Tudjuk, László Ferenc dr. itt született Szentesen. Foltozósuszter apja egyedül nevelte fel anya nélkül maradt öt gyermekét. Az 1952-ben kitűnően érettségizett fiú a szegedi orvosegyetemen népköztársasági ösztöndíjjal tanult ki.
Professzorai már gyakorló orvosként bevonják az endokrinológiai kutatásokba. Alig 40 évesen az orvostudomány doktora lesz, majd egyetemi tanár, aki önálló osztály és kutató laboratórium vezetésére érett.
Kutyásklinika - így becézték az ő egységét, ahol a több tucatnyi eb a Dóm tér melletti alagsorban emlékeztette állandó csaholásával a Somogyi meg a Révay utca lakóit: az ő életük árán alakítják ki a laborban az egyre újabb gyógymódokat és gyógyszereket.
Az érdemi szakmai indulás ebben a tudományágban is csak a legfejlettebb külföldi kutatóhelyek segítségével volt lehetséges. Dr. Lászlót és munkatársait máig régi ismerősökként fogadják Európa, Amerika és Ázsia tucatnyi országában. Nem egyszer meghívják Japánba is.
Azonban a tudomány elő-reviteléhez már régen nem elegendő a mindenkinél is frissebb saját gondolatod, szükséges ahhoz a kutatás-finanszírozás egyre bonyolultabb labirintusaiban való jó eligazodás is. Neki a hazai kutatási alapok és termelővállalatok mellett jeles külföldi támogatókat is sikerült bevonnia a szponzorok körébe. A tudományágában pedig egyedül neki volt munkakapcsolata az élvonalba került román Parhon-intézettel és az olasz Serono céggel. Így sikerült a műszerparkot is tovább korszerűsíteni, és a humán diagnosztikai módszereiket is világszintre hozni. Ennek eredményeként tudott meggyógyítani az akkoriban nehezen beszerezhető humán növekedési hormonnal 37 hipofizer törpét.
Két fényképet mutat. Egy nyolcéves kislány, talán ötévesnek ha látszik. A kísérletek első évében már 18 centit nőtt. Néhány év alatt pedig utólérte a többieket, sudár nagylány lett belőle. Hogyne lenne oly hálás a hátlapon lévő köszönőszöveg!
A dolgozószobájának a szekrényében 11 vaskos fekete könyv: itt van bekötve az 1962-től napjainkig publikált mintegy 370 közleménye.
Egyszer ezt kérdeztem tőle: - Mindenkinek van egy-két olyan "tette", amiről csak ő ismerszik meg. Nálad mi ez, Feri?
- Amire én a legbüszkébb vagyok, az az a több mint félszáz ember, akiknek az életét közvetlenül én mentettem meg a pajzsmirígyrák egyértelmű következményétől.
De hát akkor mit keres a címben a hipofízisper? 25 évvel ezelőtt László professzort a célkeresztbe állítva a helyi és országos pártszervek a kézivezérelt sajtóval egy megdöbbentő "igazságszolgáltatási" színjátékot sulykoltak bele a közvéleménybe. Ma már nem nehéz felfedezni ennek a belső rokonságát a késő Kádár-kor "tisztulási látszatot" megcélzó hasonló "meggymag"-pörével meg tsz-elnök-leszámolásaival (például Virágos Kis István a szentesi Termálból).
Most viszont a professzornak a szegedi Bába kiadónál megjelent 335 oldalas könyvéből részleteiben is megismerhető a józan ítélőképességű emberek által akkor is kirakatpernek érzett boszorkányüldözés. Végső fokon a szakmai féltékenység, az irígység és a hatalommal való visszaélés szülte az eljárást, melynek során végig durván kirekesztették a védelem érveit, dokumentumait és tanúit.
Ám a három köztörvényes vádpont leglátványosabbját, a sikkasztást már a másodfokon kénytelenek voltak ejteni, az egész ítéletet pedig átterelni a felfüggesztés síkjára.
A hipofízisper című könyv objektív krónikát nyújt az utóbbi félszáz év egyik legdrámaibb és legszégyenletesebb hazai "igazságügyi" történéséről.
Dr. Fenyvesi István
ny. egyetemi docens