s

Képünkön: Díszterem a csillárral(Fotó: Vígh László) A kitűzött határidőre 18 pályamunka érkezett be, amelyek elbírálására 1880. március 17-30. között került sor Szentesen. A pályázók között voltak Bachó Viktor, Benczúr Béla, Berczik Gyula, Bulla Bódog, Hagymásy Gyula, Jakabffy Ferenc, Koczka Géza, Kováts József, Kunfalvy Nándor, Lukse-Fábry Béla, Makay Endre, Szász Ferenc építészek, valamint Benkó Károly, aki nyílt (névvel ellátott) pályázatot nyújtott be. A zsűriben a Magyar Mérnök és Építész Egyletet Czigler Győző budapesti műépítész, a minisztériumi főhatóságot pedig Ney Béla mérnök-építész képviselte. Ők már március 17-én meghozták döntésüket, a megyei Székházépítési Bizottság azonban csak március 30-án foglalt állást. Az első díjat egyhangú szavazással Makay Endre budapesti műépítész "Csongrád" jeligéjű pályázata nyerte el, a második díjra Lukse-Fábry Béla, Benkó Károly és Bachó Viktor pályaműveit jelölték. Valamennyiüket felkérték terveik részletesebb kidolgozására. A szűkebb pályázaton szintén Makay Endre terve bizonyult a legjobbnak, amelyet az építési bizottság kivitelezésre javasolt, felkérve Makayt a művezetésre is. A díjnyertes pályamunkát 1880. július végén felterjesztették jóváhagyásra a Belügyminisztériumhoz. A terveket a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium műszaki osztálya véleményezte, kisebb változtatásokat javasolva. A módosított terveket december közepén újból felterjesztették jóváhagyásra. Erre 1881. március elején érkezett válasz, utasítva Makayt a részlettervek kidolgozására. Az építkezés megkezdését engedélyező végzést Tisza Kálmán június 30-án írta alá, 160.000 forintban maximálva a költségeket. A kiviteli szakipari munkákra kiírt pályázatra 1881. augusztus 9-ig lehetett beadni az ajánlatokat. Összesen 19 zárt ajánlat érkezett. A legkedvezőbb árajánlatot Schwartz Pál budapesti építőmester tette, akivel augusztus 10-én megkötötték a szerződést. Ebben kötelezte magát, hogy az építkezést 1882. december 31-ig tökéletesen és hiánytalanul befejezi. A tényleges munkálatok 1881. augusztus végén kezdődtek meg a kijelölt telken található épületek (a régi városháza és az ún. hosszú ház) elbontásával. Az alapok kiásása szeptember folyamán megtörtént. A munka során nagy vermeket és egyéb gödröket találtak, amelyek a tervezettnél nagyobb földkiemelést tettek szükségessé. Ezek teljes kifalazása jelentősen növelte volna az építkezés költségeit, ezért Makay Endre művezető a pilléres alapozási mód alkalmazása mellett döntött. A főbb falak már álltak, amikor a megyei vezetés intézkedett az alapkő ünnepélyes letételéről. Az alapkőbe helyezendő emlékirat elkészítésére Fekete Márton megyei főjegyzőt kérték fel. A díszes okmány az uralkodó neve mellett felsorolta a hivatalban lévő kormány tagjait, továbbá tartalmazta a vármegye tisztikarának, képviselő-testületének, valamint a Csongrád vármegye kötelékébe tartozó városok és községek elöljáróinak névjegyzékét. Kitért a székhely Szegvárról Szentesre történt áthelyezésére, megnevezve az épülő megyeháza tervezőjét és az építkezés időpontját. Az 1882. május 18-án megtartott ünnepségen Rónay Lajos főispán mondott beszédet, majd a főjegyző felolvasta az emlékiratot. Az okmányt egy üvegszelencébe zárták, azt pedig az alapkőbe vésett urnába helyezték. Az első téglát a főispán tette rá, melyre Stammer Sándor alispán ütötte az elsőt egy nemzetiszínű szalaggal díszített kőműves kalapáccsal. Ezt követően a megyei főtisztviselők, a szentesi polgármester és a megyebeli települések küldöttei helyeztek el egy-egy téglát. Az ünnepi aktus alkalmából a munkavezető főpallért 50 forinttal, a munkásokat két akó csongrádi borral jutalmazták. A lendületesen folyó építkezés augusztus közepétől akadozni kezdett. A város által biztosított 1 millió db jó minőségű Zsoldos-féle tégla már korábban elfogyott, az építési vállalkozó a hiányt a maga által gyártott téglával pótolta. Makay művezető már május folyamán kifogást emelt ezek minősége ellen, alaposan átválogattatva azokat. Megállapította, hogy nem jó a homok sem. Bosszúságát növelte, hogy ő a megyeháza főhomlokzati falait eredetileg nyerstéglából, vakolatlanul tervezte, mivel azonban a vállalkozó színre és méretre többféle téglát használt, kénytelen volt elrendelni, hogy az egész homlokzatot vonják be cementes díszvakolattal. Augusztus közepén tudomására jutott, hogy a vállalkozó a félretett rossz minőségű téglából kezdte építeni a pince bolthajtásait. A munkát leállította, s utasította Schwartz Pált ezek elbontására és jó anyagból történő újrafalazására. Az igazi bajok csak ezután kezdődtek. Szeptember elején Makay jelentette az építészeti bizottságnak, hogy az előcsarnok és a lépcsőház közötti három csehboltozat a tervtől eltérően alacsonyan lett kiépítve, a városház felőli homlokzat közepe táján pedig a földszinti dongaboltozat egy helyen megsüllyedt. A bizottság elrendelte az újraépítést. Alig két héttel később a főhomlokzat kocsiföljárója fölötti boltozat beomlott, több boltív pedig megrepedt, ezért a városi főkapitány a további építkezést hatóságilag betiltotta, s az életveszélyre hivatkozva az épület elé őröket állított. Újabb két nap múlva a megyeháza délnyugati sarkán lévő hatszögletű földszinti helyiség csillagboltozata leomlott, beszakítva a pinceboltozatot is. Ezt követően szakértői vizsgálatok sorozata kezdődött, melyek egy éven át húzódtak. Munka alig folyt. Labádi Lajos

<<< Vissza