Klebelsberg kultuszminiszter nem csak ígért, tett is

Az elemi népiskolák története Szentesen (XV.)

Az alsóréti népiskola tanulói és tanárai 1932-ben1922–1931 között gróf Klebelsberg Kunó volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki a népoktatás fejlesztését tűzte ki célul. Nagyszabású elképzeléseihez sikerült megszereznie Bethlen miniszterelnök támogatását, s ami a legfontosabb, rendelkezésére álltak a szükséges anyagi eszközök is. Az érintett települések hatékony közreműködésével az egész Alföldön kiépítette a tanyai iskolák rendszerét. E program keretében Szentesen és környékén is számos új külterületi iskola épült, ill. több régi iskolát kibővítettek vagy felújítottak.

1924. június elején Szentesre érkezett két miniszteri kiküldött, s látogatást tettek a meglévő külterületi iskoláknál, amelyek száma ekkor 15 volt. Ezek közül az elkövetkező években állami támogatással felújították a berkit, belsőecserit, hékédit, derekegyházoldalit, kajánit, kistőkeit, nagytőkeit, veker-hátit, veresegyházit és zalotait.

A miniszteri kiküldöttek 1925 őszén feladatul kapták annak megállapítását, hogy a város mely területein lenne szükséges új iskolák építése. A szakértők három városszéli határrészt jelöltek meg: Berekháton, Nagyhegyen és Lapistón. Az elképzelések szerint mindegyik iskola egy-egy tanteremmel, egy tanítói lakással és a szükséges mellékhelyiségekkel rendelkezne. Az építkezést csak részben fizetné az állam, a városnak is anyagi áldozatokat kellett vállalnia. Az építendő elemi népiskolák céljaira a városnak legalább 2000 négyszögöles telket kellett biztosítania; az építkezéshez szükséges összes kézi- és igás napszámot szintén az önkormányzat volt köteles szolgáltatni. Az építkezést kizárólag szilárd anyagból kellett végezni, vagyis vályogtéglát nem használhattak. Az építési tervet az állam adta, viszont a költségvetést, a kiviteli- és részletrajzokat a városi mérnöki hivatalnak kellett elkészítenie. Amennyiben a város nem fogadná el ezeket a feltételeket, úgy az állam megvonná a beígért segélyösszeget, de kötelezné a várost, hogy önerőből építse meg az érintett iskolákat. A képviselő-testület 1926. február 22-én megszavazta a kért városi hozzájárulást, amely azt jelentette, hogy elfogadta a kultuszkormányzat által ajánlott 450 millió Korona segélyt, önerőként pedig 500 millió Korona hitel felvételét határozta el. Az iskoláknak az 1926/27-es tanévre el kellett készülnie.

1927 tavaszán folytatódtak az építkezések: a minisztérium ezúttal két új külterületi iskola felépítését rendelte el: az Alsóréti Munkástelepen és Hékéd-Újtelepen. Az Alsórét nagykiterjedésű határrész volt, a Tisza és a Kurca egykori árterülete, közel a városhoz. Az ármentesítés után kimérték a birtokosok között; a területén lévő tanyák száma megközelítette a 300-at. A tanköteles gyerekek eddig egy rossz, bérelt helyiségben voltak elhelyezve. Az új, két tantermes iskolának tehermentesítenie kellett a túlzsúfolt berki elemi iskolát is. 1928 nyarára el kellett készülnie.

A Hékéd-Újtelep folyamatosan népesedő munkásnegyed volt, ahol szükségessé vált egy új, két tantermes elemi iskola felépítése. A hékédi határrészben ugyan volt egy régi iskola, de az már nem tudta befogadni a növekvő gyereklétszámot. Ezért az öreg iskola bővítése helyett, egy új iskola építése mellett döntöttek a Hékéd-Újtelepen. Hamarosan kiderült, hogy az iskola szűk lett a tanulók befogadására. A 3. és 4. osztály annyira népes volt, hogy az 1929-es tanévben csak váltakozó félnapos tanítás mellett lehetett foglalkoztatni a növendékeket. Ennek megszűntetése érdekében elhatározták egy új tanterem építését. A helyhiány nem szűnt meg, ezért új megoldásként 1931-ben a kis létszámú központi evangélikus iskolát a túlzsúfolt Hékédi Állami Elemi Népiskolához csatolták, s a gyermekeket szétosztották.

1929/30-ra a külterületi iskolák száma 21-re emelkedett, amelyek két iskolai körzetre (városkörnyéki és külterületi) tagozódtak, egy igazgató irányítása alatt. Az iskolákba összesen 1418 gyermek tanult, 28 tanító felügyelete mellett. Eredményként könyvelhető el, hogy amíg 1907-ben (közvetlenül az államosítás előtt) a tanyai tanköteles gyermekeknek 53,15%-a nem járt iskolába, addig az 1926/27. tanévben csak 22,83% nem tett eleget kötelezettségének. (A belterületi iskoláknál 11,71%.)

Befejezésül még talán anynyit, hogy amikor nyilvánosságra került a városi közgyűlés 1927. április 25-én hozott határozata, miszerint gróf Bethlen István miniszterelnök és dr. Bud János pénzügyminiszter mellett gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztert is a város díszpolgárává választották, a város lakói egyetértéssel és nagy örömmel fogadták a döntést. Közvetlen tapasztalásból tudták, hogy a kultuszminiszternek köszönhetően Szentes határában ekkorra már felépült, vagy épülőben volt öt új tanyai iskola, felújítottak, kibővítettek további tíz külterületi iskolát, és tárgyalások folytak az új központi református népiskola állami támogatásból történő felépítéséről, amely 1929-re felépült a Kossuth téren. A közfelfogás szerint Klebelsberg gróf azon kevés politikus közé tartozott, aki nemcsak ígért, hanem tett is, tehát a nagyközönség szívesen látta őt Szentes város díszpolgárainak sorában.

Labádi Lajos