Nem könnyű feladat Fenyvesi István 2 kötetes, színesen gazdag és lebilincselően olvasmányos művéről ilyen rövid ismertetőben írni. Csupán a névmutatóban csaknem 2500 személy van felsorolva, akikkel a szerző valamilyen módon kapcsolatba került, s benyomásait róluk memóriája szinte kimeríthetetlen tárházából felszínre hozza. A 2011-es könyvhétre jelentek meg a kötetek. Sikeres szentesi bemutatóját október végén tartották a városi könyvtárban.
A szerző önéletírásának az első fele "az emlékezés kútjából felhúzott történések" az 1931-1962 közötti évtizedekről szól, ezt a Visszapillantok című 1. rész szedi időrendbe. A nyomorszéli gyermekkor, a váratlan életajándékként kapott nyolc gimnáziumi év, a népi kollégium, a leningrádi egyetemi tanulmányok, majd a szegedi bölcsészkaron megélt pályakezdés, '56 és a felsőoktatásba visszatérhetés alkotja e résznek a fő tartalmát.
A két másik nagy egység is e célt követi. A Hazaiak rész az élete során hozzá legközelebb álló emberekről szól. Tanárairól, akik a személyisége formálásában különös erővel vettek részt (pl. Nagyajtósi István). Gimnáziumi és egyetemi tanulótársai (Gál Bálint és Pásztor Imre, akik diplomaták lettek, Zsoldos Péter író, Csőregh Éva festőművész, stb.), majd kollégái (Vass István történész, Virágos Kis István tsz-elnök és mások), azok, akikkel az egymás kölcsönös szellemi-erkölcsi csiszolása játszott fontos szerepet. Hat tanítványának rajzában már az ő pedagógiai erőfeszítései látszanak beérlelődni. Hasznosan egészíti ki e részt – a széleskörű érdeklődésére valló – több korábbi írása, ezek a számára legbensőségesebb két várost, Szentest és Szegedet megidéző könyveket és képzőművészeti alkotásokat mutatják be.
A harmadik rész, a Szlávok szól arról a szakmai-kulturális területről, amely élete és tanári-kutatói pályája során számára meghatározó lett. A Korok-ban az utóbbi évszázadok szentesi-szegedi fordulópontjairól lelt szláv irodalmi tanúbizonyságokat teszi közkinccsé. A Tájak az egyéniségébe beépült szláv helyszínek (Leningrád, Moszkva, Odessza, Plovdiv stb.) egyéni látású képzetét vázolja sajátos ízű "levlapokon". A harmadik fejezet az Arcok itt: megannyi portrévázlat orosz, ukrán, bolgár stb. tudósokról, írókról és művészekről. Fenyvesi életének ők is a részei lettek, miközben – szinte valamennyien – jelenlétükkel is megtisztelték Szegedet és/vagy Szentest, és jórészt az ő idegeneket baráttá varázsló közreműködésével szertevitték városaink jóhírét.
A több száz eredeti, nagyobbrészt még sehol sem közölt képpel illusztrált 730 oldalas mű érdekes, helyenként egyenesen izgalmas olvasmány. A harminc esztendőből kiemelt tények százai között olyan különböző fajsúlyú helyi eseményeket is megörökített benne, mint a Lakos-gyilkosság, az 1949-es ballagás vagy az 50-es évek termál-láza nyomán legendává szűrődött kurcai krokodiltenyésztés gondolata stb. Fenyvesi stílusa megkapóan szemléletes, jellemzései mélyrehatóak, a pontos leírástól a humoros leleményességig terjednek, érdekfeszítő módon gördülékenyek.
A könyv minden részletében gondosan dokumentált krónika a város és a megye történelmi tegnapjáról. Hőseit a szerző mindnyájunk közül "válogatta", a 60-80 évesek sok személyes ismerősre bukkanhatnak, a ma 20 és 60 közöttiek pedig szüleik és tanáraik ifjúkorába pillanthatnak bele. Az ennél is fiatalabbaknak pedig eleven szentesi történelmi olvasókönyv lehet.
Fenyvesi nagy erénye sugárzó élet- és emberszeretete, mely úgyszólván minden írását áthatja. Egy megpróbált, küzdelmekben gazdag, de töretlen bizakodással teljes élet bölcs tapasztalata és ítélete hatja át sorait, teszi vonzóvá és megragadóvá.
Kíváncsian várjuk a folytatását. Amit egészen napjainkig megírni ígér. Jó egészséget hozzá.
Kovács Miklós
ny. főiskolai tanár