Nosztalgiáztak a fodrásznők

Utolsó hajvágás a szövetkezetben

Múlt szombaton csattogtak utoljára az ollók, búgtak a hajszárító gépek a Szentesi Fodrász Szövetkezetben a Fehér-ház alatt. A város legnagyobb fodrászüzlete 37 éven át működött, úgy is, mint a társasági élet színtere.

A dicső múltról, a hangulatról, ami egy zajos, élettel teli fodrászüzletet beleng, az utolsó napon tett látogatásunk alkalmával hallhattunk a dolgozóktól. A megyei szövetkezet szentesi üzlete 1973. október 23-ától fogadta első vendégeit. Akkoriban ez még nem volt ünnepnap, meséli Juhász Bóka Ferencné. A hölgy az első naptól fogva dolgozik az üzletben, s utolsó munkanapján egykori eszközeit készségesen bemutatta a Koszta József Múzeum néprajzosainak. Ugyanis a muzeológusok is úgy gondolták, egy letűnni készülő korszak tárgyi emlékeit és ipartörténeti érdekességeit fontos lenne begyűjteni. A hölgy 1959-ben lett tanuló a Petőfi utcai üzletben, mesterétől a férfihajvágás ismereteit sajátította el, többek között a borotvaélezést habkövön, zsírkövön, majd gurtnin, végül polárfán, de egész-ségügyi okok miatt már jó ideje nem borotváltak. A férfirészlegen összesen 14-en dolgoztak, s bár fele-fele arányban férfiak és nők, sohasem merült fel bennük, melyik nem képviselői az ügyesebbek, mondja beszélgetőtársam. Kilenc tanulója volt, egyikük, Szabó Tünde még az utolsó napon is ott dolgozott mellette. Tőle azt hallottuk, 1984-ben lett tanuló, s a női frizurák vágását is megtanulta, hiszen az iskolában arra helyezték a hangsúlyt. Furcsa hangulatban telt az utolsó nap, mondja Tünde. Amióta tudták, hogy bezárnak, vagyis január óta, mondogatták vendégeiknek, melyiküket hol keressék márciustól.

Ugyanis a fodrászatban úgy intézték a jövőjüket, hogy senki sem kerül utcára. Néhányan nyugdíjba vonulnak, a legtöbben önálló üzletekben várják az eddigi és leendő vendégkört, a közelben, összesen öt helyen.

Emlékezetes munkanapok voltak, amikor kocsikkal hozták a kiskatonákat, s tízesével engedték be őket a tisztek, idézi fel Szécsiné Rózsa. Előkerültek a régi árlisták, s nem könnyű kiszámolni, a szolgáltatások árai hány-szorosukra emelkedtek 37 év alatt. A hajvágásért kezdetben 3 forint 60 fillért kértek, '81-ben a Sasoon-hajvágás mosással, szárítással együtt 50 forintba került.

A férfifodrászatból nyílik a női részleg, ahol ez utóbbi témáról úgy vélekednek: igazából a jövedelmek változtak, régen mindenki számára elérhető volt az üzlet szolgáltatása. Pontosan tudták, melyik vállalatnál mikor volt fizetés, hiszen akkor jöttek a vendégek, sajnos, a vendégkör egyre csökkent. Kis-Hajdú Bálintné és Szabados Mária személyében a női-fodrászoknál is találunk olyan hölgyeket, akik a nyitás óta itt dolgoztak. Mesélik, zajlott az élet az üzletben, de egy pozitívumot kihangsúlyoz a kozmetikus Szabados Mária: a pletyka nem volt jellemző, de ha volt is, ők soha nem adták tovább. Kis-Hajdúné visszaemlékezéséből kiderül: az üzlet kifejezetten modernnek számított, s egyesítette a város fodrászait, ő a Kossuth utcai üzletből került ide. Pengével, nyesővel kezdték, majd áttértek az ollóval való hajvágásra, a berakásról a beszárításra, a festékanyagokat pedig össze sem lehet már hasonlítani a korabeliekkel, idézi fel a szakma változásait. Nyolc nőre ugyanennyi férfi kolléga jutott, s ő volt a legfiatalabb a dolgozók között. Most 50 éves munkaviszonyhoz ért, s úgy döntött, abbahagyja a szakmát, ellenben kolléganője, Szabados Mária egy új helyen folytatja kozmetikusi tevékenységét. Az utolsó napokban sok papírzsebkendőt elhasználtak a hölgyek. Az egykor 31 résztulajdonosból 12-en maradtak, s nem érte már meg fenntartani az üzletet a költségek miatt, az eladás látszott legcélszerűbbnek. Most még saját maguk dönthettek sorsukról, nem várták meg, míg a hitelezők, bankok határozzák meg a szövetkezet jövőjét. A tágas üzletet arra találták ki, hogy sokan dolgozzanak egymás mellett, s ezt a hangulatot nagyon fogják hiányolni.

Darók József