Iskolák a városközpontban

Az elemi népiskolák története Szentesen (III.)

A főtéri "Nagy Oskola"Kiss Bálint és Papp Lajos feljegyzéseinek köszönhetően, az egykori szentesi református iskolák helyét a XVII. század végétől nyomon tudjuk követni. A fiúk régi iskolája a mostani Városi Bíróság déli végénél, Nepomuki Szent János szobrának közelében, a Kurca-parton volt, az ősi templom és az uraság később épült tömlöcháza között. A tanintézet 1747-ig működött itt, mely idő alatt 29 iskolarektor tanított. 1747-ben a templomot, paplakot és iskolát legfelsőbb rendeletre át kellett adni a katolikusoknak. Az iskola elhelyezésére az 1700 körül épült volt városházát jelölték ki, amely nagyjából a mai református általános iskola telkén állt. Az 1748 őszén átvett épületek már ekkor "nagyrészt elavultak és elrongyolódottak voltak, az iskolába járó gyermekek számához képest kicsik és egészségtelenek" – írja Kiss Bálint. Az oktatás Mák János rektor vezetésével vette kezdetét.

A gyereklétszám növekedése miatt már 1799-ben elhatározták egy új iskola építését, de a kivitelezés elmaradt. Időközben megerősödött az a nézet: ha már építeni kell, építsenek téglából, emeletes épületet, és ne náddal fedjék be, hanem cseréppel. 1803. márc. 28-án Kiss Bálint lelkipásztor letette az alapkövet. Ez lett a város első emeletes építménye, amelynek terveit Jauernik Ferenc vásárhelyi építőmester készítette. A főtérre néző, szép, koraklasszicista stílusú épületben 1804 őszén kezdődött meg a tanítás. Negyed évszázadon át csak ezen az egy helyen folyt a fiúk képzése, amelynek a hivatalos elnevezése Központi Református Fiúiskola volt, de a nép csak "Nagy Oskolaként" emlegette. (A tetszetős épületet 1928-ban elbontották, s helyére a ma is működő iskolát építették.)

A krónikások feljegyzése szerint a Központi Református Leányiskola a XVII. század végétől Nagy Péter uram házában volt, túlnan a (katolikus) templom mellett, de már 1710-ben a toronnyal szemben eső portára hurcolkodott. 1716-ban ismét költözködnie kellett, mert az új földesúr – Harruckern János György – itt építtette fel tiszttartójának a lakását. A leányiskola tehát átköltözött oda, ahol a város sütőháza állott, a templom nyugati végénél. 1716–1732 között itt folyt a tanítás. Ekkor megvásárolták a kántorok házát, a templommal átellenben. (A jelenlegi Szent Erzsébet Katolikus Ált. Iskola déli részén.) Amikor 1747-ben elvették a reformátusoktól ezt az iskolát is, a kántort s egyben leánytanítót az ún. Jurenák-házban helyezték el, amely nagyjából a mai Városháza helyén állt. 1792-ben innen is elköltöztek, mert az egyház megvásárolta Berényi János házát az Alsópárton, amely a mai Petőfi u. 16. szám alatt állt, a Petőfi S. Ált. isk. délkeleti részével átellenben. Ezt az épületet már nem Központi Leányiskolának, hanem Alsópárti Iskolaháznak nevezték. A hely nem bizonyult alkalmasnak, mert csak igen kevesen jártak ebbe az iskolába. 1819-ben – szintén az Alsópárton – az Ispotály utcában (ma József Attila u.) eladó lett özv. Csányiné háza, amely tágas udvarával alkalmasnak látszott tanintézetnek. Az egyház megvásárolta az épületet, és ide helyezte át az egykori központi leányiskolát. A lakószobákat tanítói lakássá, az istállót és kamrát pedig classissá (tanteremmé) alakíttatták át. 1860-ban új tanteremmel toldották meg a tanulóházat. Ez az épület 1926-ig leányiskolaként működött. Az egyház utóbb értékesítette az ingatlant. (A telken hamarosan felépült a Glória Filmszínház = Új Mozi, amelynek épületét ma raktárként használják.)

A központi "nagy oskolában" időnként szűknek bizonyult a hely, ilyenkor a presbitérium úgy igyekezett segíteni a zsúfoltságon, hogy átmeneti jelleggel iskolát létesített a város különböző részein. Így az 1840-es évek közepén az Alsópárton megvette a Balogh Mihály-féle házat a mai Bacsó Béla utcában, amelyben egy tanítói lakást és egy tantermet rendezett be a kisebb gyermekek részére. Itt tanított Szabó Ferenc 1845–48 között. Ekkor beszüntették az iskolát a csekély beiratkozó miatt; s 1850-ben az épületet is eladták.

1856-ban megvette az egyház Mikecz Sándornétól és a Czagány örökösöktől a nagyobb parókia (Kiss B. u. 2.) szomszédságában lévő nagy telket 5800 forintért. Ez a telek egy holdnál is nagyobb kiterjedésével egészen a Kurcaparti utcáig (Tóth J. u.) terjedt. A gimnázium felállításakor (1859) az egyik lakrészben két iskolatermet és egy tanítói lakást rendezett be az egyház; de itt kapott helyet a felsőbb leányne-velde is. Ugyanitt volt a gimnázium és elemi iskola téli tornaterme; a tágas udvart nyári tornagyakorló helyül használták. 1873-ban a telek egyik részét értékesítették, a másik felén pedig 1878-ban kántorlakásokat építettek.

A Kisér nevű városrészben túlnyomórészt katolikusok laktak, a református egyház mégis úgy határozott, hogy itt is létesít egy iskolát a református gyermekek részére. 1873-ban megvásárolták Túri Istvánné házát 1600 forintért (Árpád u. 1.). A telken lévő épületeket átalakították tanítói lakásnak, az utcai vonalra pedig egy csinos iskolatermet építtettek. Az iskola 1. és 2. vegyes osztállyal indult; az első tanító Körtvélyessi Sándor volt, kit a nagykőrösi képzőből hozott ki az egyház. 1883-ban egy újabb tantermet építtettek az iskolához, egyúttal a vegyes osztályokat szétválasztották, sőt felállították a 3. osztályt is. Utóbb ez elhamarkodottnak bizonyult, ugyanis a gyereklétszám az 1890-es évek elejére leapadt, így visszaszervezték kétosztályos vegyes iskolának. (Ma óvoda működik az épületben.)

(Folytatjuk)

Labádi Lajos