Távol Európától

Dél-Afrikában is megünnepelik a karácsonyt

Szánkódombot építettek Fokváros egyik bevásárlóközpontjábanNekünk Európa szívében a karácsony elképzelhetetlen hó nélkül. Nehezen tudjuk beleélni magunkat abba a helyzetbe, hogy 40 fokos melegben, fürdőruhában üldögélve törjük a fejünket az ünnepi tennivalókon. Ezzel a – talán mégis irigylésre méltó – helyzettel kell megbirkózni Garai-Szabó Grétának a dél-afrikai Fokvárosban.

– Az érettségi után szinte azonnal útra keltem, először Angliában éltem egy ideig. Ott ismerkedtem meg a párommal, aki egy évvel ezelőtt itt, Dél-Afrikában kapott állást. Eleinte minden nehéz volt, vadidegennek tűnt az ország, a város. Nyugtalanított, hogy ha bármi nehézségem támad, nem tudok autóba ülni és hazaszaladni, hogy megbeszéljük a családdal. Illetve az, hogy nem lesz itt anya, hogy segítsen. – kezdte a visszaemlékezést Gréta. – Sok rosszat meséltek az ismerősök az ideköltözésünk előtt, először nem is nagyon mertem egyedül kitenni a lábamat a házból. Amikor a párom hivatalos ügyben elutazott egy rövid időre, elvitettem magam taxival egy közeli üzletbe, a sofőrt megkértem, hogy várjon meg, bevásároltam tíz napra és nem mozdultam ki otthonról. Később rájöttem, itt sem veszélyesebb az élet, mint bárhol. Angliában sokkal vadabb dolgokat láttam-hallottam.

– Most már nagyon jól érzem itt magam, barátaink vannak, gyakran járunk társaságba. Óriási meglepetéssel tapasztaltam, hogy nagyon sok magyar él itt. – mesélte tovább az élményeit a szentesi lány. – A társadalomra az jellemző, amit gyakran lehet hallani erről az országról: nem nagyon vegyülnek a feketék és a fehérek. A fiatalabb generáció sokkal felvilágosultabb gondolkodású, rájuk ez kevésbé igaz.

Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan telik az ünnepi készülődés egy hazánktól – földrajzilag és hagyományait is tekintve – ilyen távol eső országban. Gréta elmondta, hogy nagyon sok muszlim él Fokvárosban, ők természetesen nem emlékeznek meg a karácsonyról. Az afrikaansok a 24-ét, az angol-afrikaiak a 25-ét tekintik az ünnep napjának. Az emberek többsége hívő, vasárnap délelőttönként érezhetően kevesebben vannak az utcákon, szinte mindenki templomban van.

– Ez lesz itt az első karácsonyom, nagyon várom már. Az igazat megvallva nem vagyok olyan hangulatban, mintha otthon várnám ezeket a napokat, hiszen nehezen tudom összeegyeztetni ezt az időszakot a tomboló kánikulával. Szerettünk volna élő fenyőt venni. Olykor lehet kapni itt is, de lebeszéltek róla az ismerősök, hiszen néhány nap alatt csonttá száradnak a növények. Végül beértem volna műfával is, azt viszont már nem kaptunk sehol. Ettől olyan mérges lettem, hogy eldöntöttem, nem is dekorálom a lakást. – nevet. – A városközpontot, az üzleteket szépen feldíszítik. Egy plázában készítettek egy kis "műhegyet", amelyen csúszkálhatnak a gyerekek. Magyar karácsonyi buliba megyünk majd, ahol hagyományos, otthoni ételeket is eszünk. Az ittenieknél bevett szokás, hogy minden összejövetelen flekkensütés – ahogy itt nevezik: braai – a nap fénypontja. A pulykát nem szeretik, de kacsa és liba annál több fogy az évnek ebben az időszakában.

– Úgy tervezzük, augusztusban jövünk haza. Akkor itt Dél-Afrikában tél van, ami annyit tesz, hogy feleannyi a hőmérséklet, mint most. Nagyon szeretek itt élni. Már majdnem egy éve, hogy reggelente kinézek az ablakon, de nincs olyan nap, hogy ne nyűgözne le a Tábla-hegy fenséges látványa.

Králik Emese