(Részlet Balázs Árpád méltató beszédéből.) Biztos vagyok abban, hogy Szentesen mindenki jól ismeri őt. A város lakói valamennyien találkoztak már vele zenepedagógus, énekkarvezető, zongora-, illetve orgonaművész vagy éppen ismeretterjesztő tevékenysége során. S ezért általános egyetértés támogatja a város képviselő-testületének döntését, amellyel a sokoldalú zenei szakembert díszpolgárai sorába emelte. Nagy János Szegváron született, de már a zeneiskolai és középiskolai stúdiumok Szenteshez kötik. Itt meghatározó volt számára dr. Blanckenstein János személyisége, illetve egykori közös alma materünk, a Horváth Mihály Gimnázium kisugárzása. Nem véletlen, hogy a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola tanárképzőjében megszerzett zongora-szolfézs tanári oklevéllel a zsebében első és mindeddig egyetlen munkahelyének a Szentesi Állami Zeneiskolát választotta. Negyven esztendeje, 1963-ban történt mindez. Ekkor indult a nagy ívet befutó pálya. Keresd a nőt! - tartja a francia mondás, s egy évre a kinevezése után kereste és a zeneiskolában meg is találta azt az Ő-t Szabó Anna tanárnő személyében. A kiegyensúlyozott művészi munka biztos hátteret nyert ezzel és a három fiúval bővülő családdal. Szebb életcél, mint Nagy Jánosé, nehezen képzelhető el: a zene alázatos, csupa szívvel szolgálata és a család szeretete. (Talán éppen ez a teljes élet titka?!) Az ifjú tanár - kinevezése ellenére és mellett - tovább folytatta tanulmányait. Budapesten, a Bartók Szakiskolában Lehotka Gábor legendás orgonatanszakán, s ezzel párhuzamosan (1970-től '73-ig) Párkai István professzor felsőfokú karvezetés tanfolyamán. Teljessé tette a stúdiumsort 1974-ben Weimarban Johannes Ernst Köhler nemzetközi mesterkurzusa. A világhírű Bach-játékostól felbecsülhetetlen értékű útmutatást kapott, bölcs eligazítást a barokk zene világában. Eközben Szentesen tanítványai egymás után érnek el szép sikereket országos versenyeken. Ez is segíti a már enyhülő politikai légkör mellett abban, hogy dorgálásokkal bár, de a Szent Annatemplom orgonapadját átvehette első zenei nevelőjétől. Azóta fokozatosan - Nagy János művészi és szervezői tehetségének köszönhetően - a hazai ökomenikus egyházzenei élet egyik központja lett Szentes. Nagy János elévülhetetlen érdeme, hogy 1977 februárjában életre hívta a Szentes és Vidéke Áfész Vegyes Karát, amely 1986-ban vette fel Bárdos Lajos nevét. Közel húsz alkalommal szerepeltek a Magyar Rádióban és a televízió képernyőjén. Lassan bejárják fél Európát, sikerrel öregbítve a város jó hírét. A tehetséges dirigens vezetésével az együttes elnyerte a "Fesztiválkórus", majd a "Hangversenykórus" minősítő címet. Egy zeneszerző örömmel ír biztos kezű karnagy és ilyen lelkes csapat részére muzsikát. János barátom szelíd, halk szavú, de határozott kérésére jómagam is már vagy fél tucatszor megtettem ezt. S a bemutatók mindig örömöt szereztek, maradéktalan örömöt! Az énekkar és karnagya '93 óta rendez egyházzenei találkozókat. Ez ma már a régi és kortárs egyházzene egyik legrangosabb fóruma hazánkban. Szentes lakói számos kiváló énekegyüttest ismerhettek meg a tíz esztendő alatt. A város zenei közéletében jelentős változást, minőséget teremtő szervezeti megújulást hozott az 1997-es esztendő. A Bárdos Lajos Vegyes Kar és a Városi Fúvószenekar tagjai megalapították a Szentesi Zenebarátok Egyesületét, megteremtve ezzel a színes, pezsgő, koncertekben gazdag öntevékeny zeneélet alapjait. Az egyesület Nagy Jánost választotta elnökévé. Ha sok mindenről nem eshet szó, egy dologról beszélni szeretnék még. Nagy János kezdeményezése, a Kortárs zenei találkozó létrehozása túlnő a város és a megye határain. Mintegy másfél évtizedes múltját ismerve elmondhatom, kortárs zeneszerzőink a mai muzsika mind fontosabb bemutatkozó színterének tekintik az eseménysort. A közelmúltban tizenöten vállalkoztunk ide zenét komponálni, s a Nagy János hívására Szentesre látogató alkotók hasznos és szép napokkal lettek gazdagabbak. Igen jelentős az ünnepelt korábban elnyert kitüntetéseinek száma és szakmai súlya. Egyebek mellett birtokosa az Arany Orgona-díj, a Szentesért arany fokozat, a Vaszy Viktor emlékplakett, a Szentes város Alkotói-díja, a Népművelésért díj és a Csongrád Megyei Alkotói díj elismeréseknek. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, és szűkebb szülőföldje, Szegvár is tiszteletbeli polgárává fogadta. E kitüntetéssor megkoronázása a Szentes város Díszpolgára cím és rang. Nagy János eddigi életműve mától hivatalosan is elfoglalta méltó helyét a város szellemi panteonjában. * Hallgatunk. Balázs Árpád nagyon szép mondatai után elérzékenyülten hallgatunk. Mit mondhat az ember? Nagy János így fogalmaz: Balázs Árpád kiváló zeneszerző, aki szerény témából is jó kompozíciót tud csinálni. De hát most nem róla van szó. Egymásra nézünk, aztán a kiváló ember elkezdi valahogy. Hallgatom. - Mi az, ami az életben motivált? Meg vagyok győződve arról, hogy a zenének és azon belül a komolyzenének az ember életében nagyon fontos szerepe van. A zene nemcsak arra van, hogy szórakoztasson, kikapcsoljon, hanem ahogyan Henry Moor, neves XX. századi angol szobrász mondta: a művészet nemcsak fényező dekoráció életünkben, ösztönzést akar adni, hogy életünket magasabb rendűen éljük le. Úgy érzem, a mai ember életében ez hiányzik leginkább. Elvan foglalva a mindennapok gondjaival, szellemi és lelki igényeivel nem igazán tud foglalkozni. Különösen fontos ez a gyerekeknél. Az, hogy érintse meg őket a zene, legyenek zenei élményeik, ami majd későbbi életük során meghatározó lesz. Ha később nem is tudnak vele foglalkozni, de igénylik a szépet, a jót. Kell, hogy ez a fajta zene mindig jelen legyen, akár hangversenyen, akár egy kiállítás megnyitóján. Igényes komolyzene szólaljon meg. Ahhoz viszont kell egyfajta befelé fordulás, hogy ennek a zenének az üzenetét megértse az ember. Sík Sándor mondta valahol, hogy az esztétikum befogadásának vannak bizonyos erkölcsi alapjai. Ebben az esetben az esztétikum az erkölcsre is befolyással van, ugyanakkor az esztétikai nevelés az erkölcsi nevelést is szolgálná. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a komolyzene hígítatlanul, szellemi formájában jelen legyen az ember életében. Ezért dolgoztam, munkálkodtam a zeneiskolában, a város általános iskoláiban. A zeneiskolában bármilyen zenei tanulás során készség alakul ki a zene befogadására. Alapfokon megismeri a technikákat, és jobban megérti. Amit az ember jobban megért, azt magáévá tudja tenni. Egyfajta érzelmi ráhangolódás kell a zenére. Sok eredményes diák végzett az iskolában. Idehaza és külföldön dolgoznak. Nagyon jó érzés az, amikor a szülő ügy hozza be gyermekét, hogy valamikor az én kórusomban énekelt. Szeretné, ha én tanítanám zongorázni. A kitüntető cím? Azok, akik eddig megkapták, szakmájukban nagyot alkottak. Hogy engem is közéjük választottak, meglepetésként ért. Tettem azt, ami jó, amit szeretek csinálni. Pilinszky Jánosra hivatkozva: egy várost gazdasága mellett a szellemi élete is meghatározza Ennek a szellemi életnek a gazdagításában próbáltam a zene területén tenni. Hogy mivel töltöm a napjaimat? (A sokadik kérdésre adott válaszban ismét az elérzékenyülés jelei vélhetők föl.) Tanítok. Kórusokat vezetek. Dolgozom. Szerencsés embernek mondhatom magam, azzal foglalkozhatom, amit szeretek. Hogy idáig eljuthattam, abban nemcsak az én munkám van benne, azt sok ember éltető munkája tette lehetővé. Kollégáimé, kórustagoké, családomé, feleségemé, a hangverseny látogatóké. Mindannyiuknak köszönettel tartozom. Lejegyezte: Lovas József

<<< Vissza