2011. augusztus 26.

Időutazás a derekegyházi ásatáson

Két kilométer hosszan tártak fel lelőhelyeket dr. Béres MáriáékA Koszta József Múzeum idei legjelentősebb régészeti feltárása előreláthatólag a napokban ér véget. A derekegyházi kerékpárút nyomvonalán május vége óta zajlik az ásatás, két kilométer hosszan mondja az ásatást vezető dr. Béres Mária, akinek segítségével ismerkedhetünk a régészek tevékenységével.

Mint megtudtuk tőle, a szentesi múzeum illetékességi területe régészeti szempontból Csongrád megye északi része. Derekegyház mellett május végén kezdődött a munkájuk, melyet hátráltatott az eső, valamint az is, hogy a közmunkások nem az elvárt teljesítményt nyújtották. Félig tréfásan, félig árnyalva az ügy komolyságát, nevezte dr. Béres Mária a "világ legdrágább ásatásának" a derekegyházit. Hiszen két diplomás régész, és egy régész technikus, köztük nők végezték az ásás nem éppen nekik való feladatát.

Először egy kútnál szállunk ki az autóból, melyet állattartáshoz használhattak ezerhatszáz évvel ezelőtt. Mellette találunk egy nagy gabonatároló vermet. A nomád népek a termésüket kicsépelték, s a szemet raktározták el, egy évig is el lehetet tárolni a veremben, s kétszeres terméseredményük volt, mondja az objektum szélén a régész. Késő szarmata település építményeit tárták itt fel, köztük temetőket is ebből az ásatás viszont csak egy keskeny szeletet érint. Ugyanis a régészeknek be kell tartaniuk bizonyos szabályokat: annyit tárhatnak fel, amennyit a gázvezeték és az optikai kábel enged, különben jelentős, milliós a büntetés, tudjuk meg. A szarmaták a Dunántúlon letelepedő rómaiakkal egy időben éltek ebben a térségben. Sajnálatos módon leletanyagban az objektumok nem gazdagok, rablott sírokról lévén szó, ugyanakkor előkerült érintetlen férfi sír, lándzsával és a köpenyeken használatos fibulával. Az egyik rablott sírban vaskést és római ezüstpénzt hagytak hátra a tolvajok.

Autóba ülünk, s alig néhány perc múlva már az "Árpád-korban vagyunk", azaz megérkeztünk a nyomvonalon a mintegy ezerszáz évesnek tulajdonított település maradványaihoz. A feltárt Árpád-kori falurészlet arról árulkodik a régészek számára, hogy a település hosszú életű volt, Szent László koráig terjedt. A korra a talált cserépmaradványokból következtetnek. Azért volt szerencsés az ásatás, mert míg korábban csak oszlopok helyét találták, most az oszlop melletti lépcsőkre is ráakadtak, mondja Béres Mária. – Harminc éve ások, de most először tudtam megfigyelni, hogyan csinálták, magyarázta: a ma használatos fúró helyett így segítették a munkát eleink, lépcsőzetesen lefelé haladva. Szintén életében először ásott úgynevezett "nyeles" házat, melyben egy felfelé induló, vízszintes kémény maradványaira leltek. A lakóházrészekből egy értékes üvegkarperec is előkerült.

A leletanyag, bár nem szenzáció számba menő, de adalékot nyújt Derekegyház múltjához, hiszen arról, hogy itt szarmaták éltek, írásos emlék nem maradt fenn, csak régészeti bizonyítéka van. A tárgyakat a múzeumban megtisztítják, majd a részletes ásatási dokumentáció még egy évet igénybe vesz.

D. J.