Itt tanultam meg, mi a karácsony

Néhány hete Budapest-díjjal tüntették ki városunk szülöttét, Gáspár Sándort. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész az elismerésről, szentesi karácsonyi emlékeiről és a fővárosi Új Színház ügyéről is nyilatkozott a lapunknak.

– Hazajön karácsonykor?

– Nem tudok hazamenni, és igazából most már nekem a haza ilyen szempontból már nem feltétlen Szentest jelenti, hiszen szüleimet sajnos már elég régen eltemettem. A rokonság most már kisebbik része él Szentesen, a nagyobbik része a fővárosban, és fivérem családjával Békéscsabán. De amint lehet, hazamegyek.

– Utoljára mikor karácsonyozott a Kurca-partján?

– Talán akkor, mikor még édesanyám élt. Annak is már legalább kilenc éve.

– Van egyébként olyan kedves emléke az itteni ünnepekről, ami örök élmény maradt?

– Hát hogyne. Végül is itt tanultam meg, itt döbbentem rá, mi az, hogy család, mi az, hogy karácsony. Tisztán emlékszem, még kicsik voltunk öcsémmel, édesanyám valószínűleg a karácsonyfát díszítette odabenn a lakásban, édesapám meg kint a gangon sétált velünk, miközben esett a hó. Ahol laktunk, onnan rá lehetett látni a református templom tornyára, és annak is az órájára. Egyszer édesapám arra mutatott, és azt mondta, ott repült a Jézuska. És mi mind a ketten láttuk a Jézuskát. Utána viszszamentünk, és a gyönyörű karácsonyfa alatt megtaláltuk az ajándékainkat. Ennél meseszerűbb karácsonyi élményben azóta sem volt részem.

– Advent időszaka van, várakozással telnek a napok. Az ajándékok, a családi együttlét vagy az Új Színház ügye foglalkoztatja jobban?

– Az ajándékozás és az ünnepre való felkészülés nyilvánvalóan a meghatározóbb, ugyanakkor nem tudom magam közömbösíteni az Új Színházzal kapcsolatos történésektől.

– Ha szabad megjegyezni: ritka pillanat, hogy valaki a nyilvánosság előtt szembe megy régi barátjával, munkatársával, akivel több évtizedes kapcsolat fűzi össze. Miből gyökerezett az a kiállás, amivel felszólalt Dörner György igazgatói kinevezése ellen?

– Nézze, itt olyan dolog történt, amit szerintem, akik ezen a pályán vannak, nehezen tudtak volna korábban elképzelni, de született egy döntés, és erre nekem reagálnom kellett. Innentől fogva mellékessé vált a szubjektív, baráti vagy nem is tudom milyen kötelék. Sokkal jelentősebb ennek a kérdésnek a szakmaisága, és nagyobb a felelősség, túlmutat kettőnk munkakapcsolatán. Egy egész társulatot érint, ahol több kollégánk sorsa, szakmai élete és családjaik megélhetése forog kockán.

– November végén Budapest-díjjal tüntették ki, 2004-ben Szentesen kapott Városért emlékérmet, és emellett még számos elismerésben részesült az utóbbi években. Van olyan ezek között, ami az ön számára becsesebb a többinél?

– Nem tudok rangsorolni. A díjat odaítélik valakinek, és ha éppen ráesik választás, az nagyon jól esik az embernek. Számomra épp úgy becses a szülővárosomtól kapott elismerés, mint egy fővárosi vagy szakmai kitüntetés, mert azt jelenti, hogy odahaza is figyelemmel követik munkásságomat, és ennél nagyobb megtisztelés nincs egy színész számára.

Bíró Dániel