2011. május 6.

Brazilok a Vajdatelepről

A foci révén egymással is elfogadóbbak lettek a srácokMásfél éve még óvta tőlük gyermekét, ma már ő egyengeti a Szentesi Brazilok útját. Sebők Erika roma fiatalokból álló focicsapata nem csupán a pályán boldogul, a játékosok az élet kihívásainak is igyekszenek megfelelni. Közös küldetésükre az országos nyilvánosság is felfigyelt.

"Ne barátkozzon ilyen gyerekekkel a fiad!" Ezzel a tanáccsal fogadták másfél éve az egyik szentesi középiskola osztályfőnöki óráján Sebők Erikát. A két gyermekes, civilben a kórház baleseti sebészetén ápolóként dolgozó anyuka nem engedte el füle mellett a megjegyzést. Aggodalom helyett kíváncsiságot érzett, mert tudni szerette volna, miféle tinédzserektől óvják ennyire gyermekét. Fia cimboráit többször vendégül látta, és ilyenkor nagyokat beszélgettek. Az összejövetelek során döbbent rá, sokat köszönhet a pedagógusnak, mert ha a tanár nem teszi szóvá, nem is találkozott volna a problémával.

– Egy kamaszt nem lehet eltiltani a barátaitól, ezért inkább megismerkedtem velük. Több találkozás után egyértelművé vált számomra, hogy az "ilyen", magyarul roma gyerekek ugyanolyanok, mint a mieink, arról pedig, hogy szegényes körülmények közé születtek, nem ők tehetnek – mondta Erika.

– A sportcsarnokban fociztunk, és eszünkbe jutott, hogy csapatot kellene alapítani. Erika is jónak találta az ötletet, de a beszélgetéseink során rendre felhozta, hogy nem szabadna felhagynunk a tanulással, mert végzettség vagy szakma nélkül nem lehet boldogulni a mai világban – mesélte Lévai Jenő. A 21 éves fiatalember szobafestőnek készült, de egy évvel a tanulmányok befejezése előtt abbahagyta az iskolát. Szerinte nem volt nehéz így tennie, mert már az első napokban közölték vele, hogy ide nem kötelező bejárnia. – Megértettük, miről beszélnek Erikáék, ezért tavaly nyáron többen úgy döntöttünk, újrakezdjük a sulit. Ami engem illet, volt olyan tanár, aki örült, de akad olyan is, aki a mai napig kételkedik bennem.

A Szentesi Braziloknak keresztelt csapat ma tíztagú: közülük heten középiskolába vagy felzárkóztató osztályba járnak, hogy legalább a 8 általánosuk meglegyen, a többiek nagykorúak. A legfiatalabb játékos 16, a legidősebb 25 éves, és van két-ballábasuk is, de ő a leglelkesebb kispadkoptató. – Tetszett a társaság, ezért csatlakoztam. Kezdetben nem volt egyszerű a játékkal foglalkoznunk, mert a tornákon, amikre beneveztünk, rendre megszóltak bennünket. Eri-káék azt kérték tőlünk, ne húzzuk fel a kesztyűt, ne szóljunk vissza, csak focizzunk, talán úgy észreveszik magukat a kekeckedők. Megfogadtuk, és lám hová jutottunk – mondta Lévai József, Jenő 25 éves bátyja.

A Brazilok egy éve rendszeresen edzenek Szegváron, ahol a polgármester jelképes összegért bocsátotta rendelkezésükre a tornacsarnokot. Autóval járnak át, az útiköltséget pedig összedobják. Széll István személyében edzőjük is lett, aki szintén ingyen vállalta a feladatot. Az egyre jobban összekovácsolódó társaságról és eredményeiről Erika blogot kezdett írni az interneten, amire a Magyar Televízió (MTV) egyik szerkesztője, Szénási József is felfigyelt. A kapcsolatfelvétel után, ősszel egy napra Szentesre jött egy stábbal, a felvett anyagot pedig decemberben műsorára tűzte a királyi tévé. A Szentesi Brazilok jó híre oly gyorsan terjedt, hogy januárban már a Nappali című délelőtti műsorba is meghívták őket, ahol élő adásban vehették át a Videoton futballcsapata által felajánlott mezgarnitúrát, a fehérváriaknak ugyanis nagyon tetszett a csapat küldetése.

Időközben több támogató állt melléjük, ezért a Francia pékségnek, Pintér Istvánnak és Horváth Istvánnak is nagyon hálásak. Az MTV egyik vezetője, Várkonyi Attila annyira megkedvelte a tíz brazilt, hogy benevezte őket egy budapesti nemzetközi labdarúgó tornára, amit ezen a hétvégén rendeznek a Népligetben. A szentesi fiúk felkészülése jól sikerült, hiszen egy hete megnyerték a majális alkalmából rendezett kispályás tornát.

– Az eddigi sikereinkhez a fiúk elszántsága is kellett, mert én hiába papolok, az még kevés – vallja Erika. – A sporttal tudtunk közelíteni egymáshoz, általa sok emberhez eljutottunk. A foci révén egymással is elfogadóbbak lettek a srácok. Minden apróságot megbeszélünk, és aki gödörbe kerül, azt együtt próbáljuk kihúzni. Az iskoláról is másképp gondolkodnak már, ezért nem éri őket meglepetésként, ha azokat, akik felzárkóztatóra járnak, továbbtanulásra sarkalljuk majd. Ha csak ezt a tucatnyi értékes embert sikerül átsegíteni a nagybetűs élet kezdeti nehézségein, már megérte az egész.

Bíró Dániel