Családban igazi az ünnep

Az ajándékosztás örömteljes pillanataNéhány óra múlva megszólalnak a pici csengők, jelezve, hogy megérkezett a várva várt ünnep. A készülődés, várakozás időszaka a véget ért, izgatottan végezzük az utolsó simításokat az asztalterítőn, s ellenőrizzük a halászlét, a töltött káposztát. Illatozó ételek, ajándékok a fa alatt, kíváncsiskodó apróságok a szobaajtóban, megérdemelt pihenés mindenki számára...

...de vajon meg tudunk pihenni erre a pár napra? Mi rejtőzik a csillogó díszek mögött?

Kardos Anikó nagycsaládos édesanya. Férjével, Istvánnal 4 gyermeket nevelnek. Viktória, István nagylánya már nem velük él. Ő 27 éves, gyógyszerész asszisztens. Sokszor hazalátogat kisebb testvéreihez, így a szentestét is együtt töltik majd. A kisebb lányok, Dóra és Petra 14 éves ikerpár a gimnázium 7.-es tanulói. A család szeme fénye Zsófi, negyedikes, ének-zene tagozatos a Petőfi iskolában. Szorgalmas, jó tanuló gyerekek, összetartó testvérek, kedvesek és igazán jól neveltek.

Szüleik áldozatos munkával, kitartással irányítják a kis csapatot, olykor nagy nehézségek árán. Velük beszélgettem az ünnepről.

– Sajnos ebben az évben kicsit késett a karácsonyi hangulat. Az oka az, hogy az ünnepek előtt nem sokkal szűnt meg a munkaviszonyom – kezdi a társalgást Anikó.

– A létbizonytalanság mindenki számára riasztó, főleg annak, aki gyereket nevel. Bár nem élünk nagy lábon, a lányoknak igyekszünk minden tőlünk telhetőt megadni. Ha nem is kapnak az ünnepen nagy ajándékot, azért a hagyományokat megtartjuk. A munkanélküliségem miatti rossz hangulat bizony "ráült" a családra is. Tavaly ilyenkor már díszben állt a ház, most viszont csak a napokban láttunk hozzá a csinosítgatáshoz. Időközben szerencsére jött egy lehetőség, hogy amíg nem fejezem be a tanulmányaimat, kapok folyamatos munkát. Az én karácsonyi ajándékom ez lesz, hiszen rögtön az ünnep után munkába állhatok.

Ettől a hírtől kicsit megkönynyebbültünk, már jobb kedvvel készülődünk. A lakás díszítését mindig közösen végezzük. A díszek közül sok a lányok munkája és a mézeskalácsokat is a segítségükkel készítem. 24-én sütünk-főzünk, zenét hallgatunk és megpróbáljuk vitáktól mentesen feldíszíteni a fenyőfát. Ezen a napon nem kapcsoljuk be a tv-t, inkább egymással foglalkozunk, beszélgetünk, énekelünk.

Mire besötétedik, elkészül a saláta, a köret és a hagyományos, ropogós malacsült. Vacsora előtt megszólal a csengettyű, amit a gyerekek már türelmetlenül várnak. Ilyenkor körbe álljuk a fát és elénekeljük a "Kis karácsony, nagy karácsony"-t. Csak ez után lehet kibontani az ajándékokat. Még, ha nem is játékot hoz a Jézuska, akkor is szinte egész este a földön ülve játszunk, beszélgetünk, zenét hallgatunk. Talán kicsit régimódi ez a szokás, de a gyerekek nagyon élvezik, hogy csak velük foglalkozunk és addig lehetnek fent, amíg le nem ragad a szemük.

Ez az este csak a miénk, nem megyünk sehová, csak egymásra figyelünk és próbálunk nem gondolni semmire... A szüleim is meglátogatnak bennünket, másnap viszont mi megyünk hozzájuk. 26-án valamelyik sógornőmnél ebédelünk, s mire végigjárjuk a rokonságot, a karácsony is elmúlik. Nekem viszont most folytatódik az ünnep, mivel lesz hová mennem dolgozni. A legszebb mégis az, ha munka után, a nap végén a családomhoz mehetek haza.

...mert néha csak egész kicsi dolgokon múlik a boldogság...

Wendy James Smith soraival kívánunk mindenkinek áldott karácsonyt! "Családom! Ti sosem vártok el tőlem túl sokat. Örültök a sikereimnek, de a kudarcaim sem tántorítanak el mellőlem. Megadtok mindent, ami tőletek telik, ám még ennél is fontosabb, hogy itt vagytok nekem!"

Fazekas