Katolikus iskoláink a múltban

Az elemi népiskolák története Szentesen (VIII.)

Az öreg iskolaSzentes az Árpád-kortól templomos helynek számított, első kegyurai a Bor-Kalán nemzetségből származó Szeri Pósák lehettek. Írásos nyom csak az Anjou-korból maradt fenn: egy 1332-ben kelt oklevél említést tesz Szent András apostolról elnevezett kőtemplomáról. Az önálló plébánia létére utal, hogy 1388-ban Miklós nevű plébánosa 1 forint 72 garast fizetett a pápai tizedszedőknek. Bizonyosra vehető, hogy a plébános már e korai időben is foglalkozott a gyermekek iskoláztatásával, bár dokumentumok nem maradtak fenn.

A XVI. század közepe táján Szentes lakosai – összesen 56 család – reformátusokká lettek. Ettől kezdve ők használták a régi templomot, iskolát és egyéb egyházi épületeket. Az 1740-es évek elején a városban élő, ekkor még igen kis létszámú katolikusok mozgalmat indítottak hajdani templomuk visszaszerzése érdekében. Hathatós támogatóra találtak gróf Althan M. Károly váci megyéspüspök személyében, aki 1745-ben tartott vizitációja során megállapította, hogy: "Az egész község kálvinista, kevés szolgasorban lévő katolikus kivételével. Van toronnyal, szentéllyel és sekrestyével ellátott egykorú katolikus temploma." 1746 júliusában legfelsőbb helyről döntés érkezett a vármegyéhez, amelynek lényege: a szentesi reformátusok által használt templomot át kell adni a katolikusoknak. Ezzel egy időben kezdetét vette a szentesi katolikus plébánia újjászervezése. A város földesura – báró Harruckern Ferenc – élénk telepítésbe kezdett; először német kézművesekkel, majd a Mátra aljáról érkezett matyó földművesekkel szaporítva a város katolikus lakosainak számát. Az 1747 nyarán átvett romos templomot Harruckern báró felújíttatta, s lehetővé tette a szentesi plébánia újjászervezését. Az első plébános – Pruszkay Sámuel – ünnepélyes beiktatása 1750. október 28-án megtörtént. A szentesi plébánia ? leválva a szegvári anyaegyházról ? megkezdte önálló működését.

A katolikus családok betelepítése folytatódott, amely különösen Szigeti István plébános idején (1763–1778) ért el látványos eredményeket. Egy 1773-ban készült összeírás szerint Szentes 7249 fős lakosságából a katolikus hívők száma elérte az 1900 főt. Az elkövetkező évtizedekben a város népessége, azon belül a római katolikusok száma lendületesen gyarapodott: 1783-ban 8223 fő (ebből katolikus 2181 fő), 1828-ban 16 134 fő (ebből katolikus 5772 fő), 1850-ben 22 136 fő (ebből katolikus 7075 fő).

A szentesi katolikus egyház 1772-ben szervezte meg a rendszeres elemi szintű oktatást. Ez elsősorban Szigeti István plébános érdeme volt, aki célul tűzte ki, hogy a reformátusokéhoz hasonló, magas színvonalú iskolát létesít, jól képzett tanerőkkel. Több alkalommal segítségért fordult az egyházközség új kegyurához, gróf Károlyi Antalhoz, kérve a meglévő kis iskola bővítését és nívós tanítók felfogadását. Nagyjelentőségű tervét nem valósíthatta meg, mert püspöke 1778-ban visszarendelte a nagyváradi egyházmegye kötelékébe. Utóda, Bozváry Antal idején a kegyúr gondoskodott az iskola tantermének felújításáról, s a hitközség feladatává tette egy megfelelő képzettségű tanító kinevelését. Ebből a célból Nagyváradra küldtek egy alkalmas egyént, Szöllőssy Jánost, akinek a tanulmányi költségeit az egyház viselte.

A következő plébánosnak – Lázár Jánosnak – 1790-ben sikerült rávennie a kegyurat, hogy a már teljesen alkalmatlan régi iskola helyett új iskolát építtessen, mégpedig külön a fiúknak és külön a leányoknak, ő pedig azok fenntartására hagyatékot létesített. 1792-től Sáfrán Mihály volt nagykőrösi plébános került az egyházközség élére, aki szintén szívügyének tekintette az iskola ügyét. Az ő működése idején kapott az iskola valóban képzett tanítót, Kovács István személyében. A szakképzett tanerő alkalmazása emelte a katolikus iskolák színvonalát és tekintélyét.

Az igazi áttörésre 1809-ben került sor, amikor az új földesúr gyulai uradalmának prefektusa, Vida Imre egy 10 000 forintos alapítványt létesített a szentesi katolikus iskola továbbfejlesztésére, és tanítóinak fizetésére. Ez a komoly hagyaték megoldhatóvá tette az iskola nívójának emelését. Új tanítót lehetett fogadni, a működők fizetését pedig elfogadható szintre lehet növelni. Hamarosan már három tanítója lett az egyháznak, akiknek új tanítói lakot is sikerült biztosítani.

A katolikus gyermekek számának folyamatos növekedése következtében egyre szűkebbnek bizonyult a Szent Anna templommal szembeni öreg iskola, amely még az 1790-es évek elején épülhetett. Az új templom építésének idején (1844–47) még nehezebbé vált a helyzet, ugyanis az iskola egyik része istentiszteletek tartására volt lefoglalva, a másik rész pedig olyan szűknek bizonyult, hogy a növendékeket csak igen hiányos oktatásban tudták részesíteni. Leeb Mátyás plébános a városi tanácshoz fordult segítségért, egy megfelelő telket kérve új iskola létesítéséhez. A város nem zárkózott el a kérés elől; és 1846-ban a katolikus városrészben felállítandó katolikus iskola számára telket adományozott. Ekkor keletkezett az alsópárti iskola. Néhány évvel később a megyefőnökhöz írt jelentésből kiderül, hogy 1855-ben mindkét katolikus iskola túlzsúfolt; a két tanítóra 200–200 tanuló jut.

(Folytatjuk)

Labádi Lajos

 

A múlt heti számunkba sajnálatos hiba csúszott. A kéziratok és képek felcserélődése folytán nem jó sorrendben közöltük Labádi Lajos iskolatörténeti cikksorozatát. Egy rész tévedésből kimaradt, amelyet most pótolunk. A téves képaláírást szintén kijavítottuk. Elnézést kérünk kedves olvasóinktól és a cikksorozat szerzőjétől.

A szerkesztőség