Ha odakünn még nem indul meg a természet, próbáljuk meg lakásunkba
csalogatni. Fák esetében válasszunk minél hosszabb virágrügyeket
tartalmazó hajtásokat. A cserjéknél a rövidebb, vékonyabb részek
is megfelelőek. A metszés után minél hamarabb tegyük vízbe, különben
a szállító kapillárisokba került légbuborékok megszakítják a folyadékoszlopot,
valamint megindul a sebképződés, ami elzárja a járatokat. Mielőtt
vízbe tesszük, vágjunk le néhány cm-t az ágak végeiből, utána a
végeket zúzzuk meg kalapáccsal, ezáltal növelve a vízfelvételi felületet.
A következő lépés, hogy eltávolítjuk az alsó legapróbb rügyeket.
Az ágrészen a sűrűn álló rügyek egy részét is ritkítsuk meg. A levélrügyeket
is távolítsuk el, mert ezek bontakoznak ki hamarabb a virágrügyek
rovására. A virágrügyek felismerhetőek arról, hogy hegyesebbek mint
a levélrügyek és többnyire a csúcson találhatóak.
A virágoztatásra szánt részeket fürdessük meg langyos vízben 2-3
óra hosszáig, majd állítsuk őket jó nagy öblös edénybe a fűtött
szobában.
Amikor a virágok már nyílnak, cseréljük ki a vizet tartósító oldattal,
amelyet 1 liter vízhez adott 2 evőkanál friss citromléből, 1 evőkanál
cukorból, fél kávéskanál klóros fehérítőszerből készítsünk. Ez elpusztítja
a vízben élő káros baktériumokat és a sebképződést is lassítja,
így nem indulnak rothadásnak a szárak.
A levágott vesszők általában 2 hét múlva kinyílnak. Virágzáskor
tegyük az edényünket hűvös helyre, egyébként hamar elhervadnak.
Otthoni virágos kikelethez most vágjuk meg a fűzfa, aranyfa, cseresznye,
japánbirs, díszalma, mandula, őszibarack, meggyfa és a som vesszőket.
Azoknak a növényeknek a részeit ne vigyük be a lakásba, amelyek
allergiát okozhatnak (mogyoró, nyár, nyír, fűz, stb.)!
|