A családi gazdaságok jövője

Jakab IstvánJakab István, az Országgyűlés alelnöke, és a MAGOSZ elnöke december első hétvégéjén, a MAGOSZ megyei közgyűlésén Szentesen járt. A rendezvényen a jelenlegi európai és hazai helyzetet elemezte, majd a több évszázados hagyományokkal bíró magyar mezőgazdaság alapjául szolgáló családi gazdaságokról beszélt, illetve a jelen hiányosságairól, a megvalósításra váró feladatokról, a lehetőségekről, a tervekről.

Európában a családi gazdálkodási forma – különösen a mezőgazdaságban – a megszokott. A rendszerváltást követően Magyarországon is egyre többen gondoltak arra, hogy megélhetést a család anyagi, szakmai és személyi "tőkéjének" a bevonásával próbálja megvalósítani. Van azonban néhány komoly problémája ezeknek a vállalkozóknak, hiszen a szervezettségük nem a mai kornak megfelelő, különösen, ha a beszerzéseket, a termelést, a feldolgozást, vagy éppen az értékesítést nézzük. A következő gond a minőség, az eladhatóság, a piaci igények megjelenése. A harmadik jelentős probléma pedig a hozzáadott értékek aránya. Az emberi tudás, az elvégzett, minőségi munka hányada teheti lehetővé, illetve határozza meg az adott termőföldről learatott gabona, vagy a felnevelt és feldolgozott sertés, illetve az azokból előállított termékek értékarányos nyereségét. Lefordítva ez azt jelenti, hogy az adottságainkat figyelembe véve azt kell termelni, és olyan minőségben, amit a vevő akar. Tehát a cél kiváló minőségű alapanyagból, sok hozzáadott értékkel előállított, magas feldolgozottsági szintű készterméket előállítani, majd értékesíteni. Ez a fajta termelés, a biogazdálkodás kuriózumnak számít a távoli országokban. Dél-Korea, Japán az ilyen termékből szinte korlátlan mennyiséget be tud fogadni.

A tudatformálás a következő időszak legalapvetőbb feladata. A gyerekeket már az iskolában meg kell ismertetni az egészséges táplálkozással. Ne a chips és a szénsavas üdítők legyenek az alapvető élelmiszerek. Ehhez olyan intézkedések szükségesek, hogy automatából teljes tápértékű magyar tejhez lehessen hozzájutni, vagy a "műanyag" italok helyett egészséges, gyümölcsökből készült üdítőket vásárolhassanak. Ezekhez kell a nemzeti marketing, az állami támogatás. A tudatformálás része a "Vedd és Védd a Hazait!" jelszó. Vannak erre már jó példák az unióban. Az osztrák vásárló, amikor a pulton meglát egy kevésbé dekoratív és esetleg drágább hazai terméket, majd egy látványosan tálalt külföldit, akkor inkább a hazait vásárolja, mert azzal a hazai munkásokat, a termelést, a kereskedelmet, végső soron a munkahelyeket támogatja. De ehhez az kell, hogy a másik oldal, a termelő is, tegyen meg mindent, hogy kiváló minőségű, egészséges terméket állítson elő.

A problémák feltárása, a feladatok, célok meghatározása jórészt megtörtént. A mezőgazdaságból élőknek vissza kell kerülni, az őket megillető méltó helyre az ország életében.

Garai Sz. Imre