Maratonnal debütál

A szentesi Héjja Péter eddig még nem indult egyetlen futóeseményen sem. Most elhatározta magát, és nem mondhatni, hogy elaprózná. Mindjárt a BSI MaratonFüreden debütál, 42 kilométeren, a 4. BSI Balaton és FélBalaton Szupermaraton keretében.

– Úgy állsz rajthoz egy maratonon, hogy korábban még nem versenyeztél.

– Egyáltalán nem indultam semmilyen futóversenyen sem, most, március 19-én debütálok. Talán kicsit furán hangzik elsőre, hogy egyből a 42 kilométeres klasszikus távon kezdem a versenyzést, de most határoztam el magam igazán. Kocogok már jó ideje, de igazából csak magamnak futok, valahogy mindig elmaradtak az ilyen megmérettetések.

– Hogyan jött a futás az életedbe?

– 5-6 éve kocogok rendszeresen. Viszonylag aktív életmódot éltem előtte is, a mozgás szeretete meghatározó számomra. A sziklamászástól kezdve az úszásig, a kerékpározástól a jégkorongozásig sok mindent szeretek. Például a Szentesi Sügérek nevű amatőr hokicsapat tagja vagyok. Egyszerűen hobbim a mozgás. A futást azért szeretem, mert kikapcsol, hátra tudom hagyni a napi problémákat, az ügyes-bajos dolgokat. Feltölt, jobban érzem magam utána. Az is jó, hogy mindig bizonyítani kell magam számára is, hiszen minden távot le kell győzni; önmagamat is. Ha sikerül, és azért mindig sikerül, az felér egy győzelemmel, nagyon jó érzés.

– Ez mégiscsak az első maratonod lesz, hogyan készülsz?

– Van segítségem, Svéd Gábor barátom, aki már többször futott maratont, illetve iromant. Végül Robert de Castella edzésterve volt a legszimpatikusabb, az alapján készülök. Castella híres maratonista, például 1986-ban, Bostonban 2:07-et futott. Ez 13 hetes felkészülés jelent. Azért ezt választottam, mert ugyan vannak benne nagyobb távok, de nem az időeredményre helyezi a hangsúlyt, hanem a gyűjtött kilométerekre, és arra, hogy az ember a saját tempóját találja meg a versenyre.

– Miért pont a BSI MaratonFüred lesz az első versenyed?

– Nagyon tetszik, hogy vízparton, természethez közeli terepen rendezik. Ez volt a fő szempont, illetve, hogy ez nem egy körverseny, hanem, hogy el kell jutni A-ból B-be. Én az edzések során sem köröket futok, hanem elindulok egy irányba, majd vissza, tehát egy vonalon teljesítem a napi adagot. Elvárásom, hogy végigmenjek, 4 órát megpróbálok belőni magamnak, azzal már elégedett lennék így elsőre. Az öcsém visz el a versenyre, remélhetőleg haza is, nem pedig mentővel hoznak majd. Próbálom őt is megfertőzni: azt az ígéretet kaptam, hogy talán a Budapest Nemzetközi Félmaratonra felkészül.

Budapest Sportiroda