Szemem láttára megy tönk-re a hosszú évek alatt, gyermekkorom gyönyörű kirándulóhelye, a Tisza-part. Emlékszem, hogy szüleim kerékpáron vittek ki bennünket a testvéremmel a céges üdülőbe. Abban az időben minden vállalatnak volt saját nyaralója és a dolgozókra odafigyeltek, hogy turnusokban kipihenjék az egész éves munka fáradalmait. Akkor annyira megszerettük a Tiszát, hogy később apukánk meglepte az egész családot egy kis faházzal. Alig tudtuk kivárni, hogy vége legyen a tanévnek, mert jött a lovas-kocsi és pakoltuk fel a szétszedhető kis faházat, ami egész nap tartott, majd főzéssel fejeztük be a napot. Akkoriban sokan vettek mobilházat vagy sátras utánfutót.
Volt kisbolt, ahol mindent megkaptunk és étterem. Ott főztek mindent, ami szem-szájnak ingere. Nem kellett bemenni a városba semmiért. Reggeli után fogtuk magunkat és a vaddisznó ösvényen járva felfedeztük a környéket, megnéztük a vasúti hidat, a homokbányában a rókalyukakat és az őzetetőket. De tudtuk, mikorra fől meg a halászlé, mert a korgó hasunk hazavitt. Szüleink nem voltak idegesek, mert mindenki ismerte a másikat, és mindenki figyelte a másik gyerekét.
Volt olyan év amikor a nyolc vendéglátóhely összefogott azért, hogy legyen Tiszanyitó parti, ahol fellépett Solymos Tóni, a 3+2 zenekar, Delhusa Gjon, az Ámokfutók. Főzőversenyek voltak, nyársra fűzött ökörsütést rendeztek. Ez volt a 20. század. Látva a mai helyzetet, tollat fogtam, mert elszomorodom. Lehet, hogy azért, mert közben eltelt 30 év és rengeteget változott minden: az emberek hozzáállása mindenhez, főleg a másik emberhez. Nem tetszik ez a változás, rohan az élet, mindenki elmegy a másik mellett, nem érünk rá ápolni a kapcsolatokat. Mikor kimegyünk a Tiszára, szeretném, ha megállna az idő és átadnánk magunkat a pihenésnek. Sokan nem látják, hogy mit hagyunk veszni. A kevés fizetésből élő embereknek lehetőséget ad a Tisza partja a pihenésre és fürdőzésre. Nem mindenki tudja megfizetni az egész napot a strandon, ezért jönnek ki a Tiszára.
300 telek volt kiadva, sokan építettek rá házat, sokan pedig hagyták elgazosodni a területet, teret adva a szúnyogoknak. Voltak évek, amikor irtották földről és levegőből is.
Valakinek minden évben kiadják az üzemeltetés jogát, de most már semmi jele nincs a változásnak. Egy biztonsági őr ül a sorompónál és beenged mindenkit, aki azt mondja, hogy telke van. A bicajosok bejönnek a hátsó úton, akinek meg telke van, azt megállítják és magyarázkodnia kell. Beengedi a kutyásokat, akik nem tudják hogyan kell sétáltatni az ebet. Leviszik a jószágot fürdeni a strandolók közé. Sok fiatal hétvégén csak azért jön ki, hogy bulizzon és gátlástalanul viselkedjen, ahol sokan pihennének. Régen még a járőrkocsi is kijött szétnézni, manapság már az sem divat. Kellene házirendnek lenni!
Több ezer forintokat fizetünk ki bérleti díjra, de nem kapunk vissza semmit. Régen volt fejlesztés; az úthálózatot és a vízvezetékrendszert sem ártana megújítani. A felső üdülőterületen sok mindenen lehetne változtatni. Kellene üdülőtelki fórumot szervezni, ahol elmondanák az üzemeltetők, hogy mire költik a pénzt, illetve a bérlők is tudathatnák, mit szeretnének. Tájékoztathatnának bennünket a befolyt összeg felhasználásának lehetőségéről.
Igény lenne arra, hogy tegyék élvezhetőbbé tegyék az egész napos itt tartózkodást. Parlagfűirtás, veszélyes gallyak eltávolítása, tusoló karbantartás, esetleg hideg-meleg vizesblokk kialakítása. A régi csónakházat teljesen hagyják tönkre menni, bár abból lehetne csapatok elszállásolására létrehozni egy épületet. Ott van a horgásztanya is, ahol régen főztek. Szállóvendégek is laktak ott és fergeteges bulikat szerveztek (hozzáteszem, nem zavartak vele senkit).
Szó volt a kemping létrehozásáról, a sportlehetőség javításáról. Egyszóval vonzóvá tenni a kulturált pihenést. A Szentesről elszármazottaknak meg lehetne mutatni a Tisza partot, ha rendbe lenne téve.
De jó! Ha nem tetszik a vendégeknek átkerekeznek a Körös-torokba. Igen ám, de ezzel is van egy kis baj, mármint a bicajozással a gáton a hídig és a hídtól a toroki paradicsomig még csak-csak jó, de az átkelés a hídon balesetveszélyes.
Nagy lehetőség lenne a városnak idegenforgalmi és turisztikai szempontból, ha egy kis figyelmet kapna a Tisza partfürdője. Remélem sok ember nosztalgiázott, amikor olvasta a cikket. Hiszek abban, hogy egyszer jobbra fordul a tiszai fürdőzők és nyaralók sorsa.
Bagi Ágnes