Labdába rúghatnak még?

Makra ZoltánVéget ért egy szakasz a férfi futsal életében. A témában megkerestük Makra Zoltánt, a Szentesi Vasutas SC elnökét, aki a sportág iránt érdeklődőket az alábbiakban tájékoztatja. A futsalcsapat korábban igen szép eredményeket ért el, hiszen az NB I-ben mind a bajnokságban, mind a Magyar Kupában, több alkalommal is az első négy között végzett. Az elmúlt évben azonban a fő támogatók, a Legrand Zrt. és a MetalCom csoport beszüntették a szponzorálást, és az önkormányzattól is kevesebb támogatást kaptak. Így a 2010/2011-es bajnoki évben, annak ellenére, hogy a első osztályban való szereplést kivívták, csak az NB II-ben tudtak nevezni és indulni. A csapat versenyeztetési és utazási költségei az elmúlt évben drasztikusan emelkedtek – mondja az elnök.

A korábbi húzóemberek – akik nagypályán is magasabb osztályban játszanak – az idei évtől már nem álltak a csapat rendelkezésére, hiszen az egyesület még az utazási költségeiket sem tudta fizetni. A magas létesítmény használati díj, melyet a sportcsarnokban kell fizetni, lehetetlenné teszi a megfelelő szintű készülést, még az NB II-es bajnokságra is. A csapat korábban sok kritikát kapott azért, mert több, nem szentesi játékossal szerepelt. Mára ez úgy alakult, hogy a vidéken futsalozó játékosok – még a szentesiek is! – másutt játszanak, ott ahol ezen a szinten is anyagi juttatásokat kapnak. Így mára a szentesi, többségében itt nevelkedett fiatalok adták az NB II-es keret döntő részét.

A jövőre vonatkozóan nem sok jó várható – ha csak valami csoda nem történik – hiszen józan tervezéssel, a jelenlegi anyagi kondíciókkal, ma nincsenek meg a további bajnoki szereplés feltételei. Azt az egyesület nem engedheti meg magának, hogy olyan mértékben eladósodjon, vagy a többi szakosztálytól vegye el a pénzt, amiből a futsalcsapat, bajnokságban való részvételét biztosítja.

Némethy László, a csapat edzője is szomorúan fogalmazott, hiszen nem nagyon látni a megoldást. Magyarországon is egyre népszerűbb a teremlabdarúgás, a futsal.

Szentesen, a többszörös bajnok női csapat után, a férfiaknak már nem kellene a perifériára kerülniük. Az egyre növekvő költségek már csak heti egy edzést "engedélyeznek", ami egy bajnoki részvételhez elégtelen. A többi csapat – még NB II-ben is – legalább heti négy edzést tart, de a "nagyok" akár napi kettőt is. Akkor lehet pontrúgás-variációkat, emberfóros helyzeteket gyakorolni, ezáltal eredményt elérni. A fiatalok nagyon lelkesek, és néhány "öreg", Koncz Zsolt, Jerney Csaba vagy Szabó Árpád példát mutattak eddig is labdarúgás iránti alázatból, hozzáállásból. Kár lenne, ha megszűnne az a lehetőség, ahol a gyerekek ezt a szép sportot gyakorolhatnák.

Garai Sz. Imre