Kihalt vízrajzi nevek Szentesen
Szentes földrajzi neveinek gyűjtésekor találkoztam olyan vízrajzi nevekkel is, amelyek még a vízszabályozás, az ármentesítés előtti vízi világnak a szókincsébe tartoztak. Ilyenek a már kihalt térszínformanevek: a gógány, a kutykó és a válé szavak.
Szentesen a gógány csak főnevesült formában maradt fenn. A Gógány névre már a XVIII. századból van adatunk. Helytörténetből tudjuk, hogy a délvidéki, török elleni harcok idején (1716–1718) katonai veszteglőt, hadi kórházat állított fel a császári hadvezetőség a Gógányban, és „akik a pestisbe meghaltak, a Gógány partba temették el minden ruhástól együtt” (Pkr. 73.). Szentes ekkor még kb. 2000 lélekszámú, kis Kurca-parti község volt, a Gógány messze esett a településtől.
A XIX. század első felében önálló határrésznévként is élt a Gógány: „A község árendálta a grófoktól a gógányi ... veteményeskerteket ...” (1830-as évek Barta 29.). A XIX. század második felében már rakodókertként is szolgált. „A rakodókertbe az alsópárti meg a kiséri lakosság tüzelője, meg a jószágainak takármánya vót” — hallottam alsópártiaktól az 1960-as években.
A Gógány legkiemelkedőbb részét már a XIX. század első felében beépítették. A gyűjtésem idején (1960-as évek) érdeklődésemre, hogy milyen a Gógány, többször kaptam a következő választ: „A ojan fődhát, amire az első házakat építették. Monták Rostakérëgnek is, mer ojan hajlott, mit a kérëg.”
Szentesen belterület lett a földhát, a XX. század első felében általánosan használt városrésznév volt. Az 1960-as években a legöregebbek szájából még sokszor hallottam: „Lenn lakik a Gógányba.” Az utcaneveket ritkán használták. A gógány nevet ma már csak a Gógány utca őrzi.
)
Városrésznevek (Zs. K. 14.)