2010. december 23.

Eszter, az óceánjáró zongorista

Majtényi Eszter (jobbra) a Karib-tengeren hajózikZongoraművész-tanárként végzett 2006-ban a szegedi Zeneművészeti Egyetemen Majtényi Eszter, aki a muzsikálás és tanítás mellett saját bevallása szerint mindig is szeretett utazni. Gimnáziumi tanár édesapjával többször játszott négykezest Franciaországban hangversenyeken, de gyermekkórussal néhányszor fellépett Németországban is. Olaszországban három hónapot töltött Erasmus-ösztöndíjjal. Az utóbbi hónapokban pedig Dániától Jamaicáig játszsza a klasszikusokat, ugyanis utasokat szórakoztat egy luxushajón, mely éppen a Karib-tengert szeli át.

A fiatal művész-tanár a kihagyhatatlan lehetőségről egy kedves régi barátnőjétől értesült, aki Olaszországból hívta fel a hírrel, hogy szükség lenne egy zongoristára, és rá gondoltak.

– Ezután felvettem a kapcsolatot a velencei ügynökséggel, elindítottuk a vízum kérvényezésével kapcsolatos folyamatot. A munkába állás feltételeként elsősorban a zenei kvalitások számítottak, kamarazenélési jártasság, jó kottaolvasási képesség, valamint angol és olasz társalgási szintű nyelvtudásra is szükség volt.

A hajó egy olasz nagyvállalat egyik legnagyobb hajója, az én feladatom, hogy egy trióval, azaz magyar csellista barátnőmmel és egy litván hegedűssel minden este a hajó recepcióján szórakoztassam az utasokat, valamint hetente két alkalommal klasszikus koncerten játszom a hajó színházában. Eszter szeptember elején Velencébe utazott az ügynökéhez, akivel próbáltak, és egyéb dolgokat egyeztettek. Dániából indult a hajó, Angliát, Németországot, Franciaországot és Spanyolországot érintve Portugáliánál keltek át az óceánon és Bostonba érkeztek meg. Két hónapig Kanadában hajóztak, most pedig a Karib-tengeren utaznak, Mexikóban, a Bahamákon, Jamaicában és több kisebb szigeten köt ki a hajó.

Eszter egy magyar csellistával és egy litván hegedűssel játszik az óceánjárón– Az egyik legnagyobb élményem New York volt, nagyon tetszett a kolumbiai Cartagena, a Bahamákon egy víz alatti sétán vettem részt, és a legérdekesebb tengeri élőlényeket láttam üvegfalon keresztül, – mesélte Eszter. Nincs szabadnapja, minden este játszaniuk kell, ennek ellenére nagyon élvezi munkáját, zenésztársaival igyekeznek minden héten új darabokat felvenni a repertoárjukba, a közönség ezt a szeretetével hálálja meg.

­- Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk, mindig megállítanak az utasok gratulálni, vagy közös fényképet készítenek velünk. Szerencsére csak késő délután kezdek dolgozni, általában éjfélig, így napközben mindig leszállok, és vagy a tengerparton strandolok a barátaimmal és zenésztársaimmal, vagy városnéző sétára megyünk. Március végén jön haza, de nem tudja, folytatja-e a tanítást, esetleg újabb szerződést vállal, ezen a téren nagy még a bizonytalanság. Az ünnepek persze az óceánon utazókra is ráköszöntenek.

– A karácsonyra készülünk a barátaimmal, megajándékozzuk egymást, lesz egy kisebb ünnepség, a kabint feldíszítettük karácsonyi dekorációval. Ami a legnehezebb, a családom hiánya, nem voltam még távol ilyen hosszú időt s ez lesz az első karácsony, amit külön töltünk. Nagyon sokat gondolok rájuk. Ezúton is szeretnék a szentesi lakosoknak, de persze leginkább édesapámnak és testvéremnek nagyon szép ünnepet kívánni, – üzente Majtényi Eszter az óceánjáró hajó fedélzetéről.

(darók)