100 éves a Városháza

 

 

 

Ha a szentesi városháza szóba kerül, érthető módon mindenki a ma is álló középületre gondol, nem számolva azzal, hogy a történelem folyamán számos épületet neveztek városházának, különböző jelzőkkel ellátva, így volt: óvárosháza, újvárosháza, kisvárosháza, nagyvárosháza, régi városháza, túlakurcai városháza… stb. Ezek eltérő helyeken voltak, topográfiai beazonosításuk nem könnyű feladat. Hosszú és tekervényes út vezetett a mai városháza megvalósulásához, amelynek napjainkban ünnepeljük 100 éves évfordulóját - olvashatjuk a városi hetilap hasábján Labádi Lajos cikkét, mely elővezeti a Városháza történeti kiállítás megnyitója előtt a múltat.

 

 

 

2012. június 1-jén nyílt építészettörténeti dokumentum kiállítás a Tokácsli Galériában a Városháza 100 éves centenáriuma alkalmából.

 

 

 

A régészeti leletek tanúsága szerint az egykori halászfaluban az első lakott helyek a Kurca-part magasabb fekvésű részeinél voltak, a régi sóház (ma Gyógyfürdő) környékén. A XVIII. század elejétől alakultak ki az első házsorok (utcák), szintén a Kurca-partján, azzal párhuzamosan. 1731-ben már négy házsorról tudunk: a mai Tóth József, Kiss Bálint, Ady Endre és Horváth Mihály utcák környékén. A négy házsorhoz 330 ház tartozott. A város központi része – s ezáltal főtere, piactere – eredetileg a mai Tóth József utca (régen Kurcaparti u.) és Hajdú Lajos utca (régen Iskola u.) kereszteződése körül lehetett. Itt volt az egykori városháza, a városi sütőház és több uradalmi épület is. 1747-ben ezek szomszédságában épült fel a református templom, a református fiúiskola helyét pedig a városháza udvarán jelölték ki. E korai városházáról csak annyit tudunk, hogy 1700 körül épült, az 1760. évi tűzvészkor leégett, 1774-ben kirabolták, az adóbevételeket ismeretlen tettesek elvitték. A református eklézsia históriája feljegyezte, hogy a városházán egy 10–12 személyre terített asztal állt állandóan. Ennek az volt a célja, hogy a „város dolgaiban munkálkodó fizetéstelen esküdtek, ha szolgálatukat egész napra igénybe vette a város, legalább ne otthon legyenek kénytelenek ebédelni, s azok, akik a városon keresztül utaznak, megvendégelhetők legyenek. Ősi szokás volt ez, amely csak a XVIII. század hetvenes éveiben ment ki a divatból.” A teljesen lepusztult régi városháza a század végére alkalmatlanná vált a hivatalok befogadására. 1792-ben egy új városházát építettek a piactér (ma Kossuth tér) közepére, amelyet 1873-ban bontottak el. (Ezt nevezték óvárosházának.) Már 1834- ben tervezték a városháza kibővítését, de pénz hiányában nem valósult meg. Az 1836/37. évi örökváltság után a város átvette a volt uradalmi épületeket, s némi felújítás után ezekbe helyezte el hivatalai egy részét (a mai Erzsébet tér területén).

 

 

 

 

 

1859-ben a hírneves pesti építésszel – Ybl Miklóssal – készíttettek egy emeletes, sarokbástyás, tetszetős küllemű városházatervet a főtérre, de a történelem ennek megvalósulását is elsodorta. Ezt követően is folyamatosan születtek a legkülönbözőbb elképzelések. Említést érdemel Makay Endre építész (a megyeháza tervezőjének) 1882-ben készített dekoratív terve, amely a mai Erzsébet térre, Kurcára néző főhomlokzattal képzelte el az új városházát. Voltak olyan kezdeményezések is, amelyek a görögkeleti templom előtti sarokra, ill. a mai Petőfi Szálló helyére kívánták helyezni a székházat. Évtizedeken át folyt a parttalan ötletelés, kézzelfogható eredmény nélkül. 1902- ben még az is felmerült, hogy a Petőfi Szállót alakítsák át városházává. Az átalakítás azonban olyan költségesnek mutatkozott, hogy ejtették az elképzelést. Megjegyzendő, hogy ekkor már a városi hivatalok 7 különböző helyen működtek, rendkívül mostoha, egészségre káros viszonyok között. Az 1880-as évek végétől a ligeti (vagy túlakurcai) városházán tartották a városi közgyűléseket (ma a múzeum épülete). 1907-ben végre felgyorsultak az események. Országos pályázatot hirdettek, amelyre 47 tervpályázat érkezett az ország minden részéről. A zsűri többségi szavazattal Bohn Alajos aradi születésű, Bécsben működő építésznek ítélte az I. díjat, akit egyben felkértek a részlettervek kidolgozására, valamint az építési munkálatok irányítására.

 

 

 

 

 

A kiviteli tervek 1907 szeptemberére elkészültek, november elejére pedig befutottak a szakipari munkákkal kapcsolatos árajánlatok is. Végre kezdődhetett volna az építkezés, de nem így lett, mivel fellebbezéseket nyújtottak be a győztes pályamunka ellen. Az ügy előbb a megyére került, majd a Belügyminisztériumban kötött ki. Így csak közel 3 évi aktatologatás után, 1910 augusztusában vehette kezdetét az építkezés. Bohn Alajos kiváló szervezőkészségére utal, hogy alig egy évvel később, 1911 szeptemberében a városi hivatalok beköltözhettek új otthonukba. A sok évtizedig nélkülözött központi székház ünnepélyes átadására 1912. május 27-én került sor. Az első köszöntőt Mátéffy Ferenc polgármester mondta, aki 10 éven át keményen küzdött megvalósításáért. A városházépítés előtörténetét Bugyi Antal főjegyző foglalta össze, majd Fekete Márton országgyűlési képviselő elemezte az átadási aktus jelentőségét. Üzenet értékű záró gondolata a mának is szól: „Legyen ez az új hajlék felszentelt csarnoka a közügy szeretetének, az abban székelő városi képviselők és a város mindenkori tisztviselői kara pedig legyen világító fáklyája a haladásnak, az emberbaráti szeretetnek, az igazságosságnak és a könyörületességnek. Legyen ebben a hajlékban időtlen időkig csendesség és jó békesség!”

Labádi Lajos

 

 

 

Szentes, 2012. 06. 11.
 

.