A Hungerit túl van a nehezén

Két nagyberuházásba kezd a baromfifeldolgozó cég

A 2010-ben megvont juttatásokat idén visszakapták a dolgozókAz ágazat nagyhalaival – például a Sole-MiZo Zrt.-vel vagy a Pick Zrt.-vel – ellentétben nyereséges évet zárt 2010-ben a Hungerit Zrt. A 809 milliós eredmény eléréséről, a helyi álláskeresők hozzáállásáról, a tervezett munkajogi változtatásokról, a fejlesztésekről és saját hibáiról is nyilatkozott lapunknak Magyar József, a társaság vezérigazgatója.

– A Menedzsment Fórum júniusi elemzése szerint a nagy élelmiszeripari vállalatok közül csupán a Hungerit Zrt. produkált nyereséges évet 2010-ben. Mi volt a recept?

– Az életben szerencse is kell. Az előző két év, 2008 és 2009 katasztrofális volt, rémálmaiban se jöjjön vissza az az időszak. Aztán megpróbáltuk összekapni magunkat, megtenni azokat a lépéseket, amikre mindenképpen szükség volt. A kőkemény szigorítások, a hatalmas odafigyelés és új piacok szervezése egyaránt segített abban, hogy elfelejtsük azt a két rossz esztendőt. Nem volt zökkenőmentes, sok konfliktus kellett ahhoz, hogy talpon maradhassunk. Ezek a kényszerek hozták ki az emberekből a maximumot, és így sikerült nyereséges évet zárnunk 2010-ben.

– Az elemzés szerint része volt ennek a sikernek az is, hogy 147 millió forinttal csökkentette a vállalat a személyi jellegű kifizetéseket. Ez csak átmeneti intézkedés volt?

– Igen, csak 2010-re vonatkozott. Elsősorban mintegy 80 premizált munkatársunkat érintette ez a megvonás, a dolgozók esetében az étkezési utalványt és az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulást nem tudtuk biztosítani. Akkor azt ígértem, ha lesz egy jobb év, a nyugdíjpénztári hozzájárulás kivételével mindent visszaállítunk. Tartottam a szavam.

– Év elején számos álláshelyet hirdettek meg, de a felvett munkaerő többsége végül vidékről került a céghez. Mi lehet az oka annak, hogy amikor adódik munkalehetőség, akkor sem élnek vele a szentesiek, és nem jönnek el dolgozni a Hungerithez?

– Én is meglepődtem, hogy a februárban megkeresett 7-800 Szentesen regisztrált állástalan közül csak 70-80 vállalt munkát nálunk, 120 álláshelyet pedig vidékről kellett feltöltenünk. Utóbbiak szívesen jöttek, ilyen gyorsan létszámot még nem töltöttünk föl.

Magyar József így folytatta a beszélgetést:

– Ami a szentesieket illeti, nem biztos, hogy mindenki tudja tűrni a hideget, elviselni a kötöttséget. Ezek elriaszthatják az álláskeresőket. Ugyanakkor szerintem a városban fizetés szempontjából nem az utolsó helyen vagyunk, sőt kiegészítő juttatásokat is biztosítunk munkatársainknak. Hogy miért nem bennünket választanak, annak a valódi oka az lehet, hogy továbbra is sok a feketemunka. A szociális juttatások mellett havonta 2-3 hetet dolgoznak, és ebből annyit kereshetnek, amennyit nálunk is kapnának, azzal a különbséggel, hogy naponta zsebre tehetik a 2-3 ezer forintjukat. Ezeknek az embereknek az is fontos szempont lehet, hogy naponta kapják meg a bérüket, mert nem tudják beosztani a pénzt. Arra viszont nem gondolnak, hogy mi lesz, ha nyugdíjba mennek. Hozzá kell tennem, nagyon sajnálom azokat, akik önhibájukon kívül veszítik el állásukat, de azokat egyáltalán nem tudom sajnálni, akik arra játszanak rá, hogy segélyből és feketemunkából is meg lehet élni. Utóbbi megoldáshoz az is kellett, hogy túl nagy volt a szociális háló.

– Épp idevág, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a munkaadóknak kedvezve változtatna a munka törvénykönyvén. Mennyire tud azonosulni a tárca elképzelésivel?

– Én dolgozópárti vagyok, ezért nem minden javaslatukkal értek egyet. Az például, hogy 50 év felettiek védettsége megszűnne, hiába kedvező a munkáltatónak, számomra elfogadhatatlan, mert valamilyen emberséget tanúsítani kell. Persze, ha valakinek nem megfelelő a hozzáállása, akkor az egy másik helyzet. A túlórázás esetében szerintem a vállalatok fogják eldönteni, hogy kifizetik-e a magasabb bért, vagy pihenőidőt ajánlanak föl cserébe a dolgozónak. Akiket pihenni küldenek, azok helyett is munkába kell állni valakiknek. De ez nem azt jelenti, hogy fel is kell venni újabb embereket arra a feladatra. Szerintem az új rendszer akkor lesz korrekt, ha a munkáltató és a munkavállaló előre megállapodik arról, hogy a dolgozók pénzt vagy pihenőidőt kapjanak a túlóra fejében.

– Hogyan sikerült a vállalat első féléve 2011-ben? A betervezett fejlesztéseit elindítja idén a Hungerit?

– Igen, mert sikerült előrelépnünk. Az egyik legnagyobb – 600 milliós – beruházás, amit már három éve tologattunk, a kacsazsigerező vonal felszerelése volt. Ezt már megvalósítottuk, hála Istennek jól működik. Elkezdtük a targoncáink lecserélését, idén már öt járművet vásároltunk. A darabolót bővítettük 180 négyzetméterrel, ennek az építési és technológiai munkáit már elvégeztük, illetve saját telepeinken is számos kisebb korszerűsítést hajtottunk végre. A Hungerit 100 százalékos tulajdonában álló Felgyő 2000 Kft. Felgyő és Csanytelek között, a Faragó-tanyánál hatalmas, 1,6 milliárdos fejlesztésbe kezdett. Összesen 10 ól fog felépülni márciusig, ahol 2,2 millió csirkét tudunk majd nevelni. Ez azt jelenti, hogy saját telepen 10,5 millió csirkét nevelünk majd. Szentesen, az Ipartelepi úton szeptemberben elindul a takarmánykeverő üzem építése. Ez egy 1,7 milliárdos beruházás lesz, jövő júliusra kell befejeznünk. Ami a cég első félévét illeti, minden a tervek szerint alakult. Évek óta tendencia, hogy az év első 7-8 hónapja mínuszos, utána kezdünk eredményt produkálni. Eddig kevesebb a veszteségünk, mint amennyi a 2011-es tervünkben szerepel, ez pedig jó jel. Az árbevételünk is 3,6 milliárddal nagyobb a tervezettnél, ezért nagyon bízom benne, hogy ezt az évet – ha nem is akkora eredménnyel, mint tavaly – nyereséggel tudjuk zárni.

– Korábban szó volt arról, hogy átadja stafétát, más irányítja majd a vállalatot. A vezetőváltás még napirenden van?

– A stafétaátadásra még várni kell, mert az utódok nincsenek benne úgy a napi ügyekben, ahogy kellene. A kérdés személyes része, hogy én is jól érzem magam. Abban maradtunk a fiammal és a lányommal, hogy csinálom, amíg kedvem van. Annyiban változott már a heti munkarend, hogy olykor csak négy nap jövök be dolgozni. Egyébként úgy érzem, nem lett volna korrekt, hogy úgy hagyom itt a céget, hogy veszteséges. Én is hibás vagyok a veszteségben, ezt elismerem. Voltak rossz intézkedéseim, és ezeket nekem kell kiküszöbölni, helyrehozni. Azt is számításba vettem, hogy a mostani két nagy beruházáshoz rutin és tapasztalat kell. Habár a takarmányüzem építését kizárólag a lányom vezényli, azt hiszem, nem árt némi felügyelet a részemről. Amennyiben két-három esztendő nyereséges lesz, nyugodt lelkiismerettel adhatom majd át az irányítást. Ha veszteséges időszakban döntöttem volna a váltásról, abból arra következtettek volna, hogy menekülök a süllyedő hajóról. Én nem akarok menekülni.

Bíró Dániel