A Gógányt az ármentesítés előtt vizek, rétségek vették körül. Ide folyt a Gógány-ér is — írja Nyíri Antal Zalotayra hivatkozva, — amely a Nagyvölgybe, illetőleg a Kontra-tóba ömlött. Alsó folyása vízben gazdag, mert itt találkoznak a belterület egykori mederhálózatának majdnem valamennyi vizei. Ennek következtében „...vizes rétség alakult ki a Kontra tó szomszédságában, amelyben kiterjedt nádtermő területek és bő zsákmányt igérő halászó helyek voltak” (Nyíri 12.). A Pkr. is feljegyezte: „1768 ik Esztendőben tavaszán 285 fontos hartsát fogott Buzi János nevezetű ember a Gógáni rétségben, ...” (74.). Hasonló lehetett a „szegigógány” is, amely szintén a Kontra-tó közelében volt, annak vizekben gazdag szegvári területéhez tartozott. Egy XVIII. századi birtok-kiigazítási szerződésben olvashatjuk:
„...nem különben szegvári pusztámnak a Sáphalomon belül való Kondra vize tekerületeinél fogva szegigógányig által a Kórógyon a Balassahalmáig ...” (Sima 212. Dátum 1723.).
)
Szentes és környéke (1784-es térkép alapján)
Vizekben gazdag világ tárul elénk egy nagykőrösi leírásban is: „A Kőrös-eret táplálja a Csíkos-ér, amely a Szurdok, Gógány-rét vizét gyűjtötte össze” (N. L. 15.).
Mint minden földrajzi név, a gógány is valamilyen felszíni megkülönböztetést fejezhetett ki. Főnevesült változatai, a szókapcsolatok — Gógáni rétség, Gógány-ér, Gógán-part — is arra utalnak, hogy a gógány vízrajzi név egy nagyobb kiterjedésű területre vonatkozhat, amely hátak, rétek, vízállások, semlyékek, nádasok világa lehetett. Anban az elmúlt 200 évben, a megváltozott tájban a gógány köznévi jelentése elhomályosult, és csak főnevesült változatban maradta meg.
A három földrajzi név közül a gógány csak feltételesen tekinhető vízrajzi névnek, viszont a kutykó és a válé bizonyíthatóan a vízi világ szókincsébe tartozott.
A kutykó szót az 1980-as években hallottam először. Az adatközlőm (Kun László) teljesen természetesen használta, és pontosan meghatározta:
„A nagyvölgy igencsak kiszáradt nyáron, de méjebb, laposabb árterületin mindég vótak kutykók, amibű sose fogyott ki a víz. Átmérőjük lehetett 20–30–40 méter is, a legméjebb rész átmérője 3–4 méter vót.” (A Nagyvölgy ér a város keleti oldalát övezte, ma csatorna.)
A kutykó után tovább kutattam, és csak írott forrásokban találtam meg főnevesült formában. Pesty helységnévtárában (1864), a szegvári névanyagban szerepel egy Kutykó földrajzi név (N és Ny 1929, 233-–5.), a hódmezővásárhelyi nevek között pedig egy Vajkutykó. A Vajkutykóra Bodnár Béla: Hódmezővásárhely és környékének földrajzi nevei között találtam rá:
„Vajkutykó. Kopáncs déli részétől Ny-ra a Farki-rét és Rókalyukas-hát között a Vajér egyik nagyobb ága volt, s vele együtt fogta közre a Vajhát egy részét, a Vajközt” (Bodnár 209.).
Bodnár Béla tanulmányának bevezetőjében elmondja, hogy szerencsés időben végezte a gyűjtést: „...1912-–30-as években még tudtam beszélni sok olyan idős emberrel, aki már a Tisza és a belvízszabályozás előtt éltek, ismerték az akkori állapotokat, emlékeztek még apjuktól, nagyapjuktól hallott régi dolgokra, történetekre.” Emlékeztek arra az időre, amikor még a határ vízország volt. A vízországnak fontos neve lehetett a Vajkutykó, mert II. József korabeli térkép is megőrizte.