Cseuz László

Kerékpárral az Olimpiákra - Szentesről

 

Sydney 2000 - az Olimpia logója

Sydney  8136 km  

 

Szentes - Sydney: 214 km/nap

23 x 200 km felett, 6 x 250 km felett

Cseuz László (56)

 

 A fotóalbumhoz  kattintson IDE!                                                                                         Vissza a nyitóoldalra

 

3. Sydney (2000. augusztus 9. - szeptember 27.)

 

TARTALOM

 

     AJÁNLÓ

     ELŐKÉSZÜLETEK

     A NAGY KALAND

        1. Szentesről Ausztráliába, Perth-be.

        2. Nyugat-Ausztrália

        3. A Nullarbor Plain ("fátlan síkság") 

        4. Az Eyre -félsziget és az Adelaide-i baleset

        5. Melbourne és Canberra

        6. A Bribie Island-i kirándulás

        7. SYDNEY

        8. Újra itthon, Szentesen 


  

    AJÁNLÓ

 

Ez a könyv egy útleírás - három nem mindennapi kerékpártúráról.

Cseuz László hétköznapi ember, nem mindennapi kitartással és célkitűzésekkel. Akik ismerik őt, tudják, hogy kiváló pedagógus és testnevelő, aki nagyon sokat tett tanítványaiért. Ez az írás pedig arra bizonyíték, hogy sportszeretete és példamutatása is páratlan.

Barcelona - Atlanta - Sydney: három Olimpia, három út.

Először lányával kettesben, majd egyedül, kitéve az időjárás, az idegenek, a sors szeszélyeinek, mindenféle kíséret, segítség, védelem nélkül. Nem hírnévért, nem pénzért, hanem a sport tiszteletére, hogy túllépjen saját korlátjain, hogy bebizonyítsa: álmaink megvalósítása ma sem lehetetlen!

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnék megismerni az út közben szerzett tapasztalatait, élményeit, mert az ilyen tettek képesek visszaadni a hitet önmagunk erejében.

 

Angyal Márta - volt tanítvány     

  
  

      ELŐKÉSZÜLETEK

 

Atlantából megérkezve boldog voltam és megelégedett. Akkor úgy éreztem, hogy soha többé nem megyek ilyen messzire, örültem annak, hogy túléltem, hiszen hihetetlenül nehéz volt. A Sydneyvel kapcsolatos kérdéseket határozottan elutasítottam.

Két évvel később már mind gyakrabban gondoltam Ausztráliára, de ismeretségi körömben erről még sokáig nem tettem említést. Egyre erősebb lett az Olimpia utáni "vágyam".

 1998-ban egy régen dédelgetett álmomat valósítottam meg. Teljesítettem a világ legnagyobb profi kerékpáros körversenyének, a Tour de France"-nak a távjait. Szentesen és környékén a napi munkám mellett mountain bike kerékpáromon 19 nap teljesítettem a 3878 km-t. 

Hamarosan megvettem egy térképet, majd egy Ausztráliáról szóló 600 oldalas útikönyvet. Ezek tanulmányozása sokáig titokban zajlott, mert biztos voltam abban, hogy mindenki le akar beszélni az újabb olimpiai útról, az újabb "őrült" kalandról.

2000 február elején feloldottam a titkot, hiszen felkészülni nem lehet elzárva a világtól. Mivel újabb négy évvel lettem idősebb, sokkal alaposabb felkészülésre volt szükségem, de a tervezett út is hosszabb volt. Amerika is ismeretlen volt számomra, Ausztráliára ez még inkább elmondható.

Amikor megérkeztem Atlantából úgy nyilatkoztam, hogy nem megyek Sydneybe, de megfogadom, hogy addigra az út helyett megtanulok egy idegen nyelvet. Ez nem történt meg, tehát ezért is tartottam kötelességemnek, hogy ott legyek Sydneyben. 

Számomra csak az volt biztos, hogy az útra fizikailag felkészült leszek. Március közepétől augusztus elejéig a napi munkám mellett 10476 km-t kerékpároztam, mindössze három nap pihenőt tartottam. Most már tudom, hogy e nélkül nem tudtam volna eljutni Sydneybe.

Induláskor úgy éreztem, hogy 50 %-nál nincs több esélyem arra, hol élve hazaérek. Egyedül 8000 km-t biciklizni a "világ végén", egy ismeretlen országban, ismeretlen feltételek között, kiszolgáltatva mindennek és mindenkinek őrült ötlet. Ezzel tisztában voltam, de mégsem volt bennem félelem. Szinte mindenki le akart beszélni az útról. Nem sikerült!

Az anyagi előkészületeket nagyrészt megkönnyítette, hogy Szentes város Önkormányzata megvásárolta a repülőjegyet, Brezovai Sándor karate Európa-bajnok megvásárolta a teljesen felszerelt Gepida kerékpárt, Sprok Tibor, volt válogatott vízilabdás, akinek 8 évig úszóedzője is voltam, teljesen felruházott.

Az ausztráliai magyarok újságjának (Magyar Élet) szerkesztője, Józsa Erika a levelemre postafordultával jelezte, hogy a Sydney-i tartózkodásom 6 napján gondoskodnak rólam.

Az Atlasz Biztosító is jelentkezett segítő szándékával.

Abban reménykedtem, hogy - miként a Metafor Kft segített a barcelonai és az atlantai úthoz - jelentkezik egy nagyobb cég és vállalja a kinti tartózkodás költségeit. Számtalan levelet küldtem el, de a legtöbbre elutasító választ kaptam sok sikert kívánva az utamhoz. Az nagyon elkeserített, hogy - bár ígért támogatást - Szentes város Sportkuratóriuma nem is válaszolt a levelemre. Ugyancsak nem válaszolt a Csongrád megyei Közgyűlés sem. Atlanta után most is elutasította a kérelmemet az Ifjúsági és Sportminisztérium. Ennek ellenére sok kisebb, de az út szempontjából meghatározó segítséget kaptam a várostól. A családom támogatása nélkül azonban így sem lehettem volna ott Sydneyben.

Nem volt könnyű itthagyni a sportcsarnokot 50 napra, ahol négy évig voltam az intézmény vezetője. Mivel távollétemben jelentős eseményt nem terveztek, és saját rendezvényünk sem volt, valamint megbízhattam munkatársaimban, úgy éreztem, hogy nyugodtan elmehetek. Ekkor még nem gondoltam komolyan arra, hogy megérkezésem után néhány héttel végleg itt kell hagynom a Szentes Városi Sportcsarnokot. 

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Nemzet a világ legnagyobb országúti kerékpárosával, Lance Armstronggal egy oldalon tudósított utazási terveimről. 

                                                   

                                                                                                        ITT megtekinthető a cikk  --->   

 

Az út fő támogatói:

Szentes város Önkormányzata  --  Fuji robogókereskedés (Brezovai Sándor)

Parma 2000 Kft - Budapest (Sprok Tibor)  --  Garancsi Gusztáv és Bánki Zsuzsa (Sydney)

Telegdi Lajos és Bánki Éva (Sydney)  --  Kaáli Nagy Pálma (Melbourne)

 

További támogatók: 

Atlasz Biztosító (Budapest)  --  Árpád Agrár Rt.  --  Berezvai Tibor és neje, Tünde (Perth - Ausztrália)

Béres Munkavédelem kft (Szegvár)  --  Böbe Fotó  --  Hegyi Imre órásmester

Hevesi Nelli és Dallos Sz. Zsolt (Derekegyház)  --  Hungerit Rt.  --  Kastner László

Kádár és Pengő GMK  --  Krám Lehel testnevelőtanár  --  Lantos Balázs órásmester

Lénárd László és neje, Marika (Albany - Ausztrália)  --  Metafor Kft  --  

Média-6 rádió (Szentes - Szeged)  --  dr. Molnár Gyula főorvos  --  Pegazus Tours (Budapest)

Piramis Áruház  --  Príma Nyomda  --  Sebestyén Béla és neje, Erika (Bribie Island - Ausztrália)

dr. Soós Beáta szemorvos  --  Start Papírbolt  --  Surman István (dabasi kerékpárbolt)

Szabó Péter önkormányzati képviselő  --  Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet Szentesi Kirendeltsége 

Szűcs Lajos önkormányzati képviselő  --  TEAM Számítástechnika  --  Textura Szövetkezet

Tóth Krisztina (Makó) 


Vissza
 

     

       A NAGY KALAND

        

           1. Szentesről Ausztráliába, Perth-be

 

Augusztus 9-én pontosan 9 órakor indultam el Szentesről a Városi Sportcsarnok elől Budapestre, illetve Budaörsre a lányomékhoz, ahol az éjszakát töltöttem. Nyugodt tempóban haladtam, mert csak 17 órára kellett megérkeznem az Üllői útra Sprok Tibor üzletéhez.

Sajnos nem kezdődött biztatóan, mert Kecskemét előtt a vasúti átjárónál egy furgon belémszaladt. Erősen meglökött, de szerencsémre nem estem el, a lerepülő hátsó táskáim sem kerültek a szemből jövő autók alá. A gépkocsivezető nem tudta megmagyarázni a figyelmetlenségét. 

Lajosmizsénél Hajdrik Imre cukrász vendége voltam, aki megígérte, hogy hazafelé is meghív egy somlói galuskára.

Dabas után egy kamion miatt le akartam húzódni a padkára, de a rosszminőségű úton megcsúsztam és berepültem a bozótba. Lejött a bőr a karomról, térdemről, tenyeremről és erősen megütöttem a vállam. Mivel mountain bike-kal még soha nem volt balesetem, reménykedtem, hogy Asztráliában már ilyen baj nem ér. Tévedtem!

A budapesti Petőfi-hídnál az RTL Klub munkatársai vártak és kísértek végig Budaörsig. Este 10 óra után fejezték be a forgatást, így nem sok időm maradt a pihenésre, de ez egy kellemes gond volt. 
Korán elindultunk a repülőtérre. Örültem, hogy a túlsúlyos poggyászomat elfogadták, nem kellett külön fizetni érte. Elbúcsúztam Cintia leányomtól, a férjétől, Gergőtől, édesanyámtól, Pálmi nagynénémtől, de elköszönt tőlem az RTL Klub is.

A 20 órás repülőút viszonylag kellemes volt, nem éreztem nagyon hosszúnak. Perthben várt Berezvai Tibor, valamint a náluk vendégeskedő Hevesi Nelli és Dallos Sz. Zsolt. Megmutatták az óceán-partot, az utat, amelyen elhagyhatom másnap a várost. Bevásároltunk, de Tibor felesége, Tünde még sok finomsággal egészítette ki az "éléskamrámat". Egy nagyon ízletes vacsora és fürdő után elkészítettem a kerékpáromat a reggeli induláshoz. Amikor mindent felpakoltam, megemeltem. Megijedtem, hiszen nagyon nehéz volt. Emiatt az éjszakám sem volt teljesen nyugodt, izgalommal vártam az indulás perceit.

 
Vissza
 

       

2. Nyugat-Ausztrália

 

Vendéglátóim bőséges reggelivel búcsúztak tőlem. Nagyon szép idő volt, amikor aug. 12-én 7 óra után elindultam. Élveztem a biciklizést. Jó hangulatban kezdtem el a nagy utazást. A Mandurah - Bunbury útvonalon haladtam. Az út hullámzott, de a kedvező szél sokat segített. 120 km után álltam meg ebédelni, amikor még dél sem volt.

Nem éreztem az időeltolódás miatt fáradtságot, álmos sem voltam egész nap. Megláttam az első kengurukat az út szélén, sajnos egyikben sem volt már élet. Nehéz volt ehhez hozzászokni. Ahogy távolodtam Perthtől, úgy csökkent a forgalom. A baloldali közlekedés nem okozott különösebb problémát. Ez nekem kedvező volt, mert, ha leszálltam, azt a baloldalon, tehát az úttól kifelé tettem meg. Így biztonságosabb volt.

Estig az eredeti tervnél többet (240 km) tettem meg, mégsem értem el Busseltonig. Nem sokkal előtte egy pihenőhelyen megálltam, mert egy lakókocsi is volt ott, így reményeim szerint nyugodtabb éjszaka várt rám.

Konzervet melegítettem, teát főztem, megkóstoltam B. Tiborék házikolbászát, desszertként megettem fél tábla Milka csokit. Vacsora után hazatelefonáltam. Később a kapcsolat nem volt zavartalan, mert nem kaptam elegendő felvilágosítást a Westeltől a mobiltelefon ausztráliai használatáról. Hetekre kikapcsolták a készülékemet. Szerencsémre nem kerültem olyan vészhelyzetbe, amikor a telefon segítségére feltétlen szükségem lett volna. Azt sajnálom, hogy az itthon megbeszélt SMS-eket nem volt módomban elküldeni és fogadni.

Megnehezítette az utamat az a tény, hogy csak 7 óra körül lett világos, este viszont 18 óra után már sötét volt. Így az eredeti elképzeléseimmel szemben este is kellett kerékpároznom. Ilyenkor mindig féltem egy kicsit, mert az út nem volt belátható, különösen a hegyi szakaszokon. Tartottam az útra tévedő állatoktól is. Az ismeretlen madárhangok is megtévesztőek voltak. Az csak az út végén vált bizonyossá, hogy a "gonosz" emberektől feleslegesen tartottam. A kinti magyarok szerint régóta nem volt arra példa, hogy útonállók támadtak volna meg turistákat. Örülök, hogy én sem lettem kivétel!

Ahogy világosodott, elindultam. Csak 30 km után álltam meg reggelizni, mert az Atlantában kialakult elmélet szerint - először a munka, csak utána jöhet a megérdemelt reggeli. Néhány nap után meg kellett változtatni a napirendemet, mert a rövid napok miatt nem állhattam meg enni. Ezzel sok időt veszítettem volna.

A leggyakoribb napirend: ébresztő 5.30-kor

- gyors mosakodás az 5 literes kannából;

- reggeli a sátorban (még sötét volt);

- a csomagok elkészítése és felpakolása a kerékpárra; 

- indulás 6.30 és 6.45 között;

- vásárlás dél körül a legközelebbi boltban;

- ebéd menetközben (ennivaló egy szatyorban a kormányon);

- vacsora sátorépítés után a sátorban;

- tisztálkodás a campingben (13 -szor) vagy a kannából;

- esetenként mosás;

 

Nagyon sokat kellett kínlódnom a hegyek miatt. Erre nem lehetett itthon felkészülni. Sajnos az első lánckerék legkisebb fogaskerekét nem tudtam használni, mert rosszul lett beállítva. A javításához nem volt szerszámom, így 400 km-en keresztül a használható áttéttelekkel keserves út várt rám.

Délutántól kezdve egy nagyon szép eukaliptusz erdőben vezetett az út. A fák magassága meghaladta a 30 métert. Alig volt forgalom. 28 km-en keresztül este is itt haladtam, ezalatt 2 autóval találkoztam. Nyomasztó volt a csend, féltem. A legkisebb váratlan zaj is megijesztett, csak a fölém érő telihold nyugtatott meg valamennyire, mert megvilágította az utat. Azt reméltem, hogy a főútra érve nagyobb lesz a forgalom. Nem így történt. Gyorsan sátrat vertem és elaludtam, mert nagyon fáradt voltam.
Jó éjszakám volt! 

Korán elindultam, mert Albany-ban várt Berezvai Tibor barátja, Lénárd László és nem akartam túl későn megérkezni hozzájuk. Csak Albany előtt szűntek meg a hegyek, tehát ez is nehéz nap volt. Kicsit eltévedtem a városban, de így is megtaláltam a házukat 7 óra után. Nagyon barátságos fogadtatásban részesültem. Laci felesége, Erika mindenemet kimosott. Amíg a kerékpárt megjavítottuk a vacsora is elkészült. Előtte jól esett a meleg fürdő, utána pedig egy hosszas beszélgetés. Erika elhívta az Albany-i TV-t, akik indulásom előtt Laci segítségével riportot készítettek velem.

Esőben indultam el. 80 km-en keresztül áztam és fáztam. Az ellenszél erős volt, a hegyek sem kíméltek. A tervezettnél kevesebbet haladtam, de ez most nem zavart, mert másnap könnyen pótolhattam a lemaradást. Este az út mellett egy használaton kívüli farm bejáratánál vertem sátrat, amit nem volt könnyű megtenni a nagy szélben, viszont az eső nem esett.

Az első néhány éjszaka nem tudtam hason feküdve aludni, mert a hegyi terep nehézségei olyan merevvé tették a combomat, hogy az érintése is fájdalmas volt. Egy hét után a lábaim az út végéig panaszmentesek voltak. Sajnos az otthoni bukásnál megsérült vállam is érzékeny volt néhány napig, ezért a bal karomra nagyobb teher hárult.

Másnap reggel az indulásnál nem esett az eső, a szél is kedvezőre fordult. Büntetésből, mert tegnap elmaradtam a tervtől, csak 50 km után álltam meg reggelizni Jerramungupnál, ami után újult erővel hajtottam tovább.

Az út mellett észrevettem egy kb. 80 cm-es kígyót (szürkésbarna, narancssárga hassal). Kicsit félve közelről lefényképeztem. A kinti magyarok szerint ez a kígyó nagyon mérges. Szerencsémre rám nem volt az!

A terveim szerint Revenstorpig kellett eljutnom, de mivel 4 órára ideértem, mentem tovább, amíg el nem jött az este. Sátorállítás után, ami egy nagyüzem mellett történt meg, kellemetlen esemény zavarta meg a nyugalmamat.

Aludni készültem, amikor furcsa szagot éreztem. Úgy gondoltam, hogy az üzem területéről fújja erre szél. Ha az egész éjjel dolgozókat nem zavarja ez, akkor én sem veszem komolyan. Elalvás előtt banánt akartam enni. Ahogy kinyitottam az ennivalós táskámat, erős gázszag érződött a táskámból. Kiderült, hogy a gázfőzőm szelepje kinyílt, a furcsa szag rejtélye megoldódott. Ha nem akarok banánt enni, akkor lehet, hogy szép csendesen elalszom, végleg. Szerencsém volt! Ettől kezdve a gázfőzőm éjszakára ki lett tiltva a sátorból!

Másnap délelőtt áztam, viszont délután már szép idő volt kedvező széllel.

Későn délután elhagytam Esperance-t és Gibsonnál egy motelnél a WC mögött táboroztam - itt nem láthatott senki. Megérkezésem előtt néhány km-rel "zajos" lett a kerékpárom. Sajnos a csomagtartóm villája eltört, amit dróttal erősítettem meg. Így kerékpároztam közel 1500 km-t, mert csak a Nullarbor síkság után Cedunában tudták megjavítani.

Gibson és Norsemen között dombokon haladtam keresztül. A különleges növényvilág (a vadvirágok is ebben az időszakban virágoztak) és a rozsdabarna talaj nagyon széppé tette ezt a szakaszt. A nap is egyre gyakrabban kisütött.

Norseman-ben - a Nullarbor síkság kapujában - campingben helyezkedtem el, mert nagyon elkoszolódtam és mosnom is kellett. Sokáig élveztem a meleg fürdőt, a gép pedig mosott és szárított. Kíváncsi izgalommal vártam a másnapot, amikor elindultam a Nullarborra, a félsivatagos területre, amiről szinte semmit sem tudtam, de másoktól sem kaptam elegendő és megfelelő információt. A kinti magyarok ettől a területtől különösen féltettek. Volt, aki vakmerőnek tartott, de volt, aki azt mondta, hogy nem lehetek teljesen normális, ha itt egyedül akarok áthaladni. Ezeknek a jelzőknek volt igazságtartalmuk, de nem tartottak vissza, hanem elszántabbá tettek.

Nyugat-Ausztrália után az órám 1518 km-t mutatott.

Mivel nem tudok angolul, összeállítottam egy anyagot, ami tartalmazott egy bemutatkozást , valamint minden olyan problémát, ami előfordulhatott az úton. Ezt a vejem lefordította.

- Cseuz László magyar (szentesi) testnevelő tanár vagyok. A sportcsarnok vezetője. Ez a harmadik olimpiai kerékpártúrám. 8 éve az akkor 16 éves lányommal Barcelonában voltunk (5198 km.), 4 éve egyedül mentem Atlantába (7378 km) Most a Perth-Adelaide-Melbourne-Sydney-Brisbane-Sydney útvonalon közel 8000 km vár rám. 56 éves vagyok, a leányom 24, a fiam 21 éves, egyetemisták. Szeptember 20-án szeretnék Sydney-be érni, így naponta átlagban 210 km-t kell megtennem. Perth-ben, Melbourne-ben, Bribie Island-on és Sydney-ben biztosítva a szállásom, a többi napokon ott alszom, ahol az éjszaka elér. Szeptember 25-én Sydney-ből repülök Budapestre. Sajnos angolul nem beszélek, ezért kérem, hogy legyenek hozzám türelemmel. Van nálam néhány útiszótár, amik segítségemre lehetnek.

Az alábbiakban összegyűjtöttem a számomra várhatóan fontos kérdéseket:

- Valószínű, hogy eltévedtem. megmutatom a térképen, hogy hová szeretnék eljutni.

- Nincs ivóvizem, legyenszíves mutassa meg, hogy hol jutok hozzá. Kérek szépen ivóvizet.

- Hol találok toalettet? Szeretnék megmosakodni. hol van erre lehetőségem? Szeretnék kimosni néhány ruhadarabot.

- Kevés pénzem van. Hol lehet olcsón vásárolni?

- Orvosra van szükségem. Lázas vagyok. Erős hasmenésem van. Megütöttem a fejem, karom, lábam. Fáj a fogam. Megcsípett egy rovar. Megmart egy kígyó. Gyógyszerérzékeny vagyok. Hol van gyógyszertár?

- Kerékpárszerelőt keresek. Ki kell cserélni a fékpofákat. Ki kell cserélni az első /hátsó/ külsőgumit. A küllő kitört, legyenszíves cserélje ki. Zörög a lánc, nézze meg legyenszíves az okát, ha szükséges, cserélje ki. Kérem, hogy nézze át a kerékpáromat, mert még messzire kell eljutnom.

- Szabad itt sátorozni? Engedje meg, hogy itt sátorozzak. Nincs pénzem szállásra.

- Ha itt nem lehet kerékpározni, akkor legyenszíves mutassa meg a térképemen, hogy merre mehetek!

- Baleset ért .....és .....között a .........km-nél! Kerékpárral vagyok, kérem segítsenek! Erős vérzésem van! Eltört a lábam, karom! Nyílt sebem van!

 
Vissza

        

3. A Nullarbor Plain ("fátlan síkság") 

 

Ezen a különleges síkságon 5 nap alatt hajtottam keresztül, tehát az 1251 km-t (252 km/nap átlaggal teljesítettem). E tájon fokozatosan tűnt el korábban megismert ausztráliai növényzet és vált uralkodóvá az alacsony bozót (sóbozót). Norseman után sokáig hiába vártam a fátlan síkságot, de nem jött. A táj ugyanolyan szép volt, mint tegnap. Síkság sem volt, az út hullámzott. Nem volt nagy forgalom. A két-három pótkocsis kamionok negyedóránként suhantak el mellettem 100 km feletti sebességgel. Kezdetben ez ijesztő volt, de hamar megszoktam, mert vigyáztak rám. A megfelelő oldaltávolságot betartva előztek, szembejövő forgalom esetén pedig türelmesen, dudálás nélkül beálltak mögém és várták a szabad utat. 

A dombok teteje előtt félreálltam - mert nem lehetett tudni, hogy a domb túloldaláról jön-e szembe jármű - , hogy ne tartsam fel a kamionokat, amivel főként autókat, szarvasmarhákat, birkákat szállítottak.

Lakókocsis turisták közlekedtek még errefelé, akik barátságosan üdvözöltek. Ennek is volt köszönhető, hogy a félelmem e tájtól fokozatosan csökkent, majd csaknem teljesen megszűnt. Úgy éreztem, hogy befogadott az ország.

192 km-t haladtam úgy, hogy egyetlen házzal sem találkoztam. Ez nem zavart, inkább végtelen nyugalmat, békét éreztem ezen a vidéken. Balladóniából gyors vásárlás után továbbmentem, mert még világos volt, bár tudtam, hogy a "semmibe" megyek, hiszen a legközelebbi település kb. 200 km-re volt. Egyébként errefelé a település egy benzinkutat, egy kis boltot és néhány helyen campinget jelentett.

10 km-t haladtam, amikor láthatóan megváltozott a környezet. A fák száma rohamosan csökkent, a növényzet alacsonyabb lett. Lassan sötét lett, de a ragyogóan csillagos égről elegendő fényt kaptam, ami megnyugtatott. 235 km. után megálltam egy parkolóban, ahol zavartalan volt az éjszakám.

Hideg, de szép reggelre ébredtem. 1 órát fázva bicikliztem, amikor felkelt a nap soha nem látott tündökléssel és fénnyel. A napszemüveg sem védett meg. Az egyik kezemmel eltakartam a napot, mert úgy éreztem, ha ezt nem teszem, megvakulok. Lehet, hogy a különleges napnak és fényeknek az eredménye, hogy a látásom megváltozott. Majd a szemorvosom megmondja, hogy jó vagy rosszirányba. A széltől és az erős sugárzástól sebes lett mind a két fülem. Csak a Sydney előtti napokban gyógyultak meg.

A szél kedvező volt, élveztem a tekerést. Ezen a napon láttam meg az első élő kengurut, de csak messziről tudtam lefényképezni, mert elmenekült. A tevéket közelről láttam, de ezekben már nem volt élet. A 3 tevén látszottak a kamion okozta súlyos roncsolások. A hullákat a dögevőkre és a természetre bízzák, elszállításukról nem gondoskodnak. Láttam egy érdekes, kb. 35 cm-es gyíkfélét is, vastag, nem vékonyodó 10 cm-es farokkal. Kis kövekkel felmérgeltem. A nagyra tátott szájában egy rövid csőszerű nyelv volt.

Végighaladtam Ausztrália leghosszabb egyenes útján (146,6 km). Olyan, mintha vonalzóval rajzolták volna meg. Nekem inkább érdekes volt, mint unalmas.

Ezen a napon két horvát családdal együtt éjszakáztam egy parkolóban. Meghívtak vacsorára és útravalót is készítettek. Ők Melbourne-be igyekeztek.

A következő két napon is sokat segített a szél (240+303 km-t teljesítettem), viszont nagyon gyakran esett az eső. A záporok miatt legalább harmincszor kellett az esőkabátot és nadrágot felvennem. Ezek 1-2 percesek voltak, villámgyorsan jöttek és mentek. A záporok közötti napsütés megszárította a ruhámat. Sok szivárványt láttam, előfordult, hogy egyidőben kettő volt az égen.

A hátszeles kerékpározás is ugyanolyan fárasztó tud lenni, mint az ellenszeles, mert ilyenkor azért kell keményen nyomni a pedált, hogy a szél aznap minél messzebbre segítsen, előnyt tudjak szerezni. Amikor Yalata-ba megérkeztem - több, mint kétórás esti kerekezés után - , az előnyöm 90 km lett. Ez azért fontos, mert bármikor történhet olyan esemény /defekt, baleset, betegség ellenszél, hegyek/, ami akadályozhatja a tervezett haladást. Az "előre biciklizés" biztonságot ad.

Yalata-ban egy benzinkút fedett teraszán töltöttem az éjszakámat. Itt több helység nyitva volt, de emberrel nem találkoztam - reggel sem. Sajnos a hátszél is megszűnt, délig szembefújt. Ekkor a tegnapi 303 km-ért megettem jutalomebédemet: melegített konzerv, camembert sajt sok szelet kenyérrel (az egész úton szeletelt kenyeret ettem, ami több nap után is finom volt), 2 joghurt, 1 csoki, 1 banán. Tele gyomorral sokáig nehéz volt a tekerés, hányinger is kerülgetett. Ekkor elhatároztam, hogy a jutalomnak ezt a formáját el fogom kerülni. Inkább megdicsértem magam - az is jólesett!

Megjelentek legnagyobb ellenségeim, az ausztrál szarkák (magpie). Sydneyig gondoskodtak arról, hogy az utam ne legyen zavartalan. Teljesen váratlanul zuhanórepüléssel közelítettek meg, nemegyszer megkopogtatták a fejvédőmet. Ha megálltam a kerékpárral, akkor felszálltak a villanyvezetékre, ha elindultam, újra támadtak. A támadásuk különösen a nagy forgalomban volt veszélyes. A fészekrakó időszakban különösen agresszívek. Az ausztrál iskolákban a magpie veszélyeire is oktatják a gyerekeket. Mivel a tarkójukon támadják meg az embereket, a megfordított baseballsapka viselése elegendő óvintézkedés. Biztos, hogy az autókkal is szórakoznak, mert rengeteg döglött madarat láttam az utak mentén.

Zuhogó esőben értem Ceduna-ba, a km órám 2769-t mutatott. A város előtt fokozatosan csökkentek a Nullarbor Plain ismertetőjelei. A növényzet dúsabb és zöldebb lett, kisebb erdőket is láttam.

Megkerestem a campinget, mert alapos fürdésre vágytam és mosnom is kellett. Szárítógépet is használhattam, így minden ruhám bekerült a mosógépbe.

Sokáig nem értettem, hogy miért van az út mellett mindenütt kerítés. Úgy gondoltam, hogy a farmokat választja el egymástól. Ez nem így van. Az állatokat védik az autóktól, az autókat az útra tévedő állatoktól. A kerítés minden jelentősebb út mellett megtalálható. Ennek ellenére sok "renitens" állat fejezi be az életét az utakon.

Jó érzés volt, hogy szerencsésen, különösebb baj nélkül haladtam keresztül a "fátlan síkság"-on. Büszke voltam, hogy teljesítettem azt a szakaszt, amitől a leginkább féltettek és én is féltem, ha nem is nagyon hangoztattam itthon. Elsősorban e szakasz miatt ítéltem meg a túlélési esélyeimet 50 %-osra. Végül csak kellemes élmények és emlékek maradtak meg bennem.

 
Vissza

        

4. Az Eyre -félsziget és az Adelaide-i baleset

 

Cedunában végre sikerült a csomagtartó villáját megjavíttatni egy Toyota szervízben, de hogy elkerüljem a bajt, a másik oldalit is megerősíttettem. Egy kerékpáros boltban vettem új pedálokat, mert a régi rakoncátlankodott, a gázfőzőmhöz palackokat, egy lámpát a kormányra és egy szandált. Azért döntöttem így, mert az egyik cipőm a gyakori eső miatt csaknem szétrohadt. A szandálból kifolyik a víz és a zoknim is gyorsabban megszárad. Egyébként is kellemes viselet volt és jól tapadt a pedálhoz.

Itt találkoztam az első ausztrál rendőrrel. Ő egy automatánál segített nekem pénzt felvenni. Később is hiányoztak az utakról, mégis úgy éreztem, hogy az országra a rend és biztonság volt jellemző.

Csak tíz óra után tudtam elindulni. Két út között választhattam. Vagy keresztül megyek az Eyre félszigeten Port Augusta irányába, vagy megkerülöm a félszigetet és Port Lincoln érintésével érek az előbb említett városba. A hosszabb út mellett döntöttem, mert a térkép szerint sokat mehetek a vízparton. Sajnos nem így volt. A több, mint 650 km-es (200 km-es kerülőt tettem!) úton alig láttam az óceánt, illetve a Spencer öböl vizét. A szakaszt nehézzé tette a sok emelkedő, a gyakori eső és ellenszél. Igyekeznem kellett, hogy a korábban megszerzett előnyből minél többet meg tudjak őrizni.

Az első éjszakát Port Kanny-ben töltöttem egy kis campingben. Este értem ide, a recepció nem volt már nyitva. Ugyanígy jártam Port Lincolnban is. 

Amikor reggel elindultam, akkor pedig még nem volt nyitva, így mindkét helyről fizetés nélkül távoztam. Ez lehet, hogy bűn, de nekem sietnem kellett, nem várhattam meg, amíg a gondnok felébred. Összesen 13-szor voltam campingben, de csak hatszor tudtam fizetni. Így az egy éjszakára jutó költség csak 3 ausztrál dollár (510 Ft) lett. Volt, ahol 17 dollárt kértek, de oda inkább nem mentem be, azt a luxust nem engedhettem meg magamnak. Nem a biztonság és kényelem miatt mentem campingbe, hanem azért, hogy ne koszolódjak el teljesen. A barcelonai és atlantai úton egy kút megoldotta tisztálkodásomat, itt az esték hidegek voltak ehhez.

Port Kanny-ben volt az első kutyás kalandom. Amikor reggel elhagytam a szálláshelyemet, az egyik házból rohant felém. Szerencsére az enyhén lejtős úton sikerült felgyorsulnom és kifárasztani a kutyát. A másik eset már Sydney felett volt. Akkor egy szembejövő autó mentett meg a feldühödött kutyától. Egyébként nemigen lehetett látni szabadon rohangáló kutyákat. Ennek ellenére este a városok közelében mindíg tartottam tőlük, mert nem lehet látni, hogy honnan és hányan jönnek.

Már közeledtem Port Augusta felé, amikor defektem kaptam. 3582 km után az elsőt! Másnap a másodikat. Mindkettő hátsó defekt volt, aminek a javítása kicsit tovább tart, mint az elsőé. A 3. defektem 5800 km után volt, viszont a következő 2000 km-en további 10 defektet kaptam. Előfordult, hogy egyszerre volt első és hátsó defektem. Nem a javításuk bosszantott, hanem az elveszített idő.

A félszigetet 3 és fél nap alatt megkerültem, indulhattam lefelé Adelaide irányába, a szél pedig velem szembe. Három órát áztam, mielőtt esti biciklizés után megérkeztem Port Pirie-be, ahol az Adelaide előtti éjszakát töltöttem.

Esőre ébredtem, a szél is sokáig szembe fújt. A külső gumin sérülést vettem észre, ezért a nagyobb baj elkerülése érdekében kicseréltem a tartalékra. Ez egy speciális külső, ami sokkal vékonyabb, így kicsire feltekerhető, de nagyon érzékeny, sérülékeny, ezért mielőbb vennem kell egy új és erősebb külsőt. Délutántól sík terepen haladhattam, a szél megszűnt. Szerettem volna kevés esti biciklizés után megérkezni Adelaide-be.

 

A baleset

 

A négysávos úton nem volt jelentős forgalom. A kétirányú forgalmat 4-5 méter széles zöld terület választotta el. Jó hangulatban és irammal haladtam az út szélén. Biztonsági okokból mindig két villogó piros lámpát használtam. Teljesen váratlanul egy nagy lökés ért hátulról, amitől a kerékpárommal együtt lerepültem az útról. Az esésre nem emlékszem, csak a fejvédő sérüléséből következtettem arra, hogy a fejem is bevertem. Egy furgon szaladt belém, ami tőlem csak 25-30 méterre tudott megállni. Csaknem minden csomagom lerepült, amiket gyorsan összegyűjtöttem, nehogy az autók átgázoljanak rajtuk. Végigtapogattam magam és megmozgattam valamennyi izületemet, hogy meggyőződjek a sérüléseimről. Fájt a vállam, a térdem és a csípőm. Levetkőztem és láttam, hogy több helyen vérzek, de nem voltak mély sebeim. Sérült a csípőm, az alkarom, a térdem és az ujjaim.

A másik oldalon két autó ütközött össze, ahová már megérkezett a mentő és a rendőrség is, de ott a tűzoltóság is segített. Innen jöttek át hozzánk. A mentő el akart vinni, de sikerült megértetni velük, hogy elsősegély után tovább kell mennem. Tetanuszoltást akartak adni, de arra nem volt szükség, mert itthon már kaptam. Lemosták a sebemet, de kötést nem kértem, mert anélkül gyorsabban szárad.

Nem volt vitás, hogy a gépkocsivezető hibázott. Ezt ő azonnal elismerte. Valószínű, hogy a túloldali baleset miatt nem volt elég figyelmes. Az ő telefonján felhívtam a Perth-i Berezvai Tibort, aki lefordította a kéréseimet: a sofőr gondoskodjon a szállásomról, mert sátorban nem volt kedvem aludni, valamint másnap csináltassa meg a sérült kerékpáromat. Ezt ő vállalta. A rendőr megkérdezte, hogy kívánok-e feljelentést tenni. A nemleges válasz után gratulált a vállalkozásomhoz, majd további jó utat kívánt és távozott.

Azt hiszem, hogy a súlyosabb sérüléstől a széles motoros táska mentett meg, aminek az autó ütközött. Ha átlagos kerékpáros táskám van, akkor valószínű, hogy a lábamat éri az ütés.
A "bűnös" autós elvitt egy campingbe, ahol kaptam egy 1. osztályú lakosztályt. Minden jóval fel volt szerelve: légkondicionáló, 2 TV, hűtő, mikro, villanytűzhely, franciaágy (sajnos egyedül aludtam). A kb. 2x3 méteres fürdőkádban egy órán át áztattam a sebeimet.

Átnézve a csomagokat észrevettem, hogy nemcsak nekem lettek sérüléseim. Megsérült a hátsó táskám (az oldala kiszakadt, tönkrement a csattja), a sátor merevítői hosszában hasadtak végig (szigetelőszalaggal körbe kellett tekerni), kiszakadtak a sátor és hálózsáktartó zsákok, megsérült a fényképezőgép dátumjelzője és a fejvédőm. Ezekért kérhettem volna kártérítést, de akkor további két napig Adelaide-ben kellett volna maradnom. Ehhez pedig semmi kedvem nem volt.

Másnap reggel 9 órakor jött értem az autós és elvitt egy kerékpáros boltba. A megbeszélt sérülések javítását kifizette és elköszöntünk egymástól.

Megtudtam, hogy a boltvezető testvére O'Grady, a leghíresebb ausztrál országúti kerékpáros. Darren nagyon precízen átnézett mindent a kerékpáron. Centírozta a kerekeimet, kicserélte a sérült külsőt. A munka végeztével megkínált egy kávéval. 12 órakor elköszöntem és elindultam Melbourne irányába, de másik útvonalon, mert a baleset miatt hátrányba kerültem. Melbourne-ben egy idős hölgy várt, akihez pontosan akartam megérkezni.

 
Vissza

        

5. Melbourne és Canberra

 

Nagyon nehezen tudtam kijutni Adelaide-ből, mert nem adtak pontos tájékoztatást. Az autópályára tévedtem, ahonnan egy rendőr nagyon udvariasan elküldött egy mellékútra, ami az Adelaide feletti hegyekre vezetett. Szép volt, de csak nehezen haladtam. A déli indulás miatt csak 120 km-t tudtam megtenni, de másnap a korai ébresztő és hátszél segítségével a kisebb emelkedők ellenére már 283-at. Persze újra bicikliztem este is. Sötétedéstől kezdve útépítés akadályozta a gyors haladást. A forgalom jelentős volt, ezért a kamionok mellől félreálltam az út szélére. Ezt egy rendőr az autójából észrevette és leszólított. Amikor megtudta, hogy mi az úticélom, beállt mögém és a biztonságom érdekében az utat megvilágítva 10 km-en keresztül kísért egészen Nhil városáig, a campingbe. Mivel ide is későn érkeztem, fizetés nélkül élveztem a szolgáltatásokat.

Szép, de hideg reggelre ébredtem. Nehezen lendültem bele, de a Hörsham környéki virágos erdők, az enyhén hullámos utak jókedvre derítettek. 228 km után megelégedetten érkeztem meg egy kedves kis városba, Beaufort-ba. Itt azt is megengedtem magamnak, hogy egy boltban asztalnál fogyasztottam el egy rántott csirkecombot sült krumplival.

Nagyon csalódott voltam, hogy nem találkoztam Ausztrália jellegzetes állataival. Arra nem volt időm, hogy állatkerteket keressek fel. Így meg kellett elégednem az utak mellett hatalmas csordákban legelésző szarvasmarhákkal. Mellettük elhaladva hosszú búúúú-val üdvözöltem őket. Itt nem éreztem az angol nyelvtudás hiányát! Erre különböző módon reagáltak. Volt, hogy több száz méteren keresztül rohantak mellettem a kerítésen túl, volt, hogy elmenekültek minél messzebbre, máskor pedig közel jöttek hozzám és azért lökdösték egymást, hogy szerepelhessenek a fényképeken. Lehet, hogy furcsa, de a magány érzését az állatok jelenléte is oldani tudta. A barátaim szerint rokonlelkek voltak.

A Melbourne előtti szakasznak is voltak nehézségei, de az a tudat, hogy hamarosan újra beszélhetek valakivel magyarul, megszépítették azt. Már kora délután megérkeztem a külvárosba, de még sok km várt rám a Mount Waverley kerületig. Kicsit bizonytalan voltam, hogy merre kell mennem, ezért segítséget kértem egy kerékpáros férfitől. Ő egy rövid tanakodás után úgy döntött, hogy elkísér. 

Legalább 15 km-en keresztül követtem, hajtottam mögötte a megpakolt kerékpárral 180 km-rel a lábamban. Szenvedtem, mert a könnyű kerékpárjával az ismert utakon nagy sebességgel haladt. Jó lett volna néhány fényképet készíteni a városról, de nem akartam megállítani. Nem szólhattam neki, hiszen köszönettel tartoztam az önzetlen segítségéért. A búcsúzáskor tudtam meg, hogy ő is testnevelőtanár.

Pálma asszony nagy-nagy szeretettel fogadott. Ő a háború óta él távol, a családom jó ismerőse, de én először találkozhattam vele. Melbourne-ben fél nap pihenőt engedtem meg magamnak, indulásom óta az elsőt. Úgy gondolom, hogy 4676 km után megérdemeltem.

Már vacsora előtt mindent betettünk a mosógépbe, rendet csináltam a csomagjaimban. A meleg fürdő után a sebeimet letisztítottam és átkötöttem. Hosszú idő után újra annyit ehettem, amennyit akartam. Különösen a palacsinta ízlett nagyon. A reggeli és az ebéd is bőséges volt és finom. Sok nap után újra működött a telefonom, így sok fontos beszélgetésre volt lehetőségem. Sajnos két nap után megszűnt a kapcsolat, többször már nem is tudtam telefonálni Ausztráliából.

Pálmától kaptam 200 dollárt. Szerettem volna visszautasítani, de az anyagi helyzetem azt nem tette lehetővé. Ezen az úton sem az ízlésem, hanem a pénztárcám határozta meg az étrendemet.

Délben kicsit meghatódva búcsúztam el, hiszen tudtam, hogy soha többé nem fogunk találkozni. A rövid ismeretség alatt is megszerettük egymást.

Kellemetlenül indult a nap. Néhány km után még Melbourne külvárosában furcsa zaj hallatszott a hátsó keréktől. Megijedtem, mert a küllő kiszakadt az abroncsból, a helyén 1 forintos lyuk tátongott. Tudtam, hogy ezzel nem lehet messzire jutni. Sürgősen szerelőt és boltot kellett keresni.

Újra egy kerékpárostól kaptam segítséget, aki elvitt egy shopba. Mivel a küllőket is újra kellett fűzni, csak 5 órakor indulhattam tovább. A szerelő fiú szerette volna, ha náluk töltöm az éjszakát, mert a mostohaapja magyar volt. A meghívást nem fogadhattam el, mert még messze volt Sydney. Mindössze 73 km után egy benzinkút mellett sátoroztam. Az éjszakai viharos széltől csak a nehéz csomagjaim, valamint a saját súlyom mentette meg a sátramat.

Másnap 110 km-ig nagy hegyeket kellett megmászni, de később erős szél segítségével sík terepen haladhattam Bairnsdale-ig. Pontosan 5000 km-nél campingben aludtam - újra fizetés nélkül. Jó éjszakám volt! Nem gondoltam arra, hogy a következő két napon hihetetlen nehézségeim lesznek.

Csak nagyon rövid szakaszokon volt sík terület, ott viszont rendkívül erős volt a szél. Szép volt a hegy, szép az erdő, de ennyi szépség nem hiányzott!

Nemcsak elvesztettem minden előnyömet, hanem hátrányba kerültem. Életem legnehezebb napja volt a Canberra előtti. Még egyik olimpiai utamon sem találkoztam ilyen nehezen leküzdhető hegyekkel. A hőmérséklet is rohamosan csökkent, este már két melegítőben tekertem. A 143 km-t 11 óra 7 perc alatt tettem meg. Nimmitabel motelja mellett vertem sátrat.

Rövid alvás után arra ébredtem, hogy nagyon fázom. Felvettem magamra minden ruhámat /az esőkabátot is!/. Elaludtam, de hamarosan újra ébren voltam. Megpróbáltam levegővel felmelegíteni a hálózsákot, de nem maradhattam alatta. Csak úgy tudtam aludni valamennyit, hogy hasonfekve gyors karmozdulatokkal kifárasztottam és bemelegítettem magamat. Ezt az éjszaka során többször megismételtem.

Reggel egy gyors mosakodáshoz a kulacsban lévő vizet szerettem volna használni. Ezt nem tehettem, mert befagyott mindkét kulacsom.

Későn délután értem Canberrába. Felhívtam a magyar követséget, hogy tájékoztassanak az olimpiai lángról. Megtudtam, hogy a láng egy nappal hamarabb érkezett, de ha elmegyek a parlamenthez, akkor láthatom, mert onnan este 7 óra után viszik egy ünnepségre. A parkolóban várakoztam 8 óráig - közben megvacsoráztam -, amikor elindultam kifelé a városból.

Egy benzinkútnál egy mikrobusz vezetőjétől megtudtam, hogy hol van a camping. Ő is oda igyekezett. Elmagyarázta, hogy a lakókocsijában van hely, szívesen befogad éjszakára. Az előző hideg éjszaka után örömmel fogadtam a meghívást. Másnap korán reggel mindketten elindultunk Sydney irányába.

 
Vissza

        

6. A Bribie Island-i kirándulás

 

Az első tervek szerint nem akartam elmenni Brisbane fölé a kis szigetre, de egy váratlan meghívás mindent megváltoztatott. Bribie Island-ról Szentesre érkezett Sebestyén Béla, ahol találkozott egy testnevelő kolléganőmmel, aki megemlítette, hogy készülök Ausztráliába. Amikor meghallotta a nevemet (édesapámmal együtt jártak a szentesi gimnáziumba több, mint 60 évvel ezelőtt), üzent, hogy szeretné, ha meglátogatnám, hiszen a sziget Sydney felett van. Azonnal igennel válaszoltam, még mielőtt megnéztem volna a térképet. Csak később tudtam meg, hogy a meghívás elfogadása 2000 km-es kirándulást jelent. Akkor megijedtem egy kicsit, de eszembe sem jutott, hogy ne menjek el a szigetre, hiszen nem illik visszamondani egy elfogadott meghívást. Egyébként pedig ezzel a külön úttal elérem a 8 ezer kilométert, ami több az atlantainál, a napi km. pedig több lesz, mint 210 (Atlantában 194 volt!).

Tehát elindultam Sydney irányába, de nem akartam bemenni a központjába, csak a külvárosi kerületeket érinteni.

A Sydney előtti campingben, Bargo-ban volt az egyetlen konfliktusom ausztrál földön. Ide is csak este érkeztem meg, a portán senkivel sem találkoztam. Felállítottam a sátrat a mosdó mellett, bepakoltam, megfürödtem és megvacsoráztam. A fedett teraszon ki akartam cserélni a lyukas belsőt, amikor megjelent a gondnoknő. Közölte, hogy pakoljak el azonnal az épület mögé, mert itt nem lehet sátorozni. Hiába kértem, nem engedte. Közöltem, hogy elpakolok, de várhassam meg az egyre erősebben eső végét. Hallani sem akart róla, hanem el kezdte bontani a sátramat. Megérkezett egy férfi is, így ketten voltak ellenem. Tehetetlen voltam velük szemben. Most éreztem igazán az angol nyelvtudásom hiányát, bár így legalább nem veszekedtem velük, az teljesen felesleges lett volna. Csak magamban mondtam egy-két csúnyát. Kissé elázva elpakoltam, a csomagjaim sem maradtak szárazak. Azt sem engedték meg, hogy a kerékpáromat fedett helyen javíthassam meg. Annyira felmérgelték magukat, hogy elfelejtették elkérni a szállásdíjat, reggel pedig már arra nem volt lehetőségük, ugyanis még a sötétben elhagytam a falut.

Csaknem egész nap autópálya jellegű úton haladtam. Délben megérkeztem Sydney egyik kerületébe, Liverpoolba. Nehezen fogtam vissza magam, mert jó lett volna egy kirándulást tenni a city-be. Sajnos az idő sürgetett. Három magyar autós is megállt előttem, mert elolvasta a pólóm feliratát. Az egyik (Vasadi József) megajándékozott 50 dollárral és közölte, hogy legyek nyugodt, mert hallotta, hogy ki lát vendégül Sydney-ben. Ez valóban nagyon jó hír volt.

Kora délutánig nehéz hegyek voltak, utána viszont kellemes terep és segítő szél. Este is nyugodtam bicikliztem, mert a leállósávot csak én használtam. 247 km-t sikerült megtennem, amikor egy benzinkút mellett biztonságos helyet találtam. A viharos szélben nem volt könnyű a sátorverés.

A következő napon többször is veszélyes utakon haladtam, mert erdőtüzek voltak mellettem. Volt, amikor a tűz felé vitt az út (ekkor csaknem egy órát várakoztam, mire el mertem indulni), volt, amikor a szél felém fújta a füstöt és volt, amikor menekülnöm kellett a füst elől (szerencsémre az út jó irányba kanyarodott). 

Elég hamar befejeztem a napot, mert a keskeny úton nem éreztem magam biztonságban a sötétség beállta után, különösen az útépítések miatt. Találkoztam egy magyar férfivel, aki figyelmeztetett az esti sátorozásnál a kígyóveszélyre. Moorland-ban - kicsit szemtelenül - egy motel bokrai között éjszakáztam.

Abban reménykedtem, hogy a Sydney - Brisbane útvonalon sokat látok az óceánból, de nem így történt. A legtöbb út távol, a hegyekben vezetett. Ezen a szakaszon találkoztam két ausztrál biciklissel, ők Sydney felé haladtak. Az egyik kétkerekű kocsit húzott maga után. Találkoztam egy nagyon kedves japán házaspárral is, akik magukkal vitték a 3 éves gyermeküket. Ő a mama első csomagtartójában ült, alig látszott ki a fejvédőjéből. Közel 3000 km-t kerékpároztak a Darvin - Alice Springs és a Brisbane - Sydney útvonalon.

Woolgollgában 242 km. után a városka központjában egy pihenőhelyen, másnap Bangalowban egy parkolóban sátoroztam.

Nyugodt és kellemes alvás után nagyon korán elindultam, mert azon a napon meg kellett érkeznem a szigetre. Nem jól indult a nap, mert azonnal hegymászással kezdődött. 55 km-ig sokat kínlódtam, de utána megjött a hátszél és egészen a szigetig segített. Brisbane-ben egy kicsit eltévedtem, de egy fiatal autós segített. A folyópartra vitt, feltett egy kis hajóra, ami elvitt a jó út irányába.

Este fél 11-re értem Bribie Island kicsi városába Woorimba. Ezen a napon 14 óra 10 perc és 16 mp kerékpározás után 273 km-t teljesítettem. Sebestyén Béla és felesége, Erika nagy szeretettel fogadott. Rövid beszélgetés és vacsora után aludni mentem, mert nagyon fáradt voltam. Egy önálló kis házban kaptam tökéletes elhelyezést.

Örültem, hogy elfogadtam Béla bácsiék meghívását. Nagyon kedves, közvetlen embereket ismertem meg, akik két nap után a barátaim lettek. A házuk mellett 60 méterre volt az óceán homokos partja. Hideg volt a víz, de az nem tartott vissza a fürdéstől.

Aludhattam volna sokáig, de megszoktam a korai ébresztőt, így most sem volt hosszú éjszakám. 

Erika mindenemet kimosott, én a kerékpáromat takarítottam meg, újraolajoztam a láncot és megragasztottam három belső gumit. Egy shopban új külsőt vettem a hátsó kerekemre, mert az ismét megsérült. Az egyik küllőm is eltört, azt is cserélni kellett.

Nehéz volt hozzászokni, hogy mindenben kiszolgáltak, de azért jólesett a kényeztetés. A pihenés második napján meglátogatott bennünket Szécsényi Zoli és felesége Gabi. Zoli Szentesen járt iskolába, sok közös élményre emlékeztünk. Egy kínai étteremben ebédeltünk, ahol tengeri finomságokat megkóstolhattam meg.

Béla megmutatta nekem a sziget szépségeit, mindhárom kicsi várost. Sokat beszélgettünk, kérdezősködtem az országról, az úton látottakról. Azért nagyon durcás volt, hogy a bor helyett én mindig gyümölcslevet ittam. Este mindent elcsomagoltunk, mert reggel korán akartam elindulni vissza, Sydney felé. Szívesen visszatérnék valamikor erre a szigetre, de szerintem erre nem sok reményem lehet.

Még sötét volt, amikor elindultam. Izgultam, hogy milyen szelem lesz, mert a szigetre hátszél segített. Óriási szerencsével megfordult és újra jó irányból fújt. Többnyire a már ismert útvonalon akartam elérni Sydneyt, de szerettem volna egy kicsit többet látni az óceánból, ezért este a főútról letértem, abban a reményben is, kevesebb lesz a hegy. 

A kétnapos pihenő után újra nagyon élveztem a biciklizést, pihent voltam lelkileg és fizikailag is, ezért 260 km-t tettem meg, egészen Byron Bay-ig. Ezt a kisvárost az "auszik" a világ egyik legszebb óceánparti településének tartják. Nekem is tetszett, de este nem láthattam sokat. A part ekkor is szép volt, a homokvár-építők csodákat alkottak. Szerettem volna a központi parkban éjszakázni, de nem lepődtem meg, hogy elküldtek. Nem zavart különösebben, mert újra "ingyenes" campinget találtam.

Reggel sem láttam sokat a városból, mert még sötétben elhagytam azt. Az óceánban sem gyönyörködhettem, mert bár a 40 km-es hegyi szakasz után 80 km sík következett, az nem a vízparton vezetett. Ezután jöttek hegyek, de jól bemelegedve könnyedén győztem le azokat. Este 8 órára sikerült megérkeznem Woolgoolgába, ahol egy pihenőparkban már a sziget felé is nagyon kellemes éjszakát töltöttem.

A következő két napon Kendall-ig és Raymond Terrace-ig változó körülmények között kerékpároztam. Voltak hegyek, szél minden irányból, óceánból szinte semmit sem láttam, de ekkor már semmi rossz nem ronthatta el a hangulatomat, hiszen hamarosan célhoz értem. Kevés pihenővel lendületesen haladtam, nem törődtem a fáradsággal.

Az utolsó reggel 5 órakor már ébren, 6 óra előtt már úton voltam. A megsérült és elhasznált sátrat felállítva hagytam az utolsó campingben, mert telefonon megtudtam, hogy Sydney-ben nemcsak sátorhelyet, hanem paplanos ágyat is biztosítanak. Nem tudtam reggelizni, mert a kakaó savanyú lett, a kenyerem pedig kevés. 70 kilométernél volt lehetőségem enni a Carnex-nél, ami a legjobban ellátott benzinkút volt. Annyit ettem, hogy Sydney-ig már ne legyek éhes. Most nem spóroltam : 2 db. hod dog, fánk, tea, gyümölcssaláta, jégkrém, 2 db. banán.

Azok a hegyek, amelyek 10 nappal ezelőtt olyan sok gondot jelentettek, most örömet szereztek nekem. Hajtottam teljes erővel, de nem éreztem fáradtságot, csak nagy boldogságot és megelégedettséget. Ahogy közeledett Sydney, úgy lettem egyre büszkébb. Sokat kínlódtam, szenvedtem, sokszor fájt a kerékpározás, gyakran áztam és fáztam, de minden teljesített nap után olyan sikerélményben volt részem, amit más elképzelni sem tud. Örültem, hogy magyar vagyok, hogy szentesiként kerékpároztam végig Ausztrálián, pontosan teljesítettem azt, amit magamnak meghatároztam, megfeleltem saját elvárásaimnak.

  
Vissza

        

7. SYDNEY

 

Már fél négykor megérkeztem Sydney-be, az Artarmon Inn-be, abba a szállodába, ahol magyarokat helyezett el a Pegazus Tours. Az Iroda vezetője, Mausz Gotthárd osztálytársam volt a Testnevelési Egyetemen. Még Budapesten megígérte - ha túlélem a túrát -, hogy minden napra biztosít számomra jegyet valamilyen eseményre. Hat napot töltöttem Sydney-ben, de hét jegyet kaptam. Ez nagy segítség volt, mert valószínű, hogy e nélkül nem részesülhettem volna olimpiai sportélményben.

A szállodából telefonáltam vendéglátóimnak (Garancsi Gusztáv és Bánki Zsuzsa), akik azonnal értem jöttek és elvittek Belfield-be, a házukhoz. A levelemben biztonságos sátorhelyet, mosdási és mosási lehetőséget kértem tőlük. Ezzel szemben ragaszkodtak ahhoz, hogy teljes ellátást adjanak. Azonnal éreztem tiszteletüket és szeretetüket. Biztosítottak, hogy mindenben segítenek, amire szükségem lesz. Azt megtiltották, hogy a városban kerékpárral közlekedjek. Igazuk volt, mert én sem szerettem volna, ha itt történik valami baj, amikor már minden nehézséget leküzdöttem.

Kényelmes ágyat kaptam, Zsuzsa mindenemet kimosott, újra sokat és finomakat ehettem. Reggelente nem aludtam sokáig, mert bár fáradt voltam, nem akartam sok alvással elvesztegetni az időmet.

Másnap este egy magyar fogadáson vettem részt Rose Bay-ban, ahová Gotthárd hívott meg. Bemutatott a megjelenteknek, akik nagy tapssal köszöntöttek. Itt találkoztam dr. Hegedűs Csaba olimpiai bajnokkal (1972 - München),a Birkozó Szövetség elnökével, aki kiemelt lelkesedéssel ünnepelt, sőt kérte, hogy egy közös kép készüljön kettőnkről. Jó érzés volt, hogy egy olimpiai bajnok egy amatőrt így elismert. Beszélhettem Kiss Balázs korábbi és Csollány Szilveszter idei bajnokkal, az olimpiai helyezett Gerebics Roland sportlövővel és Supola Zoltán tornásszal.

Vacsora után Buza Sándor riporterrel beszélgetettem (most nem mosópor reklámot készített!). Csak éjjel egy órára értem haza.

A hat nap alatt gazdag program várt rám. Guszti bemutatta a cityt, majd elvitt egy hajókirándulásra Manly-be. A sógorával (Telegdi Lajos) autóval jártuk be Sydney-t egy közel háromórás kiránduláson. Igyekezett minden szépet megmutatni. A vendéglátóimmal egyszer egy klubban vacsoráztunk, ahol olyan sokat ettem, hogy egy ideig megmozdulni is alig tudtam.

Láthattam két női kézilabda mérkőzést. A románok elleni meccsen találkoztam a korábbi olimpiai bajnok Darnyi Tamással és Kovács Antallal, a sydney-i ezüstérmes Márkus Erzsébettel (súlyemelés) és a bronzérmes sportlövővel, Igaly Dianával, akinek kedvessége és közvetlensége nagyon megragadott.
Az Olimpiai Stadionban egy atlétikai selejtező program és egy esti döntő részese lehettem. Sajnálom, hogy nem örülhettem a kalapácsvető Gécsek Tibor érmes dobásainak, mert azok elmaradtak.
A vívócsarnokban a női tőrözőink nagy csatában elbukták az amerikaiak elleni negyeddöntő mérkőzést, tehát a szurkolásom nem volt eredményes.

Itt találkoztam Szepesi Gyuri bácsival, akivel megbeszéltük, hogy riportot készít velem a magyar-holland vízilabda mérkőzés előtt az uszodánál. Sajnos - mivel itt két bejárat volt - elkerültük egymást.

Láttam magyar érdekeltség nélküli, közepes színvonalú cselgáncs és ökölvívó mérkőzéseket.

A két legjelentősebb helyszínen az Olimpiai Parkban és a Darling Harbour-ban egész nap nagy volt a tömeg, mindenhol jókedv és vidámság. Az elsősorban önkéntes, egyenruhás segítők mindig készségesen és nagyon barátságosan, sokszor humorosan igazították útba az arra rászorulókat. Így nyelvtudás nélkül sem voltak tájékozódási nehézségeim, de sokat segítettek a mindenütt kapható kis térképek az olimpiai helyszínekről és Sydney központjáról.

Nemcsak az olimpia városában volt szinte állandó mosoly az ausztrál emberek arcán, végighaladva az országon ugyanezt tapasztaltam. Sehol nem éreztem magam idegennek, kedvességükkel otthonossá tették a több, mint 40 napos barangolásomat.

Az utolsó délelőtt már a készülődés, a hazautazás jegyében zajlott. Zsuzsa és Guszti mindenben segített, nagyon kedves ajándékokat is kaptam tőlük. Sikerült ügyesen elcsomagolni, a kerékpár is jól elfért az autóban, az utaztatásához dobozt kaptunk a repülőtéren. Útközben elköszöntünk Zsuzsa testvérétől, Évától, aki a lábsérülése miatt nem sokat lehetett velünk. Lajos gondoskodott arról, hogy a repülőtéren ne legyenek kommunikációs problémáim.

Vendéglátóim segítsége nélkül sok élménnyel lettem volna szegényebb. Olyan sokat kaptam tőlük - szeretetből is -, amit soha nem tudok viszonozni.

Csodaszép napokat töltöttem Sydney-ben, de jó volt elindulni haza!

 
Vissza

        

8. Újra itthon, Szentesen 

 

A több, mint egynapos repülőutat nem éreztem különösebben fárasztónak, annak ellenére, hogy alig tudtam aludni. Londonban öt órát kellett várni az átszállással, de ez is gyorsan eltelt, mert átolvastam és kiegészítettem a naplómat, összegeztem az út legfontosabb adatait.

Budapesten várt Cintia, a leányom, a férje, Gergő, valamint az édesanyám és a testvére. Bepakoltunk mindent az autóba és Diósdra hajtottunk, ahová a lányomék költöztek, majd gyorsan átmentünk Budaörsre a Sláger Rádióba, ahol az első hazai riport készült. Innen Gergő szüleihez, akiknél nagy lakomát csaptunk, közben pedig elmeséltem a legfontosabb és legérdekesebb ausztráliai élményeimet.

Kevés alvás után korán keltem, mert 7 órakor elindultam haza, Szentesre. Közben még beugrottam Sprok Tiborhoz, az Üllői úti üzletébe egy kis beszélgetésre, és hogy megköszönjem a támogatását. Nyugodt tempóban haladtam, de nagyon vigyázva, mert féltem a Bp.-Kiskunfélegyháza szakasztól.
Lajosmizsén Imre, a cukrász látott vendégül. Az ígért somlói galuskán kívül még sok finomságot kaptam tőle.

Csongrádon, a fürdőnél megálltam, mert nem akartam ápolatlanul megérkezni Szentesre. Megfürödtem, borotválkoztam és tiszta ruhát vettem magamra.

Az ígéretem szerint pontosan 17 órakor megérkeztem a Városi Sportcsarnokhoz. Sajnos a helyi és megyei újság sem írt 50 nap alatt az utamról egyetlen sort sem, a megérkezésem idejét sem közölték, de ezt a rádió sem tette meg. Így sok kedves ismerősöm nem tudott jelen lenni. Az atlantai csodaszép fogadtatással szemben most rossz érzéseim voltak.

Másnap a munkahelyemen megtudtam, hogy távollétemben előzetes bejelentés nélkül névtelen levél alapján pénzügyi vizsgálatot folytattak le.

Mint csarnokvezetőt, korábban is értek megaláztatások, az "illetékesek" soha nem segítették a munkámat, de ez az eljárás minden képzeletet felülmúlt. Két hét gondolkodás után kértem munkaviszonyom megszüntetését. Ha édesanyám nem élne Szentesen, elhagynám a várost is, pedig szerintem kevés ember szereti jobban, mint én.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Bike magazin Szabolcsi Szilvia riportjával egy oldalon közölte le rövid beszámolómat Négy év múlva szeretnék elmenni a következő olimpiára is, Athénbe. Remélem, hogy 60 éves koromban is egészséges és felkészült leszek, valamint sikerül megteremteni az út anyagi alapját.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Bike magazin Szabolcsi Szilvia riportjával egy oldalon közölte le rövid beszámolómat. 

 

             A képre kattintva az újságcikk megtekinthető

 

 

 

 

 

 

Az útvonal:

augusztus 9. Szentes - Budapest /Budaörs/ 170 km.  --  10.-11. Budapest - Perth /Ausztrália/ repülőút

12. Busselton 240 km. - 410  --  13. Northcliffe 198 - 608  --  14. Albany 200 - 808

15. Jerramungup előtt 134 - 942  --  16. Revenstorpe után 200 - 1142  --  17. Gibson 190 - 1332

18. Norseman 186 - 1518  --  19. Balladonia után 235 - 1753  --  20. Cocklebiddy után 261 - 2014

21. Eucla 240 - 2254  --  22. Yalata 303 - 2557  --  23. Ceduna 212 - 2769  --  24. Port Kanny 184 - 2953

25. Port Lincoln 248 - 3201  --  26. Port Augusta előtt 208 - 3409  --  27. Port Pirie 239 - 3648

28. Adelaide 199 - 3847  --  29. Murray Bridge 120 - 3967 /fél nap/  --  30. Nhil 283 - 4250

31. Beaufort 228 - 4478  --  szeptember 1. Melbourne 198 - 4676  --  2. benzinkút 73 - 4749 /fél nap/

3. Bairnsdale 251 - 5000  --  4. Cann River 180 - 5180  --  5. Nimmitabel 143 - 5323 

6. Canberra 175 - 5498  --  7. Bargo 200 - 5698  --  8. Newcastle 247 - 5945  --  9. Moorland 183 - 6128

10. Woolgoolga 242 - 6370  --  11. Bangalow 220 - 6590  --  12. Bribie Island 273 - 6863

13.-14. Bribie Island /Woorim/ - pihenő  --  15. Byron Bay 260 - 7123  --  16. Woolgoolga 234 - 7357

17. Kendall 224 - 7581  --  18. Raymond Terrase 214 - 7795  --  19. SYDNEY 163 - 7958

20.-24. OLIMPIA  --  25.-26. Sydney - Budapest - repülőút  --  27. Bp./Diósd/- Szentes 178 - 8136

 

 

Ausztrália térképe négy részletben, a megtett útvonalam bejelölésével

 

     

 

 

Katt a képekre a nagyításhoz!

 

Az élményeim összeállításában segítséget nyújtott:    

Danku Dorottya, Cseuz Cintia és Maitinsky Gergely    


Vissza az elejére
 

 


Összeállította: Tímár Ferenc

www.szentesinfo.hu/mozaik - friss hírek, képes tudósítások a város életéről

 

Szentes elsö internetes újságja

                    INTERNETES ÚJSÁG                   

a   TEAM Számítástechnika támogatásával #

  

Szentes, 2005. 05. 17.

.