A Szabadidős Sportklub gyermek és családi táborairól

Nem sokkal a Klub jogelődjének, a HNF-MHSZ Lakókörzeti Sportklub megalakulása után kialakultak a gyermek és ifjúsági célkitűzések is, melyek egyik sarkalatos pontja a gyermek és családi táboroztatás volt és maradt a mai napig.

Az első kezdetleges gyermektábort 17 fővel a csongrádi Körös-torokban szerveztük, az akkor még működő napközis táborban. Igazi kaland volt az 1 hét számomra, na és komoly fizikai erőpróba is. Tizenhét gyermeket egy irányba terelni ma sem könnyű dolog. A tábornak csak jelképes kerítése volt, amelyen bárki, bármikor keresztülléphetett, ha akart. A gyerekek is éltek az alkalommal és én bizony – mint a mesebeli kotlóstyúk a kiskacsák után – egész nap lótottam-futottam, éjszaka nem aludtam. A tábor étkeztetését részben magunk végeztük. A napközis ebéd ellensúlyozására a szülők gyakorta látogattak ki hozzánk 100-200 db palacsintával, szilvásgombóccal.

A gyerekek a reggelihez a parton összeszedett üvegek visszaváltásáért kapott pénzzel járultak hozzá. Így aztán vígan éltünk. Nem volt órarend, szigorú program és ez nagyon tetszett a gyerekeknek. A táborba kerékpárral érkeztünk és a városi programok és kirándulások alkalmával is többnyire kerékpárral közlekedtünk.

A második tábor már Nagyszékelyen szerveztük a HAKÉS tulajdonában lévő épületben. Ezt már nem én vezettem, Kiss Lászlóné Julika volt a tábor vezetője, és az élelmezéshez már megfelelő szakemberek álltak rendelkezésre. A tábor létszáma meghaladta a 20 főt és 1 hétig tartott. A következő években már szaporítottuk a táborok számát és a helyszínek és időpontok is változtak.

A kora tavaszi táborozás a Mátrában, lett az új sikersztori. Remek programokat szerveztünk és sok-sok élményben volt részük a táborozóknak. Közben, 1990-től elkezdtük a családi táborok szervezését. Az első ilyen tábor Szigligeten volt. A kb. 40 táborozó ellátását a magunkkal vitt, ill. az általunk vásárolt élelmiszerekből saját magunk végeztük.

Nem volt baj, hogy düledeztek a faházak, nem volt meleg víz és a vaságyak sem voltak kényelmesek. Ilyen körülmények között is remekül éreztük magunkat. Mindenkinek vállalnia kellett valami munkát és ezzel sem volt baj. Rengeteget kirándultunk és jókat ettünk. Az akkor velünk egy időben ott nyaraló cseh gyerekekkel közös tábortűznél énekeltünk.
Ez után már sarkalatos programként szerveztük a gyerektáborokat, évente kettőt, és a családi tábort is, ha lehetett azonos időpontban.

Így került sor a bükkszentkereszti tábor felfedezésére is. Ragyogó programokat szerveztünk és szervezünk ott azóta is. Néhány év óta a tavaszi bükki táborozáson már vajdasági magyar gyerekek is részt vesznek. Novo-Orahovóból 10 gyereket láttunk vendégül. 

De nem csak a várostól távol szervezünk táborozásokat, hanem idehaza is. Több évvel ezelőtt szerveztük az első képességfejlesztő, alkotó ill. tánctábort, amelyekben rendszeresen részt vesznek határainkon túl élő magyar gyermekek is.
Ez évben már négy ország kisdiákjai ismerkedtek egymással és a különböző anyagokkal a 4 ország-4 város elnevezésű kézműves, sport és kulturális táborunkban (összesen 60 fő).

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akik táborozási programjaink megvalósítását támogatták, támogatják. A közben városunkban megalakult gyermekbarát szervezettel, különböző intézményekkel együttműködve, támogatásukkal sok-sok pedagógus közreműködésével sikeressé vált táborozási programunk, olyannyira, hogy idén már 4 tábort szerveztünk.

Sajnos az egyre dráguló szálláshelyek, élelmezési és utazási költségek, a múzeumi belépők, ha nem is zárják ki, de nagyban gátolják programjaink sikerét. A pályázati támogatások szűkös volta, valamint a szülők anyagi helyzete nehezíti munkánkat.

Úgy gondolom, fontolóra kellene venni az illetékeseknek, hogy a gyermek, ifjúsági és családi táborozások sikeres megvalósítása, az ezzel együtt járó honismereti és egészségmegőrzési eredmények több támogatást érdemelnének, még az ország ill. a város nehéz anyagi körülményei ellenére is.

Szentes, 2006. augusztus 30.

Léhi Gábor
klubelnök
Szabadidős Sportklub