatnak a Szent Asztalhoz; kik és ezeket követik az Északi kis ajtó felõl lévõ sor székekben ·/· székekbe ûlni szokott Asszonyok, ismét osztán a nagy ajtó elõtt való kar Grádittsa sorjában ûlõk; végezetre a Porticusokba járó öregek és Koldúsok: miindezeket bé rekesztik magok a Tanítók.

Nem tudom itt illik-é említtenem a mi Keresztyén Asszonyainknak szokásokat, kiknek midõn Férjeik a Sz. Asztal elõtt   elõtt vagynak, kinek kinek a felesége a maga Székiben feláll mind addig, míg Férje az Úr Asztalától el megyen; melly szokásnak kezdetét vagy eredetét külömben nem tudjuk, hanem a régi buzgóságnak maradvánnya; mellyet ha kegyességgel tselekesznek és szívbõl, méltók a követésre dícséretre. Nem különben mind a N. és B. Tanátsnak a Sz. Asztalnál létekor, szokott az egész Gyülekezet felállásával tisztességet tenni és mikor szintén magok a Tiszteletes Tanítók egymástól fel-vészik az Urnak Szent-vatsoráját.

Mindez idõ alatt szakaszonként Kántor Úr és a Scholáris Gyermekek alternatim szoktak énekelni, és igy kegyessen bé rekesztvén hálaadással és énekléssel, a Templom ajtajában lévõ alamizsnák a szegényeknek kiosztogattatnak el osztatnak az Egyházfiak által. A Sákrementomi Kenyérrel edjütt sült Kenyerek közzül egy-egy a város Házához, T. Tanítókhoz, mester és Kántor Úrhoz, egy egy Kantsó maradék Borral ugyan az Egyházfiak által vitettetnek. A Templom seprõnek Asszony[nak] pedig az alamizsnából három garas adattatik mindenkor, és az annak bére, és nem több. Az Úr vatsorájától meg maradott kevés kenyérhez és borhoz végezetre többet tévén Tiszteletes Gaál István Uram az elõdedi Ekklésiá  Ekklezsianak rendtartása szerént szolgatárs   társait (:agapéra:) invitálván maga asztalánál meg elégiteni szokta. Ha az Ekklézsiában valamelly beteg Atyafi kiván az Úr Vatsorájával élni, ezen alkalmatossággal az õ házánál ki szolgáltatik, néha az alkalmatosság ugy adván elõ magát, két ‘s három betegeknél is, de ott megjelenniek szükségesnek ítéltetik több személlyeknek is, kik az Úr vatsorájával éljenek, a vagy tsak a Ház nép közzûl. Néhol az illyen alkalmatosság a Templomban meg említtetni szokott t.i. hogy erõtelen öregek, vagy ruhátalanok ·/· ruhátalanok ahoz a házhoz gyûlhessenek, hol a beteg kedvéért kiszolgáltatik az Úr vatsorája, és hogy több számmal élhessenek; de itt ez nem szokás.

3.) Által mégyünk a Házassági Rendtartásokra és valamellyeket most virágzó Ekklezsiánk tart és követ, vagy hellyesek azok vagy hellytelenek, ugy a mint gyakoroltatnak, elõszámlalni készek vagyunk, természeti folyasok és rendjék szerént.

Elsõben is; tagadhatatlan, hogy minden házassági kötelezéseket legelõször kezdenek az Asszonyok; néha õk talán többre nem mennek, hanem a dolognak valóságát bizonyossá teszik és hi   és hitelessé egymás között, hogy meg ne másoltassék addig, míg Kérõ Bets. Követek küldettetnek, nem tudom, ha kezet nem vesznek-é tsak a Szüléktõl is, mind az által ezt tudom, hogy tagadják. Minek elõtte el indúlnának a dologban a Kérõk, Tiszt. Lelki Tanitónak szándékjokat bejélentik, t.i. kinek, ‘s minémû Személlyeknek és kit akarnak. s.a.t. okát lásd oda fel a XIV. Részben. Mennek hát a Kérõ emberek, midõn már ki járták az Asszonyok kikkel elmégyen az ifjú is, annyival inkább, mert néha ugyan újonnan is kivánnyák jobban jobban megnézni. A Parasztok között látom az a szokás; a Legény töltet egy Kulats bort, azt  azt elviszik magokkal ‘s azzal beszélgetnek osztán a Gazda Asztala felett. Ha nem tettzik a Leányt a Legénynek adni, be sem eresztik a Házba õtet, terminust sem tésznek, hanem egy átallyában való menttséggel élnek. Ha pedig meg edjeztek arra, hogy a Leányt oda adják, midõn bejõvén kezet fog a kérõkkel, azon alkalmatossággal a Bets. Kérõ Ember kezébe adja néki az ifjú részérõl való jegyajándékot és megáldja. Rendelnek a kézfogóra is alkalmatosságot, mellyben mindenik fél az õ magához tartozó Attyafiáit, vagy Barátit illendõ számmal, mint gondollya, egybe gyûjti, minden költségeket ételre, italra a Legény tészen, jóllehet a Leányos Háznál, holott a Gazda arbitrarie a mit akar ad. Minek elõtte itt is egymás kezét fognák a két Személlyek és asztalhoz ûlnének, az okos Násznagytól önnön magok személly szerint  megkérdettetnek ·/· megkérdeztetnek, ha más mostan élõ személlyt nem bíztattak-é vagy házassági jelt s kezet nem adtak-é, és õk egymást nevezetessen szeretik-é? Igy   Igy Isten segítségül hívásával esznek, isznak ‘s vigadnak. A Leányzó részérõl most jegyajándék egy pár keszkenõ, azután pedig midõn a Legény ajándékát elhozzák az Asszonyok, egy pár fejér öltözõ, tehetségéhez és sorsához illendõ gyólts ing^a) és gatya lábra való adatik. A Legény ád, ha adhat, arany csipkés Anglia posztó, vagy tafota kamuka elõkötõt, avagy tsak egész rását selyem csipkével, csizmát,^b) övet,^c) kést,^d) fályolt,^e) vagy fõtetõre valót, fõkötõt, ezüst tõket és nem tudom mit mindent; mellyeket mikor a házhoz küld, terminust tésznek a haza vitel felõl, addig pedig vasárnaponként jegyruhajában ékesen felöltözvén mégyen a jegyben levõ Leány a Templomba. Az Attyának és Annyának ugy a testvér Atyafiaknak mind a két fél tehetsége szerint való ajándékot ad, és ezeket a haza vitel alkalmatosságával a võfély felmutatván Gazda  Gazda képében megköszöni felmutatja a Násznagy.

A haza vitel alkalmatossága közelgetvén vasárnapi reggeli órán a Gyülekezet elõtt ki hírdettetnek; de hogy annyival inkább minden akadályok és botrányokozások elháríttatnának, más Keresztyén Ekklézsiákban való ditséretes példa szerént, itt is rendeltetett Ekklézsiai közönséges Gyûlésben és osztán publicáltatott a templomban is, hogy házassági kérésben forgani szokott Bets. emberek addig e munkában el ne indúljanak, valamig Tiszt. Tanitónak az õ szándékjokat ·/·szándékjokat a személlyek felõl hírré nem adják, bátor mind a Legény ‘s mind a Leány itt lakosok, és esméretesek legyenek is; most történt némelly   némelly farsangon a hellytelen kötések miatt, majd minden héten Ekklézsia Gyûlésnek és sok bajoskodásnak kellett lenni; az így egyben köttettekrõl pedig kézadéstól következendõ reggel a Kérõ emberektõl a Tiszt. Tanító bizonyossá tétetik, hogy betsûlettel kézfogások meg lett.

Ki hírdettetvén a Személlyek, azon alkalmatossággalra tisztesség tudó võfély, vagy vendég hívót által. Szerdára szóllittatnak meg vasárnap délben a vendégek, Kedden estve a Násznagyot bé hívattya a Gazda és a vendégnek iffjait és Szûzeit; az iffjakból állít maga mellé a Násznagy szolgálatra friss, okos és bets. személlyeket, kiket most el nevez Kapitány, Hadnagy, Strázsamester s.a.t. nevezetekkel, melylyeken szóllítván, valamikor kivántatik valamellyiknek szolgálattya készen elõ állyon a parantsolatra, és ezen neveket viselik a Solomnitásnak vegezetéig. A Szûz Leányokat pedig, ugy mint a Férjhez ment Szûznek Barátit, hogy õtet vígasztallják és ez éjjel véle háljanak, honnan is azon Kedd estvéli vendégség Leányhálónak szokott itt hívattatni. A felállíttatott Tisztektõl igen jó reggel a hívatalos vendégek bé gyüjtettetvén, a Legényt azõ részérõl valók, a Leányt hasonlóképpen az õ részérõl valók felkísérik a Templomba, hol a Szent Hittel  Hittel egyben köttetvén, ki ki az az mindenik felekezet betsülettel ismét haza kisérik. Ez elõtt estve copuláltattak a Házasok, de most már Reggel mint okát is említettük fellyebb a XIV. Részben. pag 109.

Immár a Legény részérõl egész seregestõl el mennek szép rendel és musikával a Leányos Házhoz, hol ismét a bégyûlt vendég a Házból eleikbe ki jõvén tisztességesen acceptálja, egy mást köszöntik és a Leányt kézhez kérik.A’ mi   A minapi Kiadó Násznagy, most is a Leánynak kezét fogván ‘s megáldván adja nehol a Kérõ Násznagy kezébe, nehol pedig a Võlegény kezébe, kik osztán a Võféllyel edjütt, bútsúzni a Szülékhez, és vagy megköszönni dajkálkodásokat, a Házba ismét bémennek. A minémû haszontalanságokat tzímer ‘s egyébbõl ·/· s egyebbõl kívûl szoktak tselekedni illyenkor ‘s egyebeket, én el hallgatom, mellyekbõl néha botránkozás is szokott esni, mint lövöldözésbõl, egy vagyon, mellyet mint jót és hasznosat elfelejteni nem akarok, szoktak a Leányos házhoz a amonnan võlegénnyel jöttek magokkal hozni egy darab hust, t.i. egy tehénnek elsõ jobb felõl való lábát, lapotzkájával edjütt, mellyet pompával most felmutatnak mint jó akaratot, és bé adnak betsülettel a võfély keze által, mint szintén az Atya és Anya részrõl való ajándékokat, és igy örömmel hazafordulnak a Meny Asszonnyal.

Ád ugyan most mindjárt a leûlt vendégeinek a võlegény válami Collátiót; de a derék ebédet, az az az ételnek jobb részét majd vatsorára hadják; de hellytelenül, mert most érvén X és XI óratájon, akármi az, vélle meg elégszik a gyomor, majd a borral bõvebben élvén eltelik és tsak vesztegetik estvére a szép ételeket, mint ezt sokszor már tapasztaltuk. Ezért nem javallyák némellyek a reggeli esketést, de hellytelen ki fogás vagy mentség  mentség, mert ugy is üres gyomorral estvét senki nem várta. De okosabb és helyesebb e rendtartás hogy az elöször mostan már begyûlt és megtelepedett vendégnek a tellyes ebéd feladattatnék, kinek tettszenék mulatna azután és igen tsak kevés készület a vatsora alkalmatosságára igen elég lenne; de kinek mint tettzik okozzák a Tanítókat, kik az estvérõl reggelre huzták az esketés idejét. Nevet

  Nevetséges rendtartást hally itt, mellyet az Atyák és most elõ némelly gorombák is követni el nem felejtettek. A lakodalomnak estvéjén most a võlegény le nem ûltettetett az asztalhoz a Menyasszony mellé, hanem ‘sunyorgott imitt amott; sõt a mi nagyobb, majd ágyat vetvén a Nyoszolyó Asszonyok, oda feküdni sem szabad volt szegény Legénynek, hanem a Nyoszolyó Assszony, ‘s Leány feküdtek a Meny Asszony mellett ez éjjel, mindaz által holnap fõkötõt kötettek a leánynak és Asszony fõvel adták a võlegény kezére, legelsõben is tántzra. Most e szokást többnyire a szemérem hagyatja el a Lakosokkal; mert minap is mi idõnkben is történt, hogy a kamorát, hol a Meny Asszony Nyoszójóival feküdt, a võlegény megkerûlvén, ajtaját sarkából kivetette, a Nyoszojóikat ki hányván és ajtaját ujabban bezárván, hites felesége mellé lefeküdt. De honnan, és kitõl lett eredete e szokásnak, vagy megmondani ·/· vagy megmondani nem tudják, vagy szégyenlik, hanem ugymond, az Atyáink ugy szokták. Ez aligha Rácz maradvány nem; Halottam a Tótok között, a võlegény testvér attyafia hál az elsõ éjjel a Meny-Asszonnyal.

Ha írni nem restelleném, az Asszonyoknak fejeken levõ ékességeknek módjáról is emlékezetre írnom valamit kellene, de örömestebb irnám ha bizonyossan tudnám, hol vette magát ezen a földön ennyire gyakorlott tetére való mint hivják álladzójával edjütt, melly három darabokból öszve szerkesztetett, kötöztetett, egynéhány tõkkel által tõdzettetett, olly unakmas  unalmas öltözet magoknál is, melly miatt a Templomból is sokszor mint mondják elmaradni kéntelenítettetnek, tsuda hogy ollyan szépnek tettzik magoknak. Ugy beszéllik hogy talánn még a Scythiaból kijött régi Magyar-Asszonyoktól való maradvány; ha igaz, méltó megbecsülni. De minden betsülletit el veszti és szépségét   szépségét elõttök, mihellyt keményítõjök megfogyott ’s tõjök el veszett. Ám tessék, valakinek tettzik, senki nem bánja, tsak a templomban a Sz. Pál Apostol intésére vigyázván, hogy a tisztességre és Isteni félelemre magokat köteleseknek mutassák meg ebbõl is.

Még is nem múlathatom el, noha nem szaporítanám örömest hogy ez idõ szerint különbkülönbb féle fejek viselése vagyon nállunk az Asszonyoknak. Elsõ és legközönségesebb ez, mellyet most említék; álladzó és tetére való, második a Debreczeni módon hosszú fejér fátyol gombos tõkkel. Harmadik a Ketskeméti módon patyolat fõre való hét gombos tõkkel. Negyedik, kinek modja vagyon benne a fekete fátyol, hosszan lebocsátva homlok elõvel edjütt. Ötödik ugyan az, az álla alatt le kötve ’s egydarabig elõl lebocsátva. Hatodik a Dunántúl való, nevezetessen Székes Fejér vármegyében Sármellyékén való részen szokott patyolat takarittad tekerés, két ágon, a farára hátul le bocsátva, ’s két nagy szarvas tõkkel a vak szemében meg tõdzve. Még a hetedik is a Dunántúl Pápa tájékán vagy Veszprém vármegyében szokott Gyóltsozás, mellyet Takaritinak hívnak ugyan de helyesebbnek hívnák Tekerítõnek, mert a nyakokra tekerik, és osztán hosszan félszárig kétfelõl le bocsátják. Nyolcadik a Léva tájáról való mód, füleit bekötvén a gyoltsával és hátul a nyak szirten egyszer ·/· egyszer által kötvén a sarkáig lebocsátván. A Tót Asszonyoknak tulajdon módjok, a mint látjuk. Kilenczedik a Nemes Asszonyoké egy fõkötõben, melly néha gerezdes mint hívják, néha pedig csak síma, vagy töltött prémes fõkötõ. Tizedik a’ dik a parasztoké, kik egy keszkenõvel fejeket be borít-ván  ván és álla alatt felkötvén, bátorkodnak még a tehetõs maga bíro Aszszonyok is kényességbõl igy vévén sárga, zöld, láng szín, és többire fekete selyem keszkenõkbe a Templomba jõni; az korosabbak pedig fejér gyolts keszkenõvel mellyekböl mind két feléleki hajok többire ki vagyon, alig áll a’ fejek hátulján a keszkenõ, söt meg sem állana ha meg nem tûznék, de igy tartják szépnek azt mondják. Imé majd elfáradok e’zeket irván, de’ bizony minde’zen példák e’ mi gyülekezetünkb[en] fe’ltaláltatnak, másokra semmib[en] nem tekinte’k. Szive fájdalmával látja az itt való kegyes embe’r, ha pedig vidéki embe’r jõ bé Templomunkban, minden buzgoságárol elfelejtkezik eléggé nem gyözi álmélkodással nézni, mi tsoda forma fignákb[an] látja az Asszony Népeink fejekit. Ez öltözetben való különbségnek is vólt kivált az az oka, hogy a lakosok az országnak különb különbféle részeibõl származtanak ide és kiki az õ hazájabéli törvényt és szokást tartja az öltözetben.

Oda hagyván a lakodalmazást, annyival örömestebb, hogy mindennyi szomorú és keserves idõben is egyaránt síp és hegedû szóval, tánczolásokkal múlatják a testi gyönörûségekben még meg nem zabált hus Istenûek. Majd bizonyos napra invitáltatnak a Leány szüléi is a Legény Házához tisztességes ebédre, az õ ennek híven minap szolgáló Bets. Násznagyával edjütt.

Vasárnapra virradván, elõször most mégyen el a MenyAsszony a Templomba, a Nyoszolyó Asszonyai fejét illendõképpen fel készítvén; mert lehetetlen is két félnap alatt ollyan okosnak lenni, hogy hamar maga feltsinálását meg tanúlhassa. A Templomba pedig nem tudom miért nem szabad az uj e’lsö Meny Asszony Menyecskének le ûlni, a’ Taníttás alatt is hanem tsak fel allani kell, valamint Leánykorában, ma ez egy nap.

(4.) Mennyünk   (4.) Mennyünk már, mert jobb is a Lakodalmas Háztól a siralmas Házhoz, és innét is kísérjünk egy Keresztyént Halottat a Temetõbe. Beteg Atyánkfiai valamikor kivánják hogy érettek imádkozzunk a Templomban, kötelességünknek esmérjük. Ha Úr vacsoráját kíván is, el nem mulatjuk, ki vált rendes idejében annak. Nem volna ez szükség, ha rend szerént való kiszolgáltatásakor el nem mulatná. A mieink csak ·/· csak a szomszédoktól vették ezt, innen vagyon, hogy  hogy sokszor nem a beteg kivánja, hanem a körûlle valók magok tudatlan buzgóságokból. Néhol a Tanítók elébb meglátogatják a Beteget, és így ítélik meg annak mivóltát, nem bizzák az Asszonyokra tsak a hír hozást. Nagy kára a Léleknek, hogy itt Betegek látogatásának tsak híre sintsen t.i. nem hívatja a beteg a Tanítót maga vigasztalására, vagy azt gondolja, hogy hamarabb meghal, vagy hogy elhitette magával minden igaz ok nélkûl, hogy ollyan fösvények a Tanítók, hogy azt a kis munkát is fizetésért vagy adományért tselekednék, vagy még is hogy olly magokat tartó kényesek volnának, hogy szegény Házába bé sem mennének, melly hasonlóképpen nem igaz, sem hellyes gondolat; mindaz által, mivel hogy nem hívattatnak, nem is mennek, hanem a kikkel vagy szomszédságban vagy belsõ barátságban vagynak; ebbõl is azt hozzák ki a rágalmazók: el mennek a gazdagokhoz, de nem a szegényekhez! én ugyan lelkiesméret szerint mondom, hogy az ennekelõtte itt lakott Tiszteletes Tanitók felöl is ezen tiszteket a betegek körûl el végezni nem restellették volna, ha kivántatott vólna, de hogy soha itt szokásban ez a kegyesség munkája nem vólt, az vólt oka, mert ez a mezei, vad és többire a Belsõ embertõl idegen nép ki még egészségében is ha valahol szemben talál menni lenni egyházi emberrel csuda mint fél, alig várná, hogy elõlle el menne, nem veheti hát betegségében is magát arra, hogy Tanítóját el hívatná magához, hanem ha már ugyan esmérettségében vagyon a Tanítóval, mint sokan Õ magokat ugyan szeretik is ebben gyakorlani. Ha hívatlan menne, el hitetné magával, hogy már soha meg nem gyógyul ’s jó néven nem venné szíves fáradságát. De   De akár honnét, és akármi légyen az oka, elmulhatatlan szüksége vagyon ez idvességes munkának, mind a két részrõl  részrõl. Mert tisztiben áll a Tanitónak hasonlóképpen szolgálni most az õ Halgatójának idvességére sõt fõbb gond kivántatik Lelkére mint testére és csuda, melly hathatós ez idõbeli vigasztalás és tanítás; mert a test erõtlen lévén a kegyességet nem akadályoztattya annyira, mint szilajságában, mikor minden indulatokat maga bírt. Magok példájokkal láttatták sokszor betegeink, kik egyébbaránt máskor sok gyarlóságoknak ·/· gyarlóságoknak jeleit véllünk kedvetlenûl szemléltették, betegségekben pedig igen szép bátorságos, hathatós buzgóságot és valóságos kegyességet tulajdon vallástételekkel mutattak, és illyen elmélkedések között kevés idõ mulva csendessen el aludtanak. Bizony szánakozásra és megorvoslásra méltó nagy fogyatkozás ez a mi Ekklézsiánkban. Testamentom tétel is szokás, noha errõl oda alább többet találsz pag. 129. A Halottat is virrasztani; t.i. az érdelmes és elõkelõ Jó embereket külsõ Gazda emberek, énekesek, oskolabéli Deákokkal és gyermekekkel éneklésekkel virrasztják, másnap pedig könyörgéstõl fogva mig eltemetik énekléssel ezek kisérik ki a házából, holott a testet letévén, ugy kezdi a Deáki sereg az éneklést és azután a Kántor. Ki hírdettetnek a Templomban, kiknek testek felett Taníttást kivánnak és melly órán Dél elõtt-e, vagy utánna lészen temettetése; hasonlóképpen ezenkívül a harangal jelt adnak ki jõvén a nép a Templomból, majd innét a Házhoz való gyülekezetre és többször nem, hanem ha 1 Rh. For. fizetnek; igy minden   minden harangok háromszor meg vonattatnak, t.i. elsõ jeladás, második a népnek oda gyûlése, harmadik a temetõbe való kisérés végett. A torozás még szokásban vagyon, de úgy láttyuk nem rendkivûl való vesztegetéssek mint sokaknál kaknál. A Halotti tanítások többire a Háznál vagynak essõs idõben a Templomban és a kik két tanitásokat kivánnak, többire edjik a Háznál, másik a Templomban áll. Az edgyes Tanításért 1. For. két tanításért két két for. rendszerént, némellyek testamentomban hagynak a Tanítóknak számokra egy egy aranyat. A Butsuztatás is illye[nek] némellyeknek szokásuk, az Oskola mester irván és a Kántor elénekelvén így osztoznak az egy aranyon is ketten.

Az énekszóval való Halottnakra a kisebb Harangok adnak jelt, ennek különbségére, hogy tanítás nem lészen felette; ennek elõtte az Oskolai iffjaknak semmi fizetések nem volt temetésért, hanem a rend szerént való egy máriásnak fele az oskola-mesternek, fele pedig a Kántornak adatott; most rendeltetett a Deákoknak is egy peták, vagy ha ki többet ki ke’vesebbet ád.mindaz által adni tartozik Az Ekklézsia szegényeit az Ekklézsia temetteti, csuda ha igaz, hogy a Kántorok az éneklések bérit ·/· bérit a Gondviselõn megszokták venni, többire itt tsak énekszóval temettetnek a Szegények.

NB. Mint vagyon e tekintetben a dolog a keresztelés elõtt megholt gyermekekre nézve, lásd fellyebb.pag 122. Végezetre’

 Végezetre a Temetö kert felöl is hogy emlékezzünk: Ekklesiánk[nak] Sõt vagy Biráink[nak] nagy hidegségek miatt imé látni való és tagadhatatlan s egésszen pusztaságban vagyon; a’ Pestistõl fogva sem ujjittatatt az árka, hol a’ híd szakad le, hol meg az epitaphiumokat is tzigányok ‘s egyebek hordják ‘s tüzeleik, nyaradszaka pedig az egész temetõ a’ Gazdák Szamari[nak] legelõ mezzejek, mellyeket kik róla nem tehetnek sziv fájdalommal néznek, a’ kiknek illenék meg orvosolni e fogyatkozást, eszekbe sem jut, hogy ez uton is lehetne ‘s kellene a’ kegyességet elébb vinni.

Tóldalék.

5. A halálra sentencziáztatott Raboknak imádkoztatásáról. Melly ezeknek elõtte itt szabadságban volt és senki nem ellenzette, valamint ezen N. Csongrád vármegyében másutt is, ugymint Vásárhellyen e kegyes praxis tartatik mind e mái napiglan, nem tsak a Mélt. Uraság, hanem a N. vármegye rabjai aránt is. A mi Tanitóink mind azon által hatalommal tilalmaztattak, sõt tellyességgel el is tiltattak maga Tettes Praefectus Úr által Mélt. Ao 1748. d. 13 Maii. mignem Mélt. Földes Urunk Õ Nagysága Ao 1752 d. 8bris instancziánkra valamit engedett és ugyan akkor effectuáltatott is t. i. hogy a városon kívül kisérni, és halála orájáig osztán imádkoztatni szabad lehessen. TIZEN-

NB. A Templomban is szoktak érettek esedezni mind a harmad napok alatt. XVIII. Rész.

   Tizen–NyolcaDIK RÉSZ

Még is némelly nevezetes Rendtartásiról Ekk-

lézsiánknak, t.i. Alamizsna szolgáltatásról és Igaz-

gatásról.

Nem ditsekvésbõl emlegettyük, Isten, ki elõtt nyilván vagynak gondolatink, – jól tudja; hanem hogy következõ maradékinknak a mi Attyáink példáját, mellyet mi is e mái napig követni igyekeztünk, eleikbe adnánk és ezzel az irgalmasság gyakorlására tanítanánk és indítanánk:

I. Mert a mi Atyáinknak kegyes rendelése az Ekklézsiában az erõtlen öregségre jutott gyámoltalan 1. Szegényekrõl gondot viselni szükségben õket táplálni; és ruházattyokra kihírdettetvén bizonyos idõben a Templomban, szívessen adakozni, mi is ezen Keresztyéni tisztünket illyen nyomorúságos idõben is el nem múlattuk, sõt minden ·/· minden szívességgel öregbûlni ez aránt ebben is naponként igyekezünk. Mihellyt az Ekklézsia szegényei közzül valaki meghal, azontul hellyében mást rendelnek. Elõljáróink, hogy mindenkor tellyes számmal legyenek, kik szám szerént vagynak hatan vagy heten. Ezekenkívûl pedig Városunkban lakó és megnyomorodott valamelly atyánkfia szûkölködik, magát Tiszt. Tanítóknak béjelentvén, mindnyájunknak hír adatik, hogy az illyent 2. ruhabéli és eledelbéli jó téteményünkkel segéllyük és vigasztallyuk meg. Nem

  Nem sajánllyuk soha, valamit a szegényekkel tselekszünk: mindazonáltal az országot feljáró és néha csalárd, istentelen, részeges koldúsok is találtatnak, kik nem tsak házanként feljárnak bennünket, 3.) de köztünk ki is hirdettetni szokták magokat. ugy hogy igen igen ritka vasárnap az az egész esztendõben, mikor e féle melly szûkölködõk hírdetése nélkûl elmúlik; néha vagynak hat, hét ’s nyolcz rendbéliek is, de hogy egyet is a méltók közzûl alamizsna nélkûl el nebotsás   botsássunk, még a méltatlanoknak is adni nem sajnáltunk, azután halljuk meg néha minémûek legyenek némellyek.

A Templom ajtaja elõtt a porticusban levõ 4. Alamizsna Asztalra rendeltetni szokott alamizsnabéli jók, kenyér, sajt, kalács, ’s más adományok Sátoros Innepek alkalmatosságával legbõvebben ugyan, de eztendõn által is valamikor feltétetnek az Ekklézsia Szegényei számokra az Egyházfiaktól elosztattatni szoktak.

5. A Lakodalmi, Halotti, Keresztelési alkalmatosságokban is ezen Ekklézsia szegényeirõl nevezetesen gondot viselni szoktanak, õket mindenkor étellel és itallal bõven megelégítvén. Némely kegyes emberek 6. testamentom tételekben is rólok meg emlékeznek és a számokra adatott pénz jó hüséges Ember a Prédikátor keze által közöttök elosztattatik. Ez még példában ugyan közöttünk nincsen, mint némelly Ekklézsiákbeli irgalmas Keresztyénekrõl halljuk, hogy bizonyos napokra az Ekklézsia szegényeit házaikhoz híván, asztalt terítvén nékik, megelégetik és így elbocsáttyák. Nem tudom bizonyosan és nevezetessen ugyan mindazon    7. mindazon által lehetnek, kik gõböljeiket eladván, vagy másféle nevezetes ·/· nevezetes józságokat, azok árából bizonyos részt elszakasztani és a szegényeknek kiosztani szokták. 8.) Hasonlóképpen az ujbúzából kenyeret sütvén és juhoknak elsõ fajzásokból nyomott Sajtokat az Ekklézsia szegényeinek osztogatják. 9. Vagyon olly jó Keresztyén ember is, a kinek ha marhája vagy eltévelyedik vagy megbetegszik, fogadást tészen, hogy ha elõ kerül, vagy meg gyógyul, ád 1 forintot a szegényeknek, ’s azon fogadását be is tellyesíti, ’s egynehányszor már be is teljesítette. A mellyek pedig egyenessen Isten ditsõsségének elõmozdíttására adattatnak, külömb külömbféle gyakorlásban vagy  vagynak nálunk, ugyanis e szomorú és keserves idõben, melly igen szûk idõ is, mivelhogy semminek teljességgel árra nintsen, sem marha, sem gabona nem kell senkinek, a sok expensákat tévén Ekklézsiánk, annyira megszûkült, hogy tellyességgel semmire kezét nem vetheti, II. rendelték azért Bets. Elõljáróink, hogy a Templomban Ekklézsiánknak illyen szüksége kihirdettetvén, Gazdák, Szolgák ’s minden rendbéliek részt szakasztanának javaikból Isten ditsõségére, melly adakozás gyakoroltatott tovább esztendõnél, rendeltetvén mellé ez is; hogy a ki mit adna, vasárnaponként a Templomban nevezet szerént ki hírdettetnék, melly alamizsnából ugyan az Ekklézsia számára vétetett egy szõlõ 100 Rh. For. a többi más szükségre tartatik, vagy el is költt.

Kegyes Rendtartás vala és hasznos a Testamentom tevõknek is az Ekklézsia számára részt szakasztani; de meg irígyeltettvén az parancsoltatott a Méltóságos Uraság Törvény Székin, hogy minden Testamentom tételben a Tiszttartó jelen lenne, különben a Testamentom tétel erõss nem lenne, és mint most a példa lett, az Ekklézsia számára hagyatottat, Uraság számára elvenék. Ez nagy akadály a jóban.

Az Úr vatsorája kiszolgáltatásnak minden alkalmatosságával kihírdettetni szokott közönséges alamizsnát nem is említem. sem mellyet Agentia számára hasonló idõben ád csak egyedül a Magyar Reformata Ekklézsiák szüksége hírdettetvén ki; valamikor az Úr Vatsorája ki hírdettetik.

  III. A mi Atyáinknak kegyes alamizsnálkodásoknak többek között szokott alkalmatosságok volt mindenkor a Nemes Collégiumok számokra esztendõnként ·/· esztendõnként adakozni, most is midõn Cániculában azoknak Bets. Követei köztünk megfordúlnak- dulnak, tellyes vígasztalással bocsáttatnak a mi Ekklézsiánknak tehetségéhez képest innen is. Igy ha mikor az idõnek mostoha vóltában, vagy az esztendõnek terméketlenségében, azokban tanuló iffjúság kenyérbõl megszûkül, a mi kitelhetõ nem sajnálljuk, sõt örömmel adjuk, mint 1746^dik esztendõbe. Nemes Debr. Colleg. számára 30 zsák búzát rendeltek Elõljáróink.

IV.) Hazánkban a mi Sz. Hitünkön levõ Ekklézsiáknak követei is valamikor megkeresnek, mind közönséges publikatióval Tiszt. Tanítóink Számokra alamizsnát szed és ád, mind pedig némellyek közûlök a várost feljárják azután, mellyet mivel hogy számadó lajstromokban fel nem jegyezhetnék, ha tsak lelkek esméretét nem féltik, a mit jó szivvel Isten ditsõségére tõllünk elkérnek, itt is magok számára fordíthatják, harmad részt amabból is ki veszik.

V.) Illyen Sz. alamizsna, mellyet ismét a N. Collegium Bets. Séniori, minden esztendõben kétszer visz Akadémiákra való menetelek ki hírdettetvén a Templomban percipiálnak, melly hol tíz forintra, hol többre, hol kevesebbre mégyen az idõhöz képest.

VI.) Közel jár ehez, ugyan a Collegiomból Sátoros Innepekre hozzánk jõni szokott Bets. Legátusnak járandó alamizsna, mind közönségesbõl, mind a Lakosoknak, kik tehetõsebbek, kezekbõl, 20 Rh. forintig; ez is hol több, hol kevesebb; rend szerént az Ekklézsia ád mindenkor 1 aranyat.

  VII.) Mind ezeken kivûl vagyon három publikátiónak rendtartása közöttünk; elsõ az Oskolákban tanuló Deák iffjak választott alkalmatossággal egyszer ’s másszor kihírdettettvén, rendszerént egy Esztendõben 6.szor, számokra adakozunk szívessen; nem különben betsülettel idejét kitöltvén Oskola mesterünknek ha Akadémiákra menõ szándéka vagyon- gyon, egy vasárnapi alamizsnát rendelt az Ekklézsia azonkivûl a mi jót szántakból a kegyességhez szokott tehetõs Lakosok küldeni szoktak a magok ·/· magok házaiktól. Sõt az iffjak közzül is, kik jó magok viselésekkel reménységet adtak magok felõl és Collégiumba menni szándékoznak, hogy hasonló publikációval fel segíttessenek, az Ekklézsiánk Elõljárói kegyesen rendelték.

Másod rendbéliek az Ekklézsia szegénnyei, kik is kihírdettetvén minden Uj Hónak vasárnapján, két hónapban egyszer a nekik szedett alamizsna azon napon a Tiszt. Tanító által köztök feloszlattatik, és ezért való hálaadotosságoknak köteles voltára és az Isteni szolgálatnak szorgalmatos gyakorlására intettetni szoktak.

Végezetre mindenek felett a Tömlöczben néha felessen gyült és megszûkült szegény rabok aránt, valamikor izenet jõ a Tömlöcztartótól, ki hírdettetnek és mind pénzel a Templom ajtajiban le rakatott jelekbe, mind a Házaktól küldetett eledel-

béli jótéteményekkel segíttetni ’s vigasztaltatni szoktak.

  A mi az Igazgatást nézi. Ekklézsiánknak Belsõ Tiszteletes és Külsõ Betsülletes Elõljárói igazgattyák és hasznos és épületes rendtartásokat szabnak, és ide illendõ aprólékos belsõ vagy lelki dolgokat elvégeznek, vagy egymással haragban lévõ Atyafiaknak megbékéltetésekre intéseket és feddéseket tésznek s.a.t.

Alázatos Ekklézsiánk nem kivánja ugyan a gyakori gyûlésre való bajokat igyeket bajokat szaporíttani, mind az által hogy ne légyenek ez is lehetetlen: megelégszenek hát esztendõben az esztendõnek négy szakaszi szerint egyszer egyszer, vagy miképpen a szükség úgy hozza magával, összegyûlni, és a szükséges rendtartások felõl tanátskozni, hanem ha elmulaszthatatlanok kénszerítvén rendkívül való öszve Gyûlésre Elõljáróinkat. Kegyes

  Kegyesen tselekszik, hogy a Consistoriumnak nevét fel nem vévén, meg elégszenek ez értelmes nevezettel. Ekklézsiai Gyûlésnek v. Belsõ Tanáts Gyûlésnek híván, mellyben nem többen XIII személlyeknél választatva vagynak, az idõvel és értelemmel ért, okos, józan életû, lelki esméretû és Isten Házához ’s rendtartásihoz buzgó lelkû Tiszt. és Bets. Elõljárók közzül, kik között a Tiszteletes Tanító Urunk Praeses vagy Bíró képét viseli és öregbik Notáriusunk a végzéseket írja, melyek osztán emlékezetre az Ekklézsiának az Anyakönyvébe, mint egy megtartásra ·/· tartásra hasznos élõ Törvények feljegyeztetnek.

Hellye ezen Gyûlésnek a Tiszt. Tanitónak tsendes Tanúló Háza reggeli Isteni szolgálatról ide béjövén, valamig   valamig a feljegyzett perek igazitásra való dolgok el nem végeztetnek minden Isteni félelemmel az Isten Szent Beszéde szerént vizsgáltatván, mint leg hellyesebbnek találtatnak, ugy véghez vitetni elrendeltetnek: rendeletlen életûek meg is intettetnek, egymásra neheztellõk öszve békéltetnek, botránkoztató és vakmerõ és már a külsõ Magistrátustól megbüntettetett czégéres bûnösöknek Egyházi fenyiték rendi szerint az õ megjobbúlásokra szolgáló dorgálás és penitentzia hagyatik, nékiek arra idõ rendeltetik szabatik, az Ekklézsiában vagy Oskolákban mitsoda kiván jobbítást vagy igazítást, hûségesen orvosoltatik és jó módban állíttatik, minemû rendeléseknek és végzéseknek példáit következendõ R[end]ben elõ számlálom.

Ennek az illyen rendes igazgatásnak bizony nagy haszna vagyon, minden okos ember által láttya; mindazon által még is igen hidegek hozzája a reá választatott Személlyek és igen ritkán jelennek meg tellyes lyes számmal, sem a magok kötelességekre serkentõ szabott rendeknek engedni nem akarnak, a kik jelen vagynak is tsak testtel láttatnak, elméjök pedig akkor is az õ szállásaikon jószágok és cselédjek körûl jár, és inkább beszélgetnének illyen matériákról, mint sem a mellyeken egy kevés ideig kell elméjeket jártatni, ezt a kis idõt is felette igen sajnálván, kik láttatnak magok elõtt, mint szükségtelen dólgon idõt tölteni; azok kik ezután is nagy buzgón kivánják öregbíteni itt az Isten dicsõségét, és munkálkodni illyen szorgalmatossággal az egész Gyülekezetnek csendességét, idvességét. Mind

  Mindezek felett vagynak, kik még ez ideig azt meg sem utálták, idejeknek e’ részetskéjét is Istennek számára adni és az Ekklézsiának javára fordíttatni nem sajnálták, Isten kegyelme által végben vivén a szükséges igazgatás körûl való munkát, hasznát is az Ekklézsiában látták, kik felõl reményljük, hogy tovább ·/· hogy tovább is az elkezdett munkát jót egyezõ szívvel és elmével continuálni fogják, mig nem meggyökeredzik és megerõssödik ezen munka és akkor valamennyire meg is könnyûdik a Successoroknak, melly most annyi kedvetlenségekkel gyarapodik és nevelkedik az õ kezdetében. XIX. Rész

 Tizen–KilenczeDIK RÉSZ

Az Ekklézsiai Gyûlésnek némelly hasznos végzéseirõl.

Sokat panaszolkodtak és szivessen sajnálták Elöljáróink közöttünk levõ és megrögzött illetlen szokásokat, mellyek hogy régtõl fogva a magok gondolatlan emberektõl minben bûn nélkûl mint egy közép dolgokat (:hogy   (:hogy már:) és szabadok gyakoroltattak; de egy ’s két ember meg nem jobbíthatta, annyival inkább mind hogy régi szokott gyakorlás már természeti törvénnyé tette, mind pedig hogy egyéb aránt Betsûlletes és okos emberek is megegyezni és követni néha láttattak. Ennek példáját adtuk fellyebb való Részekben az URva Házassági és Kereszttségi alkalmatosságoknak környûl álló dolgaiban és czerimoniáiban, mellyeket itt ujonnan elõ nem hozunk. Ollyakat említhetünk, mellyeket be hunyt szemekkel jó lelki esméretû ember el nem nézhetett: Ugyan nem fájhatott e Tiszt. Tanitóinknak lelkek azok miatt, kik vakmerõképpen szokott Istentelenségekben meg keményedvén, a Keresztyéni Kötelességet egészben megvetvén, és majd minden tisztességet, becsûlletet le vetkezvén, 1.) magokat Isten Házától, szent Igéjétõl, Sákramentumtól tellyességessen elfogták, hogy már 4. 5. 6. sõt 18 vagy több esztendõk elforgások alatt is soha Templomban nem voltak és Úr vatsorájával nem éltek; még is ollyan Keresztyéneknek tartattak az Ekklézsiának külsõ társaságában, mint a valóságos Kegyes Tagok, éltek magok szabad akaratján, senkitõl nem intetvén nem feddetvén, amit    a mit is itt csudálhat akárki; Kegyes Ekklézsiánk kebelében nem egy ’s kettõ hanem sok számuan voltak efélék, Gazda Emberek ’s Gazda Aszonyok; minden elgondolhattya, hogy nem könnyen, sem hamar lehetett ezeket elméjekre hozni, az idvességnek nekik szokatlan utára járni szoktatni és a kegyességet véllek megesmértetni mértetni, de minden ·/· de minden kedvezés nélkûl, szép úton ’s módon engedelmessen intetvén ’s taníttatván meg adták magokat; a megátalkodottakkal pedig közüllök több baj lévén, kiknek végezetre denunciáltatott a Gyûlésnek végezése, hogy ha megjobbulásoknak jelét nem mutatják, sem nekik, sem Házak népének a Szent Ekklézsia Keresztyéneket illetõ tiszteséges temettséggel nem szolgál.

Ollyan rút és példa kivûl való eláradásban voltak itt közöttünk a 2.) botránkoztató tzégéres paráznák is, hogy azoknak számán a Mélt. Uraság Törvény-tevõ Székire gyülekezett Úri-Tisztek tsudálkoztak, és szemtõl szemben Bets. Biráinkat azon hellyen pirongatták vagy ugyan csúfolták, hogy szép neve vagyon, ugy mond városunknak, Szentesnek hívattatván; de bezzeg sok szentségtelen, szemtelen Kurvák lakják annyira, hogy a mult héten Gyulán celebrált Békés Vármegye Törvény Székin az egész vármegyében ennyi számú nem volt, mint itt; mellyre az Urak vagy Tisztek lágysága és engedelmessége is adhatott ugyan okot, ha szabad igazán megmondani, más részrõl pedig a’ minden áldásoknak bõvségében élõ   élõ nép között mulólag gyakorlott és sok személly válogatással ’s kedvezéssel erejébõl ki vett Egyházi Fenyíték Tiszt. Tanítóink elõttök mondották el a Mi Atyánkot és ezzel elvégezték e terhes és nem kevéssé idvességben járó munkát, magok is õ Kegyelmek néha el tsudálkozván, melly igen tudatlanok volnának, hogy még tsak a Mi Atyánkot is kot is magok el mondani nem tudnák tsak nem elégnek tartván a felettek való sóhajtást is ezt mondván: Oh, tudatlan Lélek! Mellyre a Poenitens is nem tudván semmit mást mondani a Tiszt. Tanítónak ezen szavát követvén hasonlóképpen viszsza utána mondotta: Oh! tudatlan Lélek! azt gondolván hogy e már az Imádságnak kezdõ beszéde. Hogy mindez kárhozatos és illetlen példáknak meg jobbúlasokra út mutattatnék, virágzó és Törvénnyel élõ más Gyülekezeteknek példáját Elõljáróinknak is szükséges vala követni, és ez illyen tzégéres Személlyeknek tselekedettel és valósággal is megmutatni, hogy nem gyermek játék volna az Egyházi-Fenyíték, mellynek hellyes administrátiója az igaz Ekklézsiának edjik megesmértetõ jele ·/· megesmertetõ jele; sem az Úr Istén egy valami Istentelennek jádzó társa nem volna; továbbá pedig, e bûntõl irtózást és félelmet ’s következésképpen útat vagy ellenzõt vetvén eleiben Ekklézsiai Gyûlésben csak végeztettek, t.i. Hogy a külsõ Törvény Széken meg sententiáztatott paráznák nevek szerént az Templomból Ekklézsiából is Vasárnapi Reggeli Prédikátzió után kitiltassanak addig a Poenintentia tartó Hellyrõl el ne botsáttassanak, hane’m az egész gyülekezet elott még egy ve hiba nélkûl bûnök bocsánatjáért való Könyörgést, Mi Atyánkot  kot, Apostoli Hitnek Formáját, és Tíz Parantsolatot meg nem tanúlnak, mellyet is osztán a Sz. Gyûlekezet elõtt elmondani tartozzanak. Ezeken kivûl még is: Hogy az ártatlan féllel ujjonnan öszve eskettessék a Hitet bontott fél, nem titkon pedig mint eddig, háznál és estve késõn, hanem a Templomban és reggeli órán, de hétköznap. Melly végzések megaláztak sok kemény szívet, és hasznossan négy esztendõktõl fogva fenn tartatván gyakoroltat- roltatnak minden káros kedvezés nélkûl. Igy elfordúlt Szent Ekklézsiánk gyalázattya is nagy részben.

Több hellyes, hasznos és épületes végezések is állíttattak külömb külömb dolgok végett fel, mellyeket ide írnunk nem szükséges, mivel mindazok egy seriesben az Ekklézsia Könyvében feljegyeztetve vagynak.

NB. Ditséretes szokása némelly Tiszt. Tanítónak, az illyen Poenitentiális Személlyt az igaz megtérésnek módjára, a Hétnek minden napjainn, egy egy óráig magánosan taníttatni, és készitteni, hogy igy nem tettetés, hanem valóságos meg térésrõl maga is bizonyosabb lévén, tsendesebb Lélekkel adna a Krisztus nevében absolutiót. De vajha ne tsak szokás volna ennek administrátiója! és sok bûnös veszedelmének oka ne volna az õ Tanítója.! XX Rész

 HUSZADIK RÉSZ

Közönségessen edjütt gondolván Ekklézsiánkat élet-

beli mivóltáról, mellyekben dicséretes, és mellyekben vár

még meg-jobbítást.

Nem sza tagadhatjuk, jóllehet szívessen fájlaljuk és sajnáljuk e mai ·/· e mai napig is vagynak Ekklézsiánkban a Kegyességet akadályoztató és homályosító erõtelenségek és fogyatkozások, mellyeket valóban tsak azok láttatnak látni, kik szívessen kérik Istentõl ’s várják, óhajtják is idejét, hogy ezekbõl is szabaditsa fel tisztíttsa ki Õ Felsége az õ Híveit, és deríttse fel tiszta  fel tiszta fénnyét a Kegyességnek. Személly szerént senkit jegyezni nem akarunk, senki lelki esméretét piszkálni is nints szándékunk, erre nem vettünk magunknak szabadságot, azonban jól esmérjük magunkat is, sem ki nem választjuk a több bûnösök közzûl, hanem közönséges színét mintegy tûkörben egésszen ki mutatni (:akarjuk:) igyekezünk. e végre hogy az elkezdett dicséretes jóban tovább is állhatatosak légyünk, és a melly fogyatkozásokat eszünkbe véssünk, szívessen orvosolni, ha lehetne, igyekezzünk.

Mentsük-e hát magunkat? vagy palástoljuk-e mások szemei elõtt ezt a (I). nagy Színes Keresztyénséget? mellyben ugy láttatik halálára alunni a Religió ez utolsó idõben, a népnek ilylyen nagy testi bátorságában, mind közönségessen Városi és Falusi Gyülekezetekben, valamint régenten Sámson az õ Délilájának kebelében. Felette csudáljuk egy részrõl, hogy az Anya Szent Egyház Hajójának illyen mostani szélvészes háborújában illyen édesdeden alusznak sok Jónások, íme nem sokára ránk esik a sors, hányattatunk egymás után  más után a halálos veszedelemre, mint szép nemes, népes, Ditsõsséges és Kegyességgel valóban tündöklõ Ekklézsiáink, Gyülekezeteink, ma szomorú példák elõttünk. Nem csudállom más részrõl, hogy aluszunk, mert az említett Hypocrisis a tiszta Kegyességnek Köntösét (:egy híjjaval egész öltözetét:) magára vette; a mit mondunk igy akarjuk érteni: A mi Sz.ent Hitünk ’s vallásunk Tudománnya bizony tiszta és szeplõtelen és semmi tettetességet nem esmér, sem szenved, egy aequivocatio sincs benne, tökélletes esmeretinek módját Isten esmeretének és a Lélek Fõ Javának a melly vagyon a Szent Lélek és az Évangyélióm által, világosan megmutatja: De ok haszontalan ditsekedés! mennyünk már keresni nem Keresz  Keresztyén Hitû embert, hanem Keresztyén életû embert, Istenét ·/· Istenét és Felebarátját szeretõt; nem ugy tapasztaljuk-é az mi elöttünk alázatos, szent. Jámbor és majd mindenképpen tökélletes Keresztyéneinket, hogy fellyebb az Isten szeretetében ez ideig soha nem mentek, hanem tsak a mennyire a testi életnek kedve keresésében kedvekre nyugvó indulatok meg nem neheztellették; imígy amúgy szolgálják Istent, de jobb az elébbi Urak, kedvesebb gyönyörûségesebb Ádám. Tekintsünk a Felebaráti szeretetbe, mellynek a nevével valamit tselekszik Felebarátjával, a szívben nyugovó, halálos méreg termõ gyökereket takargatja vélle, hogy mások eszekbe ne vegyék és õtet is a Lelki-esméret a Természet Törvényének, igazságnak megrontásáért nemárdossa. De ha   De ha ezen tettetességnek Áll-orczáját abrázatjáról, és Komédiai ruháját egész testérõl lé vonjuk, ime nem embert, hanem csuda állatot látunk, halálos beteget, élet ’s halál között elkénszeredettet, alig érezhetni benne Lelket. Ezeket bánattal emlegetvén, nem vádoltathatunk senkitõl hazug mondással, tsak az Isten Beszédének Sinórmértékét vesszük életünk görbeségére, és ugyan azonnak gyalújával ne bár, tsak öreg bárdjával forgátsoljuk le magunkról, mellyek az Isten Szent Házának épületi közzé nem illethetnek bennünket, óh melly kevés marad meg bennünk tsak a forgá a szükséges valóságra, többire, de személly szerint gondolva is valóban többire ime tsak tûzre való forgáts lettünk.

Ha e gondolatba magunkat méllyebben bocsátjuk, még ennél halálosabb mérgû belsõ nyavaját találunk a Keresztyénségben: 2.) Maga hittség vagy Maga elhitetés inkább; mert minden jó állapotban lenni véli magát, az õ szivében gyökeres res bûnét fenyegetvén, nem érzi magát ingyen is annak és olyannak lenni nem hiszi, bizony  minden belsõ érzékenységi megtompúltak a bûn szokott gyakorlási miatt, ez az oka, hogy illyen sikeretlen a Tanítóknak egész erejek fogytáig való szíves intéseik és dorgálásaik.

Ollyanokra mégyünk már elménkkel, mellyek mindeneknek szemeikbe tünhetõk: Ez az 3.) Isten Szentséges Nevének mind hamis   mind hamis, mind szükségtelen esküvéssel, rettenetes káromlásokkal, Szent Igéjének betstelenségével ·/· betstelenségével többire természetté vált, szokás szerént való gyalázattya Szentséges Napjának semmi betsûllete, a Szent Sákramentomoknak nem fellyebb való szükséges vagy idvességes vóltoknak gyalázatos kissebbsége, a nagy buzgó tettetesség közben is, mint Atyáinktól reánk maradott jó szokásnak; az hol ezek vagynak, mi nintsen ott? De kissebbeket mondunk tovább: A Bûneinkért naponként. öregbûlõ és szaporodó nyomorúságok ugyan naponként tészik az embereket egymáson kegyetlenebbeké, egy más vérét inni láttatnak, igazság színe alatt, vagy ugyan Törvény szerint minden igazságtalanság, el nyomattatás, majd a mint szokták mondani az emberek: élj a mint élhet, a mit magának elvehet, az az övé; majd az vér Atyafi sem esméri az õ édes Attyafiát, sõt a mi nagyobb az egyetlen egy egy Fiú édes Attyát. A ki Attyához nem igaz, kihez lészen igaz? Oh megholt Szeretet!

De még az uralkodó Bûnöknek egy fészkes viperáját nem láttuk, mellyek között elõljár a test hízlaló (4) mértéklétlenség, mert a részegesség bûnnek nem tartatik, a napestig való dobzódás, étel, ital vesztegetés nem is bûn, hanem tisztességes mulatság, még pedig  pedig ez minden Rendek, minden Nemek között ugyan tisztességes míves. Vallyon mikor gyógyúl meg az illyen beteg? Ennek   Ennek mind szûlõ Annya ’s mind Leánya most pompássan uralkodik közönségessen a Nemzetben: mert az Isten áldásinak bõvségével élvén, melly ezután éjjet napot a Léleknek és Testnek nyughatatlanságával eggyé tészünk, és hogy a testi jóknak telhetetlenségéhez képpest sok esztendõkre el tett javai lévén ’s a testi bátorságban magok gondolatlanúl bémerûlvén, mindezekben a testnek kedvét keressék és erre áhítoz, még a ki el nem éri is, és kivánja magát ahoz alkalmaztatni azt tartván legszebb és legjobb életnek. Innen szûli e mértékletlenség a titkos és nyilván való számtalan bujaságot, hiu ditsõséget, kevéllységet s.a.t. másrészrõl pedig a sok keserves nyavalyákat, tovább pedig még közönséges szükséget, drágaságot; mert az Istennek igaz Törvény tételének szokott járása: Abban büntetni a Népeket, a miben vétkeztek.

Mind ezek és többek, mellyeket elõ nem számlálhatunk, mind azok ·/· mindazok[nak] szemeik elõtt nyilván vagynak, valakik nyiltt szemekkel ez mái Keresztyéneknek e Hazában életekbe voltaképpen belé tekintenek; nem is tsak egy Tartománynak, városnak vagy Falunak lakossai között, most igy reménylhetõbb volna a gyógyulás, hanem mindenütt szerteszéllyel, és minden Rendben ’s Hivatalban lévõk között, semmi külömbség ez aránt nem láttatik Egyházi és Külsõ Személlyek között, mind Pap, Próféta, Doktor, Tanátsbéli, Község, Férjfi és Asszony nem, Iffjú és Õszûlt vén, Mik. 7:1–4. mind egy; szemmel szemmel, de igen ritkán találtattatnak a kegyességnek útán tettesség nélkûl járó igazán minden tselekedettel és valósággal való Keresztyének. Ne tsudálja

    Ne tsudálja már senki, ha e mi Ekklézsiánkban is a megirott vétkekben élni sokan tapasztaltatnak, kiken szívünk fájdalmával kell szemlélnünk, hogy semmit nem fognak az Isten beszédébõl való intések és feddések; gyakorlott útakon naponként elõbb elõbb ménnek, sõt másokat is magok után hitegetnek és igy nem mehet elõ a kegyesség.

Sõt inkább e kútfõbõl látjuk származni ez idõ szerént mindenütt itt mi közöttünk is sok emberekben az Isten Ditsõgéhez és az õ szolgáihoz, az Oskolákhoz, és azokban lévõ Tanítókhoz való nagy némi nemû hidegséget ... melly ez elõtt tsak nem gradus[ban] is nem vólt csak a mi szésunk[ban] melyet okozott az Eklesia[ban] a ki ** hüségtelenséget és idegenségét, mellyet le’gelsöben és legnagyobb mértékben jegyezhetünk meg Ekklésiánk[nak] némelly Elöljáróiban is, kikröl nem egyebe’t mondhatunk lelkiesme’ret szerént hanem hogy mindent ezt vagy amazt talán tsak kéntelenségbõl vagy tsak szokásból tselekesznek a’ gondviselésben és hivs. ditsösségért az kegyességben. A’ Parohiakat Oskola Házakat egész esztendeig sem látogatják, a’ honnéd sokak és mindennapiak az Egyházi Szolgák[nak] panaszaik, hogy rólok tsak imigy amogy vagyon gondviselés. Más részrõl a kösségnekis nem kevesebb panaszaik az Oskolai Tanitok ellen, hogy kivánnának tölök (2) nagyobb serenységet és szorgalmatosságot, kiknekis nyomán legujabb oka hogy nints Törvények, mely ez való szoros kötelességeket esmernék és szabtanák Azonoktol Ugyan Azonoktol nints rájok vigyázás, akar tanitsanak, szorgalmatossan, akar heverjenek vagy mulassanak károssan, A’ szorgalmatosságot sem veszik tekintetbe’ ‘s azert nem kedvesse’bb szolgák ha minde’n igyekezetekkel éke’sitik is hivatalokat, hogy annak minden reszeine’k jó lelkiesmerettel meg felelljenek tsak egynek tartatik ha hivalkodank is (3) a’ hivalkodásért sem intettettik, nem is tekint e’ végre’ senki az ö hivatalára, hanem mert mindenek[nek] mind külsö   mind külsö mind belsö Elöljáróink Hivataljokban való Szolgálattyok és munkájok között ugy láttatik dolgozni amint példabeszéd[ben] szokták mondani: estve’ lészen ha nem harangoznak is. vagy: Folydogal a’ ha senki nem öröl vagy nem halász[ik] is. egy szoval: kiki a’ mint magának tettzik ugy folytatja hivatalát. (4) Utoljára még: Egy Gondviselö ‘s két Egyházfiak vagynak rendeltetve’ ugy mint a’ ki Vintzellért vagy pásztort nem akar fogadni a’ Szölejébe’, hanem felvesz valami vázakat, tették hogy vagyon ennek a’ szölönek is Gazdája, ‘s vagyon rá gondja; de ezekis elvégezik é az ö tisztek szerént öket illetõ dolgokat, senki sem tudhassa. Mellyeke’t mindöszze Summálván: vagyon nyavalyánk ha éreznénk.

Ne is vádoljuk hát a Szent Istent, rajtunk által vitt ennyiféle keserves itéletei és látogatási aránt, mellyek semmivel jóbbakká eddig is nem tettek, hanem inkább megkeményítettek bennünket, a keserves 1.) dög halál meg pusztíta; az 2.) Árvíz sok ízben számtalan kártételekkel megsanyaríta; a 3.) Sáskák számos tábora három esztendõkben határunknak minden részeit lakta; tsak nem minden esztendõkbeli 4.) szárazság; a tavaszi Hónapokban 5.) jég és zápor esõzések, szélveszes égi háboruk a takarási napokban; ezek mellett a 6.) hernyók sokasága, 7. büdös dögös ködöknek járása szõleinkben és mezeinkben nagy részént károsita; a mi mind 7.) ezek felett (: ha eréznénk az Úr kezét:) Ekklézsiánknak eddig való tisztaságában ’s tsendességében 8.) mások által az Úr igen   igen megzavara, ugy hogy naponként méltán félhetünk, hogy majd fark és nem fõ lészünk itt is, naponként azok hatalmokban nevelkednek, mi pedig alább alább szállunk, vagy ugyan teljességgel ·/· teljességgel ki gyomláltatunk, és egy napon lelki szabadságunktól és életünktõl, ’s minden dicsõségünktõl megfosztatthatunk;jollehet kikbe’n most bizunk me’g ugyan azok nád szálok le’hetne’k meg sem tarthatnak, mégis szúrhatnak. Esa.36.6. e’t Ezek. 29:6. (***) mert külsõképpen minden fundamentom erõs gyámok nélkûl vagyunk, belsõképpen pedig bûneinkkel a Mindenható Erõss Isten ellen hartzolunk   hartzolunk. De mind ennyi különös vóltunkban is oh Seregeknek Ura, mi szövetséges Istenünk! a Te nevedben vagyon minden reménységünk, hogy légy kegyelmes mi nékünk és tovább is légy Megtartónk és Óltalmunk a Te Ditsõségedért. Amen.

Végezetre, hagyott ’s tartott a KegyelmesÚr Isten mind eddig közöttünk Nemzetünkben e mi Gyûlekezetünkben számossan olylyakat is, kik az õ életeket a Szentségnek és igazságnak Réguláji szerént igyekezik igazgatjákni, mindenkor elõttök tartván a Szent Apostoloknak ama szavait Filip. IV.8. azokat a jó és ditséretes dólgokat tselekszik a vett kegyelem szerént, mellyeket tanúltak, vettek, hallottak és láttak õ benne, ezeket is dítsérjék meg az õ tselekedeteik a Kapukban. E mi Gyülekezetünknek is dítséretes tselekedeteit is, valamellyek Isten Dicsõsége végett eddig lettenek és most is közöttünk gyakoroltatnak, hogy a mi Maradékinknális Fiainknál és azoknak fiainál emlékezetben légyenek és minket mi nékünk követõink légyenek, ezeket itt is jó lélekkel említteni készek vagyunk. Emlékeztetjük legelsõben is õket azokra, mellyeket az eddig számlált Részekben le írtunk, mellyekhez   mellyekhez következésképpen adjuk ezeket, mellyek Isten és emberek elõtt világos fénnyét e mi Szent Ekklézsiánknak mutatják. Hívságos ditsekedéssel ditsekedni nem kivánunk, hanem az Urban az õ Felsége ditsõségére mondani bátorkodunk, hogy a Krisztus Evangyelioma szerént 1.) tiszta és szeplõtelen Isteni Tiszteletünk szép és rendes környûl álló dolgaival a Léleknek örvendezésével, szorgalmatossággal gyakoroltatik, egy rendes óra is el nem múlattatik, ugy hogy ha szintén vasárnap dél után Halott temetés alkalmatossága vagyon volna is. Taníttással tiszteltetvén ·/· tiszteltetvén a meghóltnak teste a szomorú Ház udvarán, ugyan a Templombéli Taníttás is el nem múlik soha. Holott nagy buzgósággal egyben köttetvén a szívek és  és nyelvek Szent Lélek által egymás között 2. mindenek, a kik tudnak, nagy hallhatós szóval énekelnek, nem tsak az Iffjak, hanem a megélemedett öregek is Férjfiak és Asszonyok, kik is, mihellyt a Templom ajtaji ki nyíttatnak, azonnal gyûlekeznek, sõt sokszor elébb is, és addig is mig harangoznak a Biblia olvasást figyelmetesen hallgatják; az elvégeztetvén, énekelnek 3. Sóltárokat és Dítséreteket, kivált az Úr napjának reggeli óráján mindenkor tellyes számmal vagynak, mellyet nem különben az 4. Úr Vatsorája ki szolgáltatásának alkalmatosságával is tapasztalunk. Többek között ditséretre és almélkodásra méltó a 5. Halotti Tisztesség tételben a népnek szivessége   szivessége, nem a gazdagoknak halottjaik körûl tsak, hanem még a Szegény Közrendnek temetésében is sem idõ alkalmatlansága, sem a Ház távol vólta el nem idegenítti ez irgalmasság munkájától a kegyes Híveket; tapasztalt dolog ez is sokszor: hogy a népnek eleje a Temetõ Kertben vagyon, midõn még a hátulja a Templomnál. 6. Az Ur Vatsorájában való élésben a szép rend megtartatik, senki másnak bosszútétellel vagy botránkozással nem irígyli elébb menetelét, a rendeltt mód szerént jõ ki ki az õ szokott székibõl következvén. A legszegényebb mellett is 7. Házasságának vagy Halottjának temetésének alkalmatosságával, a kiket illet, szívessen fáradoznak is Keresztyéni szeretetit meg mutatni a Jó Keresztyén nem sajnálja. Az Atyafiakban pedig az Atyafi szeretet kiváltképpen való módon meg vagyon egymáshoz; sõt még a szomszédokban is az õ szomszédjaikhoz; Némellyek mind eddig is megtartják, hogy a Tiszteletes Taníttónak és több Egyház Szolgáknak egyszer vagy mássalkor 8. jó akaratbeli ajándékot küldenek, jóllehet a nevezetes Sátoros Innepekben senki is itt az Ekklézsiában tsak egyet is közzûllök asztalához hívatni nem szokott, ezzenkivûl a ki egynehányszor már gyakorlotta- korlotta; de elégnek tartja, ha Innep elõtt való nap valami ajándékát küldötte. Halotti vagy Házassági alkalmatosság esvén az Egyházi szolgák közzûl valamellyiknél, ha mít jó akaratból a Tanáts ·/· a Tanáts, vagy Fõ Biró Uram, vagy más több jó akarói tisztesség tételre adnak, meg köszönik. De a rendes Conventiójoknak minden részét Kellete korán   korán nagy hûséggel és szorgalmatossággal bé szolgáltatni el nem mulatják. Mindezeket a’ végre be’szélgetetik, hogy me’gesmértessük még többekkel is az utolsó idõne’k melly nagy ereje’ légye’n itt mi be’nnünk vagy mi közöttünk is mellyet jó eleve’ tudtunkra adott a’ Sz. Léle’k által Pál Apl. a. Timo. 3:1. ‘s köv. Holott ne’m tsak nevezet sze’rént mellyekröl mi szintén most panaszolkodunk e’gymás között emlékezik, de’ a’ mit miis le’ginkább sajnálunk ugyan azont, mint mind a’ többine’k Fejét ugymint a’ melly mindazokat magában foglalja igaz szineiröl is le’festi igy szolván: Kik a’ Kegyesség[nek] képét mutatják, de’ annak erejét megtagadják. Bizony hát nem mehetünk az idõben olly boldog városba, mellynek Gyûlekezetében, vagy Szõlõjében nem találtatnának Rókák, ha imé még tsak azt sem nem is remélhettyük kiváltképpen   kiváltképpen ebben a már ennyire meghanyatlott idõben, hogy mindenképpen épek és egészségések legyenek mind a Tudományra ugy az erkölcsökre nézve a Gyülekezetek. Hogy inkább mind alább alább szállván még jobban jobban tenyészszenek a Konkollyok a soványabb el éltt földben, a fövenyesebb hellyen avagy a tiszta és szeplõtelen Ekklézsiának még a kebelében is ollyak tudni-illik, kik mások felett való kegyességet és szeretetet mutatnak, még is ugyan annak semmi ereje bennek ne légyen.

Annakutánna Hogy mive’lünk edjütt e’zen kegyelem[nek] több sorsosi is eszekbe vegyék melly nagy engedelmesség kivántassék az ISTEN Szolgaihoz minden hivan ugyan de’ Mindenektöl is, ha jól akarnak az ö Hivataloknak után az idvességre’ elébb e’léb menvén szerentséssen eljutni. Mindezeket e’z idö szerint a’ Kglmes ISTEN engedett e’ mi Gyülekezetünkben is kik az ö életek[nek] fedhetetlenségébén mint ISTEN fijai ‘s Leányi fedhetetlenek tökélletesek és tiszták és vádolás nélkül valok, e gonosz és elfordult ne’mzettség között kik között mai napig fénlenek látszatképpen mint a világosito ablakok a’ gyetyák a’ setettségbe’n. Kik az ö jó életekkel láttattnak mások elõtt az élet[nek] beszédével ditsekedni. Kikre’ nezve’ a’ mi Tiszt. Tanitoink is ditsekedhetnek hogy nem fotottak hijába és nem munkálkodtak hijába, Ugy mint kik aránt annyit az ö erejek[nek] szakodtáig szorgalmatoskodtak. Végezetre

  Végezetre még is: Hogy valakik ezen Keresztyén Szentesi Ekklézsiának eleven Tagjainak lenni tartjuk és valjuk magunkat, midõn mind jobb ’s mind bal kezeink felõl Szintén illyen nagy külömbségben levõ társakat szemlélünk és azoknak társaságokban egy részrõl kéntelen kelletik mint a búzának a szorongató konkolyokkal, és a liliomnak az õtet szurkaló tövisekkel, más részrõl nagy örvendetes kedvel kivánunk gyönyörködünk élnünk. Se azokra es sem ezekre nézve Keresztyényi tisztünket valami tekéntetre nézve el ne mulassuk, hogy ne talán mi magunk ne valjuk kárát, hanem éljünk az idõvel, mig az idõ vagyon, az idõhöz illendõképpen. Midõn mindenik felekezetet  felekezetet az õ gyümöltsérõl Idvezítõ Urunk tanáts adása szerént meg esmérhetjük, a mennyire lehet, azokat távoztassuk, nem testel, mert ez lehetetlen, míg e testben vagyunk ’s azonn egy szántó földön nevelkedtünk, hanem elmével szívvel és a fõ vég kereséssel; mert ezt javallja a Szent Lélek is a Szent Pál taníttásában a megjegyzett hellyen ugymint 2. Tim. 3–5. Távoztasd el azokat. És hogy valami módon tõllök meg ne tsalattossunk, az Istennek szüntelen probák által gyakorlott szolgáinak jótselekedeteket életeknek példáit kell elõttünk tartanunk, és szüntelen ·/· szüntelen vigyáznunk ’s imádkoznunk, hogy az õ törükbe   tõrökbe ne essünk; örvendetes életeket ne kövessük, hogy véllek részesûlt öröm után, edjütt véllek ne jajgassunk. Ezekre nézve pedig, jóllehet mindenek, kik Kegyesen akarnak élni a Krisztus Jézusban háborúságot szenvednek: mindazonáltal véllek ama Fõben a Krisztusban kiben edjütt szerkeztettünk ’s ez óráig edjütt nevelkedtünk, maradjunk, meg edjütt mind végig, e’ világ jelenvaló világhoz ne ragaszkodjunk, hanem a mi tsak számunkra tartatott valósághoz, minden probáink között mondtan mondván: Én tudom kinek hittem! Bizony az igazságnak koronáját mindezeknek megadni fogja az Úr ama napon, kik várandják az õ eljövetelét! Addig is edjütt mint valóságos és tagadhatatlan Atyafiak egy más között edgyesek egymás nyomorúságánn egyaránt bánkódók, igaz Atyafi szeretettel fel ékesíttettek, irgalmasok, kegyelmesek légyünk. Ekképpen hiszszük, hogy ha a Krisztussal és az õ eleven Tagjaival edjütt járunk, élünk, szenvedünk, halunk, edjütt is fogunk vélle megditsõûlni és uralkodni mind örökké! Most pedig az Úr nevében az õ Ditsõségére kezdetett és vezérlõ Segedelme által a tzélig végezeteig fáradhatatlanúl gyakorlott ezen emlékeztetõ Beszélgetésünket az Apostoli intéssel rekesztjük bé, ugy mint a melly egyszer mindnyájunknak mondattatott I. Kor. 15.58. Vége – Szerelmes Atyámfiai, erõssen és mozdúlhatatlanúl álljatok, bõvelködvén mindenkor az Úrnak dolgában, mivelhogy tudjátok, hogy a ti munkátok nem híjjában való az Úrban. Vége.

                  .