A kormány vád alá helyezésének követelése
80 éve történt: Szociáldemokraták indítványa a megyegyűlésen
A Bethlen-kormány tagjaiTalán akadnak az olvasók között olyanok, akik emlékeznek még, hogy néhány éve írtunk e lap hasábjain az 1931. évi országgyűlési választásokról, amely botrányos körülmények között zajlott le. Ekkor történt, hogy az ajánlási ívek meghamisítása révén az ellenzéki jelölteket elütötték a választáson való indulástól, s egyedül a kormánypárti jelölt maradt a porondon. A nyilvánvaló választási csalás ellenére tudomásul kellett venni, hogy az ajánlási ívek eredménye alapján dr. Lázár Andor honvédelmi államtitkár lett Szentes város "egyhangúan megválasztott" képviselője.
A választások kimenetele következtében kialakult feszült légkör még jó ideig éreztette hatását, több hónapon át meghatározta a megyei és a városi közgyűlések hangulatát is. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy a legártatlanabbnak látszó tárgysorozat is heves kitörésekbe torkollt, ha valamilyen formában kapcsolatba került a választásokkal. Az 1931 szeptemberi városi közgyűlésen például – amikor a város 1932. évi költségvetését tárgyalták – Kádár Sándor szociáldemokrata képviselő fellépése okozott nagy vihart. A képviselő ugyanis a tárgysorozat végén kijelentette, hogy nem fogadja el a költségvetést, mivel azt nem törvényesen tárgyalták. Bejelentette, hogy egyébként is bizalmatlan a polgármester iránt, mert a "választások alkalmával a polgármester úr a város pénzén kortesúton volt"! "Ez nem ide tartozik!" – vágott közbe erélyesen az elnöklő főjegyző, heves csengőrázások közepette. "De igenis idetartozik!" – felelte emelt hangon Kádár. S már jött is a megszokott mondat: "A képviselő úrtól megvonom a szót!" (A szóváltást nagy hangzavar kísérte.) "Még nincs itt a maguk ideje!" – zúgták a jobboldalról a szociáldemokrata képviselők felé.
Néhány nappal később hasonló jelenetre került sor a megyegyűlésen. Kirobbantója két szociáldemokrata indítvány volt, melyet szeptember 26-án juttattak el a főispánhoz az SZDP szentesi frakciójának képviselői. Az elsőben – hivatkozva az 1848: III. törvénycikkre – követelték a Bethlen-kormány vád alá helyezését, indoklásként hozva fel, hogy a kormány és az egyes miniszterek évről-évre túllépték a költségvetés kereteit, olyan kiadásokat eszközöltek, amelyre törvényes felhatalmazásuk nem volt. A Bethlen-kormány 10 éves működése alatt több mint 1 milliárd pengőt improduktív beruházásokra használt fel. A citált törvény 32. §-a pedig kimondja, hogy: "A miniszterek feleletre vonathatnak minden oly tettért, vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sérti, s általuk hivatalos minőségükben követtetik el, vagy adatik ki. Továbbá a kezeikre bízott pénz, s egyéb értékek elsikkasztásáért, vagy törvényellenes alkalmazásáért." A második beadványukban pedig indítványozták egy felirat elkészítését, melyben sürgetnék az általános, egyenlő és titkos választójogról szóló törvényjavaslat országgyűlés elé terjesztését, valamint az országgyűlés feloszlatását és új választások elrendelését. Kérték továbbá, hogy köriratban hasonló állásfoglalásra szólítsák fel a törvényhatóságokat.
E rendkívül kényes indítványokat dr. Farkas Béla főispán igyekezett rövid úton elintézni. A szeptember 30-i megyegyűlést előkészítő ún. kisgyűlésen sikerült elfogadtatnia, hogy a fenti indítványok fölött ne nyissanak nyilvános vitát a közgyűlésen. Így történhetett meg, hogy a Bethlen-kormány vád alá helyezését sürgető szocialista indítvány felolvasása után a főispán bejelentette, hogy a kisgyűlés véleménye szerint az ügy kizárólag a törvényhozás hatáskörébe tartozik, tehát tárgyalásra nem alkalmas. A bejelentést nagy zaj fogadta; az ellenzéki képviselők felháborodottan tiltakoztak az eljárás ellen. Közben a közgyűlés résztvevőinek kormánypárti többsége felállással megszavazta a főispáni előterjesztést (az 1904-es parlamenti "zsebkendőszavazás" mintájára), aki kihirdette a határozatot, mely szerint a törvényhatósági bizottság nem kívánja tárgyalni az indítványt. A zaj még el sem ült, midőn a főispán megkezdte a második szociáldemokrata indítvány előterjesztését. A beterjesztők egyike felugrott a helyéről és bejelentette, hogy amennyiben a főispán a titkosszavazásról szóló indítványt is úgy teszi fel szavazásra, mint az előzőt, akkor inkább visszavonja. Dr. Farkas ennek ellenére folytatni akarta a színjátékot, ezért a szocialisták és még néhány ellenzéki képviselő kivonultak a teremből.
A viharos megyei közgyűlés után levél érkezett Keresztes Fischer Ferenc belügyminisztertől, amelyben tudatta, hogy több megye közgyűlésén indítványozták a Bethlen-kormány vád alá helyezését. Felkérte a főispánt, hogy: "…sziveskedjél tekintélyed és befolyásod teljes súlyával odahatni, hogy hasonló megmozdulások csírájukban elfojtassanak…" A figyelmeztetés későn érkezett ugyan, de Farkas főispán büszkén jelentette, hogy: "… a szocialista indítványokat én magam terjesztettem elő a szept. 30-án tartott közgyűlésen, mire a törvényhatósági bizottság a szocialisták és egyéb szélsőséges baloldali elemeket megsemmisítő nagy többséggel – vita nélkül akként határozott, hogy ezen indítványokat tárgyalni sem kívánja".
Labádi Lajos