Ezüstgyűrűs órásmester

Azt mondja Lantos Balázs órásmester, hogy 1967-ben kezdődött az egész, amikor is a családi hagyományokat folytatva édesapja nyomán beállt ipari tanulónak. Hogy miért? Arra is megjön a válasz igen hamar. Azért választotta a mesterséget, mert a 60-70-es években igazándiból egy nagyon jó szakmának számított, rengeteg volt a javítanivaló óra, az órás aránylag kevés. Mi tagadás, atyai rábeszélés is benne volt az elhatározásban.

Akkor még a Vas és Fémipari Szövetkezettel kötöttek szerződést, első műhelyünk valahol a játékbolt környékén volt a Kossuth utcán. Ahogy szanálták az épületet, akkor kerültek valamivel lentebb a Kossuth utcán. Később a szövetkezet megszűnt, a Szegedi Órás Szövetkezet lett az új gazda. Egészen ’86-ig, amikor is a társaság megszüntette az órás részlegét. Onnantól a vállalkozók nehéz kenyerét eszik. – Az időre már csak ketten maradtunk a kollégámmal, a korábbi 8-9 fős órásgárda szétspriccelt, közülük többen vállalkozók lettek, édesapám is elment nyugdíjba – sorolja. – ’70-ben szabadultam. Senkinek nem kellettünk, mert nem illettünk senkinek sem a profiljába. Jött a vállalkozás, beléptünk az akkori KIOSZ-ba, ami mára Iposz lett. Azóta ketyeg az óra.

– És hogyan ketyeg az a bizonyos óra? – faggatom tovább.

– Rapszódikusan. Nyilván azért választottuk, mert ez egy jó szakma, eleinte az is volt. Volt munkánk, de ahogy a technikai forradalom beütött a kvarcórákkal, onnantól kezdve egyre kevesebb a dolgunk.

– A telefonokra is fogják. Azt mondják, nem baj, ha nincs óra, előveszem a mobilomat és máris tudom, hogy mennyi a pontos idő.

– Igen, hallok én is ilyesmit. Csakhogy a telefon az telefon, az óra az óra. A telefont elő kell, hogy vegyem, sokunknak még a szemüveget is föl kell tenni, ahhoz, hogy lássa a számokat. Míg a karórára csak rá kell pillantani, és máris ott van előttünk a pontos idő. A mobil egy bizonyos ideig tud helyettesíteni egy órát, de egy idő után kényelmetlenné is válhat. Ugyanakkor azt is észlelem, hogy egyre inkább fordulnak az emberek a mechanikus órák felé. Aki teheti, aki bírja, mechanikus órát vásárol, nyilván a jobb minőségűt. Sokaknak mindez az imázsához is hozzátartozik. Zsebórát inkább divatból tartanak. Egy részük rossz minőségű. Javítani nem nagyon lehet, nincs hozzá alkatrész. Hogy a dobozában, vitrinben tartsák, annak semmi értelme. Az óra használati cikk.

– Vannak, akik gyűjtik is.

– Az is igaz, de ők vannak kevesebben.

– Japán, vagy a svájci óra a keresettebb?

– Mindkét országnak vannak jó, illetve gyengébb minőségű gyártmányai. Másrészt megszokás kérdése ez is. Kinél milyen óraszerkezet vált be, ahhoz ragaszkodik.

Itt egy rövid időre abba marad a beszélgetés, vásárlók térnek be a műhelybe. Óraszíjat szeretnének venni. Az óra láttán a mester a fejét ingatja: – Ilyen széles szíjjal nem tudok szolgálni, nézzék meg az Óra és ékszerboltban – mondja, aztán azt is elmagyarázza, hogy merre találják az üzletet. S hogy ismét magunkra maradunk, lehetséges hobbijáról faggatom:

– Nagyon szeretek főzni, süteményt sütni. Van egy kis bérelt telkünk a Tiszán, nyáron szívesen töltöm ott a szabadidőm.

– Kulcsmásolással is foglalkozik?

– Második éve. Bevételpótló. Mint már mondtam, a klasszikus értelemben vett órajavítás manapság nagyon ritka. Előfordul egy-egy komolyabb szerkezetű fali-, vagy asztali óra, az idősebb korosztály ragaszkodik még a felhúzós órákhoz.

– Látom, órákat is árul.

– Aránylag kevés készlettel dolgozom, kifejezetten a szegényebb réteget célzó igényekkel.

Lantos Balázs ’67-ben kezdte el a munkát. Rá is vágja nyomban, ez már a 45. éve. 2000-ben "Aranykoszorús mester" oklevéllel tüntették ki. Nem is olyan régen "Ezüstgyűrűt" vehetett át a Szentes és Vidéke Ipartestületben. A szakmában eltöltött 25 éves munkásságáért kapta.

Lovas József