Merítsen a múltból - ekonyvtar.vksz.hu - a digitális emlékezet
A szentesi Városháza építéstörténete
Képes könyvbemutató a Könyvtárban
Labádi Lajos A szentesi városháza építéstörténete címmel újonnan megjelent, saját kiadású kötetét mutatta be a Városi Könyvtár 2016. április 5-én. A szép számban megjelent érdeklődő közönséget Szűcs Ildikó igazgatónő köszöntötte
A szentesi városházák regényes történetét Vágvölgyi Zoltán helytörténész-könyvtáros kérdései nyomán ismertette a szerző, Labádi Lajos főlevéltáros. A beszélgetést vetített képekkel Tímár Ferenc illusztrálta.
A városunk helytörténete iránt érdeklődők számára nem ismeretlen a nyugalmazott levéltár-igazgató munkássága. 2012-ben megjelent személyi bibliográfiája maga is egy terjedelmes mű: 76 oldalon keresztül sorolja csak a címeit a nyomtatásban megjelent munkáinak - ezeket gyarapítja a most kiadott könyv.
Vágvölgyi Zoltánnal beszélgetve elsőként a városiasodás elindulását - külön kitérve benne az első földesúr, Harruckern János György szerepére - valamint annak az előző évszázadok épületekben testet öltő leképeződéseit tekintették át.
Báró Harruckern János György (1664-1742) portréja, és az első várostérkép (Ruttkai Imre, 1752)
A régészeti leletek tanúsága szerint az egykori halászfaluban az első lakott helyek a Kurca-part magasabb fekvésű részeinél voltak, a régi sóház (ma Gyógyfürdő) környékén. A XVIII. század elejétől alakultak ki az első házsorok (utcák), szintén a Kurca-partján, azzal párhuzamosan. 1731-ben már négy házsorról tudunk: a mai Tóth József, Kiss Bálint, Ady Endre és Horváth Mihály utcák környékén.
A
négy házsorhoz 330 ház tartozott. A város központi része – s ezáltal
főtere, piactere – eredetileg a mai Tóth József utca (régen Kurcaparti
u.) és Hajdú Lajos utca (régen Iskola u.) kereszteződése körül lehetett.
Itt volt az egykori városháza, a városi sütőház és több uradalmi épület
is.
1747-ben ezek szomszédságában épült fel a református templom, a református fiúiskola helyét pedig a városháza udvarán jelölték ki. E korai városházáról csak annyit tudunk, hogy 1700 körül épült, az 1760. évi tűzvészkor leégett, 1774-ben kirabolták, az adóbevételeket ismeretlen tettesek elvitték.
A református eklézsia históriája feljegyezte, hogy a városházán egy 10–12 személyre terített asztal állt állandóan. Ennek az volt a célja, hogy a „város dolgaiban munkálkodó fizetéstelen esküdtek, ha szolgálatukat egész napra igénybe vette a város, legalább ne otthon legyenek kénytelenek ebédelni, s azok, akik a városon keresztül utaznak, megvendégelhetők legyenek. Ősi szokás volt ez, amely csak a XVIII. század hetvenes éveiben ment ki a divatból.” A teljesen lepusztult régi városháza a század végére alkalmatlanná vált a hivatalok befogadására.
1792-ben egy új városházát építettek a piactér (ma Kossuth tér) közepére, amelyet 1873-ban bontottak el. (Ezt nevezték óvárosházának.) Már 1834-ben tervezték a városháza kibővítését, de pénz hiányában nem valósult meg. Az 1836/37. évi örökváltság után a város átvette a volt uradalmi épületeket, s némi felújítás után ezekbe helyezte el hivatalai egy részét (a mai Erzsébet tér területén).
Ez utóbbiakról, illetve az 1797-ben épült Zöldkoszorú Nagyvendéglőről (a helyén épült fel később a Petőfi Szálló) már fotók is maradtak ránk - amelyek a képekre kattintva nagyobb méretben is megtekinthetők.
Az 1800-as évek elejétől kezdődő egy évszázadban sorra épültek a város máig meghatározó, változatos stílusjegyeket hordozó épületei - elsőként két klasszicista: a Református Fiúiskola (1803 - ez volt a város első emeletes épülete), majd a Református Nagytemplom (1808–1826)
A soron következők már a historizáló stílus-megújítások szülöttei: a Megyeháza (1883, neoreneszánsz), a Gimnázium (1888, neoklasszicista).
Majd a szecesszió jegyében a Petőfi Szálló (1898/99) és a Szentesi Magyar Királyi Járásbíróság (1911)
és a Központi Katolikus Népiskola (1912), illetve egy neogót: az Evangélikus templom (1905).
A szentesi építészet-történeti áttekintés után a beszélgetés másodi része a korábbi városházákról szólt, amelyek a történelem folyamán különböző jelzőkkel ellátva léteztek. Így volt: óvárosháza, újvárosháza, kisvárosháza, nagyvárosháza, régi városháza, túlakurcai városháza… stb.
Ezek eltérő helyeken voltak, topográfiai beazonosításuk nem könnyű feladat. Schéner György vármegyei mérnök 1840-ben készült, Szabad Szentes városa belsőségét ábrázoló térképe segíthet leginkább ebben. Viszonyítási alap rajta az 1823-ra felépült Nagytemplom jellegzetes tömbje.
A már fentebb megemlített Óvárosháza 1792-ben épült fel a Piactér (ma Kossuth tér) közepére.
Ennek a kibővítését már 1834-ben eltervezték, de pénz hiányában nem valósult meg, hanem még újabb 40 évig használatban maradt. A városi közigazgatás kiépülésével szaporodó hivatalok 7 különböző helyen működtek, rendkívül mostoha, egészségre is káros viszonyok között. A a városi közgyűléseket az 1880-as évek végétől a ligeti - akkori elnevezéssel túlakurcai - városházán tartották, a mai múzeumi épületben.
1859-ben a hírneves pesti építésszel – Ybl Miklóssal – készíttettek egy emeletes, sarokbástyás, tetszetős küllemű városházatervet a főtérre, de a történelem ennek megvalósulását is elsodorta.
Ezt követően is folyamatosan születtek a legkülönbözőbb elképzelések. Említést érdemel Makay Endre építész - a megyeháza tervezőjének - 1882-ben készített dekoratív terve, amely a mai Erzsébet térre, Kurcára néző főhomlokzattal képzelte el az új városházát.
Voltak olyan kezdeményezések is, amelyek a görögkeleti templom előtti sarokra, ill. a mai Petőfi Szálló helyére kívánták helyezni a székházat. Évtizedeken át folyt a parttalan ötletelés, kézzelfogható eredmény nélkül. 1902-ben még az is felmerült, hogy a Petőfi Szállót alakítsák át városházává. Az átalakítás azonban olyan költségesnek mutatkozott, hogy ejtették az elképzelést.
1907-ben végre felgyorsultak az események. Országos pályázatot hirdettek, amelyre 47 tervpályázat érkezett az ország minden részéről. A zsűri többségi szavazattal Bohn Alajos aradi születésű, Bécsben működő építésznek ítélte az I. díjat, akit - módosításokkal - felkértek a részlettervek kidolgozására, valamint az építési munkálatok irányítására.
A kiviteli tervek 1907 szeptemberére elkészültek, november elejére pedig befutottak a szakipari munkákkal kapcsolatos árajánlatok is. Végre kezdődhetett volna az építkezés, de nem így lett, mivel fellebbezéseket nyújtottak be a győztes pályamunka ellen. Az ügy előbb a megyére került, majd a Belügyminisztériumban kötött ki.
Így csak közel 3 évi aktatologatás után, 1910 augusztusában vehette kezdetét az építkezés. Bohn Alajos kiváló szervezőkészségére utal, hogy alig egy évvel később, 1911 szeptemberében a városi hivatalok beköltözhettek új otthonukba.
A sok évtizedig nélkülözött központi székház ünnepélyes átadására 1912. május 27-én került sor. Az első köszöntőt Mátéffy Ferenc polgármester mondta, aki 10 éven át keményen küzdött megvalósításáért. A városházépítés előtörténetét Bugyi Antal főjegyző foglalta össze, majd Fekete Márton országgyűlési képviselő elemezte az átadási aktus jelentőségét.
Üzenet értékű záró gondolata a mának is szól: „Legyen ez az új hajlék felszentelt csarnoka a közügy szeretetének, az abban székelő városi képviselők és a város mindenkori tisztviselői kara pedig legyen világító fáklyája a haladásnak, az emberbaráti szeretetnek, az igazságosságnak és a könyörületességnek. Legyen ebben a hajlékban időtlen időkig csendesség és jó békesség!”
A városháza avatásán elhangzott ünnepi beszédeket fényképfelvételekkel illusztrálva kinyomtatták - a kis kötet digitalizálva elérhető az e-Könyvtár jóvoltából.
A
Városháza átadásának centenáriumára a Szentesi Művelődési Központ, a
Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára és a Szabadkai Történelmi
Levéltár építészettörténeti dokumentum-kiállítást rendezett a Tokácsli
Galériában 2012. júniusában - erről a
Szentesi Mozaik is tudósított.
Egy hónapon át megtekinthetők voltak a régi városházák és az új székház tervrajzai, képei és számos az építéshez kapcsolódó eredeti vázlat és dokumentum.
A lebontása előtt a kiállítás rendezője, Labádi Lajos főlevéltáros videofilmet készíttetett. A 11 perces felvétel az e-Könyvtárban megtekinthető.
Az új kötet megvásárolható a Könyvtárban.
Labádi Lajos - Tímár Ferenc
Szentes, 2016. 04. 08.
Merítsen a múltból - ekonyvtar.vksz.hu - a digitális emlékezet
Összeállította: Tímár Ferenc
