A napokban olyan eset történt velünk, amit nem tudok szó nélkül lenyelni. E cikk által megkérek minden olyan embert, aki hasonlóan járt vagy jár, hogy ne féljenek elmondani mindazt, ami történt velük.
Minden azzal kezdődött, hogy a gyermekemnek fájni kezdett a torka, és köhögött. A körzeti orvosnál jártunk, aki kezelte, ez január 19-én volt. De a gyermekem nem javult, inkább rosszabbul volt. Így ismét felkerestük a körzeti orvost január 21-én. A gyermekem újabb gyógyszert kapott és vérvételre küldte a doktornő. Ami lényeges lett volna a véreredményből, azt sajnos teszt hiányában nem tudták elvégezni. E nap délután ismét beszéltünk a doktornővel, aki azt mondta, másnap telefonáljak, hogy mi van a fiammal. Ez így is történt, másnapra a fiam már nem tudott inni, belázasodott és a száját sem tudta kinyitni. Január 22-én délután beszéltem a gyermekorvossal, aki közölte, hogy vigyem a gyermekosztályra, mert lázas, nem iszik és így kiszáradhat. Mindez így is történt. A fiammal bementünk a kórházba, ahol azzal fogadott az akkor épp ügyeletes orvos, hogy "mi minek mentünk"! Amikor mondani szerettem volna neki, hogy a doktornő küldött bennünket, ekkor az volt a válasza, hogy őt nem érdekli a doktornő. Végül, mire meghallgatott, közölte, igyon a gyerek sokat és vegyen be gyógyszert. Azt mondta, nem érti, hogyha előző nap látta orvos, akkor minek kell hozzájuk bemenni. Így a gyermekemet ellátatlanul, lázasan hazaküldte. Másnap reggel, január 23-án a fiam újból az ügyeleten volt, de már akkor a saját orvosunk ügyelt és látván a fiam állapotát, felhívta a kórházat, hogy azonnal vegyék fel a gyereket. Ez akkor megtörtént, felvették a fiam az osztályra, de addigra már szájzárat is kapott. Január 24-én látta a gyerekemet egy gégész, aki megállapította, hogy tályogos mandulagyulladása van, amit másnap műteni kell. Nem várhatnak vele, mivel a gyerek még a nyálát sem tudta lenyelni. Közölték: komplikációs műtétre kell számolni, mivel a fiam lázas, köhög, szájzára van, és a mandulája annyira be van duzzadva, hogy minimális rés található a torkában. Másnap reggel, január 25-én átvittem a gégészeti osztályra a gyerekosztályról. Ahol kis idő elteltével közölték, mégsem műtik meg a fiamat. A kezelőben lidoka-inos érzéstelenítés után, szikével megnyitották a tályogot, amiből bizonyos váladék ürült ki. Ekkor azt mondták, talán négy hét múlva megműtik a fiam, most menjünk vissza a gyerekosztályra.
Visszatérésünk után, az éppen akkor dolgozó doktornő közölte, mit kell aggódni, mert a műtét során sem csináltak volna mást. Ekkor megkérdeztem: elengedi-e a fiamat, hogy elvigyem egy másik orvoshoz. Az volt a válasza, hogy nem. Ő keddig nem engedi ki a gyereket a kórházból, kapja majd a gyógyszert és meg fog gyógyulni. Én ezt nem hagytam annyiban, telefonáltam, és még aznap délután saját felelősségemre távoztunk az osztályról. A doktornő közölte, a fiamat oda többé nem vihetem viszsza. Ezzel a végszóval, elmentünk Szegedre egy másik orvoshoz. Érdekes módon, másnap a fiam már megvolt műtve. Ezt itt miért nem lehetett megcsinálni? Féltek a műtéttől? Nem a műtét volt a lényeg, nehogy félreértsék, hanem az, hogy a gyerekem meggyógyuljon. Itt szeretném megköszönni a háziorvosunknak és mindazoknak, akik mellém álltak és segítettek. Ha akkor nem állok a sarkamra, mi történt volna a fiammal?
Név és cím
a szerkesztőségben