Nemes adományok és alapítványok

125 éve szentelték fel a Szentháromság-szobrot

1882. szeptember elején a Szentesi Lap hírül adta, hogy két római katolikus házaspár Szentháromság-szobrot emeltet Szentesen. A díszes szobor szürke porosz gránitból fog készülni, s a szállítási költségen kívül várhatóan 4200 forintba fog kerülni. "A derék házaspárok, kiknek nevét még most nem lehet nyilvánosságra hoznunk, külön tettek alapítványt, melynek kamatából a szobor gondozandó lesz. A szobor a toronytól balra, a paplak előtt fog elhelyeztetni. Ma, midőn tényekben oly ritkán látunk a vallásos érzelemnek kifejezést adni, ezen esetet örömmel említjük föl, vaj ha ezen kegyeletes szép tett utánzókra találna" – írta a kortárs tudósító.

Az egyházi elöljáróság megkereste a városi hatóságot, kérve, hogy jelölje ki a szobor helyét. A képviselő-testület ki is jelölte a katolikus plébánia előtti teret, amelyet akkoriban Processió térnek neveztek, mivel ott tartották a körmeneteket. Az egyház a kijelöléssel nem volt megelégedve, így némi módosítás után, a tervbe vett impozáns szobor végleges helyét 1883 februárjában határozták meg. Még ugyanez év júliusában a szobor alapzatát kiásták, és a kikövezését is elvégezték. Ezen a ponton a munkálatok hosszú időre megrekedtek.

Utóbb kiderült, hogy a Szentháromság-szobor elkészítésével az igen jó hírű, felkapott budapesti szobrász- és kőfaragó mestert, Jablonszky Vincét bízták meg, aki elvállalta a munkát, de a kitűzött határidőket nem tudta betartani. Ezért késlekedett a szobor felállítása három és fél évet. Végre kitűzhették a felszentelési ünnepség időpontját: 1886. június 20., Szentháromság vasárnapjára.

Az ünnepség előtti napon a helyi újságok végre elárulták, hogy a díszes szoborkompozíció legfőképpen két vallásos érzelmű és nemes keblű házaspár áldozatkészsége folytán jött létre, kik külön-külön 2100–2100 forintot ajánlottak fel a szoborépítés költségeire. Az érintett házaspárok: Mezei Pál és neje Hajdú Mária, továbbá Rekettyés István és neje Göbölyös Anna. A tudósításból kitűnt az is, hogy maga az egyháztanács is hozzájárult a szoborhoz közel 1000 forinttal. "Minthogy pedig ezen összeg egyházi adóból fedeztetett, a Szentháromság szobrának készítésében része van úgyszólván minden szentesi római katolikus hívőnek" – fűzte hozzá a kortárs újságíró. A szobor mindenkori fenntartásának kötelezettségét az egyháztanács vállalta magára.

A szoborcsoport felszentelése a kitűzött napon megtörtént. "A hívek nagy számban vettek részt az ünnepélyen, és még a református polgárok is figyelemmel és tetszéssel hallgatták nt. Bakó István káplán úr beszédét", aki a szertatást celebrálta. A megjelentek áhítattal nézték a hófehér mészkőből faragott, 7 méternél magasabb, többalakos, neorene-szánsz stílusú alkotást; legfelül az Atya, az Ige és a Szentlélek, középen az evangélisták: elöl Szent Márk, jobbról Szent Lukács, balra Szent János, hátul Szent Máté.

Utóbb tévesen úgy emlegették a szobrot, mint a város legrégebbi köztéri alkotását, amelyet 1885-ben állítottak fel. Ezek nem felelnek meg a valóságnak, hisz jóval régebbi kültéri szobrokat is ismerünk, elég csak a Szent Anna Templom homlokzati fülkéiben elhelyezett Szent Péter és Szent József szobrokra (1760 körüli), a Kurca-parton volt egykori Nepo-muki Szent János szoborra (1800 körüli), vagy a Bánom-háti temető bejáratánál állott Szent Vendel szoborra (1867) stb. gondolnunk. A felállítás ideje pedig 1886. jún. 20.

Említést érdemel, hogy a példa követőkre talált, nőtt az adományozási kedv. A már említett Mezei házaspár még ugyancsak 1886-ban egy lourdesi szobrot és két oltári angyalt ajándékozott a plébániának; özv. Kiss Mi-hályné Frigyer Jozefa asszony pedig a templom melletti roncsolt állapotban lévő kereszt helyett újat állíttatott porosz márványból. Néhány évvel később (1891) ugyanő állíttatta a bronzötvényből készült Szent József-szobrot, bal karján a kisded Jézussal, jobbjában bimbós liliomággal. Jozefa asszonyról a Szentesi Lap 1886. június 26-án külön is megemlékezett. Kiderült, hogy özv. Kiss Mihályné az előző évben 5000 forintos alapítványt tett egy Szentesen létesítendő katolikus árvaházra, melyet most újabb 5000 forinttal megnövelt. "E nagyszerű alapítvány megérdemli – írta a tudósító –, miszerint Szentes városának, különösen a római katolikus egyháznak történetében arany betűkkel legyen följegyezve, hogy még a késő unokák is tisztelettel és dicsősséggel említsék a nagylelkű alapítványozót, ki szerény polgárnő létére, ily fejedelmi ajándékot tett a felebaráti szeretet oltárára!"

Labádi Lajos