Isten és egymás felé fordulni
Beszélgetés Gáncs Péter püspökkel
November 20-án a szentesi evangélikus templomban igét hirdetett Gáncs Péter püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöke, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, a Budapest-Deák téri gyülekezet lelkésze.
- Püspök úr, hogyan lehet a három hivatalt összeegyeztetni?
- A Deák téri gyülekezet ellátása szorosan kötődik a püspök feladataihoz: itt havonta legalább egy vasárnapi, és ha lehet, hét közbeni szolgálatokat is ellátok. A többi alkalommal más lelkész helyettesít, hogy az egyházkerület 65 másik anyagyülekezetét felkereshessem: így örömmel jöttem el Szentesre is. Az elnöki-püspöki szolgálatot egy éve látom el, mivel elődöm nyugdíjba vonult. Elvileg ez hat évre szóló megbízatás, de én ciklus közben vettem át, amely jövő év végén záródik. Ez tehát egy átmeneti állapot, amely nehézségei mellett is szép élményeket nyújt.
– Advent elején, mely bibliai szakaszt ajánlja figyelmünkbe?
- Egyházunkban előre meg vannak határozva a vasárnap felolvasandó szentírási részek, így ma az Ószövetség végéről, Malakiás próféta könyvéből vettük az igét. Ez arról szól, hogy az Isten elküldi nekünk azt a személyt, akik képes egymás felé fordítani minket. Nagyon fontos minden községben, közösségben, településen, városban, hogy az emberek tudjanak Isten felé, és egymás felé fordulni: ez a kettő összetartozik. Az, hogy sokszor képtelenek vagyunk közösséget alkotni, az az Istentől való elfordulásunk következménye. Az advent és a karácsony arról szól, hogy a felénk forduló Isten fényében képesek legyünk meglátni a másik emberben a testvért.
– A szentesi evangélikus gyülekezet életében milyen fordulatokat lát szükségesnek?
- Eddig az ifjúsággal való foglalkozás, a hitoktatás hiányzott ebből a közösségből, de most az új lelkészasszony már három iskolában tart hitoktatást, újra van hétközi bibliaóra is. Ez azért fontos, mert kereszténységünk nem korlátozódik a vasárnapi istentiszteletre, annak mindig meg kell nyilvánulnia: ebben adnak erőt a hétközbeni Istenre figyelés különféle alkalmai.
– A közelmúlban felmerült, hogy az egyik bezárásra ítélt városi iskolát átvenné az evangélikus egyház, de ez akkor nem valósult meg. Van-e még ilyen terv?
- Egyházunk nyitott az ilyen feladatok vállalására, más településekkel most is folynak tárgyalások, de úgy látjuk, hogy itt Szentesen elsőként a gyülekezetnek kell megerősödnie. Ha ez megtörténik, és az iskolakérdés ismét felmerül, akkor majd esetleg újra tárgyalunk az illetékesekkel erről a kérdésről.
– Az ökumené, a keresztény felekezetek viszonyát hogyan látja?
- A kereszténység számára nincs más út, mint az egymás felé fordulás e területen is, Isten irántunk való szeretetét ugyanis csak embertársainkat szeretve tudjuk másoknak is megmutatni. Nem biztos, hogy egyforma lesz a liturgiánk, az egyházszervezetünk, de hogy közös Urunk van, annak látszódnia kell rajtunk: így tudjuk egymást is gazdagítani. Olyan ez, mint egy üvegablak: darabjai ugyanazt a fényt, azaz Krisztust engedik át, de éppen a színek révén láthatjuk a képet mint egészt. A keresztények teljes közössége is így lesz képes a krisztusi fényt továbbadni mások számára.
– Az evangelikus templomban látott-e valami érdekeset, egyedit?
– Igen, oltárainkon ritka a szamariai asszony történetének ábrázolása. Ez viszont éppen arról szól, hogy Jézusnak minden egyes ember külön is fontos, odafordul felé, és az istentisztelet is egy találkozás. Tehát nemcsak Jézus megváltó szenvedése a fontos, hanem az is, hogy az Isten itt engem megszólít: ezért örülök annak, hogy itt ezt a képet láttam. A Szentesi Élet minden olvasójának azt kívánom, hogy advent folyamán érezze meg: Isten őt is szereti, és felé fordul.
Nagy Géza