A gimnázium irodalmi-tagozatának tanulói, a 10-esektől a végzősökig, a volt diákok és a tanárok, sőt még a közönség, az utca népe is elmerült az együtt játszás örömében a múlt heti, két napos Skabá fesztiválon.
Miska bácsi, Skabá. – Van valaki, aki más néven ismeri őt? – kérdezte dr. Bácskainé Fazekas Márta a gimnázium felújított épületszárnyában az alig egy éve felavatott Bácskai-udvaron a közönségtől. A csend beszédes volt. Az intézmény korábbi igazgatója diákok, tanárok, tisztelők előtt elevenítette fel a legendás Bácskai Mihály életútját. Mégpedig abból az alkalomból, hogy az országos hírű tagozat tavasszal elhunyt alapítójának emlékére kétnapos fesztivált szerveztek a gimnáziumban. Az 1978-ban a tagozatot megalapító Miska bácsi szelleme ma is él, hangzott dr. Bácskainétól. Felidézte azt, amikor Várkonyi Zoltán színházi-és filmrendező felszólalt az ellen, hogy a 18-20 éveseket 40 éves színészek játsszák. Egyenes út vezetett Szentesre, ahol akkor már működött a diákszínpad, Miska bácsi vezetésével. Az irodalmi-drámai tagozat létrejöttével megvalósult az álma. Olyan világot teremtett, amelyben mindenki biztonságban érezheti magát, és kimondhat bármit, emlékezett dr. Bácskainé. Volt idő, amikor a városban rossz szemmel néztek a furcsán viselkedő és öltözködő drámaisokra, később elfogadottá váltak, az alapító kiérdemelte a díszpolgári címet, s maga a tagozat is a Városért Emlékéremben részesült. Útravalóul az alázatot hagyta követőire.
Az utódok pedig az "Úgy néztem magamra mindig" kezdetű dallal adóztak Miska bácsi emlékének. A megható percek után a 12.déseké volt a "pálya", az idén a kapolcsi Művészetek Völgyébe készített három előadás közül elsőként a Kísértés című produkcióval indult a fesztivál.
Nehezen jönnek a régiek
A programsorozat szombat délután kilépett a nagy múltú intézmény falai közül, s a Kossuth téren, az Etno-Expo, Keserű Imre rendezésében és aktív részvételével, a Térfesztivál részeként - ahogy egy hamisítatlan utcaszínházhoz illik - megmozgatta a nézőket, olykor azok rekeszizmait is.
Szurmik Zoltán, a drámai tagozat vezetője elmondta, az előző években is bemutatták a kapolcsi darabokat, míg élt a tagozat ikonja. Azóta valahogy jobban akarnak bizonyítani, így bővült a rendezvény, amivel hagyományt szeretnének teremteni. Azt tapasztalta, az elmúlt években végzettek nagyobb számban jelentek meg, a régiek nehezebben jönnek. Így Jantyik Csaba színművész is mindig félve jön, de megfogalmazása szerint az első lépés megtétele után jó újra itt lenni, s kell, hogy legyen egy találkozás.
Folytassa, Sze-Ma-Szu!
Szurmik Zoltán szerint Miska bácsi örül, ha látja, ami itt történik. Különösen jól esett a szervezőknek, hogy a felesége Erzsike néni - aki egyébként még a pénteki megnyitó ceremónián felejthetetlenül nagy tapsot kapott az egykori és jelenlegi diákoktól – szinte minden előadást megnézett. – Lélekben támogatott bennünket, jegyezte meg a tagozatvezető, aki a záróelőadás egyik szereplőjeként aratott sikert a Sze-Ma-Szu társulat Háromszöggyakorlatok című produkciójában. Sze, azaz Szebeni Zoltán, Ma, alias Matos Ibolya és Szu, vagyis Szurmik 6 éve kezdték, s két év kihagyás után a 38. fellépéssel szerettek volna búcsúzni. Azonban a meghirdetettel ellentétben nem utoljára játszották a darabot, mert azóta érkezett újabb felkérés.
(darók)