A műtőtömb pályázatot be kellett volna adni

Alig tért vissza szülési szabadságáról, máris a hazai egészségügy átszervezésének kellős közepébe csöppent a szentesi kórház főigazgatója. Várkonyi Katalin is szeretné tudni, mi lesz az intézményben működő szakellátások sorsa. Többek között erről beszélt lapunknak adott interjújában.

– Főigazgatónő pályázik-e a főigazgatói tisztségre?

– Igen.

– Csak hogy az olvasók is tudják: a megyei intézmények államosításának hozadéka, hogy 2012. március 31-én megszűnik az átadott egészségi intézmények főigazgatóinak és gazdasági vezetőinek a megbízatása. Addig ezekre a posztokra pályázatot kell kiírni.

– Szerintem a reformtervezetnek nem ez a legfontosabb eleme, hanem sokkal inkább az egészségügyi struktúra átalakítása, ami régóta várat magára.

– Múlt csütörtökön a szakállamtitkárság tájékoztatást adott a kórházigazgatóknak a hazai egészségügy átszervezéséről. Mit tudott meg a szentesi intézmény jövőjével kapcsolatban?

– Ez egy általános tájékoztató volt, ahol a megyei fenntartású intézmények vezetői és a megyei önkormányzatok képviseletében voltak jelen. Itt nem arról volt szó, hogy mi lesz az egyes kórházak sorsa, hanem az egészségügy országos átalakításának lépéseit ismertették, amely a Semmelweis-tervvel összhangban áll.

– Ezek szerint – ahogy a Semmelweis-tervben is szerepel – a szentesi kórház a jövő évtől, a szerkezetátalakítás után városi státuszban fog működni?

– Jelenleg a fővárosi intézmények átvétele zajlik, a minisztérium meghatározott szerve, a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség-és Szervezetfejlesztési Intézet) közreműködésével. Föl fog állni egy olyan országos hálózat, amely működteti az intézményeket. Az önkormányzatok működtetik a jövőben az alapellátást, a háziorvosi és a fogorvosi praxisok is hozzájuk tartoznak, a kórházak struktúraátalakítása pedig a jövő évre alakul ki.

– Az új rendszerben – amelynél a városi, a megyei kórház és a klinika követi egymást az egyre magasabb ellátási szinten – milyen helyet foglal majd el a mi kórházunk?

– Többféle struktúra volt régen. Korábban városi és megyei kórházak voltak, utóbbiak kiemelt szakmai színvonalat képviseltek, majd következtek a legmagasabb szinten az egyetemi klinikák. Évtizedekkel ezelőtt városi fenntartásban, megyei szintű feladatokat ellátva működött kórházunk. 2007-től súlyponti kórház lettünk, majd eltörölték ezt a jelzőt. Az elmúlt időszakban folyamatosan törekedtünk arra, hogy a jövőben is megyei státuszú kórház legyünk, ennek eredménye még nem végleges. A jövőben feladatokra orientáltan fogják meghatározni, melyik intézmény milyen ellátási területen működhet majd az új rendszerben. Hogy Szentes milyen szerepet fog ebben kapni, azt csak akkor fogjuk látni, amikor kiderül, hogy az egészségügy és kórházunk struktúrája milyen átalakításon fog átesni.

– A Semmelweis-tervben a városi kórháznál hét alapszakma szerepel, elsősorban ezekre az ellátásokra hivatott, Szentesen viszont jelenleg 16 szakterületen folyik gyógyító munka. Az alapszakmákon túli osztályokkal mi lesz?

– Ezt én is szeretném tudni. A múlt csütörtöki tájékoztatón erre vonatkozóan információt, iránymutatást nem kaptunk. Feltehetőleg hamarosan elindulnak a személyes egyeztetések az intézményekkel. Számunkra az a fontos, hogy milyen ellátási struktúra lesz a régióban. A koncepció alapján úgy látom, hogy a szigorúan megyei szintű ellátási területek megszűnnek a jövőben. Négy lépcsőben hajtják végre az ellátó rendszer átszervezését. A jogalkotás már zajlik, év végéig lezárul az átadás-átvétel, a következő lépésben kialakul az új struktúra, és a menedzsmentek változtatásával zárul a folyamat. Az államtitkár úr egyébként azt mondta, hogy számít a jelenlegi főigazgatókra.

– Nyáron elődje, Baráth Lajos úgy fogalmazott lapunknak a státuszkérdés kapcsán, hogy az új műtőtömb megépítése a záloga annak, hogy megyei kórházi státuszt kapjon a szentesi kórház.

– Ez így van. Szerencsés lett volna benyújtani a pályázatot, melynek beadását a jövőben tervezzük.

– Legutóbb a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség azt válaszolta szerkesztőségünknek, hogy a szóban forgó pályázatot idén ősszel ki fogják írni.

– Én már decembert hallottam, de szerintem meg fogják várni vele a struktúraátalakítást. A 3 milliárd forintos fejlesztéshez a 300 milliós önrészt valakinek oda kell tenni. Volt egy megállapodás a város és a megyei önkormányzat között, hogy ha a beadvány sikeres lesz, akkor ezt az összeget ők biztosítják. Ha a fejlesztéshez szükséges saját erő felmutatása megint esedékes lesz, akkor Szentesnek és nekünk az államtól, vagy annak egy kihelyezett hatóságától kell kérni támogatást a megvalósításhoz. Egyelőre nem látjuk mi sem, hogy a pályázati önerő biztosítása érdekében kihez kell fordulnunk, mert a kórház ennyi pénzt biztosan nem tud kigazdálkodni saját büdzséjéből. A pszichiátriai osztály fejlesztéséhez 3 millió forintos önerőt kell előteremtenünk, mert nagyon fontos lehetőségről van szó, amivel élnünk kell.

– Az állam átvállalja a megye és a fenntartásuk alatt álló intézmények szeptemberig keletkezett adósságait is. A szentesi kórház esetében mekkora ez az öszszeg?

– Szeptember elsején mintegy 500 millió forint lejárt tartozásunk volt, az összes adósságunk ennél lényegesen több. Sajnos az elmúlt időszakban a kórházak adósságállománya nagyon meg-növekedett. Én is, mikor visszajöttem dolgozni, egy jóval nagyobb adósságállománnyal szembesültem, mint amikor elmentem. Ezt próbálták kezelni, mert nem várhatjuk el az államtól, hogy a teljes adósságállományunkat kiegyenlítse. A kórházaknál a gazdálkodási kényszer továbbra is fenn fog állni, hiszen nem csak szakmai vezetői lesznek az intézményeknek, hanem felelős gazdasági vezetői is.

– A rezidensek országjáráson próbálják felhívni a figyelmet megélhetési nehézségeikre, sokan közjegyzői letétbe helyezték felmondásukat. Szentesen mennyire égető kérdés az orvosután-pótlás?

– Az orvoshiány országszerte problémát jelent. A fiatal kollégák közül sokan a nagyobb anyagi megbecsülés és a jobb munkakörülmények miatt külföldre mennek dolgozni. Amikor rezidens felvétel volt, kórházunk nagyon jól teljesített. Az álláshelyek felét sikerült betöltenünk, és megpróbáltunk minden segítséget megadni a kezdéshez. Ettől függetlenül valóban súlyos a helyzet. Ha a rezidensek kiesnének a rendszerből, az tragédia lenne. A kormányzat részéről gesztus volt a rezidens ösztöndíj bevezetése, amelynek feltételei most változnak, s úgy tűnik, hogy a helyek feltöltődhetnek. A kormány nagyon nehéz helyzetben van, egy tollvonással nem tudja elrendezni az egészségügyi dolgozók bérlemaradását. Szerintem elindult egy folyamat, ami fontos dolog ebben a kérdésben. Nagyon bízom benne, hogy kórházunk rezidensei megtalálják a számításukat a magyar egészségügyben, illetve Szentesen, jól fogják magukat érezni, és remélem, hogy a pályán maradnak.

Bíró Dániel