Bármennyire is furcsa, a rendőr is ember. Az utcán vele is sok minden megtörténik, amely néha tragikus, néha vidám. Most a vidám esetekből adunk közre egy kis ízelítőt.
Januári hideg, az utcán 30 centis hó borít mindent, az utak, a járdák és a vízelvezető árkok is tele vannak hóval. Éjszakai szolgálat. A járőr hajnal fél kettő felé a Munkás utcában egy férfira lesz figyelmes, aki a járdán sétál. Megállnak, a kocsiból kiszólva megkérik, hogy jöjjön oda hozzájuk. Az egyik rendőr a felírótömbért nyúl, a másik a slusszkulcsot veszi ki a kocsiból. Mire felnéznek, az alak már nincs a járdán, de még a közelében sem látják sehol. Kicsit jobban körbenézve látják, hogy az illető a felszólításnak anynyira gyorsan eleget akart tenni, hogy a legrövidebb úton – a vizesárkon keresztül – akart a kocsihoz menni. Azt a hótól nem láthatta, így hónaljig süllyedve állt a benne, várva a segítséget, hogy kihúzzák. Lehet, hogy erre az esetre illik az a mondás, hogy teljesen el van havazva.
Egy másik esetben az egyik telephelyen vasárnap szól a riasztó, behatolást jelez. A 3 fős rendőrjárőr kiérkezik, és kettő bemegy körbenézni, hátha az esetleges behatoló még ott van. A harmadik kocsival néz körbe a kerítésen kívül. A telephelyen van egy tyúkudvar, amely teljesen be van dróthálózva, hogy a baromfik ne tudjanak kirepülni. Az udvar ajtaja nyitva, és – hátha ide bújt el a behatoló – a két rendőr bemegy. Éppen hogy belépnek, amikor a szél becsapja az ajtót, úgy, hogy azt belülről nem lehet kinyitni. Rádión kérnek segítséget a harmadik társuktól, hogy mentse ki őket a szorult helyzetükből. Ha aznap csak ketten vannak szolgálatban, a következő tojásszedésig nem jutottak volna ki.
A következő történet még jóval a rendszerváltás előtt, az "átkos" rendszerben történt. Szombat éjszaka a Petőfi Étteremben lakodalom van, kihallatszik az utcára a zene és a mulatás zaja. A gyalogos járőrpár betéved a lagziba, a násznép körbeveszi, megvendégeli őket, jól érzik magukat, természetesen a hölgyekkel barátkoznak, ismerkednek. Reggel vége a lakodalomnak, a szolgálat is letelik, azonban a dolog a parancsnok fülébe jut. Hétfőn reggel magából kikelve dorgálja a beosztottait: – Nem szégyellitek magatokat, így viselkedni szolgálatban, ennyi ember előtt, sőt úgy hallottam, hogy a menyasszonyt is magatokévá akartátok tenni! Az egyik rendőr megpödri a bajuszát, előrelép és felháborodva megszólal: – Ez kérem koholmány, én nem a menyasszonyt, hanem az örömanyát akartam a magamévá tenni!
A következő történet valóságtartalma megkérdőjelezhető, de lehet akár igaz is. Az egyik budapesti egység tagjai vonatot kísérnek, azonban lazára veszik a figurát. Beülnek az egyik fülkébe, jól nevelt emberek módjára leveszik a bakancsukat, lábukat felteszik a velük szemben lévő padsorra, majd elalszanak. A végállomásra érve felébrednek, azonban a bakancsuknak hűlt helye, azt valaki ellopta. Zokniban kellett a legközelebbi rendőrőrsig elbaktatniuk. Amerre mentek, mindenki nevetett. Ők is, de a mosolyuk nem volt őszinte.
Egy másik esetnek egy 50 év körüli hölgy a főhőse, akinek a férje már ismert a rendőrök előtt. Most is kihallgatáson van a rendőrségen, két nyomozó pedig házkutatást tart a lakásán, ahol csak a feleség van otthon. A zsaruk mindent körbenéznek, már csak az ágy melletti éjjeliszekrény van hátra, de amikor arra kerül a sor, a hölgy heves tiltakozásba kezd, hogy ugyan már, eddig sem találtak semmit, miért pont itt lenne valami. Ez módfelett gyanús, így a detektívek annál nagyobb kíváncsisággal húzzák ki a fiókot, amelyből egy méretes vibrátor kerül elő. A bűncselekmény bizonyítékát nem találták meg, de megértették, hogy a hölgy miért is tiltakozott annyira.
Egy másik sztori főhősét az idei év talán legnagyobb meglepetése érte a napokban, nagyobb, mint amekkorára a karácsonyfa alatt vár rá. A házban a szülők együtt laknak huszonéves fiukkal. A fiatalember az egyik éjjel meglátogatja az egyik közeli házat, ahonnan tyúkokat és egy zsák szemes kukoricát lop el. Ezeket beteszi a kazánházba, majd aludni tér. Másnap a sértett észreveszi a lopást és hívja a rendőrséget. A zsák lyukas volt, és a rendőrök az elszórt szemeket követve eljutnak a tolvaj házáig. A mit sem sejtő édesapa kint van az utcán, készségesen megmutatja a házat az ólakkal együtt. Amikor a kazánház ajtaját kinyitja, a beáradó fény és a ijedtség hatására a tyúkok erőteljes kotkodácsolásba és szárnycsapkodásba kezdenek. A gazda ijedten csak annyit tud szólni: – Hoppá, hát ezek meg hogy kerültek ide?! Igazi meglepetés volt.
Következő történetünk rendőr szereplőjét nevezzük Rezsőnek (ilyen nevű csak egy van a kapitányságon), civil szereplőjét Rolandnak. Rezső megállítja Rolandot és egy kisebb szabálysértés miatt bírságot szab ki. Miközben Rezső tölti a csekket, Roland megszólal: – Rezső (aki éppen a csekket írja) ott dolgozik-e még Szentesen, vagy átment már valamelyik másik kapitányságra? Rezső veszi a lapot, belemegy a játékba. – Miért, ismeri? Roland válaszol: – Persze, országos cimborák vagyunk. Rezső már alig tudja elfojtani a nevetését: – Honnan ismeri? – Ó, hát annak idején rengeteget jártunk együtt diszkóba Szentesre, Nagyszénásra, meg mindenfelé (Rezső soha nem látta azelőtt Rolandot). – Na és üzen-e neki valamit? – Persze, mondja meg neki ha találkozik vele, hogy üdvözli Roland, Böbének a férje. – Jó megmondom. Majd befejezi az intézkedést, elköszönnek, ki-ki megy a saját útján tovább. Másnap délután Rezső a kollégájával bent van a Tescóban ellenőrizni, amikor érkezik Roland a feleségével. Belép a bejáraton, meglátja Rezsőt, rámutat, hogy ez a rendőr büntette meg tegnap. A végén kiderült, hogy Rezső a Roland feleségét ismeri, Roland csak hallott Rezsőről, és csak fel akart vágni az ismeretséggel.
Az utolsó eset Borsodban történt meg, a rendőrséghez csak közvetve van köze. Földmérők dolgoznak a főút mellett, a háromlábú műszerrel, sárga mellényben mérik a szántóföldet. Elszáguld mellettük egy autó, majd hirtelen satufék, tolatólámpák kigyulladnak, jön vissza az autó. A sofőr kiugrik, rámered a "kamerára", majd a földmérőkre és megszólal: – Gyorsan jöttem? A földmérő válaszol: – Elég gyorsan. – Meny-nyivel? – Sokkal. – Tízezer elég lesz? – kérdezi, és már veszi is elő a tárcáját, amikor a földmérő megmondja, hogy ő nem a sebességet, hanem a szántóföldet méri.
Mindenkinek vidám szilvesztert, boldog új évet kívánok. Ügyeljenek arra, nehogy egy hasonló történet főszereplői legyenek.
K. K.