Cseuz László

Kerékpárral az Olimpiákra - Szentesről

Kerékpárral az olimpiára

 §  LOVAS JÓZSEF,  2000. július 25.

A szentesi Cseuz László újra kerékpárra pattan. Jó szokásához híven ezt megteszi nap mint nap, ám ez alkalommal hosszú útra megy a városi sportcsarnok igazgatója. Ausztráliába, az olimpia színhelyére repül, illetve kerekezik.
   – Az igazán jelentős útjaim közül ez lesz a harmadik nagy utazás, ha az olimpiákat vesszük alapul – meséli. – Barcelonát a lányommal jártuk meg 1992-ben, az 5198 kilométeres út volt. A négy évvel későbbi olimpiát jóval messzebb rendezték, Atlantában, már egyedül mentem. Akkor 7378 kilométert tettem meg kerékpárral. A mostani út lesz talán a legnehezebb az összes közül, a térképen mért távolság meghaladja a nyolcezer kilométert.
   – Magára maradt... – vetem fel.
   – Én mindig azt mondtam, nem vágyom a kíséretre. Nem foglalkozom idegennel. Más volt a lányom, vele ismertük egymást, ismertük egymás fizikai adottságait, elképzeléseit. Atlanta után azt mondtam, kész, elég. Nincs tovább. Kegyetlen túra volt. Aztán ahogy teltek a hónapok, az évek, közeledett az olimpia, úgy kezdtem elfelejteni az atlantai út nehézségeit.
   – Aztán hozzáfogott az újabb felkészüléshez.
   – Vettem térképet, egy hatszáz oldalas útikönyvet, azt már kétszer elolvastam. Március közepén kaptam meg az új kerékpárt, ami nem kimondottan speciális járgány, de a célnak megfelel. Azóta komoly edzéseket végzek, már túl vagyok a kilencezer kilométeren. A felkészülés végén átlépem a tízezres határt.
   – Egyedül, hosszabb távon... Nagyon nehéz lesz végigcsinálni.
   – Ausztráliában közel nyolcezer kilométert teszek meg kerékpárral. Lesz benne hegyvidék, óceánpart, síkság, olyan terep, amit csak térkép alapján nehéz meghatározni. Lehet, hogy a hegyvidéki út nehezebb lesz a többinél, vagy a közel másfél ezer kilométert behatároló Nullarbor-síkság. Naponta 10-12 órát töltök kerékpáron, átlagban 210 kilométert teszek meg. Kegyetlen lesz lelkileg leküzdeni, tudom, de mégis van az egészben egy olyan érzés, ami erőt ad, mégpedig az, hogy ott még nem jártam.
   Cseuz László augusztus 9-én reggel 9 órakor indul a munkahelyéről, a szentesi városi sportcsarnok elől. Kerékpárral irány Budapest! Aztán másnap reggel fölül a repülőgépre, Londonon, Bangkokon keresztül 11-én érkezik meg Nyugat-Ausztrália fővárosába, Perth-be. Az egész túrát 47 napra tervezi. Úgy gondolja, hogy Canberra és Goulbum között (26–27. nap) találkozik az olimpiai lánggal. Egy régi ismerőse meghívására kerekezik kétezer kilométert Sydney fölé. A kis szigeten, Bribie Islandon pihen majd a 33–34. napon. Az ausztráliai magyarok újságja a segítségére sietett – a kiadó szállást biztosít számára Sydneyben az olimpia ideje alatt. A fővárosban szeptember 20–25-ig tartózkodik. A repülőgép 25-én délután indul Sydneyből Budapestre, ahonnan a tervek szerint szeptember 27-én, szerdán délután öt órakor érkezik a szentesi sportcsarnok elé.
   – Az olimpiából, a sportversenyekből mit lát?
   – A program szerint a női vízilabdások utolsó két meccsén ott lettem volna, de a lányok sajnos nem utazhattak el az olimpiára. Ha a szentesi mellúszó, Bessenyei Tamás kiharcolja a részvételi jogot, akkor őt jó lenne látni. Szentesiek nélkül azért nem az igazi.
   – Csak nem azt akarja mondani, hogy a játékokból nem néz meg semmit!?
   – Még nem tudom. Ha az ausztrál újság segíteni fog ebben is, akkor megköszönöm. Annyi pénzem nem lesz, hogy befizessek a versenyekre. A technikai háttér nagyon szépen összejött. A város önkormányzata megvette a repülőjegyet, a karate Európa-bajnok Brezovai Sándor meg a kerékpárt, Sprok Tibor volt úszó-vízilabdás felruházott, rajtuk kívül még néhány gazdasági társaság támogat. Azt reméltem, hogy a nagyobb cégek esetleg látnak fantáziát az utam szponzorálásában. Jelenleg az ellátáshoz szükséges költségek egyharmad része áll a rendelkezésemre. Ebben várnék még segítséget
   – Ötvenhat éves. Hány ilyen utat tervez még?
   – A nagy túrákból ez lesz az utolsó. Szerencsére 2004-ben Athénban rendezik az olimpiát, ami közelebb van Sydneynél. Oda még el akarok jutni.