Szülőhelyén vált nemzetközi hírű orvossá

Harminc éve hunyt el dr. Bugyi István sebészprofesszor

Dr. Bugyi István (1935)Az idősebb generáció tagjai még személyesen ismerték Bugyi István tanár urat, s számos történetet mesélnek szakmai tudásáról, puritán életviteléről, legendás emberszeretetéről. Munkásságával bizonyította, hogy kellő tehetséggel, felkészültséggel és szorgalommal vidékről is el lehet jutni az országos, illetve nemzetközi hírnévig. A Bugyi István Emlékév alkalmából idézzük fel életútjának főbb állomásait.

Régi szentesi család sarja; ősei a XVIII. század végén iparosként telepedtek le Szentesen. Édesapja Bugyi Antal városi tanácsnok, főjegyző, helyettes polgármester, Szentes nemzetgyűlési képviselője, kormányfőtanácsos, lapkiadó. Édesanyja Eszes Mária, Eszes Mátyás csongrádi földbirtokos-gőzmalomtulajdonos leánya. Frigyükből egy gyermekük született: István, 1898. január 3-án.

Elemi iskoláit a Szentesi Katolikus Népiskolában, középiskoláit a szentesi és a Budapest II. kerületi főgimnáziumban végezte; 1915-ben érettségizett. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem (a későbbi Pázmány Péter Tudományegyetem) orvosi fakultásán folytatta. Egyetemi évei alatt a budai Szent Imre Kollégium növendéke volt. Kitüntetéssel letett szigorlatai után, 1920. novemberében orvosdoktorrá avatták. Egy évig a Bécsi II. sz. Sebészeti Klinikán volt műtőnövendék, majd 1922–1924 között a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján gyakornok, ahol sebész-műtői oklevelet szerzett. Ezt követően külföldi tanulmányútra indult: Bécs (1924), Németország (1925), Franciaország (1929).

1924 nyarán kinevezést nyert a budapesti Új Szent János Kórház sebészeti osztályára, ahol a neves sebészprofeszszor, Manninger Vilmos (1876–1945) lett a tanítómestere. Itt három évig segédorvosként, három évig alorvosként dolgozott, majd szakirodalmi munkássága alapján 1930-ban adjunktussá nevezték ki. Nyitva állt előtte a pálya, az országos karrier, – amikor hazahívták Szentesre. És ő jött az első szóra, sőt még más kiváló szakembereket is hozott magával.

Az 1873-as alapítású szentesi kórházban 1931 elején komoly átszervezések történtek: osztályokat alakítottak ki, és az egyes osztályok élére szakorvosokat állítottak. Ekkor hívták haza Bugyi Istvánt is, és kinevezték a sebészeti osztály főorvosává, aki azonnal hozzálátott a sebészeti osztály megszervezéséhez. Két évvel később őt nevezték ki a szentesi vármegyei kórház igazgató-főorvosává. Vezetése idején vált a szentesi kórház korszerű, országos hírű egészségügyi létesítménnyé, amelyet szakmai berkekben is mintakórházként emlegettek. Igazgatói tisztségét több cikluson át viselte: 1933–1944, 1947– 1955, 1959–1968.

A kórházvezetés mellett folyamatosan művelte szaktudományos tevékenységét. Újszerű eljárásait több külföldi intézet (német, svéd, dán) kipróbálta, átvette és sikerrel használta. Gazdag szakirodalmi munkásságának, valamint a külföldi szaklapokban megjelent sebészeti dolgozatainak elismeréseként a Német Sebésztársaság 1935-ben rendes tagjává avatta. A szakmai elismerések sora következett: egészségügyi főtanácsosi cím (1938); A sebészorvos című könyvéért Herczel Manó-díj (1939); a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Kara A gyakorló orvos és a kórházi orvos sebészete tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitálta (1942). (Ugyanitt 1965-től címzetes egyetemi tanár.) 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

A nemzetközi hírű tudós orvost többször próbálták elcsábítani Szentesről, katedrát ajánlva fel előbb a szegedi, majd a debreceni egyetemen. Ő azonban szülővárosában maradt, bebizonyítva, hogy valódi tudással és tehetséggel egy kisvárosból is elérhető az országos és nemzetközi hírnév, megbecsülés. Számos nagysikerű országos tudományos ankétot szervezett Szentesen, emellett rendszeressé tette a tudományos üléseket, konzultációkat a helyi kórházban. A sebészeti osztályon a személyéhez kötődő orvosokból kialakult a Bugyi-iskola, amelynek tagjai utóbb maguk is egy-egy terület nemzetközi hírű specialistájává váltak.

Ötvennégy évi munka után, 1974. dec. 31-én nyugalomba vonult. Szakmai teljesítményének mérlege: 9 könyv, 90 tudományos közlemény és 30 ezernél több műtét. Nem tekinthető véletlennek, hogy 1976-ban az elsők közt kapta meg az újonnan feltámasztott Szentes Város Díszpolgára címet. Érdemdús életpályájának ismertetése a tanácsi jegyzőkönyvben a következő elismerő mondatokkal zárul: "56 éve orvos, ebből 45 évet Szentesen töltött el. Gyógyító munkáját betegek tízezrei áldják; halk szavú, bölcs tanításáért, példamutatásáért tanítványai hálásak. Élete, munkássága összeforrott a Kórházzal, a várossal. Egyik legismertebb vidéki kórházzá tette a Szentesi Megyei Kórházat. Embersége, munka- és szakmaszeretete, szerénysége, közéleti aktivitása közismert."

1980-ban még átvette az egyetem által adományozott Gyémántdiplomát, de néhány hónappal később már haláláról írtak az újságok. Szentesen hunyt el 1981. április 3-án, 83 éves korában. "Úgy halt meg, ahogyan élt: csendben, nyugalomban, békességben, méltósággal, dolga végeztével" – írta Mencser András, az egyik tanítvány. Mellszobra 1999-től a kórház parkjában látható (dr. Csíky László alkotása), és 2004-ben végre teljesült sokak régi kívánsága is: dr. Bugyi István professzorról nevezték el a szentesi kórházat.

Labádi Lajos