A mi "francia kapcsolatunk"

Dr. Bácskainé Fazekas Márta orosszal kezdte, de a francia nyelvnek köszönhetően jutott el oda, hogy gimnáziumi tanárként, majd az intézményt 2000-2007 között igazgatóként irányítva már számon sem tudja tartani, hány diáknak tudtak sikerélményt szerezni idehaza és frankofón területen. A francia nyelv és kultúra terjesztéséért végzett kiemelkedő tevékenységéért nemrégiben a Francia Akadémiai Pálma Rend lovagja elismerésben részesült.

Az ő kérése volt, hogy városunkban vehesse át a kimagasló francia állami kitüntetést.

– Számomra egyértelmű volt, hogy nem a budapesti nagykövetségen szeretném átvenni, hanem Szentesen. Szeretem a városom, itt születtem, ide jöttem vissza dolgozni a Horváth Mihály Gimnáziumba, ahol több mint 30 évet töltöttem el, itt születtek a gyermekeim, itt élünk, sehol máshol nem tudtam elképzelni ezt a jeles eseményt, - magyarázza a pedagógus. – Általános iskolában kiderült, hogy az orosz nyelvet szívesen tanulom, és a tanáraim szerint ügyes is voltam. Ez kellő motivációt jelentett ahhoz, hogy a gimnáziumban is nyelvet tanuljak. Az angol tagozat csak egy évvel később indult, viszont működött francia. Akkoriban még nem volt annyira népszerű az angol, mint ma, tehát nem okozott számomra problémát, hogy a franciát válasszam. A gimnáziumban nagyon gyorsan megszerettem a nyelvet, amit elsősorban franciatanáromnak, Kovács József tanár úrnak köszönhetek. Meg azt is, hogy érettségi után a szegedi egyetem bölcsészkarán is a francia nyelvet választottam.

A nagy kihívás

Franciaországban néhány évet töltöttek a családdal, először a férje ment ki 1984-ben, államközi egyezmény keretén belül a strasbourgi egyetemen tanított magyar nyelvet és civilizációt.

– Az első év után mi is, a két gyerekemmel, nekiindultunk, hogy együtt legyen a család, s megpróbáljuk élvezni mindazokat az előnyöket, amiket ez az ország nyújthat nekünk. Elsősorban a nyelvtanulásra gondolok, s arra, hogy a gyerekeink már idejekorán világot láthattak, – magyarázza. Az egyetemi tanulmányait ott folytatta, mert miután a gyerekei már tudtak annyira franciául, hogy nem kellett állandóan mellettük lennie, beiratkozott az egyetem doktori programjára. Az első fázist el is végezte, s már néhány év eltelt, mióta hazajöttek, amikor érezte, be kellene fejeznie a tanulmányait.

– Óriási kihívás volt, hogy Phd-fokozatot szerezzek, én, középiskolai tanárként! Hiszen minket itt senki nem motivált arra, hogy tudományos munkát folytassunk, én is csak a magam számára akartam bizonyítani. Nekiálltam a strasbourgi tanulmányok folytatásának, s három éven át kijártam konzultációra Francois Wioland professzor úrhoz, aki most el is tudott jönni a díjátadóra. Sokat köszönhetek Franciaországnak.

Élményt adni a diákoknak

A Francia Intézetben működik a francia nagykövetség kulturális osztálya. A francia kormány a nagykövetség révén mindig fontosnak tartotta a francia nyelv tanítását, ápolását, a kultúra terjesztését, és sokféle tanulmányi versenyt, kulturális fesztivált szerveztek a középiskolások számára is, ily módon mindenféle szervezésbe bekapcsolódtak a gimnáziumban is, legyen szó versmondó-, tollbamondás-, vagy sanzonversenyről.

– Vissza kell kanyarodnom Stras-bourghoz, mert az ottani kapcsolataink révén, a gimnáziumban el tudtuk indítani kórusok cseréjét: a strasbourgi katedrális ifjúsági énekkarával több alkalommal szerveztünk diákcserét, a gyerekek mindig óriási élményekkel jöttek haza. Ugyanígy a Strasbourg melletti Chatenois település diákjaival és az észak-franciaországi Saint-Quentinnel is kialakult diákcsere-kapcsolatunk. A rendszerváltás időszakában komoly dolog volt, hogy ezek megvalósulhattak. Megragadtunk minden alkalmat, hogy ki tudjuk vinni a gyerekeket különböző programok keretében, másrészt, hogy itthon mindenféle versenyen megjelenjünk. Gyorsan kiderült, hogy a szentesi gimnázium értéket képvisel, a legszínvonalasabb produkciókat várták tanulóinktól, számtalan első helyet hoztunk el a fesztiválokról, köztük a drámai tagozat is jeleskedett a francia nyelvű színjátszásban. Frankofón területekre, így Belgiumba is eljuthattak diákjaink, azt hiszem, óriási élményhez juttattuk gyerekek sokaságát.

– Ma nekünk, franciásoknak arra kell törekedni, hogy az angol után a második pozíciót megtarthassa a francia nyelv, mely mindig nagyon fontos volt a gimnázium és a város életében is, mondja dr. Bácskainé.

Franciás család vagyunk

A gyerekei jól megtanulták a nyelvet Franciaországban, férje az egyetemen oktatja.

– Franciás család vagyunk, mindig történik velünk valami, most jöttünk haza Párizsból, elkísértem a férjem, aki az ottani egyetemen előadott egy európai program keretében. Körülvesznek bennünket a francia barátok, jövünk-megyünk.

Már nem tanít a gimnáziumban, de aktív társadalmi életet él. Az Együtt Szentesért Egyesületbe az alapításakor, 13 évvel ezelőtt került, dr. Sipos Ferenc – mivel egy lépcsőházban laktak, gyakran találkoztak – azzal kereste meg Mártáékat, hogy egy új egyesületet hozna létre, beszélt a célkitűzéseiről.

– Engem nagyon meggyőzött mindaz, amit elmondott, az alapító tagok közé kerültem, – idézi fel szerepvállalását, önkormányzati képviselő is a civil szervezet tagjaként lett, majd 2005 végén a főorvos halála után az egyesület vezetőjének választották. – Ma is dolgozunk, ez évi gazdag programjaink közül kiemelném, hogy Szentes értékeit próbáltuk megmutatni a nagyközönségnek. Sikeres volt a Kurca-progra-munk, hatalmas összefogással készült, látogatást szerveztünk a kevéssé ismert posta – és a vasúttörténeti kiállítóhelyekre. Legyünk tisztában a saját értékeinkkel!

Darók József