Furcsa újságcímen akad meg a pillantásom: "csöndzavar".
Még nem tudom, miről szól, de bennem kettéválik az összetett szó,
sőt az egyik kizárja a másikat. Engem a csönd sohasem zavar. Ellenkezőleg:
nekem a csönd barátom, jótevőm, ihletőm. Ha csönd van körülöttem,
akkor belül szabad vagyok. Tökéletesen szabad.
A csönd televan áldott hangokkal, csak legyen türelmem kivárni,
mígnem megszólalnak: Isten igéi sorakoznak, aztán azoknak a hangjait
hallom, akiket szeretek és akik engem is szeretnek. A te hangodat
is hallom.
A kedves szavak egyáltalán nem zavarják meg a csöndet, mert a szeretet
csöndbe öltözteti őket, akárcsak a szép zenét...
A gondolkodásban elmélyülni is csak csöndben lehet. A zaj, lárma,
harsány, vad szavak olyanok, mint tiszta szobában a szemetelés.
Ne tűrd, csukj be ajtót, ablakot fuss, húzódj csönd felé: ott nyugalom
vár. Pihentető áldott csönd.
Elmúltak az ünnepnapok, hétköznapok jönnek, munkák, fáradság, zaklatás,
hajsza. De rajtad áll, hogy teremtesz-e magadnak egy-egy csöndes
órát, néhány csöndes percet, ahogy a futók teszik az edzésen. Légy
magad, a magadé. Hagyd, hogy Isten szent lelke, mint a huzatos szél,
kicserélje benned a levegőt. Rajtad áll, mert megteheted, ha akarod.
Még kérned sem kell. A Szentlélek alig várja, hogy megtehesse benned.
Dr. Imre Ernő
|