Január 27-én tartottak előadást a Petőfi Sándor Általános Iskolában az intézmény pedagógusai a művészeti nevelés fontosságáról és jelenlegi helyzetéről. A műsort Mészáros László igazgató megnyitója után a Szivárvány művészeti iskola színjátszó csoportjának jelenete követte. A Szebeni Zoltán drámapedagógus által rendezett színdarab elgondolkodtató és valós képet adott a napjainkban sajnos egyre jobban háttérbe szoruló magyar nyelv kultúrájáról és az emberi viselkedési formákról.
A következő másfél órában Mészárosné Surányi Olga zenepedagógus, nyelvtanár és Sprok János földrajz-rajz szakos tanár, természetkutató előadásait hallhattuk a képzőművészetről, zenéről, néptáncról. Elszomorító képet kaptunk arról, hogy mennyire nehéz világos és elfogadott helyet találni a művészeteknek a magyar közoktatás rendszerében.
Sajnos egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a művészeti nevelés egésze a szabadidős sávba szorul, vagyis eltűnik a kötelező tantárgyak sorából, így ezek tanulását a szülők anyagi helyzete és kulturális igényessége határozhatja meg. A tisztesség, a szorgalom, a tudatosság, nyitottság, emberség, mintha kiment volna a divatból, s helyébe a kétségbeesés, szeretethiány, bizonytalanság költözött, ami közösségek és kapcsolatok felbomlásához vezet.
Egy gyermek, aki részt vesz bármilyen zenei, képzőművészeti vagy mozgáskultúrával foglalkozó tevékenységben, sokkal érdeklődőbb, kíváncsibb és nyitottabb a külvilág eseményeire. A reklámok világában és a kisbetűs részek országában már nemcsak fogyasztói társadalomról, hanem "fogyasztó-gyerekekről" is beszélünk, akik észrevétlenül fogadnak be több tízezer felesleges információt a képernyőn keresztül. Ha ennek az időnek csak a tizedét könyvek olvasásával vagy a szabadban való barangolással, rajzolással, esetleg beszélgetés közben zenehallgatással töltenék, sokkal valóságosabb képet kaphatnának környezetükről, a világról és önmagukról is.
A képzőművészet és néptánc, társastánc mellett nemzeti örökségnek számító ének- és zeneoktatás fontosságát bemutatva azt is megtudtuk, hogy ezek sok nemzet által irigyelt tevékenységek Magyarországon. Fontos lenne tehát ezt a nevelést megőrizni és átörökíteni a jövő nemzedék számára, szülők, pedagógusok összehangolt munkájával.
Segítsünk tehát gyermekeinknek eligazodni az élet sokszínű kavalkádjában, tegyük ezt úgy, hogy közben magunk is mutassunk példát. Vegyünk egy könyvet a kezünkbe és ne féljünk belőle elolvasni egy mesét. Sétáljunk pár percet mielőtt autóba ülnénk és kérdezzük meg a társunkat, hogyan telt a napja vagy hallgassunk pihenésként valódi zenét, amiről régen elfeledkeztünk, hogy létezik. Énekeljünk bátran, ha jó kedvünk van és akkor is, ha szomorkodunk, mert a dal, a zene, a tánc, a természet szépsége soha nem szűnik meg.
Fazekas A.